Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 44. szám

MÉrt® Dalibor Közel A tökfilkó meg a kígyó (Tibeti mese) A falu közismert tökfilkója nem messze a legelőtől egy kőrakáson kis kígyótojást talált. Hazavitte, ba­busgatta, simogatta, és szüntelenül beszélt hozzá: - Szerencsétlen to­jáska! Hol az anyád, hol az apád, miért hagytak el, miért dobtak pré­dául esőnek, szélnek, vadnak? Sze­rencsétlen tojáska, jó emberhez ke­rültél, gondoskodom rólad! - És a tökfilkó a szomszédtól szerzett egy kotlóst, megparancsolta neki, hogy melengesse és keltse ki a tojást. Amikor a szomszédok ezt hírül ’ vették, egymás után jöttek a tökfilkó- |)oz. Csodálkoztak, hogyan lehet ez az ember ennyire habarodott. De a tökfilkó nem fogadta meg a taná­csukat, fittyet hányt a figyelmezte­tésnek. Egy meleg na­pon a tojás kipat­tant, és a héjából előbújt a kígyófió­ka. A tökfilkó bol- j dogan simogatta, egyik kezéből a másikba vette, és körbefutotta vele a falut, és mindenkinek mu­togatta, mindenki­nek dicsekedett vele. Az emberek el­fordultak a tökfil- kótól, és újfent eszébe juttatták, mekkora szeren­csétlenség éri, ha a kígyó megnő. A tökfilkónak azonban csak egy válasza volt:- Nem látjátok, milyen gyönyörű, milyen nagy és sötét a szeme, milyen sima feszes és szép tarka a teste, nem látjátok a nyelvét, fi­nom, mint a legparányibb gally a nö­vendékfán. Méghogy az ilyen gyö­nyörű teremtmény szerencsétlensé­get hozna? Mivel a tanács nem segített, a szomszédok meghagyták a kotlós- nak, hogy a csőrével döfje agyon a kígyót. A tyúk hozzá is készülő­dött, ám a tökfilkó észrevette és elzavarta, többé nem mehetett haza. A kígyófióka pedig megnőtt. Egy nap kotkodácsolást hallott a tökfilkó az udvarról. Kifutott, és meglátta a tyúkot - holtan, mellette a kígyót.- Te kis hősöm - mondta a kígyó­nak, és elment vele a faluba, s akivel csak találkozott, annak elmondta, milyen derék jószága van.- Hát nem látod, hogy már vicsor­gatja a fogát? - kérdezték aggódva a szomszédok. A tökfilkó meg: - Ennyi beszéd egy tyúk miatt! Ha csak a tyúknál maradt volna! Hamarosan sor került a kakasra, a macskára, a kutyára, a birkára. A tökfilkó meg csak hajtogatta a magáét: - Micsoda hős vagy, senkitől sem ijedsz meg, nem hát­rálsz meg! Minek házőrzőnek a ku­tya, ha itt vagy te? - A kígyó meg mind mohóbb lett és falánkabb; egy idő múlva a tökfilkó udvarán írmagja sem maradt a jószágnak. A tökfilkó kettesben élt a házban a kígyóval. Egy nap a kígyó a tökfilkó dereká­ra tekeredett. A tökfilkó nevetett és boldogan szólt: - Erősebb vagy, mint hittem. Ej de szép övem van! Langstein Erzsébet rajza A kígyó pedig még szorosabban ráfonódott a tökfilkó testére. A tökfilkó egy picit fulladozni kez­dett. - Te ördögfióka, te kópé, óva­tosabban tekeredj a testem köré! Még beleszakadsz! Lassabban, egyetlen barátom! A kígyó azonban felelet helyett oly erősen megszorította a tökfilkót, hogy az nem kapott lélegzetet. Csak most fogta fel irtózattal, hogy ez nem játék. Félelmében sápadtan felkiál­tott: - Nem ismersz meg? Hát nem én vagyok az egyetlen barátod? Hát nem én mentettelek meg? Nem én neveltelek fel? A kígyó válasz helyett belemart a tökfilkó nyakába. A tökfilkó sápadt feje lehanyatlott, a ház elcsendesedett, kihalt lett. Kopasz Csilla fordítása Mit láthattok a novemberi erdőben? Néha bizony nem sokat, mert reggelente nemegy­szer olyan köd ereszkedik a határra, hogy egyik fatörzstől a másikig sem látni. Amikor viszont felszáll a köd, könnyen megfigyelhetjük az erdei állatokat, hiszen a lomb nélkül álló fák között sokkal messzebbre látni, mint nyáron. Vándormadaraink már egytől-egyig Dél-Európában és Afrikában járnak, de a harkályok, cinegék, a fatörzseken szaladgáló csuszka és a kéreg repedéseit vizsgáló fakusz ilyenkor is nagyon sok megfigyelnivalót kínálnak. Egy-egy novemberi kirándulás jó alkalom lehet az egymáshoz eléggé hasonló harkályfajok megismeré­sére. A tölgyesekben, bükkösökben a leggyakrabban a nagy fakopánccsal találkozhattok, de helyenként nem ritka a teljesen piros fejtetővel és erősen sávozott oldalaival feltűnő közép fakopáncs. Legnagyobb a fe­kete harkály, színezete alapján nem nehéz felismerni. A madarakkal csak most ismerkedő, kezdő megfigyelő számára a veréb nagyságú kis fakopáncs sem okoz nehézséget. Az öreg tölgyesek jellemző élősködő növénye a ma­gas ágakon megtelepedett fagyöngy. Sárga bogyói messziről virítanak, és például a léprigó kedvenc csemegéjét jelentik a novemberi és téli időszakban. Ez a madár pettyezett alsótestével az énekes rigóra hasonlít, de annál nagyobb, és jellegzetes, erős cser- regése is elárulja. A novemberi korai alkonyat előcsalogatja rejtekük- ből a főként éjszaka tevékenykedő apró rágcsálókat. Hosszú bajuszú, szimatoló erdei egerek és erdei pockok kukucskálnak ki a gyökerek között sötétlő lyukakból, aztán ha semmi gyanúsat nem tapasztal­nak, óvatosan előbújnak a föld alól. Ha csendben megálitok egy vaskos fatörzs védelmében, hallani fogjátok az avarban keresgélő, magok után kutató állatok zörejét. Ha sikerül megpillantani őket, a farkukra figyeljetek: az egereké hosszú, a pockok farkincája viszont rövidebbatest hosszánál. Schmidt Egon Ki Mary Poppins? P. L. Travers hősnője a világ legcso­dálatosabb nevelönője. A keleti szél szárnyán szokott megérkezni a Cse­resznyefa utca fi. számú házba, a négygyermekes Banks családhoz, s ott marad mindaddig, amíg a szél nyugatira nem fordul. Mert ahogy a ke­leti szél meghozza, úgy a nyugati elvi­szi, és senki sem tudja hová. Abban viszont mindenki reménykedik, hogy visszajön, mert amint megjelenik, vidá­mabb lesz minden. Egyik kezében nyi­tott ernyővel, a másikban szőnyegből szabott nagy útitáskával repked a város felett. A táska teljesen üres, Mary mégis egész áruháznyi holmit tud elővarázsol­ni belőle: széket, fogkefét, kötényt, ánizscukrot meg egy fura üveget, amelyből ha akarja, eperfagylaltot önt ki, ha akarja, citromszörpöt vagy tejet. De képes Mary más képtelen tettekre is. Ő az például, aki nemcsak lefelé, fölfelé is tud csúszni a lépcsökorláton, még­hozzá szerfelett kecsesen. A termete karcsú, a haja fekete, mint a holland fababáké, s bár folyton zsörtölődik, és sűrűn hunyorgó szemének is szinte elvi­selhetetlenül szigorú a pillantása, fény és melegség árad egész lényéből, a gyerekek egyszerűen rajonganak érte. Travers több meseregényt írt róla, törté­netét néhányszor meg is filmesítették. Főként két Poppins-film aratott nagy sikert. Az egyiket Robert Stevenson rendezte, a másikat Walt