Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-08 / 36. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA A szovjet sajtó széles körű tár­sadalmi vitára bocsátotta az elektronizálás és a számítástechni­ka továbbfejlesztésére, a szovjet társadalom informatizálására kidol­gozott koncepciókat. Az egyes kon­cepciókat a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája mellett működő VNIISZI Intézet (D. M. Gvisiani aka­démikus vezetésével), az Ukrán Tu­dományos Akadémia Kibernatikai Intézete (V. SZ. Mihalevics akadé­mikus vezetésével) és az össz-szö- vetségi Számítástechnikai és Infor­matikai Kutatóintézet (V. G. Zaharov igazgató vezetésével) munkacso­portjai készítették. Az alábbiakban az Ukrán Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetében kidolgozott koncepciót ismertetjük. Ez a koncepció abból az alapté­telből indul ki, hogy az informatizálás az átalakítási folyamat igen lénye­ges tényezője, nélküle nem lehet megvalósítani az ország társadalmi- gazdasági fejlesztésének a prog­ramjait. Az Ukrán Tudományos Aka­démia Kibernetikai Intézete követel­ményrendszerbe foglalta a megol­dásra váró feladatokat. INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIAI KÖVETELMÉNYEK • A társadalom egyre növekvő tudástartalékait, tapasztalatait, teljes szellemi potenciálját aktívan be kell vonni a mindennapi társadalmi tevé­kenységbe, egyaránt növelni kell a termelés hatékonyságát és a szo­ciális életfeltételek színvonalát. • Az információnak pontosnak, megbízhatónak, aktuálisnak, hozzá- férhetönek és cselekvésre ösztön­zőnek kell lennie. • A hardver- és szoftvereszkö­zök legyenek köpések a helyzet fel­ismerésére, alkalmazzák az ismere­teket, vonjanak le logikai következ­tetéseket, természetes nyelven érintkezzenek a felhasználóval. • A matematikai modellezés, a rendszerelemzés, az előrejelzés, a változatok generálása és értékelé­se, az optimális tervezési módsze­rek mind-mind az információellátási rendszer részét képezik, és az egyes szinteken a megismerési és döntéshozatali folyamatok matema­tikai támogatását szolgálják. • Az informatizálásnak serkentő­leg kell hatnia az általános integráci­ós irányzatokra a termelésben és a társadalmi életben egyaránt az individualizálódás és a specializáló­dás elveivel szerves összhangban. • Az információs és a termelési technológiák szerves összefonódá­sának új termelőeszközöket (intelli­gens robotokat, automata üzemeket stb.) kell létrehoznia. • Az informatizálás önfejlődését helyes beruházási politikával kell biztosítani. • Az informatizálásnak meg kell szilárdítania az államszervezetet, az erős központ - erős helyi szervek elvének megvalósításával. Elő kell segítenie a családok stabilizálását és a nemzetiségek közötti kapcsola­tok javítását. • Biztosítania kell a nemzetisé­gek vívmányainak védelmét. Tervezetünkben az ukrán szerzők kiemelik a felhasználói szempontok jelentőségét. Ez szorosan kapcsoló­dik az „infrastruktúra“ fogalmához, vagyis a hardver-, szoftver-, az in­formációs, a közgazdasági, a szer­vezési és más eszközök, továbbá az alkalmazott módszerek összessé­géhez, amelyek alapot teremtenek a társadalmi érdekeket szolgáló in­formatizálás hatékony alkalmazá­sához. INFRASTRUKTÚRA Az informatizálás infrastruktúrája magába foglalja az átadó-átvevő közeget, az egymással együttműkö­dő információs számítóközpontok hálózatát, az adatbázisok és tudás­bázisok rendszerét, az informatizá­lás eszközeit és az információs technológiák felhasználásának módját, végül pedig az informatizá­lás folyamatait támogató szerveze­tek és vállalatok rendszerét. Az átadó-átvevő közeg létreho­zásával