Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 41. szám
A mezógazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban január óta - a népgazdaság ágazatai közül elsőként - teljes egészében érvényesülnek az új gazdasági mechanizmus alapelvei. Az új feltételekről az indulásnál többen reménykedve, néhányan pesszimistán nyilatkoztak. A nagyobb önállóságot általában mindenki üdvözölte, ám az új szabályzók hatásától sokan féltek, mondván, arra sem lesz „erejük“, hogy legalább az egyszerű újratermelést szinten tartsák. Mit mutat kilenc hónap mérlege? Milyen konkrét tapasztalatokat szereztek a tárca vállalatai az új feltételekhez igazodó gazdálkodásban? A kérdést találomra kiválasztott vállalatok szakembereinek tettük fel, s a kapott válaszok közül néhányat most és lapunk jövő heti vasárnapi számában adunk közre. Ankétunkat két hét múlva Július Vargának, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének írásával zárjuk, melyben a miniszter összegezi a szlovákiai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatoknál szerzett tapasztalatokat, értékeli az új feltételeknek a termelés fejlődésére, a piaci ellátásra és a vállalati jövedelemképzésre gyakorolt hatását, s reagál az ankétcikkek szerzői által felvetett problémákra és javaslatokra. A gazdasági szabályozók hatása Az üzemgazdász szemszögéből Az új gazdasági mechanizmus elsősorban a szervező és irányító tevékenységgel szemben támaszt komoly igényeket. Érthető, hisz végső soron ez határozza meg a mezőgazda- sági vállalatok termelői tevékenységének hatékonyságát, a gazdálkodás nyereségességét. Mi a nyitraivánkai (Ivanka pri Nitre) Virágzás Efsz-ben kezdettől fogva nagy figyelmet szenteltünk az átalakítással kapcsolatos alapelvek érvényesítésének. Szövetkezetünk járási viszonylatban kiemelkedő eredményeket ér el, amiről-az egy hektár átlagában elért, 30 ezer korona fölötti mezőgazdasági bruttó termelési érték is tanúskodik. A közepes nagyságú gazdaságok közé tartozunk, s eddig évi átlagban 8,5-9 millió korona nyereséget értünk el, ami egy hektár mezőgazdasági földterület átlagában 3200 koronát jelentett. A gazdasági szabályzók érvényesülésére alapozott új gazdasági mechanizmus feltételei között ennél mintegy 5 millió koronával kisebb nyereséggel kellene beérnünk, ha ugyanúgy gazdálkodnánk, mint eddig. Úgy tettük fel a kérdést: tudjuk-e az újratermelési folyamatban nélkülözni ezt az összeget? Bármilyen szemszögből vizsgáltuk a kérdést, csakis nemmel tudtunk rá válaszolni. Tehát hogyan tovább? Tudjuk, hogy nem lesz könnyű, mégis az a célunk, hogy megteremtsük a továbblépés feltételeit. Elsősorban a mezőgazdasági alaptevékenység intenzívebbé tételének útját járjuk, hisz tudatában vagyunk annak, hogy vannak tartalékaink. Mindenekelőtt a szervezést és irányítást igyekszünk tökéletesíteni. Az 50 százalékos bértömegadó bevezetése azt a célt szolgálja, hogy a gazdaságok a termelés munkaigényességének csökkentését szorgalmazzák. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy újraértékeljük gazdaságunk szervezeti felépítését, s felmérjük, tökéletesen kihasználjuk-e a rendelkezésünkre álló munkaerő-alapot. A kis teljesítményű, esetenként hanyag munkát végző dolgozóktól igyekszünk megszabadulni, hogy kedvezőbb lehetőségeket teremtsünk a jó dolgozók munkájának díjazásához. Az elképzeléseket egyelőre sikerül megvalósítanunk, hisz annak ellenére, hogy április óta a magasabb tarifarendszert érvényesítjük, bértömeg tekintetében sem a tervet, sem a múlt évi valóságot nem haladjuk meg. Ezzel szemben a mezőgazdasági bruttó termelésben