Disney. (kun) Gondolkodom, tehát... HÁZÉPÍTÉS Ács Ágoston gond­terhelt, mert nem tudja, hogy az előre megvá­sárolt elemekből hány épületet sikerül össze­raknia. A bal oldalon bemutatjuk a mintahá­zat. Nos, te mire ju­tottál? Csanádi Imre Dér Még a tehenes kihajt, bőg a vonuló sereg, köd kóvályog tar mezőn, hűsödők a reggelek. Hideg harmat fűre lép, ősz ez, ősz ez, hasztalan, tyühüőhő - riadoz árván a pipiske-hang. Kár, kár - föntrül rárecseg, kár, kár - varjú varjat ér. Holnap mezőt, hegyet fehér gyászba dönt a dér. FELE-FELE Ha azt akarjuk, hogy a háló felületének fele fekete legyen, a másik fehér maradjon, mely számozott ré­szeket kell befeketíteni? Egy Ms meteorológia' A szél Az atmoszféra légnyomásának változásai szoros összefüggésben vannak a szelek kiala­kulásával és azok erősségével. Egyszerűen fogalmazva a szél nem más, mint a levegő mozgása, áramlása. Irányát úgy adjuk meg, hogy honnan jön az áramlat. Vagyis északi szél fúj akkor, ha északi irányból történik a levegő­áramlás. Minden szél zárt légkörzésnek a ré­sze. Érthető, hiszen lehetetlenség, hogy vala­honnan a levegő „elmenjen“ úgy, hogy helyé­be ne tóduljon más levegötömeg. Létrejöttüket, mint ahogy a légnyomásváltozásoknál is emlí­tettük, az egyenlőtlen felmelegedés okozza. Érdekes, hogy a napi széljárásnak szabályos ingadozása van. A legerősebben délután 14 óra körül fúj, a leggyengébben pedig éjféltáj­ban. Ez a jelenség az egész Földön megfigyel­hető, függetlenül a földrajzi szélességtől. Magunk is tudjuk, hogy milyen jól jön egy kis szellő vagy fuvallat rekkenő nyári hőségben, és milyen kellemetlen télen, erős fagy esetén. Télen szélcsendben könnyebben elviseljük akár a -20 °C-os hideget is, mint erős szélben a -5°C-osat. Ennek nagyon egyszerű a ma­gyarázata. Testünk folyamatosan hőt ad le, és a bőrünkkel közvetlen érintkező levegőréteget is felmelegíti. Normális körülmények között a testünket burkoló felmelegedett levegő elég lassan cserélődik ki friss levegővel. A szél azonban elfújja ezt a réteget, ezért állandóan hideg levegővel érintkezik a bőrünk, követke­zésképpen nagyobb a hőleadása is. A ventilá­tor sem hideg levegőt fúj, hanem csak a levegőt áramoltatják a gyorsan forgó lapátok. Bizonyá­ra már ti is valamiképpen észrevettétek, hogy . Afrikában a négerek ruhatára mindössze egy ágyékkötőből áll, míg a forróbb sivatagok lakói, a beduinok, csaknem teljesen beburkolják ma­gukat fehér lepellel. Ennek az az oka, hogy Közép-Afrika csaknem teljesen szélmentes vi­dék, míg a Szaharában nagyon gyakoriak a szelek. Mondhatnánk, hogy ez elviselhetőbbé teszi az otthoni forróságot. Igen ám, de a tűző napon a sivatag homokja 60-80 °C-ra is felfor­rósodik, s ha ezt a szél felkapja, a bőrön égési sebeket is okozhat. Ez ellen védekeznek tehát Észak-Afrika lakói úgy, hogy testüket a lehető legjobban elfedik. BÖDŐKZSIGMOND AL W MEGFEJTÉS Az október 20-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Gáspár; Móricz. Nyertesek: Kovács Szabolcs, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Mácai Igor, Helemba (Chlaba); Bakó Róbert, Ipolyfödémes (Ipelské Úfany); Hlavács Norbert, Galánta (Galanta); Jakab Angéla, Tornaváralja (Tur- nianské Podhradie). / ÚJ szú 18 1989. XI. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents