Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-06 / 40. szám

VASÁRNAP 1989. október 8. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.47, nyugszik 17.Ó4 Kö- zép-Szlovákia: 05.54, nyugszik 17.11 Nyugat- Szlovákia: 06.00, nyugszik 17.17 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 14.08, nyugszik 22.26 Közép-Szlovákia: 14.15, nyugszik 22.33 Nyugat- Szlovákia: 14.21, nyugszik 22.39 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KOPPÁNY - BRIGIT A nevű kedves olvasóinkat • 1913-ban született RÓNAY György magyar költö, író, mű­fordító (t 1878). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A BARÁTSÁG ÉLTETŐ GYÖKEREI Mázsár László beszélgeté­se Jozef Mravíkkal, a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának vezető titkárával AZ IGAZGATÓI SZÉK NEM PIHENÉSRE VALÓ Kovács Edit riportja BÚSAN SZÓL A HEGEDŰ Gágyor Aliz írása KORLÁTOK NÉLKÜL? Péterfi Szonya riportja KEGYETLEN TÖRTÉNET Ján Stiavnicky elbeszélése GYEREKEK, AKIKET A TÉVÉ FORMÁL ÉS... DEFORMÁL Borbély Edit írása A FIÚ - APJÁRÓL Karéi Krtiöka beszélgetése Szergej Nyikityics Hruscsowal I Levelek Vélemények Bevásárlás - raktárból A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Vámbéry Ármin téri női cipőüzletben évek óta különös újítást tapasztalunk. Az elárusí­tónők munkájuk könnyítése ér­dekében nem rakják ki a polcok­ra a kelendőbb, jó minőségű árut, hanem egyenesen a raktár­ból szolgálják ki a „kedvesebb" vevőket. Mi, közönséges halan­dók akár egy órát vagy többet is állhatunk kosárért sorban, hogy bejussunk a már szegényes kí- nálatú polcok közé, mert bizony kevés bevásárlókosár áll rendel­kezésünkre, ugyanis a kordon mellett szabadon közlekednek a privilégiumot élvezők - akikből egyre több van - egyenesen a raktárba. Innen aztán megra­kott kosárral érkeznek a pénztár­A fent közölt kritikát még pub­likálás előtt elküldtük az érintet­teknek, az újságírási etika sze­rint felajánlottuk a lehetőséget, hogy a témával kapcsolatban foglaljanak állást, fejtsék ki véle­ményüket. Hegedűs Katalin üz­letvezető és helyettese a hét elárusítónő nevében is élt az alkalommal, s így válaszukat a bírálattal egyidóben ismertet­hetjük olvasóinkkal. Az üzletvezetőnő mindjárt le­vele elején leszögezte, kollektí­vájuk célja, hogy a vásárlók elé­gedetten távozzanak az üzletből, s ennek érdekében igyekeznek mindent megtenni. Ennek egyik fényes bizonyítéka, hogy au­gusztusban a havi forgalmuk 1 millió 180 ezer korona volt. Azt hiszem, nem kell külön magya­rázatot fűzni ahhoz, hogy ezért mit kellett dolgozniuk. A raktárból való kiszolgálás vádjára egyszerű a magyarázat. 'Az iroda a raktárban van, igy a reklamáció megírása végett oda kell bemenni. Nagyon sok esetben a korábban reklamált áru után érdeklődnek, s ha az már el van intézve, a vásárló helyette kérhet mást. Tehát nem küldhetik ki, az üzletvezető kiszolgálja, s ez számára több­letmunkát is jelent, de a terv teljesítése érdekében megteszi. Az is megesik például: az üzlet­ben a polcokra szép, elegáns, négyes női cipő van kirakva, de a vásárló négy és feleset kér. Ilyenkor az elárusítónó a raktár­ban nézi meg, s ha talál, nagyon szívesen kihozza, hisz a raktár­ból töltik fel a polcokat, amíg áru van. Valóban, áruátvételkor a ci- pőüzlet a vnb engedélyével be­zár. Ha 540 karton árut kapnak, s egy kartonban 20-30 pár cipő van, annak átvételéhez idő kell. Nagyon sokszor megtörténik, hogy hiányos a szállítmány, s ha munkájukat nem végeznék kellő körültekintéssel, figyelemmel, ki hoz. A kosárdeficitnek itt a nyitja. Az elárusítónök jutalma nem marad el. Főleg a külföldi vevők szappannal, dezodorral hálálják meg. Annak ellenére, hogy a kiszol- * gáló személyzet nagyszámú, rendszerint fél napokat van az üzlet zárva áruátvétel címén. Véleményünk szerint ez az idő az áru „osztályozására“ is szol­gál. A bevásárlást lassítja, hogy a pénztárosnö egyben a haris­nyarészleg kiszolgálója is. A kol­léganők csapata pedig árgus szemmel figyel, hogy egyetlen „kedvesebb“ vevőt se mulasz-- szón el. S mi, hazaiak nemcsak a turistaszezonban szenvedünk ettől. Földes Ottilia fizetné meg a kárt? Mi, kívülál­lók, vásárlók erre már nem is gondolunk. Az elárusítónők árgus szem­mel figyelnek. Igen! Ez munka­köri feladatuk. Amíg nem volt megoldva a bevásárlótáskák le­adása, addig a vevő szíves en- gedelmével megtekintették an­nak tartalmát, hogy nem tulajdo­nítottak-e el az üzletből lábbelit. Volt olyan eset, hogy a táskában nem találtak lopott árut, de már megtörtént, hogy egy jól öltözött vásárló a legdrágább cipőben akart fizetés nélkül kisétálni az üzletből, az elnyúttet pedig az alsó polcra dugta. Az egyik éber kolléganöjüknak köszönhető, hogy ezt megakadályozták. „Cipőboltunkban nincs ülő­kassza - írja Hegedűs Katalin üzletvezető. - Állíthatom, nem megy lassan a pénztár. Az igaz, ha a vevőnek fizetés közben jut eszébe zoknit vagy harisnyát vá­sárolni, akkor a pénztárosnő odalép és kiszolgálja. Vagy ne adjon? De arra hogyan reagálna a kedves vevő? Végezetül a panaszt emelő vásárlónak azt üzenik: miért nem próbált olyan árut kérni, amit a raktárból kellett volna kihozni. Ha nem látott az üzletben, mert nem fért ki a polcokra és a rak­tárban volt, biztos kapott volna. Eddig a levél, amely valóban aprólékosan kitér minden egyes észrevételre, kritikára, egy kivé­telével - a vevőktől elfogadott figyelmességre. Igen, ez is elő­fordul. Erre telefonbeszélgeté­sünk során kaptam magyaráza­tot. Amíg társadalmunkban léte­zik egy ilyenfajta „köszönetnyil­vánítás“, sajnos, elég sok he­lyen elfogadják az efféle figyel­mességet - legyen az virág, ká­vé, desszert, francia konyak, vagy boríték - addig úgy látszik, az elárusítónő sem mond rá nemet. Tóth Ágnes- A szövetkezet irodáját ke­ressük - állunk meg egy eldugott kis faluban a kocsma előtt be­szélgető embercsoport közelé­ben. Délidő van, a traktorok sza­bályosan besorolva parkolnak a kocsma előtt, az emberek han­gosan vitatkoznak.- A felvégen megtalálja - mu­tatja az irányt egyikük. Odamegyünk.- Az elnököt keressük.- Az irodája fenn van az eme­leten - mondják. Pontosan kérdezni Felmegyünk.- Az elnök nincs itt.- Hol találjuk?- Kinn az emberek között.- S azokat?- A kocsmában - sziszegi va­laki. Visszamegyünk. Előbbi útbai­gazítónk széles mosollyal fogad.- Az elnököt keresik? Bent ül a második asztalnál. Ha ponto­sabban kérdez, nem kellett volna kocsikázniuk. Különben mi is rá várunk... -tszl­Kesergés Ismerősöm azon kesereg, hogy nekik, megbecsült cipészeknek, miért nem lehet a bányászokhoz, építőkhöz, pedagógusokhoz, rend­őrökhöz, vagy éppen az újságírókhoz hasonlóan saját napjuk a nap­tárban. Teljesen igaza van cipész ismerősömnek, mert az esztendő 365 napjából feltétlenül nekik is ajándékozhatnánk egy napot, hiszen bőven akad ott szabad nap, amelyikre nincs jelezve más foglalkozás napja. Persze ilyen alapon további szakmák, hivatások képviselői is szorgalmazhatnák saját napjuk kijelölését a naptárban. Például a kéményseprők, az órások. Vagy teszem azt a mélyfúrók, a szénhid- rogén-kitermelók, de követelhetnek az ötvösök, a vésnökök, a látsze- részek, a szűcsök, a könyvkötők. Továbbá a tímárok, a kalaposok, a kályhások, a dísznövénykertészekés természetesen a lótenyésztők, a díszmúkovácsok, a bronzmúvesek, s a szoboröntókról, a gyertya­öntőkről, a gép- és gyorsírókról már nem is beszélve. Nincs megbízható áttekintésem arról, hány szakma, foglalkozás vagy hivatás létezik, de erősen sejtem, hogy ha mindnek a képviselői saját napra tartanának igényt, kevés volna rá az esztendő 365 napja. Elképzelhető, hogy pótnapokat kellene beiktatni az igények maradék­talan kielégítésére. Bodzsár Gyula ] Megkérdeztük | JÁN POLIAK mérnököt, a Loson­ci (Lucenec) Ipolymenti Tégla­gyárak gazdasági igazgatóhe­lyettesét • Miért hiánycikk a tégla?- Állami vállalatunk Közép-Szlovákia legna­gyobb építőanyag-gyártója. Tizenkét gyáregysé­günk közül ötben folyik hagyományos téglaége­tés, hét üzemben pedig kerámiai építőelemek készülnek. Az idén eredetileg 139 millió tégla­egység legyártását terveztük, s ezt időközben 143 millió darabra módosítottuk. A termelés növelésére elsősorban a nagy kereslet miatt volt szükség. Köztudott ugyanis, hogy Szlová­kia egyes vidékein hónapok óta hiánycikk a tég­la. Üzemeink közül különösen a Safárikovói Téglagyár jár elöl a termelésben, de dicséretes a losonci és a prievidzai gyárak dolgozóinak igyekezete is. Ugyanakkor Nitrianské Pravnó- ban nem tudnak eleget tenni kötelezettsége­iknek. Az év első hét hónapjában vállalatunk ösz­szességében 2 millió 506 ezer darab téglaegy­séggel gyártott többet a tervezettnél, az egyéb építőanyag-gyártást pedig 1609 köbméterrel tel­jesítettük túl. Az idén a termelési érték valószí­nűleg meghaladja majd a 188 millió koronát, ami a tavalyi évhez viszonyítva 18 millió koro­nás növekedésnek felel meg. • önök tehát túlteljesítik feladataikat, ugyanakkor a tégla mégis hiánycikk a piacon. Vajon mi ennek az oka?- Több oka is van a falazóanyag-hiánynak. Az egyik s talán a legfontosabb, hogy az elmúlt években Szlovákiában sorra szűntek meg a kis téglagyárak, sőt az egyéb falazóanyagot gyártó üzemek is. A megszüntetett üzemek többségé­ben nehéz fizikai munkát végeztek a dolgozók, nem a legideálisabb körülmények között, ráadá­sul veszteségesen. A mi vállalatunkon belül például a breznickai és az ajnácsköi (Hajnáőka) gyárak leépítésére került sor, bár ez utóbbiban még napjainkban is folyik csökkentett termelés a rendkívül nagy kereslet kielégítése érdekében. Kelet-Szlováki- ában elsősorban a vranovi építöblokk-gyár re­konstrukciója miatt bonyolult a helyzet, s légjobb tudomásom szerint több téglagyár sem tudja teljesíteni tervfeladatát. Értékesítési körzetünk­ben a helyzet némiképpen a poltári gyár újbóli üzembe helyezésével javul majd, jelentős válto­zásra azonban csak 1991 elején kerül sor, amikor beindítjuk az új brezniőkai üzemet. A korszerű gyár évi termelési kapacitása meghaladja majd a 33 millió darab téglát. A jelenlegi téglahiány másik okát mi a terve­zésben látjuk. Évekkel korábban ugyanis semmi­lyen szerv vagy intézet nem jelezteaz iparágnak, hogy nagyvárosainkban, mindenekelőtt pedig a fővárosban sor kerül majd a régi lakóépületek rekonstrukciójára, vagy a magánházak építése ekkora lendületet vesz majd a nagy állami támogatás következtében. Az időszakos téglahi­ány különben nem újdonság gazdaságunkban, általában öt-hatévenként fordul elő, s vannak aztán időszakok, amikor egészen komoly értéke­sítési nehézségeink vannak. Jó lenne a jövőben elkerülni ezeket a nagy ingadozásokat, s elérni, hogy a kereslet összhangba kerüljön a kínálattal, azaz a valódi piaci viszonyok érvényesüljenek. (hacsi) ÚJS 1989.: önkiszolgáló bolhapiac (Lórincz János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents