Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 46. szám
A mit leírok, nem csodás történet, nincs eleje, vége, amivel aztán el lehessen futni, ahogy a mesében szokás. Ez csak följegyzés nagy télben régmúlt nyári napokról, amikor még együtt barangoltam a havason László unokámmal, aki nagy messzeségből az emlékét küldi most is maga helyett,Hiogy ne szóljak itt egymagámban minden felügyelet nélkül. Úgy jött ama júniusi emlék ezen a viharos hajnalon is, ahogy a madár téved be nyitott ablakon a házba. Nem moccanok, nehogy elijesszem, hogy aztán faltól falig csapkodva keressen újabb menedéket februárnak valamely csendes zugában. Leginkább azt szeretném, ha ez az emlékmadár úgy telepedne meg itt az ablak- párkányon, hogy felidézett barangolásainkat szemmel tartva, közbe is szóljon, ha kell:- Megállás, Nagytata! Hozzálóditottál. Bár az is igaz, hogy mivel nem mesét mondok, szó sem lehet hozzálódításról. László a tanúja mindannak, amit Sikaszó- ban láttunk azon a nyáron, mikor egy alkalommal szegény megboldogult Deák Dénes bácsinak újfent bizseregni kezdett a torka, ezért hát felbaktatott hozzánk a hegyre. Jól tudta, hogy a pohárka szilvórium épp úgy kijár neki, amiként nekünk is részéről a kék- mosolyú kérdés:- Nohát, felkelhettek?- Isten segedelmével - mondtuk mi is, ahogy fordított helyzetben tőle szoktuk volt hallani annyi kis különbséggel, hogy isten segedelméhez ő még jajgatott, nyögött s káromkodott is a derékfájásai miatt. Az egyszál kérdést persze, hogy közelebb szökdécselhessünk a szilvóriumhoz, ezzel-amazzal meg kellett toldani. Például azt mondta: helyezzük magunkat készenlétbe, mert a nyár rövid lesz, a kocsmában viszont csak literes sört lehet kapni. Ha pedig Lászlónak kedve lenne, elmehetnének rókagombát szedni.- Csak nehogy a medve szedjen össze minket - mondta László, aki már hallott egyet-mást a környék veszedelmeiről. Dénes bácsi felemelte figyelmeztetőleg a mutatóujját:- A medvét ne fessük a falra!- Hanem csak papirosra? - kérdezte László, aki épp aznap rajzolt össze nekünk egy állatkertre való vadállományt.- Sehová sem szabad - mondta Dénes bácsi. A gyermek tovább erósködött:- De miért nem szabad? Dénes bácsi kibámult hosszan az ablakon, kék szeme fölszikrázott a reggeli fényben, majd a mutatóujját megint kibökve így szólt:- Azért, mert itt van.- Hol van? László nézelődött máris a légpuskája után. Akkor Dénes bácsi elmagyarázta, hogy esténként a medvék tőlük kőhajításnyira téblábolnak a pulykafarm közelében. Mi nem tudjuk, de az a helyzet, hogy valójában egyhelyt lakunk a medvékkel. Erről csak a sötétség, s az egymástól elütő szokásaink miatt nincsen tudomásunk. Mert ők akkor kelnek fel, amikor mi lefekszünk. Ám ha nem röstelljük, s a hegyélen túl éjfélig vigyázkodunk, még kezet is foghatnánk velük.-r Kezet? A medveparolán olyan jót kacagott László, hogy aznapra nem is kellett más vigasztalás. Dénes bácsi már elment volt, s a gyermeknek a homlokán fölszaladott szemöldöke még mindig pillangózott a csodás lehetőség örömében. Naphaladáskor már indultunk is medvenézőbe Lászlóval Nagymamástul, és kellőképpen fölfegyverkezve. Nyakamban a va- dásztávcsö lógott, a gyermek vállán a lengyel gyártmányú légpuska, amelynek szólása tisztára macskatüsszentés volt - kác ki! -, Nagymama lábára pedig olyan cipő került, hogy futás esetén ö is velünk tarthasson. Nyúlcipőnek hívtuk. A kis csapat