Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-13 / 41. szám

szú í.X. 13. „Zöldmunkák“ az őszi hajtatott paradicsomban Korbácsliliomok Pompás megjelenésű, karak­terisztikus virágzaté évelők a korbácsliliomok (Eremurus). Az ismert fáklyaliliom (Kniphofia uvaria) közeli rokonai. A liliomfé­lék (Liliaceae) családjába tartozó Eremurus nemzetség mintegy 40 faja Közép- és Nyugat-Ázsiá- ban, mindenekelőtt Perzsia és Turkesztán kontinentális klimájú, sziklás-füves pusztáin honos. Rövid gyökértörzse megvasta­godott, a belőle eredő gyökerek húsosak, rendszerint sugarasan szétállnak. A levelek tőállásúak, szálasak. Virágaik erőteljes, ma­gas száron, hosszú, gazdag fürt­ben nyitnak, harang vagy csillag alakúak. A hat lepellevél olykor az alján összenőtt. Értékes díszkerti fajok Az óriás korbácsliliom (Ere­murus robustus) nevéhez méltó­an másfél-három méter magasra nő. Szürkészöld levelei 5-7 cm szélesek. A virágszár csúcsán hosszú, tömött fürtben nyílnak a bimbós állapotban világos ró­zsaszínű, később fehérré halvá­nyuló, 3-4 cm széles virágok. A lepellevelek közepére barna. A keskeny levelű korbácslili­om (Eremerus stenophyllus) az előzőnél kisebb termetű, 70-120 cm magas növény, leve­lei csupán 1-2 cm szélesek. Vi­rágai sárgák. A késői korbácsliliom (Ereme­rus olgae) másfél-két méter ma­gas, levelei 1,5 cm szélesek, keskeny szálasak, kékesszür­kék. A virágok mintegy 2 cm szélesek, halvány rózsaszínűek, a lepellevelek közepére ugyan­csak barna. A himalájai korbácsliliom (Eremurus himalaicus) 100-120 cm magas, levelei 1-5 cm széle­sek, sötétzöldek. A fürt mintegy 60 cm hosszú, virágai 2-3 cm szélesek, hófehérek. A fajokon kívül számos hibri­det is ültetnek. Ismertebbek a Shelford és a Ruiter hibridek. Virágaik különböző árnyalatú sárgák, narancs- vagy rózsaszí­nűek, sót még a borvörös és a barnás szín is előfordul közöt­tük. A külföldi katalógusokban olykor ügyes nyomdatechnikával „előállított“, élénkpiros virágú fajtákat is bemutatnak, ilyenek azonban a valóságban egyelőre nincsenek. Az említett korbácsliliomok vi- rágzási ideje június-július, az Eremurus himalaicus kivételé­Szőlő a kamrában A gondosan leszedett és előké­szített szőlőt sokféleképpen tárol­hatjuk. Ennek módjáról lehetősége­ink alapján döntsünk. Régi eljárás a fürtök fúrészporba ágyazása. Ekkor fertőtlenített, tiszta farekesz, vagy szellőzőnyílásokkal ellátott műanyag láda aljára 4-5 cm vastagságban száraz, tiszta bükkfa- fúrészport szórunk, és óvatosan erre fektetjük a fürtöket. Rájuk ismét 4-5 cm vastag fúrészporréteg kerül, majd rátehetjük a következő sor szőlőt. Túl mély ládát ne használ­junk, mert ha 3-4 sornál többet te­szünk egymásra, a bogyók megnyo­módhatnak. Az eljárás előnye, hogy a ládákat egymásra rakva tárolhat­juk, ezért viszonylag kis helyen sok szőlő elfér. A fűrészpor körülveszi a bogyókat, s ha valamelyik rothadni kezdene, meggátolja a betegség terjedését. Bevált, egyszerű módszer a pol­con tárolás. A fürtöket tiszta, puha papírra, gyékényre vagy nádszö- nyegre fektetjük. Ekkor igen könnyű az ellenőrzés, a hibás részek eltávo­lítása. Kevésbé fonnyadnak a bo­gyók, ha a szőlőt perforált, vagyis nyílásokkal ellátott, tiszta polietilén zacskóba tesszük. A