Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 38. szám
/ A világ mesekincséból Hogyan büntette meg magát a tolvaj (Szibériai mese) Egy szibériai város piacán hagymát lopott egy legény. Az emberek észrevették, megfogták és a bíróhoz vitték. A bíró meghallgatta, mi történt, és azt mondta a legénynek:- Tolvaj vagy, tettedért bűnhődnöd kell, de a büntetést magad választhatod meg: fizethetsz ötven rubelt, vagy kaphatsz ötven botütést, vagy ha úgy döntesz, megeszel ötven hagymát. Nos?- Megeszem a hagymát - válaszolt a tolvaj, azzal leült egy teli kosárhoz és enni kezdett. De tíz hagyma után már úgy könnyezett, hogy semmit sem látott. Húsz hagyma után már a száját sem érezte. A harmincadik után pedig kétségbeesve kijelentette:- Inkább az ötven*botütést mérjétek ki rám! Erre deresre húzták és számolni kezdték az ütéseket:- Egy, kettő, három... Amikor a harminchoz értek, a tolvaj éktelenül kiabálni kezdett:- Kegyelem! Hagyjátok abba, inkább fizetek! A nyúl és a krokodilok (Japán A tenger közepén, egy magányos szigeten élt a nyúl. Egyedül, szomorúan. Mindennap a parton üldögélt és vágyakozva bámulta a zöld dombokat a messzi láthatáron. Nagyon szeretett volna eljutni oda, de nem tudott úszni sem, repülni sem. Egyszer, amikor, szokása szerint a távoli dombok után epekedett, meglátott a tengerben egy krokodilt. Ragyogó ötlete támadt. Megszólította:- Hallod-e te krokodilus, hányán vagytok a tengerben?- Mit tudom én - válaszolta -, nem tudok számolni.- De én igen - dicsekedett a nyúl -, ha akarod, megszámollak benneteket.- Ez nagyszerű lenne - örvendezett a krokodil, és eltűnt a vízben. Nemsokára újra felbukkant, és A csalódott bivaly (Indiai Poros úton poroszkált a paraszt, a kutya és a bivaly. A paraszt noszogatta a bivalyt, közben meg-megsi- mogatta a körülötte ugrabugráló kutyát. A bivaly látva ezt, elgonddlko- zott: A kutya nem csinál semmit, mégis mindenki simogatja. Én meg látásiul vakulásig dolgozom, mégsem simogat senki. Amikor hazaértek, a paraszt kikötötte az oszlophoz a bivalyt és lepihent a verandán. A gazdasszony rizst és egy kancsó vizet hozott neki. A férfi enni kezdett, és olykor-olykor a kutyának is dobott néhány falatot. Mindezt látta a bivaly is, és megállapította, hogy a gazdája azért kedveli a kutyát, mert az hosszasan ugrándozik körülötte és hízeleg neki. Mesélj magadról, delfin! Sok száz évvel ezelőtt az ókori Görögország partjai közelében egy hajó úszott a tengeren. A fedélzetén egy Telemakhosz nevű kisfiú játszott. A gyerek pajkoskodott, megcsúszott, és beleesett a tengerbe. Senki sem vette észre a felnőttek közül. A fiú mégsem fulladt meg. A hullámok között egyszer csak felbukkant egy erős test. Egy delfin! Az állat a felszínre lökte a fiút, és kitolta a partra. A delfinek ősidők óta barátkoznak az emberrel. Nemegyszer mentettek már ki fuldoklókat. Az is megesett, hogy az úszókat megvédték a cápáktól. Gyerekeket lovagoltattak a hátukon a vízben. Egy Jack Pelorus névre hallgató delfin pedig teljes két évtizedig „dolgozott“ mint révkalauz. Ő mutatta az utat a hajóknak Új-Zéland két szigete között. A delfinek nagyon okos állatok. Sokkal könnyebben idomíthatok, mint a kutyák. A kutatók behatóan tanulmányozzák a delfinek nyelvét. Igen! A delfinek ugyanis nagyon „beszédesek". Csipogó, fütyülő, vinnyogó, cirpelö hangokkal jeleznek egymásnak. Ha meg tudnánk fejteni a delfinek nyelvét, sok mindenre fény derülne. Nagy kérdés, hogy hogyan kerültek a delfinek a vízbe. A delfin ugyanis nem hal. Emlősállat, mint a kutya vagv a majom. Tüdővel lélegzik, kicsinyeit szoptatja. Ősei évmilliókkal ezelőtt a szárazföldön éltek. Aztán egy másik titkára is kíváncsiak vagyunk: hogy hogyan tud olyan gyorsan úszni. Sok hal „irigyli" ezért. Az ember is. A delfin negyven, sőt hatvan kilométert is meg tud tenni egy óra alatt. És közben egy csöppet sem fárad el. Mesélhetne a delfin a tenger mélyéről is. Az ember ugyanis alig lát ott valamit, hiszen vaksötét van. De a delfint nem zavarja a sötétség. Van egy különleges műszere, a visszhanglokátor. Füttyent egyet, és a visszhangból meg tudja állapítani, van-e előtte víz alatti szírt, zátony, felismeri, milyen halak