vezetőjévé Sándor szomszédot választottuk, akihez csatlakozott azután Katika is, a felesége. Sándor találkozott már medvével, sőt meg is verődött a gyalázatostól, és nem akárhogyan: mai napig csodának tartja, hogy életben maradt. Mesebeszéd ugyanis, hogy fegyvertelen ember megbirkózhat a medvével, amelynek mancsai között gyufaszálként törik a csont, és foszlik a hús, legyen akár Toldi Miklós az ellenfél. De még elfutni sem lehet, ha egyszer támadási szándékának ügyébe került az ember. Sándor a havason edzett lábaival zerge módjára szökkent meg a feldühödött medve elöl, ám az pillanatok alatt érte utol s vetette rá magát.- S azután hogy volt, Sándor bácsi? - vetett szemet László az erdei kalandra, de csak rövid és zord választ kapott:- Kórházba kerültem. S mikor az is kiderült, hogy épp oda tartunk, ahonnan a medvék kórházba utalják az embert: a gyermek óvatos nézelődésbe vonult. Nagyapa meséiben ilyesmiről nem esett szó. A főútról letérve egy meredek kaptatón a pulykafarm felé vettük az irányt. Sándor kinyitotta a vaskaput. Azon bemenve már azt gondolhattuk a majorságólakba terelt sok ezer pulykával, libával, récével együtt, hogy védett helyen vagyunk. A farmot körös-körül drótháló övezi. Az ólak és takarmány raktárak között félfülú meg sánta kutyák járőrködnek, hatalmas tüzek lobognak. A tüzeket esteledéstól kezdve, s némelykor éjfélig, sőt hajnalig is pásztorok ülik körül medveriogatásra készen minden pilanatban. Ami mesét mondanak közben: az éppen az életük. Nerp a képzeletük nyargal, hanem a lábuk, némelykor negyedóránként a megtámadott majorság védelmére. Bátor fiúk ezek a pásztorok. Ha kutyáik medvéről tesznek jelentést, mind felugrálnak a tűz mellől, s kezükben a fejszével meg a hátukra vetett pokróccal rohannak a garázdálkodás színhelyére. A pokróc ezúttal nem melegítő holmi, hanem lángelméjűnek mondható hadi találmány. Ugyanis, ha ne adj isten, dühös medve kap utánuk, elsőnek a pokróc kerül a mancsai közé, s míg azt - embernek gondolva - széjjeltépi, ők ügyesen elinalnak. Ellenben, ha nadrágjuknál fogva kapná el őket, abból kiszaladni sokkal nehezebb lenne, sőt némelykor ez lehetetlen is. A futásba vetett bizodalom tehát mindennél többet ér. Láthattuk azon az estén, hogy a védő kerítést a medve úgy szedi föl, mint a csipkehálót. A kutyákról pedig említettük már, hogy jelentést tesznek ugyan, mert ugatni tudnak még, de lesántult állapotukban komoly küzdelemre képtelenek. zött egy őzbak figyel harcias tartásban, a nyiladékon keresztülhasalt odvas fenyőtörzsön pedig minden jel szerint hiúz leselkedik ugrásra készen.- Nézzük meg őket, Lackó, távcsővel is! így aztán hamar szerteszaladt Noé bárkájának állatsereglete. A messzelátó elmagyarázta szépen, hogy amit láttunk: árnyék, fák és bokrok, különös alakzatú kövek tréfája volt. A szarvastehén lapátoló fülét például keserűlapu játszotta szellősegédlettel.- Kár, hogy nem azt láttuk, amire gondoltunk - sóhajtott a gyermek. Hanem a nagyvadak helyett három siratni való réce togyogott elé a raktár sarkáig. Egyik nyomorékabb a másiknál. Még hagy- ján, hogy a féllábú gácsér a szárnyát használta mankónak, s a nyomában vánszorgó társa jórészt megkopasztottan didergett. A harmadik ellenben rémületes csoda volt, egy fehér rucának az első fele, amely a hátulja nélkül is élt és mozgott szerencsétlenül, nyomjelzőként hagyva maga mögött a belsőségeit. A látványtól megiszonyodva Nagymama óbégatni kezdett, Sándor pedig ennyit szólt komoran:- Medve szájából szabadultak. A rokkant kutyák s a ledöntött kerítések után a sebesült rucák csapata is azt jelezte, hogy a medvék nem kíméletesek a tatárkodásban.