Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-06 / 40. szám

4

Az őszi többet terem

Igen, az ősszel elduggatott fokhagyma nagyobb hozamot ad, viszont a tavaszi ültetésből származó termés jobban és hosszabb ideig tárolható. Ha ennek ismeretében őszi ültetést is tervezünk, ideje előkészíteni a területet, elduggatni az ültetőanyagot.

Ha egy mód van rá, széltől védett, napos fekvésű, humuszban gazdag, porhanyós és jól átmelegedő talajt válasszunk a fokhagyma számára. A kötött talajokon - főleg rendszeres öntözés, vagy tartósan csapadékos időjárás esetén - gyakran kipusztulnak a növények. A kiszemelt területet legalább 25 cm mélyen forgassuk meg, s közben dolgozzuk be a műtrágyát. Istállótrágyázni nem ajánlatos, a műtrágyák közül pedig elsősorban Cereritet vagy NPK-t célszerű használni (a fokhagyma nem túri a klórt). Amíg az elgereblyézett talaj kicsit megüleioszik, készítsük elő az ültető- anyagot. Csak a szépen fejlett, egészséges külső gerezdeket válogassuk össze ültetéshez. Ne hanyagoljuk el a csávázást, mert az utóbbi évek tapasztalatai szerint a kezeletlen ültetóanyag csak ritkán ad elfogadható hozamot, jól tárolható, egészséges termést. A fonálférgek kártételének megelőzésére 6-12 órára 5 százalékos töménységű Sulka-oldatba kell áztatni a gerezdeket (egy liter vízhez fél deci vegyszer). Aki először keceli így a hagymát, ne ijedjen meg a gerezdek elszíneződése láttán. Van egy másik módszer is, amellyel szintén elejét vehetjük a fonálférgek kártételének: az ültetóanyagot három napon át tiszta vízben áztatjuk, majd 1-2 percre 2 liter vízből és 1 deci formaimból készült oldatba mártjuk a gerezdeket. A helyenként rendszeresen fellépő gombabetegségek elleni védekezésre szintén ajánlatos időt szakítani. Annál is inkább, mivel a literenként 2 gramm Fundazol 50 WP-t tartalmazó oldat hatása 20 percig tartó kezelés esetén is tökéletesen érvényesül. A csávázást mérgező anyagokkal végezzük, ezért az ültetóanyagot célszerű vászonzsákba vagy a déligyümölcs forgalmazásánál használatos, hálószerű zsákokba téve az oldatokba mártani. Kezelés után az ültetőanyagot terítsük ki, szikkasszuk meg, s lehetőleg azonnal duggassuk el.

Az őszi fokhagymát gyakran 15-20 cm sor-, illetve 8-12 cm tótávolságra ültetik. Jobb nagyobb (30 cm) sortávolságot hagyni, s inkább a tőtávolságot csökkenteni (5-8 cm), mert így könnyebb elvégezni a gyomirtó és talajlazító kapálásokat. Ilyenkor a gerezdeket legalább öt, de inkább 6 cm mélyre helyezzük a talajba, hogy gyorsabban hozzájussanak a begyökerezéshez szükséges nedvességhez, télen pedig ne húzza ki őket a talajból a fagy.

Végezetül még egy tanács: a fokhagyma részére olyan területet válasszunk, ahol az utóbbi öt évben nem termeltünk hagymaféléket.

(ká)

Erdei gyümölcsök a házikertben

Négy vagy öt évvel ezelőtt, az őszi erdei séta alkalmával szép fekete gyümölcsöket kínáló, erős szederbokrokra bukkantunk. Megkóstoltuk a termést, s mert ugyancsak finom volt, úgy döntöttünk, telepítünk néhány bokrot a kertbe. Találtunk részükre megfelelő helyet a kert gyümölcsfákkal beültetett, füvesített részében. Az idén már létráról kellett szüretelnünk a termést, mert a megerősödött tövek hosszú, erőteljes hajtásokat neveltek, felkúsztak egészen a két méter magas kerítés tetejéig. Ugyanúgy fejlődik, mint a kertbarátok által keresett tüs- kétlen szeder, csak ennek tüskések a vesszői. Szüretelni tehát körülményesebb, viszont a kerítésnek az idegeneket távol tartó funkcióját a bokrok határozottan megerősítették. A termés itt is folyamatosan érik,

egyszerre 4-5 üveggel tudok befőzni belőle, s még az erdőt sem kell bejárnom érte.

Hasonló elgondolásból csipkerózsát is telepítettünk. A gondozása a metszésen kívül alig igényel más munkát, viszont nyáron a virágja, ősszel pedig a termése díszít, melyet egyébként hasznosítani is lehet (tea, lekvár, bor).

A kerítés tövében jól megszórtam komposzttal a talajt, s gombát telepítettem. Vettem csiperkespórát is, de az erdőről is hoztam földet, valamint földlabdával kiemelt, s otthon eltelepített csiperkegombát. A területet rendszeresen locsolgatjuk, így egyszeri szedésre rendszerint összejön annyi gomba, amennyi egy háromfős családnak elég reggelire, esetleg ebédre a gombás húshoz.

(Em)

Tojás a tojásban

Néha előfordul, hogy valamilyen oknál fogva félbeszakad a petefészek periodikus tevékenysége, vagyis nem termelődik tojássárgája. Mivel-közben a tojócsó nyálkahártyája rendszerint továbbra is normálisan működik, a szervezet hagyományos mennyiségű tojásfehérjét termel. Ezt a fehérjét finom hártya vonja be, amely körül kialakul a héj,-s a tyúk sárgája nélküli tojást tojik. Már amennyiben meg tudja tojni, ugyanis az ilyen sárgája nélküli tojás többnyire igen kicsi, s a tyúk nem bírja a tojócsövéból a kloákába tolni. A tojás a tojócsőben marad, s körülötte ismét fehérje, hártya, s legvégül újabb héjréteg képződik. így alakul ki tojás a tojásban.

(Chovatel)

Mikor szedjük, hogyan tároljuk?

A gyümölcsszüret az egyik legbonyolultabb, legtöbb szakértelmet igénylő feladat. A szedés, osztályozás, csomagolás, szállítás mind nagy körültekintést, jól szervezett munkát igényel. Nem elég megtanulni termelni, de tudni kell szüretelni is. Sok esetben megtörtént már, hogy a fán szép és mutatós gyümölcs nyomódott, foltos lett, mire a raktárba került. Ha a gyümölcsöt sikerült megvédeni a kártevők, kórokozók tömegétől, védjük meg a szedés alkalmával is.

A házikertekben a gyümölcs betakarítása egyszerűbb folyamat, mint a nagyüzemekben. Itt is szükséges azonban a szedés gondos előkészítése, mert az egész évi munkánk eredményét határozza meg. A gondos szedés jelentősen növeli a termés fogyasztási és piaci értékét.

NÉHÁNY ÁLTALÁNOS SZABÁLY

A vízben és cukorban gazdag gyümölcsök‘aránylag gyorsan romlanak. Felületükön penészgombák és egyéb apró kórokozók telepednek meg, amelyek kedvező feltételek között gyorsan szaporodva tönkretehetik a gyümölcsöt. Ez a romlási folyamat még gyorsabb abban az esetben, ha a gyümölcs már eleve fertőzött. A romlás késleltetése vagy megakadályozása miatt tartották a gyümölcsöt már a régi idők óta hűvös kamrákban, pincében vagy vermelve.

A gyümölcs érése bonyolult folyamat, melynek során a cukrok és savak mennyisége és aránya állandóan változik. Fogyasztási szempontból az érettség legkedvezőbb állapota az, amikor a cukor és a savak aránya a gyümölcsben a legkellemesebb. Ezt az állapotot egyes fajok csak a fán érhetik el, míg más gyümölcsök érése a szedés után is folytatódik. Ezt utóérésnek nevezzük. A téli almát és körtét nem lehet teljes beérésig a fán tartani, hiszen akkor csak későn novemberben szüretelhetnénk, amikor az őszi esők és a korai fagyok már veszélyeztetnék a gyümölcs épségét. A teljes beérés után a gyümölcsök már nem sokáig maradnak a fán, hanem túlérve lehullanak. Lehet, hogy a hullott gyümölcsök kártevőktől vagy kórokozóktól fertőzöttek. Ezért fontos, hogy a hullott gyümölcsöt (még ha érés előtt hullik is) gondosan szedjük össze, ami hasznosítható, azt használjuk fel fogyasztásra, vagy etetésre, a többit pedig semmisítsük meg. Ezzel a következő évi növényvédelem hatékonyságát is elősegítjük. A hullott gyümölccsel terített fa alja nemcsak csúnya látvány, hanem káros is!

A fákon a gyümölcsök nem egyszerre érnek be. A délre néző, több napsugarat és meleget kapó ágakon a gyümölcsök jobban színezödnek és előbb érnek be, mint az ellenkező oldalon. Aki gondosan és napról- napra figyeli gyümölcsfáit, ezt a különbséget könnyen felismerheti. Ha a gyümölcsöt nem egyszerre, hanem részletekben szedjük, azon a bizonyos déli oldalon kezdve, akkor a fán maradó, még éröfélben levő gyümölcsön kedvezőbb helyzetbe jutva, több tápanyagot kapnak, így jobban kifejlődhetnek.

Valamennyi gyümölcsöt nagyon gondosan és óvatosan kell szedni.

A legtöbb hibát mindig az elkapkodott, elhamarkodott szedéssel követik el a termelők. A szedésre alkalmas gyümölcs könnyen leválik az ágról, azért nem szakítjuk, hanem kézbe fogva kissé megcsavarjuk, így nem teszünk kárt az ágakban. Különösen almánál a termórügyek a gyümölccsel együtt könnyen leszakíthatok, ez pedig a következő évi terméshozamra is kihat. A közép- vagy magastörzsú, terebélyes koronát nevelő fákról a gyümölcsszedés körülményesebb. Itt nemeseik létráról, hanem az ágakon állva is szedik a gyümölcsöt. Ilyenkor rengeteg termörészt is letaposnak, s ezáltal a korona belső része kiritkul, a termés pedig évről évre kevesebb lesz. Ezért ajánlatos inkább a házikertekben is alacsonytörzsű, termókaros.vagy sövényfákat nevelni, mert itt a szedést kényelmesen, a földön állva végezhetjük, és nem károsítjuk meg feleslegesen a fák termörészeit.

Általános szabály, hogy nem szabad gyümölcsöt szedni esős időben, vagy amikor az esőtől, harmattól

A gyümölcstermesztők öröme

a gyümölcs még nedves. A vizes felületű gyümölcsök könnyen fertőződnek és romlanak. Nem ajánlatos a gyümölcsszedés forró napsütésben sem, mert a túlzottan felmelegedett gyümölcs gyorsabban romlik.

Gyümölcsszedéshez használjunk minél laposabb edényeket, ládiká- kat, és csak egy-két sort tegyünk egy edénybe. A gyümölcsök annál szebben maradnak meg, minél kisebb súllyal nyomják egymást. Már szedéskor válogassuk ki és tegyük külön a túlérett, hibás, tárolásra nem alkalmas gyümölcsöt.

Ne szüreteljük a téli almát és körtét túl korán, mert az éretlen gyümölcsök a tárolás alatt gyorsan fonnyadnak és utóérésük alatt az íz és zamatanyagok is kevésbé fejlődnek ki. Viszont a túl kései szüret sem ajánlatos, mert a túlérett gyümölcs csak rövidebb ideig tárolható, és jelentős a hullási veszteség.

AZ ALMA ÉS KÖRTE TÁROLÁSA

A tárolásra való előkészület már a termesztés során kezdődik. Az ápolási munkákat úgy kell irányítani, hogy a beérett gyümölcs alkalmas legyen hosszabb tárolásra. Ezért különösen ügyelni kell a tápanyagellátásra, a szakszerű növényvédelemre és a szüret időpontjának helyes megválasztására. Csak teljesen egészséges, kiváló minőségű gyümölcsöt érdemes hosszabb ideig tárolni. A tárolást feltétlenül előzze meg az alma és körte szigorú válogatása.

Tárolásra a hűvös, de fagymentes, jól szellőztethető helyiségek alkalmasak, amelyek hőmérséklete nem emelkedik 5 fok fölé és nem süllyed -1 fok alá. A hőmérséklet szabályozását szellőztetéssel és fűtéssel oldhatjuk meg. Az őszi hónapokban, amikor a nappalok még melegebbek, éjjel szellőztessünk. Télen pedig, amikor inkább a belső hőmérséklet megőrzésére van szükség, a déli órákban szellőztessük a tárolót, hogy túlságosan ne hűljön ki.

Igen fontos tényező a tároló levegőjének nedvességtartalma! Magas légnedvességen az alma és körte könnyen romlik, alacsony légnedvesség mellett pedig fonnyadni kezd. Legkedvezőbb a 90 %-os relatív páratartalom. Ha alacsonyabb a levegő páratartalma, akkor vizet párologtatunk, vagy a padlót permetezzük. A túlságosan magas páratartalmon szellötetéssel, vagy nedvszívó anyagok (például mészpor) kihelyezésével segíthetünk.

A helyiséget betárolás előtt fertőtleníteni kell! A falakat lesöpörjük, a padlót gondosan megtisztítjuk, majd az egész helyiséget mésztejjel kimeszeljük. Száradás után az ajtókat, ablakokat lezárva, légköbméterenként 4-5 gramm kénporral vagy fél kénlap elégetésével fertőtlenítjük a helyiséget, és 24 óráig zárva tartjuk. Utána alaposan kiszellöztetünk és megkezdhetjük a gyümölcs berakását.

Az almát és körtét tároló rekeszekbe rakjuk, lehetőleg csak egy soron. A rekeszeket tízesével egymás fölé rakjuk és letakarjuk fóliával. Ez lassítja az érési és bomlási folyamatokat, tehát csökkenti a veszteséget.

Az alma és a körte könnyen felveszi az idegen szagokat. Ezért vöröshagymát, savanyúkáposztát, birsalmát vagy egyéb, erősen szagos, illatos anyagokat nem szabad velük együtt tárolni. A betárolt almát és körtét háromhetenként célszerű átválogatni. Már a kissé romló, puhuló gyümölcsöket is szedjük ki és használjuk fel, mert ezek rövid idő alatt megfertőznék a közelükben levő egészségeseket. (Vaj)

(Lórincz János illusztratív felvétele)

a

3

X. 6.

Nem egynyári kávé, csak lóbab

Az utóbbi időben egyre többen hiszik, hogy kertjükben kávébaböt termesztenek, amivel a boltokban vásárolható import kávét szeretnék helyettesíteni. A magjáról néhá- nyan felismerik ugyan, hogy az nem más, mint a régen termesztett, majd feledésbe merült lóbab, de bíznak a hirdetésekben, amelyek kávéként propagálják. A kipróbálást azután csalódás és bosszúság követi.

A kávécserje (a Coffea arabica = arab kávéfa, és a Coffea liberica = libériái kávéfa) a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó egyéves növények. Termésük bogyó. A vörös bogyótermésben fejlődnek a magvak, amelyeket pörkölés után használunk kávékészítésre. A magvak koffeintartalma 1,2 %.

A világ kávétermésének nagy részét Brazília szállítja. Nálunk szabadföldön a kávécserje nem él meg. A kávécserjék „rokonai“ (müge, galaj, csillagfű) hazánkban is honosak, de megjelenésükben teljesen eltérnek a kávécserjétól, s többnyire csak gondot okozó gyomnövények földjeinken.

A lóbab (Vicia faba) a pillangósvirágúak családjába tartozó egyéves növény. Rokonai többek között a bükköny, lucerna, borsó, bab, csillagfürt. Lágy szára négyélű, belül üreges. A növény magassága fajtától és évjárattól függően 60-140 cm. Levele párosán összetett, virágzata fürt, termése hüvely. A hüvelyek zöldek, vastag húsos fallal, éretten feketék, könnyen felpattannak. A hüvelyenként fejlődő 2-5 mag színe fajtánként igen változó. Sárga, sötétbarna, zöldes lilás vagy sötétlila, esetleg fekete is lehet. A mag mérete és alakja (tojásdad vagy gömbölyű) öröklődő fajtatulajdonság. Kávé készítésére nem alkalmas. Száraz termését pörkölve, darálva és törökösen leforrázva a boltban kapható szemeskávé hígítására használják. Presszó kávéfőzőbe tenni azonban nem szabad, mert lisztje erősebben dagad mint az őrölt kávé és robbanást idézhet elő.

Néhány házikertben az apró, fekete szemű lóbabot termesztik, s a kávéhoz hasonló

színe folytán indult újtára „kávépótló“ szerepében. Sokan üzletet láttak a terjesztésében.

Ha kávéként nem is használható a lóbab, de zölden kifejtve saláta, főzelék céljára érdemes házikertjeinkbe is ültetni belőle. Elsősorban a nagymagvú típusok termesztését ajánljuk. Zöldhüvelyes állapotban, zsengén kifejtve saláta, főzelék, püré, érett magjából pedig liszt vagy szárazfőzelék készíthető.

Termesztése jó táperőben lévő, lúgos vagy közömbös talajon a legeredményesebb. Az öntözést nagyon meghálálja.

K. Sz.

4