Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-14 / 28. szám

VASÁRNAP 1989. július 16. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.55, nyugszik 20.34 Kö- zép-Szlovákia: 05.02, nyugszik 20.41 Nyugat- Szlovákia: 05.08, nyugszik 20.47 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 19.22, nyugszik 01.52 Közép-Szlovákia: 19.29, nyugszik 01.59 Nyugat- Szlovákia: 19.35, nyugszik 02.05 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VALTER - DRAHOMÍR nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ EMBERI TÉNYEZŐ ÉS AZ ÁTALAKÍTÁS Dr. Jozef Mátéi kandidátus cikke KÖZÖSEN - EGY CÉLÉRT Lalo Károly riportja A PRÁGAI FORUM Hajdú András riportja ILYEN VOLT AZ AGRIS ’89 T. Szilvássy László írása FAKANÁL? GYERMEK? KARRIER? Deák Teréz írása az egyenjogúságról MEGVÁLTOZOL, GIMNÁZIUM? Sági Tóth Tibor cikke IDEGEN HAZÁBAN Ernest Hemingway elbeszélése MERT AHOVÁ TE MÉGY... Horváth Sándor főszerep­lésével tévéfilm készül Sü­tő András novellájából - Szabó G. László írása I Levelek fy-fpTÁfl Vélemények Áraszt vagy szárászt? Demjén Ferenc királyhelmeci (Královsky Chlmec) levelezőnk egy tiszai gátőr unokájával folytatott beszélgetés kapcsán azt írta, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt közismert népdalt helyesen Tavaszi szél vizet szárasztnak kellene énekelni, s kéri a karmestereket és énekka­rokat, hogy a jövőben, énekeljék helyesen ezt a népdalt. Észrevételét szerkesztőségünk két ismert hazai szakembernek, Gágyor József néprajzkutatónak és népdalgyüjtönek, illetve Ág Tibor népzenekutatónak és karnagynak továbbította véleményezés végett. Gágyor József állásfoglalását a dal eredeténél kezdi, melyet Bartók Béla és Kodály Zoltán tanítványa, az 1907-ben Kolozsvárott született Veress Sándor zeneszerző, zenepedagógus és népzeneku­tató gyűjtött Moldvában (Románia) a Keleti-Kárpátok és a Prut folyó közti területen. A 13-14. századtól itt élnek a moldvai csángók, számuk ma 40-50 ezerre tehető. Igen archaikus nyelvjárást és népi kultúrát őriztek meg. A magyar nyelvterületek közül itt találjuk a leggazdagabb népköltészetet. Az 1929-33-as években elsőként Veress Sándor gyűjtött szaksze­rűen népzenei anyagot a csángók körében. Gyújtöútja során a követ­kező változatot örökítette meg: Tavaszi szél vizet áraszt, / Virágom, virágom. / Minden madár társat választ, / Virágom virágom. / Hát én immár kit válasszak, / Virágom, virágom, / Te engemet, s én tégedet, / Virágom, virágom. / Zöld pántlika könnyű gúnya, / Virágom, virágom. / Mert azt a szél könnyen fújja, / Virágom, virágom. / De a fátyol nehéz ruha, / Virágom, virágom, / Mert azt a bú nyomdogálja, / Virágom, virágom. Az Erosz a folklórban című könyvből Bernáth Bélára hivatkozva: ...... a népdalok »népdalküszöbnek« nevezett ke zdő sorai, a természeti képek nem függetlenek az utánuk követ­kező sorok tartalmától, a népköltészet saját szimbolikus nyelvén előlegezi, »virágnyelven« előremondja azt, ami később következik“. A népköltészetre jellemző sajátosság, hogy rendkívül sokféle szimbó­lummal és áttételes képpel tudja kifejezni a szerelmet. A népköltészeti alkotásokban nem elhanyagolható a nyelvi megnyilatkozások kelle­mes csengése, eufóniája. Ennek pedig előfeltétele a szavak jelenté­séhez többletként tapadó sajátos akusztikai-zenei élménytartalom. A fenti gondolatok ismeretében képzelhetjük el a tavasz beköszön­tését a moldvai tájon. A hegyekben, völgyekben és a folyók menti síkságokon a tavaszi szél hatására olvadásnak indul a hó, a folyók kilépnek medrükből. „A tavaszi szél tehát vizet áraszt - írja Gágyor József -, s csak azután szárászt. De a Tavaszi szél vizet szárászt kezdet túl lapos lenne. Továbbgondolásra nem ösztönözne, s asszociatív érzéseket sem keltene. Ahogy a tavaszi szél hatására a folyó megtelik vízzel és kiárad, a szerelem hatására a szív is megtelik érzelemmel. A dalban csodálatosan szép a párválasztás kölcsönössége. Az áraszt szónak a száraszttal való felcserélése rontaná a dal esztétikai hatását.“ A népdalról Ág Tibor szintén megállapítja, hogy Veress Sándor Bogdánfalván (Moldva) gyűjtötte 1930-ban, ,,Zöld pántlika, könnyű gúnya, / Virágom, virágom...“ szöveggel. Az 1936-ban kiadott Mi dalaink című népdalkiadványban szerepel először Tavaszi szél vizet áraszt szöveggel. Ez a publikáció nyolc kiadást ért meg több tízezres példányszámban. Érthető, hogy ez a moldvai csángó népdal elterjedt az egész magyar nyelvterületen. A kérdéses népdalnak van ugyan egy olyan változata, melynek kezdő sora: Tavaszi szél utat szárászt, de ez a változat nem olyan közismert, s dallama sem teljesen azonos vele. ,,A levélben felvetett kérdést, mármint, hogy a vizet szárászt a helyes és az áraszt a hibás, valamint, hogy a jövőben a karmesterek és az énekesek tanítsák, illetve énekeljék helyesen javaslatot nem tudom elfogadni - írja Ág Tibor. - A népdalt a költészethez lehet hasonlítani, hisz évszázadokon keresztül egymásból táplálkoztak, de mindkettő születése merőben különböző. Az egyént semmi sem jogosítja fel arra, hogy a hiteles gyűjtés alapján publikált népdal szövegében javítgasson.“ -tgá­Megrendelhető az alkoholszonda Több levél érkezett szerkesztőségünkbe - magánszemélyektől és munkahelyi kollektíváktól - egy korábbi, Alkoholszonda - magán- használatra című írásunkra, amelyben az Alkoholtest ATB-1 elneve­zésű, detekciós csövecskéket helyettesítő készüléket mutattunk be olvasóinknak. Emlékeztetőül: egy olyan, 6 ceruzaelemre működő, 690 koronás berendezésről van szó, amely érzékeli az alkoholszintet a vérben. Az olvasói felkéréseknek akartunk eleget tenni, amikor felkerestük telefonon Václav Sotnert, a prágai Mechanika szövetkezet elnökét, hogy bővebben érdeklődjünk a műszer beszerezhetősége felől. A szövetkezet elnökétől megtudtuk, hogy a most gyártott első ezer darab júliusban kerül a Mechanika boltokba, ahol készpénzért meg­vásárolható, de igyekeznek a nagybani megrendeléseknek is eleget tenni. Az óriási érdekelödés miatt azonban újabb megrendeléseket az idei évre a vállalatoktól és a szövetkezetektől nem vesznek fel. Az egyik alkatrészt ugyanis külföldről kell beszerezni, ám az idei deviza­keretből csak 4-4,5 ezer darabra futja. Mivel Szlovákiában a Mecha­nika szövetkezetnek nincsenek üzletei, az elnök azt ajánlja az olvasóknak, hogy rendeljék meg a berendezést a következő címen: Mechanika - zásílková sluzba Francouzská 13, Praha II. -gyor- Nem csapsz be, valóban mi is lemerülhetünk? (Stanislav Peska - ÓTK felvétele) Tcßßheaijen Egyszerre két kedves kará­csonyi ajándékom okozott szo­morúságot. A táskám és a tol­iam. Az előbbi kilyukadt, az utób­bit elvesztettem a lyukas táská­ból. Vagyis nem egészen fél évig használtam az első perctől meg­kedvelt tárgyakat, pedig mind­kettőre nagyon vigyáztam. A tás­kám csaknem üresen hordtam, többnyire csupán néhány újság, egy notesz volt benne, meg „fegyverem“, a toll. így hát senki mást nem okol­hatok a kellemetlen meglepeté­sért, mint a táska készítőit. Mel­lesleg a Dőlné Berkovice-i Ko­zákban (Kozedélné závody Kla- tovy) gyártották az elmúlt esz­tendőben. A vásárláskor rajta le­vő cédula adatai szerint a száma 724-117-9567-2-083-1. Gon­dolom, ez a szám az illetékesek­nek minden fontos információt elárul. Nyilván azt is, ki szabta ki, ki varrta a 180 koronáért forgal­mazott, első minőségi osztályba A TÁSKA sorolt, disznóbőr alapanyagú táskát. Persze, nem okvetlenül a gyártók tehetnek arról, hogy fél évet sem bírt ki az egyébként praktikus táska, hiszen tulajdon­képpen a varrás szakadt fel. A cérna minőségéért pedig már más üzem, vállalat a felelős. De az is lehet, hogy más célra hasz­nálatos cérnát fűzött a gépbe, aki a táskát varrta. Nem folytatom az esetleges okok fejtegetését. A lényeg az, hogy valaki mulasztást követett el, fittyet hányva az oly sokat emlegetett minőség követelmé­nyének, s egyben a táska maj­dani tulajdonosának, a vásárló­nak. Nem nyugtat meg az sem, hogy kollégám azonos táskát vett, s már az övé is használha­tatlan. Sót, ez még inkább bosz- szant, hiszen ha ezek a táskák általában rossz minőségűek, ak­kor a keletkezett lyukakon nem­csak a tollak, ceruzák szóródnak el, de pénzünk is. Mindannyiunk pénze. FÜLÖP IMRE KÍGYÓ Mitikus félelemmel rettegi, engesztelhetetlenül gyűlöli és ha teheti, pusztítja a kígyót az európai kultúrán nevelkedett ember. A kígyó a megtestesült Rossz, s az ostobaság netovábbja, ha valaki kígyót melenget a keblén. A kígyó miatt űzik ki az első emberpárt a paradi­csomból. Kígyók támadnak a trójai Laokoónra, aki Odüsszeusz cselét megneszelve igyekszik megakadályozni az ellenséges harcosokat rejtő faló behurcolását a város falai mögé. A tengerészek a tengeri kígyót félték, amely megtámadja és a mélybe húzza a hajókat. Még Steven Spielberg filmhőse, a kalandornak sem utolsó amerikai történész-professzor, Indiana Jones is meghőköl az elveszett frigylá­dához vezető úton, amikor meglátja a kígyóktól hemzsegő föld alatti termet. Miért éppen kígyók, sóhajt fel panaszosan a hős, aki minden veszélyt félvállról vesz, s fél kézzel gyúr le - egyedül csak a kígyóktól fél. Persze, nem ok nélkül. A tízéves városi fiú azonban még nem olvasta a görög regéket, óvták a tudománytalan babonáktól, no meg a rossz, kommersz filmektől. A Város Fia számára a kigyó talán csak egy nagyra nőtt giliszta, melyet egy-egy kiadósabb eső után oly gyakran látott már széttiporva az aszfalton. így aztán hiszi is meg nem is, amit a tanító néni mesél az erdei iskolában a nálunk honos mérges kígyókról, a viperákról. Vérmérsékletétől függően. A félénkebbje még a kínai palotapincsiről is elhinné, valójában veszedelmes fenavad, a vagá­nyabba meghallgat bármit, ám végül - a hiszem, ha látom elvet vallva - a saját feje után megy. Miért is félne tőle? Másnap aztán meglátnak a fűben egy menekülő kígyót Kicsi, alig félméteres. Hogy is lehetne veszélyes? Itt az alkalom az ismerke­désre! Körbeállják, rángatják, játszanak vele, míg a szegény vipera meg nem elégeli a zaklatást. Röviddel később a mérge elleni szérumot beadó orvos fejcsóválva hallgatja a tízéves fiú magyaráza­tát: ö csak „rámutatott“ a kígyóra, s az rögvest nekiugrott. Hitetlen­kedő félmosolya, fejcsóválása árulkodik gondolatairól; „hogy ezek a városi gyerekek mennyire..." Buták? Tudatlanok? Vakmerőek? Tapasztalatlanok?... FEKETE MARIAN J Megkérdeztük | ZSELENÁK JÓZSEFET, a SZISZ KB Szlovákiai Bizottságának tit­kárát:- Az ifjúsági szervezet az utóbbi hónapokban, de főleg a IV. kongresszus után olyan új feladatokat is vállalt, amelyek ed­dig hiányoztak a hazai szerveze­tek munkájából. Konkrétan miről van szó?-Terveink, elképzeléseink vannak bőven, a megvalósításuk is jó úton halad. Olyan idő­szakba léptünk, amikor a fiatalokra már jobban odafigyelnek és a felsőbb vezetés is egyenran­gú tárgyalófélnek tekint bennünket. Ennek kö­szönhetően született meg az az egyezmény, melyet a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága és az SZSZK Oktatásügyi, Ifjúsági és Testne­velési Minisztériuma kötött a „tehetség 2000- re“ jelszó alatt. Ez tulajdonképpen egy ver­senyforma, melybe mindazon iskolák, intézmé­nyek, illetve magánszemélyek bekapcsolódhat­nak, amelyek, illetve akik a tanulásban az újítómozgalomban és a különféle versenyeken kiváló eredményt produkálnak. Külön számíta­nak az országos bajnokságokon elért - így például a természettudományi tantárgyakban és a sportban szerzett - jó helyezések. Az öttagú bírálóbizottság a július 31-ig beküldött értékelések alapján osztja ki a díjakat, amelyek a tárgyi jutalomtól az egyéni, illetve a társasuta­zásig terjednek. A Rokkantak Szlovákiai Szövetségének ké­résére a jövőben felkaroljuk azokat a fiatalokat, akik születésüktől kezdve vagy különféle bale­setek folytán mozgássérültekké váltak. Segít­séget nyújtunk nekik az üdültetésben és az elhelyezkedésben is. Ez utóbbi igen komoly problémát jelent, hisz tudvalevő, hogy a fiata­loknak gond az elhelyezkedés. Mi ezen úgy próbálunk enyhíteni, hogy a mozgássérült fiata­lokat a legújabb és számukra talán a legmegfe­lelőbb foglalkozások egyikével, a számítás- technikával és a programozással ismertetjük meg. Az első visszajelzések szerint ezek a fia­talok kitartóbbak és ügyesebbek egészséges társaiknál. Nagy feladatot vállalt a SZISZ KB, amikor az árvák pályakezdésének és családalapításuk kezdeti nehézségei leküzdésének gondját fel­vállalták. Ugyanis a Szlovákiában élő sok ezer, szülő nélküli gyermek a társadalmi gondosko­dás ellenére komoly szociális problémákkal találja magát szembe, amikor eléri a felnőtt kort, és kénytelen önállóan gondoskodni magáról. A mi kezdeményezésünkre bizonyos munkahe­lyek előnyben részesítik azokat, akik gyermek­otthonból kérik a felvételüket, s ha a munka­adónak módjában áll, akkor lakással is segíteni kell a rászorulót. Én személy .szerint úgy érzem, hogy nem minden a pénz, amivel eddig úgy-ahogy próbál­tunk a mozgássérülteken és a gyermekottho­nok lakóin segíteni. Be kell őket fogadnunk magunk közé és teljes értékű emberekként kell velük élnünk. A nagy szavak ideje itt is lejárt. Az ifjúsági szervezet példát akar mutatni. SZITÁS GABRIELLA ÚJS 1989. \

Next

/
Thumbnails
Contents