- Félünk-e László? - kérdeztem a gyermeket.- Nem félünk! - mondta a kémény tövéből. Előttünk, a pulykaól elkerített kicsi udvarán a pásztorok még naphaladáskor tüzet medvénk pedig csapot-pulykát hagyva újra nekiugrott az ablaknak, ám ezúttal a kisebbiknek, s abba belészorult. A mellső lábaival kalimpálva és ijedten lihegve próbálta magát kiszabadítani. A gyermek ezt már nem a markába, hanem az égre kacagva fel önfeledten, hullámzó, harkályröptű nevetéssel. Nem intettük csendre. Nevettünk mindahányan. Talán ettől jött meg az esze a tokba szorultnak. Visszahúzódva a nagyobbik ablakon ugrott ki fürgén, s tűnt el pillanatok alatt a sötétben. Ez volt az első medve, mit azon a nyári estén láttunk. Utána még ötöt számoltunk meg, de bővebben most csak kettőről teszek említést, majd legvégül azokról, amelyeket nem láttunk, mégis a legtöbb gondot okozták nekünk. Ugyanis majdhogynem fogságba ejtettek bennünket. Az egyik bocsos medve volt. Jelek szerint majorsághúsra nem fájt a foga, hanem két kölykével együtt a szemközti takar- mányraktárat szemelte ki betörés végett. Hogy a sötétből elésettenkedett, körülményes nézelődés után úgy döntött, hogy az ablakra erősített pléhlemez táblát fogja kifeszíteni. A csemetéinek mintha azt mondta volna:- Figyeljetek, nyavalyások. így kell ezt csinálni. Azzal két lábra emelkedett, hogy mancsával az ablaktáblát leszaggassa, ám aligSÜTŐ ANDRÁS- Hová állhatnánk lesbe? - kérdeztük a pásztorokat.- Puska van-e? - vett számba bennünket az idősebbik, aki családostul költözött ki a farmra. László mutatta büszkén a légpuskát.- No! Ezzel föl a takarmányraktár tetejére - jelölte ki a nekünk való helyet a főpásztor, akinek fiatal felesége a döntést sokat sejtetőleg helyeselte.- Úgy, úgy - mondta. - Másszanak csak minél magasabbra. Mert lám, hogy jártak ők is az éjjel. Hálóhelyükön, a majorságól sarkának épített kicsi szobában arra ébredt, hogy a libák rettentően zsinatolnak, tisztára, mint a részeg fehérnépek. Szökik az ablakhoz, hát ott a nagy medve, néz be rajta mélán, mint aki szállást kér. Vagy sót a libamájhoz.- Pofátlan egy társaság ez! - hintette meg kacagással az újból átélt ijedelmet, amely azután ránk is serkentőleg hatott. Amilyen fürgén csak lehetett, kapaszkodtunk fel a takarmányraktár tetejére. Elsőnek László foglalt helyet a kémény tövében, másodiknak egy vadmacska ügyességével az ifjú szomszédasszony. Nagymamát Sándorral közösen juttattuk célba a tetőgerincre, ahol azután sorba telepedve mindahányan figyelni kezdtük csendben a környéket.- A pofátlanok ide fel tudnak-e mászni? - kérdezte László suttogva tőlem.- Nem hinném - mondtam. - A hullámlemez betörik alattuk, és lepotyognak a raktárba. A medvepotyogáson jót kacagott a gyermek, s a tüsszentő légpuskát a térdére helyezte. Sándor kesernyés mosolya és fejcsóválása mintha azt mondta volna: boldogok a tudatlanok, míg játéknak vélhetik a mancsos veszedelmet. Reánk borult lassan az alkonyat. Árnyékát lombszoknyája alá húzva szen- dergett már körülöttünk a fenyőrengeteg. Fény és homály őrségváltásában elbúcsúztak egymástól az énekesmadarak, hogy a röpteret átadják a nesztelen suhanó