fürtöket elhe­lyezhetjük egymásra rakott gyümöl­csösrekeszekben is. A leggyakoribb szólötárolási eljá­Általános vélemény a kertészek körében, hogy az őszi paradicsom- hajtatás sikere alapvetően a nö­vényvédelem eredményességétől függ. Az egyre kedvezőtlenebb kör­nyezeti feltételek (kevés fény, ma­gas páratartalom, alacsony éjszakai hőmérséklet, hajnali párakicsapó­dás) elősegítik a gomba- és baktéri­umos betegségek terjedését. A rendelkezésre álló növényvédő szerek rendre hatástalanok marad­nak, ha azokat az agrotechnikai kö­vetelményeket nem tartjuk be, ame­lyek az ültetési távolságra, a szellőz­tetésre, a fűtésre és az öntözésre vonatkoznak. Fontosságukat tekint­ve, talán az első helyre kívánkoznak az úgynevezett zöldmunkák - leve­lezés, kacsolás -, amelyekről aktua­litásuk miatt kell néhány dolgot meg­említeni. A levelezésnek alapvetően kettős célja van. Az idős levelek eltávolítá­sával levegösebbé válik az állo­mány, a permetszer jobban átjárja a növénysorokat, továbbá a már fertőzött levelekről nincs meg a továbbfertőzés veszélye. A bo­gyók több fényt kapnak, így gyor­sabban érnek, jobban pirosodnak, szövetállományuk erősebb lesz. A levelezés kezdésének időpont­ját nem célszerű dátumhoz kötni, vagy az ültetéstől eltelt hetek alap­ján számolni. Ilyen tekintetben na­gyon meghatározó az időjárás, a nö­vény növekedésének üteme. Miután a 80-100 cm-t eléri a hajtáscsúcs, már megkezdhető az alsó, gyakran a földdel érintkező, sáros, piszkos levelek eltávolítása. De támpont le­het az is, ha már a levélben az öregedés jelei felismerhetőek. Egyszerre sok levelet leiszedni tilos. Ilyenkor a növényt ún. sokkha­tás érheti, ami terméselrúgást, fejlő­dési rendellenességet, például le- vélpödrödést válthat ki. Egy-két le­vél - kivételes esetekben három - az a mennyiség, ami egyszerre leszedhető. A paradicsom túlzott felkopaszí- tása káros. Ilyenkor a növény asszi­milációs felülete csökken, ami elhú­zódó bogyónövekedést, esetleg elaprósodást eredményez. A fiatal leveleket nem szabad leszedni. Egy kifejlett paradicsomtönek az utolsó fürtök szedése idején is legalább 10 levéllel kell rendelkeznie. A levelek eltávolításával úgy haladjunk, hogy mindig az érő fürt felett két fürteme­lettel történjen a levelek törése (Vagyis az 5-6. fürt érésekor kb. a 7-8. fürtemelet magasságában szedjük le a leveleket). Lehetőleg minél kisebb sérülést okozzunk a levelek eltávolításával, mert növényvédelmi szempontból a legszakszerűbben végzett levele­zés is durva beavatkozás a növény éledbe. A törés helye - mint nyitott seb'-'számos kórokozónak könnyű támadási felülete lehet. Ezért né­hány szabályt igyekezzünk ezzel kapcsolatban gondosan betartani. A levelezés után lehetőleg ne öntöz­zünk. Csak olyan kis felületen sért­sük meg a növényt, amekkora felü­vei, amely már május-júniusban virít. Elvirágzás után a tövek visszahúzódnak. Kora őszi ültetés Valamennyi meleg, védett, napos fekvésben, lazább, jó szerkezetű, vízáteresztő, tápa­nyagban gazdag, nyáron szára­zabb talajban fejlődik szépen. Vízigényük egyébként közepes. Ha a talaj kötöttebb, a gyökértör­zseket ültetéskor 3-5 cm vastag homokrétegre helyezzük, sőt esetleg 20-30 cm mélységben sóderból vagy zúzott köböl vízel­vezető