Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 42. szám
). X. 20. Korábban ez is elképzelhetetlen volt: tévések a Szovjetunió egyik, Gomel melletti rakétabázisán (Archív felvételek) akkor lemondunk az utolsó technológiai tromfunkról is. Az ilyen iparpolitika a védelmi üzemekben dolgozók szociális érdekeit is sérti, szétveri a létező termelési és piaci kapcsolatokat, s jelentős összegekbe kerül mind a termelőkapacitások átállítása, mind az emberek átképzése. “ Kirejev tehát azt bírálja, hogy a katonai üzemeket olyan termékek közne, a különböző számítási módszerek, eltérő struktúrák stb. miatt. Jelenleg még azon is vitatkozni lehet, hogy például egy repülőgép mibe kerül itt és ténylegesen mibe kerül ott. Például a korábbi túlzó becslések a szovjet kiadásokról abból fakadtak, hogy az USA-ban a szovjet fegyverek értékét az amerikai ráfordítások alapján számítgatták. Egy repülőgépnél alkatrészenként összeadták, hogy azokat egy amerikai gyár mennyiért állítaná elő. Természetesen az amerikai munkabérek, nyersanyagárak, és nyereség figyelembevételével. Viszont a Szovjetunióban a bérek, a nyers- anyagárak is alacsonyabbak, a nyereség mértékéről nem is beszélve. Eltérő az árképzés rendszere is. A Szovjetunióban a hadsereg a felszerelést a termelői áron kapja, az Egyesült Államokban a hadügyminisztérium külön-külön állapodik meg a cégekkel, és ezek az árak rendszerint magasabbak a szokásos piaci áraknál. Ezért a fegyvervásárlásra fordított tétel is jóval alacsonyabb a Szovjetunióban. A legmarkánsabb különbségek talán mégis a személyi állományra fordított költségekben vannak. Ha az amerikai katonák és tisztek fizetését vennénk alapul, akkor a hozzávetőleg 4 milliós szovjet hadseregnél ez a költség- vetés nagyobbik felét elvinné. A valóságban e célra egyharmadot sem költenek. Amikor Ahromejev marsain megkérdezték, nem lenne-e jobb hivatásosokból álló hadsereget fenntartani a Szovjetunióban, azt mondta, hogy ez a jelenlegi gazdasági helyzetben lehetetlen lenne. SZOCIÁLIS SZEMPONTOK Szakírók szerint a Szovjetunióban a húszas, a negyvenes és a hatK onverzió, katonai költségvetés, védelmi program. E szorosan összetartozó fogalmakról az utóbbi hónapokban nagyon sok szó esik a Szovjetunióban, olykor heves viták is zajlanak a szakemberek között. Ha szakembereket mondunk, akkor egy eléggé széles körre kell gondolni, hiszen ezek a kérdések a politikusok, a hivatásos katonák mellett a közgazdászokat, a szociológusokat is foglalkoztatják. KÉSZÜL AZ ORSZÁGOS PROGRAM Magyarul a konverzió átállítást, átváltoztatást jelent, esetünkben a védelmi ipar üzemeinek polgári termelésre történő átállításáról van szó. Mihail Gorbacsov 1988 decemberében az ENSZ-ben felszólította a világ országait: a fegyverkezés ökonómiájáról térjenek át a leszerelés ökonómiájára, s ennek érdekében akcióprogramot terjesztett elő. Kijelentette, a Szovjetunió kötelezettséget vállal arra, hogy a gazdasági reform keretében kidolgozza saját konverziós tervét. Felvetette, hogy a nagy országok - a legfejlettebb hadiiparral rendelkezők - a világszervezetben terjesszék elő saját nemzeti konverziós tervüket, ezeket egy elismert szaktekintélyekből álló csoport elemezze, s az egész problémakört az ENSZ közgyűlése is tűzze napirendre. További ösztönzést adott ez ügyben a népi képviselők első kongresszusa, amely kimondta, a katonai költségvetést az ésszerű elégségesség elvének megfelelő szintre kell csökkenteni, s az idei év végéig kidolgozni a védelmi ipar átállításának programját. A felszabadult eszközöket a fogyasztási cikkek, köny- nyű- és élelmiszer-ipari gépek és berendezések gyártására kell fordítani. Júniusban az NSZK-ban Mihail Gorbacsov felvetette, hogy külföldi cégek is közreműködhetnének a szovjet konverziós programban. Ez nagy lehetőségeket teremtene 1988 októbere: szovjet megfigyelők a Davis Monthan légibázison egy szétszerelt amerikai rakétát vizsgálnak a tudományos szempontból legigényesebb ágazatokban az együttműködés bővítésére. Július elején franciaországi látogatásakor pedig azt javasolta, hogy az Európai Gazdasági Bizottság keretében hozzanak létre egy munkacsoportot a konverzióval összefüggő problémák tanulmányozására. Szergej Ahromejev marsall, aki korábban vezérkari főnök volt, jelenleg pedig Mihail Gorbacsov tanácsadója, október elején megerősítette, hogy a védelmi ipar üzemeinek átállítására vonatkozó programot az év végén a Legfelsőbb Tanács elé terjesztik. Jelenleg tehát még nincs egy országos program, de a konverzió megvalósítása már folyik, s nem elhanyagolható eredményeket is hozott. E gyorsaság oka kézenfekvő: a gazdasági helyzet kényszerítette ki ezeket az intézkedéseket, a lakosság fogyasztási cikkekkel, élelmiszer-ipari termékekkel való ellátásának javítása rendkívül fontos és sürgető politikai feladattá lépett elő. A katonai ipar termelésének 40 százalékát már az idén is a polgári gyártás tette ki, s ezt 1995-ig 60 százalékra kívánják növelni. Más- - ként fogalmazva: ebben az évben SZÓ 27 milliárd rubel értékben állítottak elő hadiipari üzemek fogyasztási cikkeket, s jövőre ez 10,1 milliárddal tesz több. gyártására kényszerítik, amelyek egyáltalán nem felelnek meg az átállítás előtti profiljuknak. Kétségtelen, hogy a legfejlettebb technikával és technológiával dolgozó hadiüzemek átállítását oly módon kell végrehajtani, hogy az a legnagyobb hasznot hozza hosszabb távon is, vagyis új, magas műszaki színvonalat képviselő termékeket gyártson. Szovjet közgazdászok szerint az e téren megvalósuló intézkedések minimum 1,8 milliárd rubellel gyarapítják a nemzeti jövedelmet, s a védelmi kiadások lefaragása, a fegyveres erők létszámának csökkentése és a leszerelt katonák bekapcsolása a társadalmi termelésbe hozzávetőleg 12 milliárdot eredményezhet együttesen. Ezenkívül 1,8 millió tonna acélt, fél millió tonna alumíniumot, közel 2 millió tonna üzemanyagot is nyer a népgazdaság. KATONAI GLASZNOSZTY 77,3 milliárd rubel. Ez az a szám, amely percek alatt bejárta a világot, s máig is sokat emlegetik. Ennyi a Szovjetunió idei katonai költségvetése, s ilyen adatokat most először hoztak nyilvánosságra Moszkvában. Az összeget több nyugati szakértő reálisnak tartotta, de voltak tamás- kodók is. Amin nem lehet csodálkozni, a sokéves titkolózás nem éppen a bizalmat erősítette. Jugyin proTÜZOLTÁS? E kétségkívül tekintélyes számok mögött nagyon sok gond is meghúzódik. Alekszej Kirejev, a közgazda- sági tudományok kandidátusa, a Novoje Vremjában nemrégiben arra mutatott rá, egységes állami terv nélkül a konverzió végrehajtása egy veszélyes tendenciát hívott életre: a felszabadult eszközökre a különböző minisztériumok teszik rá a kezüket. Vagyis az átállítást egyetlen szempontra szűkítik le: ily módon akarják a lehető leggyorsabban be- tömködni a gazdaságban keletkezett repedéseket. Tehát tűzoltásra használják a védelmi ipart, amely képes arra, hogy az alapvető termékek hiányát egyre erőteljesebben bíráló hangokat egy időre elhallgattassa. „Ha a védelmi ipart egysíkúvá tesszük, az országos átlag szintjére szállítjuk le, s arra kényszerítjük, hogy tésztakeverögépeket gyártson, fesszor, a Voproszi Ekonomiki idei hatodik számában ezt írta: „Eddig azt tartottuk, hogy erről nem illik beszélni. Mindenki Brezsnyevet idézte, aki azt mondta, hogy a védelemre annyit fordítunk, amennyi szükséges. Ma a szovjet társadalom sokkal fejlettebb, senki sem rökö- nyödik meg a védelmi kiadások hallatán. A legutóbbi években nyilvánosságra hoztuk, hogy az állami költségvetésből 20,2 milliárdot fordítunk e célokra. Ez az adat azonban senkit sem elégített ki, nyilvánvaló volt, hogy nem teljes, s főleg csak a hadsereg tagjainak eltartását, a szolgáltatásokat fedezi. A nagyobbik hányadot pedig szétírták az egyes minisztériumok és főhatóságok között. Tehát sokáig mi magunk sem ismerjük a valós számokat, s ezért nem is közölhettük a világgal. Ezt a Nyugaton sokan kihasználták, a szovjet katonai kiadásokról készült becslések túlzottak voltak. A Pentagon 175^350 milliárd dollárról beszélt. Ez a szovjet nemzeti össztermék 15 százaléka lenne, s nincs a világon olyan ország, olyan gazdasági hatalom, amely ennyit el tudna viselni. “ Kirejev szerint a bruttó nemzeti termék 8-9 százalékát teszik ki a védelmi kiadások, az USA-ban mintegy 6 százalékra tehető ugyanez. Ő a következőket írta: ,,A szovjet gazdaság teljesítőképessége sokkal kisebb az amerikainál, s a katonai kiadások számunkra sokkal súlyosabb tehertételt jelentenek, mint az USA számára. A 80-as évek első felében az amerikai hadikiadások növekedése a gyorsuló ciklikus fellendülés körülményei között történt. A Szovjetunió megpróbált helytállni a katonai-gazdasági konkurenciában, a mélyülő gazdasági egyensúlyhiány és a gazdasági növekedés üteme csökkenésének feltételei között.“ Ezért a katonai kiadások lefaragása rendkívüli horderejű gazdasági és politikai lépésnek számít. Mint ismeretes, 1995-ig a Szovjetunió hozzávetőleg a harmadával-felével csökkenti ezt a tételt. Nem lehet egyetérteni a brit Financial Times véleményével, amely szerint a 77,3 milliárd nyilvánosságra hozatalát csak a Szovjetunió belső használatára szánták. Hiszen a Szovjetunió és a Varsói Szerződés már nemegyszer javasolta a katonai kiadások befagyasztását, korlátozását. Persze, ez nem talált kellő visszhangra, amiben az említett titkolózás is közrejátszott. Másrészt igaz az is, hogy az adatok nyilvánosságra hozatalával még nem szűnnek meg a gondok. Például egy megállapodás a katonai kiadások korlátozásáról számtalan technikai akadályba is üt• Bush elnök és Sevard- nadze külügyminiszter szeptemberi találkozóján a fegyverzetkorlátozásról esett a legtöbb szó vanas években már hajtottak végre nagyszabású konverziót, s minden esetben komoly nehézségek is felmerültek. Elég például emlékeztetni, milyen problémákkal találták magukat szembe a frontról visszatért katonák és tisztek, akiknek nem volt polgári foglalkozásuk. A hatvanas években direktiv módszerekkel végrehajtott leszerelés szociális vonatkozásait nem oldották meg. Egyes becslések szerint a szovjet védelmi ipar 6-8 millió embert foglalkoztat. Az átállítás sokukat érinti. A központi szervek már kidolgoztak bizonyos intézkedéseket beilleszkedésük megkönnyítésére. Ezek közé tartozik a szervezett munkaeröto- borzás az ipari és az építőipari vállalatokba, továbbá azok megsegítése, akik a legnehezebb körülmények között, például északon dolgoztak. Lakást kell adni azoknak a tiszteknek, akik egész szolgálati idejük alatt nem rendelkeztek saját lakással. Ez az egyik legégetőbb szociális probléma, hiszen például csak Moszkvában 7000 tisztnek és családjának kellene sürgősen lakást kiutalni. Ezenkívül még az átképzés országos rendszerét is ki kellene dolgozni. Megállapítható tehát, hogy a leszerelés, az átállítás sokrétű feladat, az emberi szempontokat is messzemenően figyelembe kell venni. Maga a leszerelés sem olcsó - de még mindig összehasonlíthatatlanul kevesebbe kerül a fegyverkezésnél - s a felszabadult eszközök jelentős részét éppen a szociális problémák megoldására kell fordítani. Jugyin professzor szerint a világban a katonai szféra és annak háttere 60-80 millió embert foglalkoztat. Földünkön a nyersanyagok jelentős hányadát fordítják haditermelésre. Ha legnagyobb katonai potenciállal rendelkező országok 25 százalékkal csökkentenék a katonai termelést és fegyveres erőiket, nemcsak saját országaik, hanem a fejlődök gazdasági gondjait is megoldhatnák. Meg lehetne valósítani Mihail Gorbacsov- nak azt a javaslatát, hogy százéves moratóriumot hirdessenek a legszegényebbek adósságainak visszafizetésére, vagy teljes egészében írják le tartozásaikat. MALINÁK ISTVÁN