denevéreknek. Feljött késedelem nélkül és titkos örömtől rezegve a vacsoracsillag is, hogy tavaszi szalonkavárások emlékével még átélhessük azt a félórányi időt, mely a nagy tapasztalatú vadászt is megtréfálja. Mert ilyenkor minden, amit az ember látni szeretne: elésettenkedik a sűrűből. Aztán megáll és figyel mozdulatlanul. Szabad szemmel észlelhető a koromfejü szarvasbika, s meg-meglódul hatalmas agancsa. Mellette hosszú orrú vadkan, mely ügyet sem vet az ég felé szaglászó farkasra. A merevnyakú toportyánféreg közelében szarvastehén bámul feléd, s ha szaporábban pislogsz rá, meg-meglebbenti lustán a lapátfüleit. Valamivel odébb két fenyő kögyújtottak, aztán magára hagyták. Bükkfa- hasábot ropogtatva kakaskodott ö is a medvék ellen. Este fél tíz körül tőlünk kőhajításnyira reccsent a kerítés.- Jönnek! - mondta László, s hogy jobban lásson, felkapaszkodott a kéményre.- Jaj! - óbégatott akkor Nagymama.- Ne félj - mondtam. - Hét méter magasan vagyunk.- A gyermeket féltem - súgta vissza Nagymama. - Beléesik a kéménybe. Sándor döntötte al a vitát, mert így szólt bölcsen dörmögve:- Nincs akkora lika. Ezt meg Kati asszony kifogásolta, mondván:- A dörmögést most hagyjuk a medvékre. Csend lett aztán. Hallani lehetett a fülesbagoly puha röppenését, s a tűz szájában az ágropogást. Kelet felől a Kicsi Romlás irányából szél kerekedett, de szelíd volt, akár egy kolduló bakbarát, éppen csak meglibbentette az ég felé csapó lángok aranylepleit. A szél irányából jött azután a medve is. Lackó látta meg elsőnek a kémény tetejéről. Kikapta kezemből a távcsövet, s hosz- szan nézelődve adta nekünk fojtott hangon a részletes jelentést:- Felénk tart lassú léptekkel és meg- megállva. Akkora, mint egy ló. Most felénk- szimatol. Valami nem tetszik neki. A fejét lóbálja. No most eltűnt a bokor mögött! Megint előbukkant! Itt van! Nézzétek! Nem néztük! Bámultuk! A hatalmas, fekete állat ott állott a fénykörben. S mert velünk együtt tudta, hogy a tűz a medvék ellensége: két lábra emelkedve pislogott fenyegetően a lángokba, majd hirtelen fordulattal a háta megetti homályba. Mit csináljon most már? Elöl tűz, hátul vaksötétség. Ettől megzavarodva kezdte mutogatni nekünk egyszer az elejét, s megint a hátulját. Kacagnivaló látvány volt, de csak a gyermek kuncogott a markába, hogy a kerengő dervist el ne riassza. Az asszonyok szuszogni se mertek, Sándor pedig káromkodást morzsolt a fogai között. Mint aki gyilkos merénylőjét látja viszont: a bosszúvágytól remegve hajolt előre, hogy menten a hátára ugrik. A tűz melletti forgolódást egy-két perc múltán a medve abbahagyta. Négy lábra ereszkedve a pulykaól két ablaka közül a nagyobbikat vette célba, majd be is ugrott azon. Azt gondoltuk, hogy a pulykák visíbál- ni kezdenek, de nem tették. Megnémultak az ijedelemtől. Ekkor a kutyák ugatni kezdtek, a mi hogy megérintette, az már zuhant is valóságos pléhzenekarként a nyakába, s onnan a mintabetörést figyelő bocsokra, aztán a földre nagy döndüléssel. A betörők az eső pillanatban hárman négyfelé szaladtak, majd az ijedelem karikásai után újból egybegyúlve elinaltak a tetthelyról. S már jöttek a pásztorok! Nyakukon a pokróccal, kezükben fejszével, s lángoló fahasábbal szaladtak visszarakni a pléhzenekart - e másik hadi találmányukat - a raktár ablakára. Diadalmas vak- kantással a vöröskereszt gondjába ajánlott kutyák térültek-fordultak előttük, mintha éppen ők vetették volna magukat ijesztéskép- pen a medvék nyakába.- A suj a seggibe! - tisztogatta csizmáját a fűben a kisebbik pásztor, akinek a válogatott káromkodás szerint némi fogalma lehetett az alliterációról.- Hát ezt mért mondja? - kérdezte László.- Mert medvénél az ijedelem után hasmars következik - mondtam régi tapasztalom szerint, amivel helyben megtetéztem szakértői tekintélyemet a gyermek előtt. Jött azután a másik majorságtolvaj. Okosabb, mint amelyik előtte beszorult volt az ablakba. Ez ugyanis megállt a nyílás előtt, a bal mancsával benyúlt a néma pulykák közé, egyet elkapott a nyakánál fogva, a hóna alá csapta, mint a cigány a hegedűt, s szép nyugodtan elballagott.- Ostoba pulyka - mondta Sándor megvetéssel. - Bár vaj egyet nyikkantott volna. Az áldozat riadt némaságát joggal kifogásolta. Mert ő bizony, mikor az a bitang útonálló medve bömbölve nekitámadott, visszaordibált rá, bár igaz, hogy nem sok eredménnyel. Fontos volt mégis, hogy el ne veszítse a lélekjelenlétét. Miután a medve egyetlen ütéssel a patakba döntötte, volt annyi esze, hogy véres orcával lefelé bukva a vízben maradjon mozdulatlanul, s jól számított, mert a hideg sodrásban való tapics- kolás nem tetszett a barna banditának. Az újabb támadást, amely halálos lehetett volna, máskorra hagyta, és mint aki jól végezte dolgát, elhallgatott a fenyves zöld homályában. A vízből kikászálódva, s a szemébe csurgó vértől elvakultan Sándor sokáig bolyongott a falu felé vezető utat keresve. Jó, hogy magányos kerengősében emberrel találkozott, aki ezután az elsősegélynyújtáshoz szükséges intézkedést elékáromkodta. Medvelésünk utolsó mozzanatát egy kis fejtöréssel éltük át a tetőgerincen. Köröttünk ugyanis a pléhes csalafintaság és a pulykalopás után helyreállt a csend és a nyugalom. Még füleltünk jó negyedórát, de semmi sem mozdult, bagolynak a hogy Nagymé- Hazamét -Még csal szott le Lászli Mert volt, hogy Sikasz a mesemond jobban a kép zorigatóan sí katlanaiból fe volna, hogy vészt, s megi san is a veszi te volna, hoq' dühíti, felugr abban a pill; elkapja, Lás; löhesse, lete és holtbiztos is ártalmatlan kát és a neg' a mélységbe szabadultán i tál és hálávé kivergödö al volna Szécht esti tüzekné oroszlános n dozói voltunk gunk is bele lembe, minél kiszabadított örömkönnyet erdélyi nevel évei fácáncs örökmécses hogy ezeregi tott valamit a- Sajnáloc küzdelemre? Hallgatott nyelte volna.( Ekkor oly; mikor a bika reccsent méí kaptuk magú- Alattunk meg nyugodt- Éppen a ma, s úgy kai mintha eladd akkor hogy n Az történt gyeltünk, a rr nül osontak I jén ültünk. A; tek, csak ani megfutamítáí na. Kiváltkép vart ragadoz« veszélyessé hiányzott voll mez alattunk tyogót a med ták volna, r a feredőzö Iá Ezért úgy zajkeltéssel i kezében tüss a tetőn legurí tát, mitől a2 ijesztőbb a b Medvét éli A tűz kiált Hosszan < a sötétbe, rr rodtak a vá Amennyi mól reánk váraki azon a helyt szökdösnüní László els: ját is.- Te csak nak. - Nem f nak nézzen, lein ereszkec ahol akkor s< nak cukrot s gatnak. Aprítottunl Másnap a vételünk utál dálkodás vas lálmány eller kedést vittek eredménye í siratta.- Jó nagy A medvele tette. Ve rejts és harsány éjszakán át Ne félj, ne fé pásztorod.-Te voltá tatta Nagym. mogatva. Az álombe na a szavait: a medvéket szabadult vili re virágos ka csikorgató ki a gyermek hí val, amelv^i ablakábalf h minden felüg
