Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-10 / 45. szám

ÚJ szú 17 1989. XI. 10. TUDOMÁNY TECHNIKA A prágai A. S. Popov Távközléstechnikai Kutatóintézetben a Kovosluzba ipari szövetkezettel együttműködve kifejlesztették az SGS 01 jelzésű jelgenerátort, amely a műholdas vevőanten­nák működésének ellenőrzésére és beállítására szolgál. A mind­össze 6 kg súlyú berendezést, amely a 11,7 KHz-től 12,5 GHz-ig terjedő hullámsávban szabályozható, közvetlenül a vevőantenna rendeltetési helyén lehet alkalmazni. (J. S. felvétele) „Televízió vevőantennák“ Tornáé Ceskynek a magyarországi Műszaki Könyvkiadó gondozásában, az Elektronika sorozatban tavaly megjelent könyve részletesen ismerteti a televíziózás alapfogalmait és a tv-jelek terjedési sajátosságait. Tárgyalja az antennatechnika elemeinek műszáki jellemzőit, valamint az antennakonst­rukciókat. Kitér az antennaárbocokra és felerősítési megoldásokra is. Külön fejezetben foglalkozik az adapterekkel és antennaerösítókkel, ezen belül a műholdas tv-adások vételére szolgáló adapterekkel, az l-V. sávokra készíthető erősítőkkel. Ismerteti a különleges és a gyári készítésű erősítőket is. Kitér az antennákra vonatkozó biztonsági és egyéb előírásokra, majd táblázatokkal, nomogrammokkal és hasznos diagramokkal zárja a szerző a kötetet. A könyv alapfokú, a tv-vétel iránt érdeklődök minden különösebb előképzettség nélkül is eredménnyel forgathatják. Ára 128 ft. (Technika) A június végén Londonban rendezett Európai Műholdas Műsorszóró Konferencián (Euro­pean Satellite Broadcasting Confe­rence) a műholdas televízióközvetí­tés legújabb nagy-britanniai fejlemé­nyei is napirendre kerültek. Február ötödiké óta Rupert Murdoch Sky Televisionjának négy programja már működik. A BSB konzorcium (British Satellite Broadcasting = Brit Műhol­das Műsorszórás) kénytelen volt ugyan jövő tavaszra halasztani öt- programos adásának megkezdését, a két vetélytárs között azonban már régóta folyik a konkurenciaharc. Mivel a közvetítés technikája te­kintetében különböző utakon járnak- a Sky Pal-formátumban sugározza műsorait és parabolaantenna segít­ségével fogható, a BSB viszont a D-Mac formátum mellett döntött, ami derékszögű vevőkészülékek hasz­nálatát teszi szükségessé - a mű­sorkínálat tekintetében azonban nagyjából azonosak az elképzelé­seik, így a kemény kiszorító verseny nem kerülhető el. Hogy ez milyen következményekkel járhat, arról Ja­mes Lee, a bostoni tanácskozó cso­port alelnöke, a tájékoztatási eszkö­zök nemzetközi fejlődésének ta­pasztalt szakembere tartott beveze­tő előadást a londoni konferencián. Jelenleg általában azt feltételezik, hogy a Sky és a BSB között folyó harcot csak az egyik fél éli majd túl. Ebből indult ki Lee is, aki „könyörte­len és hosszú háborút" jósolt, mivel nagyon sok forog kockán, s mivel mindkét fél már hatalmas összegű beruházásokat eszközölt. Szerinte a kemény konkurenciaharc kizárja a két műsorkínáló távlati együttélé­sét. Egy műholdas állomás üzemel­tetője ugyanis nem remélheti, hogy műsora ugyanannyi emberhez jut el, mint a földi eszközökkel közvetített, mert a speciális vevőkészülékek be­szerzési kiadásai korlátozzák az ér­deklődést. A műholdas televízió kénytelen kevés nézővel is jövedel­mezőn működni, ezért saját produk­ciókra nem fordíthat jelentősebb összegeket. A műsoráru drágulása A nemzetközi músorpiacon aránylag széles választék áll rendel­kezésre, s amíg a vetélkedő vásár­lók nem tolakodnak erre a piacra, addig az árak ésszerű határok kö­zött maradhatnak. A Sky és a BSB közötti harc azonban máris felemel­te és magas szinten tartja az árakat - ez a játékfilmekre és a televíziós produkciókra egyaránt vonatkozik, amelyek csaknem ötszörös mérték­ben drágultak. Ezzel együtt azonban a műsoros televízó gazdaságossá­ga is összeomlott. Ahol egyetlen műsorkínáló akkor is nyereségesen működhet, ha a közönségnek csak viszonylag kis részéhez jut el (amint azt Franciaországban a Canal-plus példája mutatja), ott két műsorkínáló azt éri el, hogy a nyereségzóna egyre távolabbra kerül tőlük. A má­sik megelőzésére irányuló igyekeze­tükben ugyanis egyre magasabbra hajtják az árakat. Ami a szóban forgó esetben a nyereség esélyeit illeti, néhány fontos körülmény a Sky mellett szól. Az a tény, hogy Murdoch birodalma a játékfilm szektorát (Twentieth Century Fox) is magába foglalja, valamint egyes amerikai és ausztrá­liai hálózatokra és nagy brit újságok­ra is kiterjed, pénzügyi és publiciszti­kai előnyökkel jár számára. Ezek az előnyök azonban a jelek szerint nem elegendők arra, hogy gyors döntés­hez vezessenek a Sky javára. Az ésszerű megoldás alighanem a Sky és a BSB részleges egyesülése vol­na, ezt azonban James Lee mellett mások sem látják elérhetőnek. Kedvező fejlődés az antennák eladásában John Clemens, a Kennington Re­search médiapiac-kutatóintézet igazgatója arról számolt be a konfe­rencián, hogy a műholdas vételhez szükséges felszerelés eladásának növekedési üteme hasonló ahhoz, ahogy húsz évvel ezelőtt a színes televíziókészülékek, vagy tíz évvel ezelőtt a képmagnók eladása növe­kedett, sót inkább gyorsabbnak mu­tatkozik. Május végéig Angliában mintegy 90 ezer parabolaantennát adtak el, s a közvélemény-kutatások adatai szerint az első „műholdas év“ végéig valószínűleg 400 ezer háztartás szerel fel ilyen „tálat"; körülbelül 100 ezer további háztar­tásban vehetik a műholdas műsoro­kat a kábeltelevízión keresztül. A további jövőre nézve a derű­látóbb prognóziskészítők szerint a műholdas vétel 1994-re elérheti a 25 százalékos piaci hányadot, ami körülbelül ötmillió háztartásnak felel meg. A műholdas televízió fő bevé­teli forrása azonban továbbra sem a reklám lesz, jóllehet az európai televíziós reklámpiac jelenleg még gyengén fejlett, s gyors növekedé­sére lehet számítani. Amint azt Jani­ce Hughes, a Booz Allen Hamilton munkatársa kifejtette, a televíziós reklámból származó bevétel az eu­rópai országokban csak egynegye­de az Egyesült Államokban és Ja­pánban elért összegnek. A döntő bevétel a játékfilmek közvetítéséből származik. Nemzetközi kapcsolatok Nagy-Britanniát általában a mű­holdas televíziózás európai próba­piacának tekintik. A műsorok döntő szerepet játszanak ebben a próbá­ban. Rod Allen, a Television Enter­tainment londoni müsortársaság igazgatója a konferencián állást fog­lalt azok ellen, akik az európai piacot nagy európai koprodukciókkal akar­ják megoldani - az Európai Parla­mentről szóló vígjátékokkal, vagy olyan krimikkel, amelyekben egy an­gol detektívnek olasz barátnőjével együtt Párizsban kell megoldania egy ügyet, miközben kiderül, hogy a szálak egészen Costa de Sóiba vezetnek... Szerinte a profilírozott saját produkciókat minden esetben előnyben kell részesíteni, és ezek más országokban is érdeklődésre találhatnak. A más országokat képviselők kö­zött jelen volt a konferencián Jaksa Selkic, a belgrádi televízió műholdas és kábeltelevíziós adásainak felelős vezetője, aki hangsúlyozta, hogy Kelet-Európábán is nagy kereslet van a nyugat-európai- műholdas te­levízióadások iránt. Ez nemcsak a vevőantennák számának növeke­déséből olvasható le (számuk Ju­goszláviában az év végéig körülbe­lül 40 ezerre növekszik), hanem ab­ból is, hogy az állami televízió egyes műholdas televízióállomásokkal szerződéseket köt a műsoroknak a jugoszláv kábelhálózatba való be­kapcsolására. Nyugaton sokan po­tenciális reklámpiacot látnak Kelet- Európában, főleg a Szovjetunióban. Emellett a kelet-európai államok aránylag kedvező műsorokat tudnak felkínálni. A csehszlovák, bolgár és lengyel animációs filmek már beke­rültek egyes nyugati műholdas prog­ramokba, a Szovjetunióból való sportközvetítések is láthatók voltak a „Screensport" műsorában. F. G. GY. Versenyezni vagy megegyezni? Fejlemények a műholdas tévéközvetítés nyugat-európai piacán &SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Televíziós műsorszórás az űrből I. Tudnivalók a távközlési műholdakról Az űrkutatás közvetlen gyakorlati jelentő­ségű vívmányai között kiemelkedő helyet foglal el a világürtávközlés, s ezen belül a tévéműsorok műholdakról történő sugár­zása. Műsorszórásra az a műhold a leg­megfelelőbb, amely Föld körüli szinkronpá­lyán van elhelyezve, s ezért megközelítőleg mindig az égbolt egy bizonyos pontján tar­tózkodik. Ezt a követelményt az úgyneve­zett geostacionárius pályán (az Egyenlítő fölött kb. 36 ezer km magasságban) keringő műholdak elégítik ki. Ez azonban még nem elég biztosíték a „mozdulatlanságra", ugyanis a műhold pályája során váltakozva kerül a Nap és a Föld közé, majd pedig ezek túloldalára. A két égitest változó irányú tömegvonzása megváltoztathatja az esz­ményi körpályát. A műhold - e hatások következtében - a Föld felszínéről szemlél­ve 24 óra alatt akár két foknyit is elmozdul­hat. Ilyen nagy szögeltérés nem engedhető meg, mert a vevőantenna csak keskeny (0,5-1 fokos) sugárnyalábot képes befogni. Ennek kiküszöbölésére fedélzeti számító­gép által irányított kis stabilizáló rakétákat alkalmaznak. A műholdadók napenergiával működnek, ezért ha a műhold a föld árnyékába kerül, adói elnémulnak. Az persze egyáltalán nem mindegy, hogy az adásszünet mikor követ- • kezik be. Szerencsére műholdon a leghosz- szabb éjszaka is csak 72 percig tart, és ez is évente mindössze kétszer, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség időpontjában fordul elő. A műholdak helyét ezért úgy jelölik ki, hogy az áramkimaradás a hajnali órákra essen. Ha például nem a célterület közép­pontja fölé állítják őket, hanem attól 15-20 fokkal nyugatra eltolva, akkor több mint egy órával később kerülnek árnyékba, meg­hosszabbítva ezáltal a műsoridőt. A műholdak európányi területet képesek besugározni, több százszor kisebb teljesít­ménnyel működve, mint a foidi adók, mind­amellett jobb minőségben. Ez abból követ­kezik, hogy a kisugárzott jelek energiájukból csak útjuk legvégén, Földünk 10-15 kilomé­ternyi vastag sűrű légterében veszítenek számottevően, ami gyakorlatilag olyan hely­zetnek felel meg, mintha a műhold csupán 10-15 km magasságban volna felettünk. Ráadásul a parabolaantenna a kósza elekt­romágneses hullámokat nem érzékeli és minimálisra csökkenti az esetleges hullám- visszaverődés (reflexió) zavaró hatását is. Az eredmény: a képernyőről eltűnnek a szellemképek és mérséklődnek a színhi­bák. A műholdas adásokban a teletext (kép­újság) minősége is jobb, ami az itt alkalma­zott vivőhullámok óriási rezgésszámának köszönhető. A műholdakat két nagy csoportra oszt­hatjuk: közvetlen műsorszórókra (DTBS = Direct Television Broadcasting Satellites) és távközlésiekre (CS = Communication Satellites). Az előbbiek - a nemzetközi egyezmények értelmében - akár 200 watt teljesítménnyel is sugározhatnak, de velük csak egy-egy