a tervezettnél 8,9 százalékkal jobb eredményt könyvelhettünk el. A termelés nyereségességének növelésére törekedve, megkülönböztetett figyelmet szentelünk a minőség javításának. A gazdasági szabályzók figyelembevételével arra tő-1 rekszünk, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztési ágazatban egyaránt a lehető legjobb áron értékesítsük termékeinket. Eddig ezen a területen is sikerült helytállnunk. Például az előírt búzamennyiséget teljes egészében élelmiszer-ipari alapanyagként értékesítettük. Viszont bosszankodunk azon, hogy további 11 ezer tonna búzát csak takarmánygabonaként tudtunk eladni, pedig tudomásunk szerint az idén nem minden körzetben termett kifogástalan minőségű kenyérgabona. A központi rendelkezés azonban továbbra is érvényes, s így esetünkben például a kiváló sütőipari tulajdonságokkal rendelkező Hana búzafajtából ezúttal 156 tonna kerül a takarmányipar tárolóiba. Ez nekünk és az országnak egyaránt veszteséget jelent. A söriparnak 1100 tonna árpát adtunk, ebből 509 tonnát az első minőségi osztályban. Vagyis a termelésnek a 94 százalékát előnyös áron adtuk el. S mi több, a felvásárló vállalat integrációs alapjából további 250 ezer koronát kaptunk, tehát egészében véve pénzügyi szempontból jól zártuk a gabonatermesztési idényt. Persze a másik oldalon azt is látni kell, hogy a jó hektárhozam és a kifogástalan minőség megalapozása pluszkiadásokat is igényelt. Éppen ezért nehezen tudunk egyetérteni az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának a gázolaj kiskereskedelmi árának emelésére vonatkozó, 89/5057-Ek számú határozatával. Egyebek között azért, mert miközben az intézkedés hatására nálunk csupán a második félévben mintegy félmillió koronával nőnek a termelési költségek, amivel előre természetesen nem számolhattunk, a kalászos gabonafélék esetében gyakorlatilag semmilyen költség-ellentételezésre nem számíthatunk, hisz a felvásárlási árhoz csak a takarmánygabonánál fizetnek felárat. Nyíltan kimondjuk, hogy ez a döntés igazságtalanul mellőzi azokat a gazdaságokat, amelyek igyekeztek a lehető legjobb minőségben értékesíteni a termést. Megnyerte a tetszésünket, hogy az állattenyésztésben célprémiumot és felárat fizetnek az értékesített termékekért, illetve a szarvasmarha-tenyésztés reprodukciós mutatóinak javításáért. Szövetkezetünk eddig 887 ezer korona prémiumot és felárat kapott az eladott állattenyésztési termékekért, ebből 438 ezer koronát a vágóérett hízott bikákért. Tejből eddig több mint 2 millió litert értékesítettünk, s ennek 96,1 százalékát az első minőségi osztályban vették át tőlünk. Kár, hogy a hiányzó 3,9 százalék nem felelt meg a standard követelményeknek, így 143 ezer koronával károsítottuk meg önmagunkat. Eddigi tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy szövetkezetünk viszonylatában alapjában véve pozitívan hat az új gazdasági mechanizmus. Tudjuk, hogy minden új módszer bizonyos problémákat is felvet, de bízunk benne, hogy a központ ezeket folyamatosan megoldja. JOZEF LUKÁÖ mérnök, a nyitraivánkai Virágzás Efsz üzemgazdásza A mezőgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének egyik alapfeltétele, hogy gabonafélékből önellátók legyünk. Ez megköveteli, hogy Szlovákiában 2005-ig 5,69 tonnára növeljük a kalászos gabonák hektárhozamát. A jövő szempontjából biztató, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület már az idén túlhaladta ezt a szintet. (Drahotin Sulla felvétele - ŐSTK) A gondjainkra is figyeljenek A mi munkánkban az a szép, hogy a mezőgazdaság annyi komoly feladattal képes folyamatosan ellátni bennünket, hogy gyakran nemcsak a munkanapokon, de a hétvégeken is bőven akad tennivalónk. Azt hiszem, ennek van legfőbb szerepe abban, hogy a mezőgazdasági dolgozók életéből kiszorul a látszatpolitizálás. Állásfoglalásunkról a munkánk és az eredményeink tanúskodnak, helytállásunk az ország gazdasági és politikai egyensúlyának egyik stabil pillére. Erre is gondolunk, amikor azt mondjuk, örömmel tölt el bennünket a tudat, hogy a Csallóközben ismét jelentős sikerek születtek a gabonatermesztésben, s ehhez mi, a Nagymegyeri (Öalovo) Efsz tagjai szintén nagyban hozzájárultunk. Nem becsüljük túl az eredményeinket, viszont emelt fővel állunk elébe a népgazdasági megmérettetésnek, hisz mindig hiánytalanul teljesítjük a lakosság élelmiszerekkel való ellátásának biztosításából reánk háruló feladatokat. Az örömök mellett persze gondjaink is akadnak. Például a gabonatermesztésben tudatosítottuk az önellátás fontosságát, sennek megfelelően igyekszünk egyre többet termelni. Az idei eredményekkel a kalászos gabonaféléknél 4472 tonnával túlteljesítettük az ötéves tervidőszak időtervét. Évek óta több kalászost termelünk, mint amennyire szükségünk van, csakhogy ezt a központilag meghatározott takarmány-felhasználási keretek nem tükrözik. Hosz- szú évek óta egyetlen kilogramm takarmányt nem kértünk a központi alapból, viszont a központi újrafelosztásnál soha nem veszik figyelembe, hogy szövetkezetünk rendre túlteljesíti értékesítési feladatait. Vetőmagtermesztők vagyunk, és az értékesített vetőmagért szintén nem kapunk cserébe abrakot. Nem értjük ezt a hozzáállást, hisz a vetőmagtermesztés legjobb tudomásunk szerint kiemelt érdeke az ágazatnak. Adminisztratív jellegű problémák ezek, melyek megoldását a hasonló helyzetben lévő gazdaságokkal együtt évtizedek óta hiába várjuk. A szarvasmarha-tenyésztésben lényegesen kedvezőtlenebb a helyzet a genetikai termelőképesség kihasználásában, mint mondjuk a sertéstenyésztésben vagy akár a növénytermesztésben. Ez a műszaki szempontból indokolatlan limitrendszeren túl a fejletlen betakarítási és tartósítási módszerek következménye. Mint intenzív mezőgazdasági termelést folytató járásnak, egységesen kell fellépnünk azért, hogy a fejlesztés ezen a téren is megfelelő központi támogatásban részesüljön. Erre annál is inkább szükség van, mivel a jelenlegi köz- gazdasági alapelvek értelmében olyan nagy a nyereségelvonás, hogy a gazdaságoknak alig jut pénzük a fejlesztésre. Az új gazdasági mechanizmus feltételei között egyre világosabban látjuk, hogy a termelés fejlesztése újszerű hozzáállást kíván. A tapasztalatokat összegezve, az elképzeléseket - alapvető szemléletváltással - határozott programmá kell formálnunk. Új lendületet várunk a termelési rendszerektől, mert úy érezzük, ezen a téren lelassult a fejlődés. Azon is el kell gondolkoznunk, milyen ésszerű eljárásokkal tudnánk növelni a mezőgazdasági termelés környezetkímélő hatását. Nemegyszer elmondtuk már, hogy tevékenységünk sokat bírált költségességét jelentős mértékben a túlzott pótalkatrész-felhasználás befolyásolja. Akadozik az ellátás, kritikán aluli a minőség. Mondogatjuk, de a helyzet mit sem változik. Feladatainkat az alapvető élelmiszerek termelésében teljesítjük, ezért, szerintem, joggal várhatjuk, hogy a társadalom az elkövetkezőkben ne csupán az eredményeinkre figyeljen, hanem a gondjainkra is. GAÁL SÁNDOR mérnök, a Nagymegyeri Efsz elnöke Kedvezőbb devizagazdálkodási feltételeket A gazdasági mechanizmus átalakítása és az ebből fakadó új gazdasági feltételek számos területen pozitív változásokhoz vezettek. Az első helyen talán az alapeszközök leírásából való átutalási kötelezettség megszüntetését említeném. Nem véletlenül, ugyanis eddig a leírások értékének 90 százalékát át kellett utalnunk az állami költségvetésbe, s csak 10 százalékot használhattunk fel saját beruházási szükségleteink fedezésére. Az új alapelvek értelmében a leírások teljes egészében a vállalatnál maradnak s a fejlesztést szolgálják. Ez igen okos döntés volt, hisz így a vállalatoknak nem kell beruházási kölcsönt felvenni és kamatot fizetni. További pozitívum, hogy 60 százalékról 50 százalékra csökkentették a nyereségadót, ami a vállalatok számára lehetővé teszi, hogy a tervezett nyereségszint elérése után a szükségleteknek megfelelően tölthessék fel a vállalati alapokat. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a fel nem osztott nyereséget át kellett utalni a felettes szerv vagy intézmény - esetünkben a Liko termelési-gazdasági egység - költségvetésébe. Az említett átutalási kötelezettségek megszüntetése, illetve módosítása nálunk, az érsekújvári (Nővé Zámky) Novofruct állami vállalatnál évi 30 millió korona többletnyereséget jelent, ami a további fejlődés feltételeinek megteremtése szempontjából cseppet sem lebecsülendő összeg. Igaz, hogy ezzel egyidöben módosult a szociális biztosításhoz való hozzájárulást szabályozó előírás is, s a korábbi 20 százalék helyett január óta a bértömeg 50 százalékának megfelelő összeget kell átutalnunk az állami költségvetésbe. Tény, hogy ez negatívan hat a nyereségképzésre, de egyúttal ösztönöz is bennünket, hogy nagyobb odafigyeléssel kutassuk a gazdálkodásunkban, mindenekelőtt az anyag- és bérköltségek merítésében előforduló tartalékokat. Az új gazdasági feltételeknek megfelelően, vállalatunk a devizagazdálkodásban is önállóvá vált. Az egyik oldalon pozitívumként említhetjük, hogy belátásunk szerint dönthetünk a „kigazdálkodott" deviza befektetéséről, a másikon nehezményezzük, hogy a nagy átutalási kötelzettség szűk keretet szab a vállalati devizaalap képzésének. Arról van szó, hogy azok a vállalatok, amelyeknél a termelés eddig is a konvertibilis deviza merítésétől függött, lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerültek azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek ilyen igényt nem támasztottak. Ez a mi vállalatunkat is érinti, mert a konvertibilis devizáért való, eddig szerény öehozatal alapján kedvezőtlen átutalási kötelezettséget szabtak meg számunkra. Konkrétan: 1 devizakoronából 89 fillért kell átutalnunk a központi alapba, s mindössze 11 fillért használhatunk fel vállalati devizagazdálkodás címén. Ennek tudható be, hogy nincs elég pénzünk a nem szocialista országokból származó pótalkatrészek behozatalára, komplett gépi berendezéseket pedig csak akkor tudunk vásárolni, ha hitelt veszünk fel, kooperálni kezdünk, kötött kereskedelmi vállalkozásba fogunk stb. Ebből kiindulva úgy véljük, hogy már a közeli jövőben át kellene értékelni a devizagazdálkodást szabályozó alapelveket, mert csak így lehet valamennyi vállalat számára objektív feltételeket teremteni a vállalkozáshoz ezen a területen. Az előző években elért, kedvező gazdasági eredmények és az állandósult termelési program alapján vállalatunk a konszolidált állami vállalatok közé tartozik. A megkezdett úton szeretnénk továbbhaladni, hisz tudatában vagyunk annak, hogy az új gazdasági mechanizmus feltételei között csak a konszolidált vállalatok lehetnek élet- és fejlődőképesek. MILAN KOSTÁLI'K mérnök, kandidátus, az érsekújvári Novofruct állami vállalat igazgatója