drénréteget is érdemes kialakítani. Kellő vízelvezetés hí­ján ugyanis télen könnyen meg­fagyhat, a sok nyári csapadéktól pedig elrothad a gyökérzet. Visszahúzódás után, szep­tember végén, októberben ültes­sük. A gyökértörzsböl kiinduló, kisujj vastagságú gyökereket vízszintesen szétterítve helyez­zük el. A gyöktörzset legfeljebb 5 cm vastag földréteggel fedjük be. Az első télen ajánlatos fe- nyögallyal szellösen takarni az ültetés helyét. A szaporítás egy­szerűbb módja a töosztás, de erre csak az idősebb növények alkalmasak. Magvetésből 3-5 év múlva kapunk virágzó növényeket. A hibridek magoncai között oly­kor szép új színárnyalatok is megjelennek, így remélhető, hogy egyszer a hollandok által annyira óhajtott, élénkpiros szín is előbukkan. A magokat érés után azonnal vessük el, a fiatal növényeket pedig cserépben ne­veljük tovább. Vázában hosszú életűek A korbácsliliomok elsősorban különleges hatású szoliternövé­nyek. Visszahúzódásuk miatt kis csoportokban gyepbe, vagy ala­csonyabb évelők társaságába ültessük őket. Kedves szomszé­daik lehetnek a díszhagymák, a zsályák, a kerti macskamenta, az évelő fátyolvirág és az íriszek. Vágott virágnak is alkalma­sak. A virágzatot akkor vágjuk, amikor a bimbók negyedrésze már kinyílt. Vázában a többi bim­bó java része felnyílik, ezt a szár aljának gyakori utánvágásával serkenthetjük. A virágzatok élet­tartama tartósítószer alkalmazá­sa nélkül is hosszú, ezért nagy vázába helyezve a lakás feltűnő, ünnepélyes hatású, hálás díszei. (Magyar Szó) Jobb megelőzni A kölyökkutyák orsóférgessége rendkívül gyakori, főként néhány he­tes korban. Tenyészetekben mint betegség jelentkezhet, s komoly problémát okoz a tenyésztőnek. Né­hány orsóféreg megtelepedése a kölyök vékonybelében önmagá­ban nem okoz betegséget, de bélhu­rutot igen, és ezáltal csökkentheti az /////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////> rás az aggatás. A válogatott, érett fürtöket fa- vagy fémállvány egymás felett 30-40-50 cm-re elhelyezkedő huzaljaira, rúdjaíra, léceire párosá­val összekötve függesztjük fel. A für­tök érintkezése könnyen elkerülhe­tő, ha az egyiket magasabbra, a má­sikat alacsonyabbra lógatjuk. A nagy, laza fürtöket a kocsányuknál kötözzük, a tömötteket fordított hely­zetben, a csúcsuknál kössük fel, hogy a bogyók minél levegösebben, lazábban helyezkedjenek el. A kiemelkedően nagy és szép fürtöket érdemes levágott vesszővel tárolni. Egy-egy különleges alkalom­ra ritka csemegével szolgálnak. Eh­hez a fürtöt a tőkéről úgy vágjuk le, hogy a kocsány felett 5-6 cm, alatta pedig 15-20 cm hosszú vesszőrész maradjon. A beszáradást késleltet­hetjük, ha a vessző felső metszlapját parafinnal vagy viasszal bekenjük. A hosszabb alsó részt helyezzük vízzel teli üveg- vagy műanyag pa­lackba, esetleg keskeny szájú befőt- tesüvegbe. A poshadás ellen a víz­be keverjünk kevés faszénport. Az elpárolgó vizet időnként pótoljuk. Az üvegeket a könnyebb tárolás céljá­ból állítsuk polcokra vagy függesz- szük fel lécekre. (Szabad Föld) állat ellenálló képességét, így a kü­lönböző fertőző betegségek kóroko­zói könnyebben találnak utat a kö­lyök szervezetének legyengítésére. Nagyszámú orsóféreg jelenléte ese­tén már nagymértékben legyengül­het a kölyök szervezete, súlyosabb esetben az állat elhullhat. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy az orsóférgességet megelőzzük, vagy a már kialakult férgességet gyógy­szeres úton megszüntessük. Az orsóféreg kifejlett állapotban 10-15 mm hosszú, fehér vagy bar­násfehér színű, orsó alakú, teste merev. A kutya vékonybelében élő, kifejlett orsóférgek petéket ürítenek. A fertőzés a kutya bélsarával szét­szóródott, fertőzőképes lárvát tartal­mazó peték szájon át történő felvé­telével megy végbe. Az orsóférges, látszólag egészséges anyaklityák bélsárral szennyezett szőrének, csecsbimbóinak nyaldosása a kö­lyök fertőződésének gyakori módja. Az orsóférgek izgatják a bél nyál­kahártyáját, nagy számuk esetén bélelzáródást is okozhatnak, mérge­ző anyagokat termelnek, melyek ha­tására a kölykök bénulásszerűen le­gyengülhetnek. Orsóférgesség ese­tén a kölykök soványak, nem fejlőd­nek, szőrzetük fénytelen, borzolt, hasuk nagy, püffedt, vagy éppen lelógó, laza. Gyakori a hasmenés. Előfordul, hogy az egyébként tünet­mentes kölyök bélsara orsóférgeket tartalmaz. Éppen ezért a tenyésztő helyesen cselekszik, ha minden kölyköt kezel az orsóférgesség megszüntetésére. A gyógyszer kivá­lasztásánál minden esetben az állat­orvosi útmutatásokat ajánlatos kö­vetni. (Állatvilág) létén feltétlenül szükséges. Felfelé történő nyomással törjük a levelet, így elkerülhető a szárat fedő, külső szövetek felhasítása. Kést a levele­zéshez növényhigiéniai okok miatt ne használjunk. A reggeli levelezés okozta sérülések nappal gyorsab­ban beszáradnak, tehát érdemes minél korábban levelezni. Az eltávo­lított leveleket hordjuk ki a növény­sorokból. Borús időben, amikor a terméskö­tődés feltételei nem kielég itőek, a fürtöt takaró leveleket is érdemes eltávolítani, ezzel több fényhez jut­nak a virágok, minek következtében 20-30 %-kal is javul a terméskö­tődés. Az oldalhajtások folyamatos eltá­volításával megakadályozzuk a pa­radicsomtő besürűsödését, a bo­gyók elaprósodását. A hónaljhajtá­sok eltávolítását még fiatal korban végezzük, tekintettel arra, hogy a vastagabb hajtások kitörésével nagyobb sebfelületet és jeientös energiaveszteséget okozunk a nö­vényeknek. Kora ősszel heti két al­kalommal szükséges, később elég hetenként egyszer kacsozni. SZ. F. Bemutatjuk A Nitra nyári körtéről A körte az egyik legkedvel­tebb gyümölcsfélénk, mégis a nemesítók mintha megfeled­keztek volna a kor követelmé­nyeinek megfelelő fajták előállí­tásáról. Ugyanis az utóbbi ne­gyedszázadban a korábbról is­mert fajtáknak mindössze a 24 százalékát sikerült újabbakkal felváltani. Ezek közül kettőt, ne­vezetesen a Diana nyári és a Vi­la őszi fajtát 1987-ben, a szintén nyári Nitrát pedig a fajtaértékelő bizottság idei tanácskozásának határozata alapján jegyezték be az engedélyezett fajták jegyzé­kébe. Az utóbbit 1962-ben a Bojni- cei Gyümölcs- és Díszfanemesí- tö Kutatóintézetben nemesítet­ték ki a Vilmos körte és a Vienna diadala fajták keresztezésével. Meglehetősen buja növekedésű, középnagy, elterülő koronát ne­velő, nagy, a betakarítási érett­ség idején sárgászöld - a napos oldalán halványpiros - héjú, sza­bályos körte alakú gyümölcsöket kínáló fajta. Héja vékony, húsa