ország vagy országcsoport területe sugározható be. Ellenben a távköz­lési műholddal besugározható terület „ha­tártalan", jóllehet adóinak a teljesítményét egy viszonylag alacsony fokra, 20-30 watt­ra korlátozzák. Ezekkel a holdakkal bonyo­lítják le a nemzetközi műsorok cseréjét és a nagy távolságú tévéközvetítéseket is. Környezetünkben gyakorlatilag még csak az ilyen gyenge teljesítményű égi csatornák sugároznak, a vételhez ezért 1,5-1,8 m átmérőjű antennára van szükség. Tegyük még hozzá, hogy a célterülettől távolodva a térerősség egyre esőken, ezért az adás csak nagyobb antennával és érzékenyebb vevőberendezéssel vehető. Fontos tehát ismerni, hogy az adóantennák a földfelszín mely területére irányulnak, mert ez nem­csak attól függ, hogy egy-egy műhold a pá­lya melyik pontján „parkol", hanem legfő­képpen az üzemeltetők szándékától. Olykor előfordul, hogy egyetlen adóantenna sugár­nyalábja nem elegendő a túlságosan nagy terület besugárzására. Ilyenkor a műsort több adóantennával sugározzák ki, s az egyes területekre irányuló sugárnyalábokat az égtájak nevével jelölik. Az EUTELSAT megbízásából 1983 és 1988 között 5 műholdat állítottak pályára. Tévéadóikon a bérlők több mint 30 műsort sugároznak, s további 10 adón rádióműso­rok futnak. A műsorokkal kiszolgált terület határai: a Szovjetunió nyugati része, Skan­dinávia, Észak-Afrika és az Atlanti-óceán. A műholdcsalád legjelentősebb tagja az 1987-ben felbocsátott ECS-4 (vagy F4- es), amely a keleti hosszúság 13. fokán parkol és 20-25 watt teljesítménnyel sugá­roz. A műhold keleti nyalábja - nagyobb téreröséggel - német nyelvű RTL-Plus mű­sort közvetít. A nyugati nyaláb kínálatában 9 program van. Ezek közül angol nyelvű a World Net, a Sky Channel és a Super Channel, német nyelvű a 3Sat, a Teleclub és a Sat-1, olasz nyelvű a RAI UNO, francia a TV-5 és holland feliratos filmeket ad a Film Net. Az első nemzedékbeli EUTEL­SAT műholdakból az F5-ös után többet már nem készítenek, s 1990 elejétől a még működőket is folyamatosan lecserélik az EUTELSAT-II típusú modernebb műhol­dakkal. Az INTELSAT holdak közül nálunk leg­jobban vehető az INTELSAT VA-F12 adá­sa. Hét adójából hat német (3Sat, WDF, Tele5, BFS, ARD és Eureka), egy pedig angol nyelvű. Nem egészen egy évvel ezelőtt új fejeze­tet nyitott a kozmikus műsorszórásban az Európai Műholdtársaság ASTRA nevű hold­jának a felbocsátása. Ez a hold már nem nevezhető sem távközlési műholdnak, sem pedig közvetlenül műsort szóró műholdnak, ugyanis 24 adójának a teljesítménye már egyenként 45W-os. A tévéműsorok szte- reohanggal, esetleg több nyelvű kísérő­hanggal is sugározhatók. íme, egy kis ízelí­tő a 16 program közül: a 24 órás Eurosport és Screensport, Disney Chan gyermekek­nek , Lifestyl nőknek, vegyes összeállítású a Sky Channel és az MTV Europe, filmeket sugároz a Sky Movies stb. Az ASTRA a keleti hosszúság 19,2 fokán található, s besugározza csaknem egész Európát. A kilencvenes évek elején a műholdas tévéközvetítés műszaki fejlesztésében to­vábbi jelentős haladás várható. A műholdas adások vételéhez azonban speciális vevő- berendezésekre van szükség, amelyekről egy hét múlva, cikkünk folytatásában lesz szó. Dr. GÖMÖRY IMRE Következik: II. A vevőberendezések felépítése ' r ű 3“ J ICICpilCOG ^SSSS/SSfSSSS//S/S/S//SSS/S//S//S/SSSSSSS/SSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSS/SS/S/SS//SSSSSS//S/SSSS/SSSSSSSSSSSS////S/S/S//S/////S//S///S/S/SSS//S//SS/SSSS/SSS////S/SSSSSSSSS/SS/SS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSS//S/SSSSSS& ♦ * 1

Next

/
Thumbnails
Contents