kapcsolatos fő feladatok egyike az olyan kísérleti rendszerek kialakítása, amelyek alkalmasak egy szerteágazó információszolgáltató rendszer létrehozására, továbbá az információ továbbítására vonatkozó szabványok kidolgozására és ezek gyakorlati alkalmazására. Egy állami adatbázis-hálózat ki­alakításához szükség van az adatbá­zisok megtervezésére, építésére és bevezetésére, a létrehozásukat, működésűket és továbbfejlesztésü­ket biztosító módszertani és norma­tív anyagokhoz a megfelelő szabvá­nyokra, valamint mindehhez kellő gazdasági feltételek megteremté­sére. Az informatikai eszközök gyártá­sát illetően a koncepció kidolgozói fontosnak tartják a számítástechni­kai eszközök gyártási struktúrájának megváltoztatását, a perifériagyártás fokozását, a technológia és a mű­szaki jellemzők javítását, továbbá a hatékony, feladatorientált számító­gépek (adatbázisgépek, szuperszá­mítógépek és miniszupergépek) gyártását. Társadalmi szükségszerűség, hogy az informatizálást minden tu­dományágra ki kell terjeszteni. Mivel a szovjet társadalom még nem ké­szült fel az informatizálásra, ezért felkészítését is el kell végezni. Eh­hez fel kell használni a tudományos informatikai és számítástechnikai képzést, ki kell dolgozni az informa- tizálásról szóló törvényt, megteremt­ve mindezek által a tömegek számí­tógépes és információs kultúráját. AZ INFORMATIZÁLÁS FORRÁSAI Az Ukrán Tudományos Akadémia szerint a szovjet társadalom infor- matizálását két szakaszban célsze­rű megvalósítani. Első szakasz - minimumprogram (1989-1995) • A társadalom informatizálását biztosító tudományos, politikai, tár­sadalmi-gazdasági és szervezeti in­tézkedések megvalósítása. • A lakosság számítástechnikai kultúrájának megteremtése, új gon­dolkodásmód és információs kultúra kialakítása. • Az informatikai ipar gazdasági mechanizmusának megteremtése. • Az informatizálás jogi feltételei­nek kidolgozása. • Számítógép- és számítástech­nikai rendszerek távlati tervezési munkáinak fejlesztése. • Személyi számítógépek, mik­roprocesszorok és egyéb számítás- technikai eszközök tömeges gyár­tása. • Az összállami információs kö­zeg fejlesztése. • A legfontosabb adat- és tudás­bázisok létrehozása. • Az informatizálás elsődleges infrastruktúrájának létrehozása. • Az informatizálás mintarend­szereinek kialakítása. • Hatékony nemzetközi együtt­működést támogató intézkedések megvalósítása. Második szakasz (1996-2005) • Az informatizálás elsődleges össz-szövetségí komplexumának létrehozása. • Az információs eszközök szé­les körű bevezetése az emberi tevé­kenység minden szférájában. Új in­formációtechnológiák, adat- és tu­dásbázisok, múintelligencia-rend- szerek tömeges alkalmazása. • Lakossági Információs rend­szerek tömeges bevezetése (video­tex, teletext, telefax stb.) • A termelés robotizálása, auto­matizált vezérlőrendszerek kialakí­tása a termelés, a szellemi munka és a szociális tevékenység terü­letén. A koncepció alkotói azzal számol­nak, hogy a második szakaszban az informatizálás gazdaságossága ál­landóan növekedni fog. (Számítástechnika) Az informatikai fejlesztés - az átalakítás alapvető feltétele Képmegjelenítés szuperszámítógépekkel A világ legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépei (pl. a CRAY X-MP, a CRAY-2, a NEC SX3 stb.) egy vagy több nagyon gyors központi vezérlőegységgel másodpercenként több százmillió aritmetikai művelet elvégzésére képesek, memóriájuk kapacitása többmilliárd bájt. Magas áruk és költséges üzemeltetésük miatt azonban gazdasági hatékonyságuk nem kielégítő. Az NSF (National Science Foundation) felmérései szerint a szuper­számítógépek eredményeinek 90 százalékát nem hasznosítják, mert hiá­nyoznak az ehhez szükséges eszközök, illetve módszerek. A hasznosítás növelése érdekében most ezeket a gépeket szintetikus mozgóképek megjelenítésére alakítják át. Több vállalat csaknem egyidejűleg jelent meg a piacon grafikai szuperszámítógépekkel. Ezek teljesítménye ugyan tízszer kisebb, mert a hálózati összeköttetés átviteli sebessége nem éri el a számítógépek műveleti sebességét, de folyamatosan rendelkezésre állnak, s a számításokkal egyidejűleg nagy felbontású, háromdimenziós szintetikus mozgóképek megjelenítésére is alkalmasak. Rendszertechnikailag a gép két részből áll. Az egyik rész egy kis szuperszámítógép, amely egy vagy több processzorral működve a program- utasításokat hajtja végre. Memóriája több tíz Mbyte. A másik rész feladata a képmegjelenités. A nagy felbontású (kb. 1000 sor, egyenként 1000 képponttal és több millió színárnyalattal) képet vagy képeket memóriaegység tárolja, s ennek a résznek a processzorait a képalkotás műveletére szakosí­tották. A két rész automatikusan együttműködik. Mindezek eredményekép­pen a tervező vagy a kutató élőben látja azokat a legbonyolultabb modelle­ket, amelyekkel foglalkozik, és lehetősége van ezekkel számszerű kísérlete­ket, vizsgálatokat végezni. (Technika) A Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Számítástechnikai Központjá­ban automatizált információs rendszert helyeztek üzembe a személyi számí­tógépek programellátására vonatkozó adatok gyűjtésére, s a számítógépek használóinak tájékoztatására. Ezt a szolgáltatást eleinte az IBM PC XT/AT személyi számítógépek, valamint a hasonló teljesítményű keménylemezes számítógépek használói vehetik igénybe. J. S. felvétele Kulcsszavak a számítástechnikában (5.) mikroprogram - utasítások, elemi lépések sorozata, amelyek lehe­tővé teszik, hogy a számítógép egy utasítást végrehajtson; mikroszámítógép - a számítógép legkisebb változata. Képes a be­vitt adatok és programok feldol­gozására. Méretei néha csak né­hány centiméteresek; modem (modulátor-demodulátor) - az adatfeldolgozó berendezé­sek és az átviteli csatorna közé kapcsolt olyan készülék, amely a digitális számítógépből jövő adatokat analóg jelekké alakítja át, és megfordítva; modul - a számítógépes program elérni része, építőeleme. Más je­lentése: olyan áramkörcsoport, melynek gyártása automatizál­ható; moduláris programozás - a progra­mozni kívánt feladatot részekre bontják és minden részletkérdés­hez egy programmodult tervez­nek. Az építőkocka - -elv szerint ezekből rakják össze a számító­gépen futtatott szoftvert; mondat (rekord) - a logikailag összetartozó elemi adatok na­gyobb egysége szervezett cso­portja. A mondat az információ kvantumja, adagja; multiprogramozás - több program egyidejű futtatása időosztásos üzemmódban. Ez a gyakorlatban egymásba ékelt, időben össze­hangolt feldolgozást jelent, ami­hez külön szervezóprogramra van szükség; munkamező - az operatív tár része, amely egy programban az adat- feldolgozást végzi, ezért tárolásra nem használható; nagyszámítógép - több mágnesle­mez, mágnesszalagos tárral, nyomtatóval és sok más kiegészí­tő egységgel, nagy teljesítményű központi egységgel ellátott, lég­kondicionált, tiszta helyiségben működő számítógép; nyomtató - (kinyomtató) - a kimenő adatokat megjelenítő, leggyak­rabban használt kiviteli egység, amely a számítógép által feldol­gozott információkat nyomtatás­sal papírra viszi; nyomtatott áramkör - nyomtatott hu­zalozás (folírozás) egy szigetelő­lemez egyik vagy mindkét olda­lán, az egyik oldalon tranziszto­rok, ellenállások, diódák és kon­denzátorok vannak beforrasztva; OCR (Optical Character Recognati­on) - optikai felismerés; off-line berendezés - a számítógép­hez adathordozón át kapcsolódó berendezés, melyet a számító­gép csak közvetve vezérel; olvasás - adat átvitele adathordozó­ról vagy tárból a központi egy­ségbe; olvasóceruza - különleges adatrög­zítő berendezés, amellyel dekó­dolni lehet pl. azokat a vonalkó­dokat, amelyek ma már sok hasz­nálati cikkre rá vannak nyom­tatva; on-line (onlájn) - vezetékkel bekö­tött egység, amelyet a számító­gép közvetlenül vezérel; operációs rendszer - a számítógép működését, kényelmes felhasz­nálását elősegítő programok összessége. Nyomkövetésre, a bemenet és a kimenet vezérlé­sére, fordításra, tárak hozzáren­delésére, adatkezelésre és ha­sonló szolgáltatásokra képes; operatív tár (máéin memory) a processzornak az egyik része, amely a számítógépprogram ada­tait és utasításait tartalmazza. A számítógép központi, primer vagy főtárának is nevezik; optikai számítógép - optikai tran­zisztorokat, processzort, opto- elektronikus áramkörsorozatot stb. tartalmaz. Az optikai alkatré­szek a félvezető elemekkel szem­ben három nagyságrenddel gyor­sabban kapcsolhatók; összeállító program - az a program, amely elvégzi a futtatáshoz szük­séges előkészületeket (utasítá­sok és szimbolikus címek lefordí­tása, szegmensek összefűzése, könyvtári eljárások beépítése; összeköttetés - a számítógép és a kiegészítő egység közti villamos kapcsolat; papírmásolat (hardcopy) - az elekt­ronikus képernyőhöz csatlakozó sornyomtatón gombnyomásra ki­nyomtatott ernyőkép; parancs (comand) - a működtető rendszernek szóló üzenet, uta­sítás; partíció - az operatív tár egy-egy különböző méretű része; periféria - valaminek a külső része. A számítástechnikában olyan egységeket jelent, amelyek fela­data nem az adatfeldolgozás, ha­nem az adatok tárolása, be- és kivitele; plotter - számítógéphez csatlakoz­tatott rajzológép, grafikák ábrázo­lására; posztprocesszor - olyan számítógé­pes program, melynek segítségé­vel egy adott szerszámgép szám­jegyes vezérlési programja egy másik szerszámgéphez illeszt­hető; privilegizált utasítás - olyan utasí­tás, amely a számítógépnek csak egy meghatározott, kivételes helyzetben hajtható végre; processzor - a számítógép közfronti vezérlő egysége. Ez fogja össze a feldolgozómúvet, a vezérlómú­vet és a számolómúvet, a logikai egységeket, a bemenet-kimenet vezérműveket és az operatív tárat; program - a kitűzött feladat megol­dásához vezető, az információ- feldolgozás folyamatának formá­lis nyelven való pontos és teljes leírása. A program utasítások so­rozatából áll, amely közli a számí­tógéppel, hogy a betáplált ada­tokkal mit kell tennie; programkönyvtár - működőképes számítógépes programok rend­szerezett gyűjteménye; programnyelv (programozási nyelv, mesterséges nyelv) - a számító­gépprogramok leírására szolgál, nélküle a programozás nagyon lassú és fáradságos lenne, mert több száz utasítást csak egyesek és nullák egymás után írásával elkészíteni szinte lehetetlen. A számítógép viszont csak olyan utasítást ért meg, amely egyesek­ből és nullákból áll; PROM - programozható, csak ol­vasható tér, amely egy programo­zó berendezéssel írható be; programszegmentum - a számító­gépprogram része. A teljes prog­ram ugyanis egyszerre nem fér be a gép oparatív tárába, ezért azt kis szakaszokra, szegmentu­mokra bontják, amelyekből egy vagy néhány az operatív tárban van, a többit a külső tárban őrzik; programtolvaj - az, aki jogsértő mó­don jut számítógépes információk birtokába. A programtoljav beha­tol mások adatállományába és onnan elektronikus úton adatokat másol;

Next

/
Thumbnails
Contents