fehéressárga, lédús, olvadó, édeskés, kellemesen fűszeres ízű. Közvetlen fogyasztásra és kompótnak egyaránt kitűnő. Fáját könnyű alakítani, kordá­ban tartani, negyedtörzsön és törpefának nevelve, esetleg kar­csúorsó formájában egyaránt ki­elégítően terem. Megfelelő ala­nya a vadkörte és a birs. Közép­kései virágzású, jól termékenyül, valamennyi engedélyezett fajtá­nak számára jó megporzó. A Nit­ra legjobb megporzói a Vilmos körte, Clapp kedveltje, Confé- rence, Bőse kobak, Jeane d’Arc és a Charneui. Korán termőre fordul, rendszeresen és jól te­rem, a fagynak kitűnően ellenáll, a betegségekre nem hajlamos. Az új fajta a talajt illetően nem túl válogatós, főleg vadkörte ala­nyon mindenütt jól alkalmazko­dik. Mint a körték általában, ez sem kedveli az árnyékos völgye­ket. A középfekvésű, hűvösebb körzetben felválthatja a Vilmos körtét, melyet érés tekintetében egy héttel megelőz. Bótermö, az egy fára számított átlagter­més tekintetében (21,2 kg) ve­tekszik az eddig termesztett leg­jobb fajtákkal (pl. a standardnak tartott Vilmos körte ebben az öszehasonlításban csak 14,8 ki­logrammos átlagot ért el). A nemesítók véleménye és az ellenőrző kísérletek eredménye alapján valamennyi termókörzet- be ajánlható. Telepítése előtt ajánlatos figyelembe venni, hogy a melegebb országrészekben gyorsan beérik és rövidebb ideig tárolható. Átlagos termőhelyi fel­tételek között szeptember elején kell szüretelni, 4-6 napi utóérle­lés után fogyasztható. Házilag- elsősorban temperált pincében- 2-3 hétig, nagyüzemileg hűtő­tárolóban legfeljebb két hónapig tárolható. ^ár) A katicabogarakkal kezdődött Több mint száz évvel ezelőtt, 1888-ban használt az ember első ízben tudatosan biológiai módszereket a gazdasági növényeket fenyegető kárte­vők fékentartására. A kaliforniai citromültetvények tulajdonosai végső elke­seredésükben a katicabogarakat hívták segítségül, miután egyetlen növény­védő szerrel sem tudtak kellő hatást elérni. Az Ausztráliából importált katicabogarak „bevetése“ már az első évben sikerrel járt, s ez alapozta meg a biológiai növényvédelem jövőjét. Ma, egy évszázaddal a történtek után mintegy 230 hasznos rovarfaj segíti a világon az embert a növényvédelemben. A biológiai módszerek alkalma­zása csupán az Egyesült Államokban mintegy 100 millió dollár megtakarítá­sát teszi lehetővé évente. És akkor még egy szót sem szóltunk a módszer környezetkímélő hatásáról, amely szintén jelentős, hisz a kártevők, betegsé­gek és gyomok elleni harcban már nem feltétlenül muszáj vegyi készítmé­nyeket használni. A biológiai növényvédelem további előnye, hogy a természetes ellensé­gek alkalmazása esetén nem alakul ki a kártevők ellenálló képessége, amely gyakran a minimumra csökkenti még a legjobb készítmények hatását is. A rezisztencia kialakulása pedig újabb vegyi készítmények kifejlesztését teszi szükségessé, ami nem éppen olcsó mulatság. Például a katicabogarak­kal szemben soha nem tudnak ellenállóvá válni a levéltetvek. A katicaboga­rak „kisüzemi“ feltételek között, tehát a házikerti növényvédelemben is kihasználhatók, csak türelem kell az összegyűjtésükhöz, a kertbe vagy fóliába történő betelepítésükhöz. (pn)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents