Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-15 / 37. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1989. szeptember 15. XXII. évfolyam Ára 1 korona A _x hiszem, ma már a kevésbé kritikus, a glasznosztynak nem éppen r\/L l elkötelezett elmék sem tagadhatják, hogy az iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átalakítása és fejlesztése során hibákat is elkövettünk- s nemcsak a szó szorosan vett gazdasági értelmében. A természettel, környezetünkkel s magával az emberrel szemben is gyakran felelőtlenek voltunk. Tévedéseinkért bizony arányosan magas „tandíjat“ kellett fizetnünk.. Az ipar erőltetett fejlesztésének következtében gyakran a „mindent az emberért" jelszó hangoztatása közben - az immissziók Szlovákia erdőinek 32 százalékát tönkretették. Folyóink 75 százaléka a III. és a IV., tehát az erősen és a nagyon erősen szennyezett kategóriába tartozik. A mezőgazdasági termőtalajok összterületének egyhatoda nem kívánatos anyagokkal- köztük toxikus kadmiummal - telítődött. Évek teltek el addig, mig a szakemberek szűk köréből érkező első jelzések után a politikai és a gazdasági vezetés is tudatosította, hogy a környezeti ártalmak felszámolásának igénye létkérdés, és nem a „zöldek“ programjának majmolása. A környezeti ártalmak népgazdaságunknak évi 5-7 százalékos veszteséget okoznak. Nem is beszélve arról, hogy a koncentrált ipari termeléssel „büszkélkedő“ területeken - például az Észak-csehországi kerületben- a környezetszennyezés enyhén szólva negatív hatással van a tájegység lakosságának egészségi állapotára is. Az elhalálozások 56 százaléka itt a szív- és érrendszeri megbetegedésekre vezethető vissza. A nők átlagélet- kora 15, a férfiaké pedig 9 hónappal rövidebb, mint Csehszlovákia más vidékein. Az erősen iparosított területeken - ahol az ország lakosságának több mint 26 százaléka él - természetesen a tüdő és a légutak megbetegedésének aránya is magasabb, mint másutt. A szennyezett levegőjű vidékeken élő emberek szervezetében nehezebben képződik D-vitamin. Hiánya a gyerekeknél már a csontképződés lelassulásában is megmutatkozik. Kelet- Szlovákia bizonyos körzeteiben pedig az arzénmérgezés vált reális veszéllyé. Kell-e ezek után még további adatokkal bizonygatni, a környezeti károk feltárásában és felszámolásában éveken át nem voltunk eléggé következetesek, s hogy „szemérmességünk" az ország populációjának jelentős Szlovákia egyik legjelentősebb ökológiai beruházását a Krompachyi Fémkohó valósította meg. Az itt létesített kéntelenítő részleg (1. kép) a veszélyes gázok 80 százalékát felfogja, s naponta minimum 150 tonna ipari kénsavat termel. Az Észak-csehországi Barnaszénmedence, Prága (Praha) és Ostrava után az idén júliusban Bratislavában is megkezdte a levegő szennyezettségének megállapítására szolgáló területi megfigyelőrendszer próbaüzemeltetését. Az adatokat begyűjtő öt állomás egyikét (2. kép) a Safárik téren állították fel. A mérések feldolgozását (3. kép) a Szlovák Hidrometeorológiai Intézetben végzik (ŐSTK felvételek) hányadát veszélybe sodorta. Tán még egy évtizede sincs, hogy ökológiai gondjaink a közvélemény fókuszába kerültek. Ma már a politikai vezetés, s a-társadalmunk kiemelt feladatként kezeli a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos intézkedéseket, az ökológiai beruházásokat. Rádöbbentünk arra, hogy eddigi propagandánk, szókimondásunk hiányos, kampányszerű és szemérmes volt. Törvényeinkből, rendelkezéseinkből hiányzott az egységesség és a következetesség, s ellentmondás bizony akadt. Most már nyilvánvaló: a népgazdaság további fejlesztése csak úgy képzelhető el, hogy nemcsak az áru- és pénzviszonyokat, azok egyensúlyi helyzetét, de a természetes erőforrások, az ipar és a társadalmi igények - a civilizáció - kölcsönös egyensúlyát is meg kell teremteni. Ehhez azonban a termelőerők további fejlesztése során mind a gazdasági irányításban, mind a közigazgatásban, de a közgondolkodásban is, az ökológiai szempontokat kell érvényesíteni. Következetesen be kell tartani azt a követelményt, hogy az ökológiai jellegű információk a határozathozatal alapját képező tényezővé váljanak. Csak így érhető el, s nem válik majd frázissá az az újabban hangoztatott „divatos megállapítás“, mely szerint minden beruházás csak akkor gazdaságos, ha ökologikus is. Ma még azonban nem ritkán az tapasztalható, hogy gazdaságosabb kártérítést fizetni, mint az okokat megszüntetni. A gazdasági vezetők, a szennyező források „birtokosai“ megfeledkeznek arról, hogy nemcsak termelők, de fogyasztók is, s így nekik sem lehet közömbös, milyen levegőt lélegeznek, milyen vizet isznak. Sajnálatos módon még ma is találkozhatunk olyan nézetekkel, amelyek a környezetvédelmi-gondok megvitatását csak a szakemberek szűk körére korlátoznák, a nyilvánosságot laikusnak bélyegezve ebből szívesen kirekesztenék. Szükséges-e azonban a jelenlegi helyzetben ismételten bizonygatni, s puszta szofizmusnak, hamis érvekbe burkolt álokoskodásnak tekinthető-e az a mondás, mely szerint nem kell suszternak lenni ahhoz, hogy tudjuk, hol szorít a cipó? Nem mindenkinek szívügye tehát a környezet- és természetvédelem. Ezek után már nem is csodálkozhatunk, hogy az ökológiai beruházásokra szánt összeget nem merítik a megfelelő ütemben, s több üzem inkább fizet, ahelyett, hogy megfelelő intézkedéseket hozna. Tennivalónk tehát akad bőven. Alig több mint egy évtizeden belül - 2000- ig - fel kell számolni a vízvédelmi törvény alól kivételt nyer szennyezőforrásokat, illetve meg'kell akadályozni azok további környezetromboló hatását. Ha erdőinket meg akarjuk menteni, akkor jelentősen korlátoznunk kell a levegőbe jutó kén-dioxid mennyiségét. A talajeróziót a jelenlegi szint 30 százalékára, az ipari hulladékokat mennyiségük 60 százalékára kell csök- kentenünk. S ez persze még nem minden, de a kezdeti lépések már megtörténtek... N em csoda tehát, hogy a CSKP KB október 6-án és 7-én megtartandó 15. ülésén Csehszlovákia ökológiai helyzetének elemzésére kerül sor. A környezetvédelem ma már nemcsak belpolitikai, de nemzetközi egyezmények sorával szabályozott külpolitikai kérdés is. Logikus tehát, hogy ezzel a témával ilyen magas szinten éppen abban az időben szándékoznak foglalkozni, mikor fokozódnak a CSKP XVIII. kongresszusának előkészületei. A központi bizottság ülésének tárgyalási anyaga ma még nem közismert ugyan, de nyilvánvaló, hogy ezt a kérdést komolyan, felelősségtudattal kezelik, s egy ökológiai kibontakozás reményét felvillantva fordulópontja lesz népgazdaságunk és társadalmunk további fejlődésének. POMICHAL RICHARD inni