úsznak körülötte, és észreveszi, ha valami érdekes tárgy hever a tengerfenéken. Ha egyszer megismerjük a nyelvüket, a delfinek segíthetnek a halászoknak halat fogni, víz alatti postások lehetnek. És kísérhetik az embert a vízi utakon, megvédelmezhetik a veszélyektől. SZAWA NOVIN Lőrincz Zsuzsa illusztrációja- Rendben van - mondta a bíró. Miután eloldozták a deresről a legényt, az megfizette az ötven rubel bírságot. A bíró ezzel bocsátotta el a legényt: '- Ostoba vagy, hiszen én csak egyetlen büntetést róttam ki rád, de te háromszorosan büntetted meg magad. BELLA ISTVÁN Szeptember Szeptember, szeptember, elindul a kisember, csudálgat: mennyi ákom- bákom betű a fákon. Jó a fának - ezt sírja -, se tolija, se papírja, levelét teleírja, a szél szagos radírja. Olvasni is tud: lombja az eget szótagolja. S hogy számol: hatszor három veréb csücsül az ágon. Ha én egyszer fa lennék, iskolába nem mennék, az ég lenne az irkám, mindennel teleírnám. A Pangani folyó torkolatánál Száz évvel ezelőtt Teleki Sámuel a Pangani folyó torkolatánál lépett Afrika földjére. Emlékét keresve mi is meglátogattuk a hasonló nevű tanzániai városkát és a tengerpart közelében vertük fel sátrainkat. A helybeliek többsége halászatból él. Hajnalban kis vitorlás csónakok indulnak az óceán felé. A folyópartot különleges növényzetből álló erdőség szegélyezi. A mangrovefák az árapály övezetben élnek, képesek elviselni az óceán sós vizét, amely dagály idején messze felhatol a folyó medrébe. A mangrove apró cseppkövekre emlékeztető léggyökerei ezerszámra sorakoznak az iszapos parton. Száz év alatt a parti erdőség értékesebb fáit nagyrészt kiirtották. Helyükön ma óriási szizálültetvények terpeszkednek. A szizál az agávafélékhez tartozik, leveléből erős rostot készítenek. Amint az ültetvény öregszik, a levelek fölött magas, karcsú szár nő, ezen vannak a virágok. Egyszer ugyancsak meglepődtünk, messziről úgy látszott, hogy a szizál virágai szárnyra keltek. Csak közelebb érve láttuk, hogy madarak ülnek a karcsú száron. Jöttünkre a magasba repültek. Ezen a partvidéken évszázadokkal korábban sok arab település volt. Ma többnyire csak festői romjaik rejtőznek áfák árnyékában. Az egyik rommezót Kaolénakhívják. Két barátságos kisgyerek kísért minket ittjártunkkor. Dr. JUHÁSZ ÁRPÁD Gondolkodom, tehát., mese) jöttek vele együtt a tengerben élő társai.- Akkor hát, kezdheted a számolást! - mondta a nyúlnak.- Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, előbb fel kell sorakoznotok - mondta a nyúl. - Én végigfutok a hátatokon, és úgy számollak meg benneteket.- Rendben van - egyezett bele a krokodil. Kis idő múlva a felsorakozott krokodilok háta egy hidat alkotott, egészen a szárazföldig. A nyúl pedig nekiiramodott és a hátukon ugrálva, számolt:- Egy, kettő, három... Amikor elérte a partot, intett a krokodiloknak, és odakiáltotta nekik:- Köszönöm nektek, barátaim, hogy segítettetek rajtam. Aztán eltűnt a zöld bozótban. Játssz a szétterített palásttal! Gondolatban rakj össze belőle egy kockát és derítsd ki, hogy a számozott kockák közül melyiknek ilyen mintájú a palástja. Nos, a hányas számúé? $• LM $ KÖRKERESŐ Keress az ábrán két egyforma kört! mese) Elhatározta, hogy ezt ö is megpróbálja. Úgy is tett, ahogy kieszelte. Eltépte a kötelet, és nyargalászott ke- resztül-kasul az udvaron. Felugrott a verandára is, ahol a farkát csóválva a gazdája lábát kezdte nyalogatni. Még ugatni is megpróbált, de szörnyű hangok jöttek ki a torkán. A paraszt azt hitte, hogy bivalyának elment az esze,^ ezért zavarában segítségért kiáltozott. Egy pillanat alatt megjelentek a szolgák és husángokkal alaposan eldöngették az üvöltő állatot, majd szorosabbra kötötték az oszlophoz. Az elnáspángolt bivaly hosszas elmélkedésbe kezdett arról, hogy milyen igazságtalan is az ember. Orel Éva fordításai MEGFEJTÉS A szeptember 3-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4-es és az 5- ös bohócarc egyforma; 1542-es. Nyertesek: Dobos Krisztina, Ipolybalog (Balog nad Iplom); Varga Katalin, Kolárovo; Jakab Adrián, Ipolynyék (Vinica); Farkas Rita, Galánta, (Ga- lanta); Batoch Róbert, Garamkövesd (Kamenica nad Hronom). új’sz 18 1989. IX.i
