Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-01 / 35. szám

Egészen röviden AZ OLASZOK A TÉVÉ RABJAI Az 1986 végén végzett alapos és körültekintő felmérés eredményei azt mutatják, hogy az olaszok a tele­vízió rabjai. A legtöbben a felkínált szórakozási lehetőségek közül az első helyre teszik a „varázsdobozt‘ a másodikon a mozi, a film áll, a sport a harmadik helyre szorult, s az olaszok hangversenyre igazán csak akkor járnak, ha már semmi mással nem tudják agyonütni sza­badidejüket. A televízió (a RAI csakúgy, mint a magán-tévéállomások) minden módon igyekszik a nézők kedvében járni, ízléséhez alkalmazkodni, hi­szen ez az egyetlen módja annak, hogy fennmaradjon. A konkurencia ugyanis óriási. A Dinasztia, Dallas és a hasonló szappanoperák óriási sikere arra ösztönzi a producereket, hogy népszerű hazai sorozatokkal induljanak hadba a tengeren túlról jövő szellemi fertőzés ellen, s ha színvonalasabb, jobb sorozatokat nem is gyártanak, legalább hasonló színvonalú limonádékkal kötik le a nézők figyelmét. OLBRYCHSKI FRANCIA TÉVÉSOROZATBAN Daniel Oibrychski, a világhírű len­gyel filmszínész, több Andrzej Waj- da-film főszereplője számos nem­zetközi produkcióban is játszott. Mi is láthattuk, a francia tévénézők pe­dig mostanában találkoztak vele. A Szahara titka című filmsorozatban a népszerűsége Franciaországban is napról napra növekszik. Most egy hatrészes francia tévésorozatban játssza a főszerepet, amelyet Patri­cia Highsmith bűnügyi regényei nyo­mán forgatnak Törvényes védelem címmel. Partnemöje Tuesday Weld amerikai színésznő. Világhírű színé­szekkel játszott együtt karrierja so­rán, a legszívesebben azonban Búrt Lancasterre emlékszik, akivel az Aranyműves boltja című filmben dol­gozott. „Egy napon, alapos várakozás után Lancaster befejezte munkáját. Egyetlen jelenet volt még hátra, amelyben én beszélek, a kamera csak engem mutat - mesélte Oib­rychski s azt hittem, az idős szí­nész távozik. Ö azonban ott maradt, a kamera mellett, hogy míg a szere­pem mondom, ne nézzek a semmi­be. Micsoda hivatástudatról tett ta­núbizonyságot, hetvennégy éves korában!“ P«-.. filmnek is lehet hányatott Lvj y sorsa... Juraj Herz alkotása, a Szarka a marokban is ezt példázza. 1982 őszén készült; két hónapig forgat­ták és két évig vágták, aztán annak „rendje és módja“ szerint: dobozba zár­ták. A kákán is csomót keresők indoklá­sa évről évre változott Először a zenét, pontosabban a dalok szövegét kifogá­solták, később a film hangvételét, társa­dalombírálatát találták merésznek, majd a szerelmi jeleneteket túl erotikusaknak. Miloé Forman, egy zártkörű barrandovi vetítés után elragadtatással beszélt a filmről, és ki is vitte volna a chicagói fesztiválra, de nem vihette. Rá egy évre, a tokiói filmfesztiválra hívták meg a Szar­kát - oda sem engedték az illetékesek. 1988-ban végre levették a polcról, de hat évvel a forgatás után már nem a mozi-, hanem a videohálózat kapta meg a fil­met. S ha már itthon forgalmazták, a kül­földi filmátvételi bizottságoknak is felkí­nálták! Így kerül most a Magyar Televízió műsorára egy régi-új cseh film, amely­nek főszerepét Tarján Györgyi játssza.- Ha most azt kérdezem, kinek ajánlja ezt a filmet...- .. .akkor azt válaszolom, azoknak, akik egy különleges kultúrára kíváncsiak és egy olyan filmnyelvre, amely nálunk nem nagyon használa­tos. Herz alkotása számomra egy páratlan értékű „Ha csak ezt az egy filmet forgattam volna, akkor is nyugodt lennék“ (Miloá Schmiedberger felvétele) „iskola“ mintadarabja, egy olyan iskoláé, amely 1982-ben az egész színészi létezésemet meg­változtatta és azóta is érzem a hatását. Minden együttlélegzik ebben a középkori szatírákra, de mai zenére épülő filmben: a díszlet, a jelmez, a képi megvalósítás, a színészi játék... még a történeten belüli jelképek is egyöntetűek. Túl­zás nélkül állíthatom: ez egy örökérvényű, képző­művészeti szempontból is értékes alkotás, amely egy olyan világban szól a szegénységről, a gaz­dagságról, a hitről, az erkölcsről, a csodákról és a hazugságokról, ahol a napi fennmaradásukért küzdenek az emberek.- Honnan jön és merre tart a lány, a gyöngysze­mét féltő Szarka?- Fertőben és mocsokban nőtt fel; olyan kör­nyezetben, ahol legelőször lopni tanították meg. A csavargók, a kitaszítottak, az árvák, a törvé­nyen kívüliek világából jön, egy olyan világból, amelyben a körülmények teszik bűnössé az em­bert. Nem is tudja, nem is gondolja ez a lány, hogy létezik egy másfajta világ is, a szerelmet, mint érzést sem ismeri nagyon sokáig. Amikor találkozik vele, megváltozik. Még a gyöngysze­met is képes lesz feláldozni érte.- 1982-ben az Egy erkölcsös éjszaka cannes-i, az Allergo barbaro isztambuli, Az erőd moszkvai, a Sonja jelenti berlini fesztiválsikere után mit jelentett Tarján Györgyinek a prágai Szarka?-örömet is, félelmet is. örültem, mert Herz feltétlen bizalmát jelentette ... ez volt a harmadik film, amelyet nekem írt, és ez végre jókor jött, mert szabad voltam és elvállalhattam. A félelmet az hívta elő bennem, hogy előtte fejeztem be egy NDK-filmet, és tudtam: idegen környezetben sok­kal nehezebb helytállni, mint otthon. Ráadásul irgalmatlan sok szöveget kaptam és nem magya­rul, hanem csehül kellett elmondanom. Ma is hihetetlen számomra, hogy meg tudtam tanul­ni... a bizalom, a szeretet, amely felém áradt, az segített. Az Ústi nad Labem-i Cinoherní studio és a brnói Divadlo na provázku tagjai voltak a part­nereim; csupa kedves, tehetséges színész, akik a legkisebb szerepet is úgy játszották, olyan odaadással, akkora alázattal, hogy a maximumot hozták ki minden egyes jelenetből. Sem azelőtt, sem azóta nem játszottam ilyen kollégákkal... A jelmezem egy foltos, kopott, szakadt farmerru­ha volt. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megmutatták. Hogy fogja ez kibírni? - ámuldoz­tam. Azonnal szétmegy rajtam, ha felveszem. Kibírta. Nem ment szét. Pedig kint, a szabad ég alatt, egy Prága melletti kőbányában forgattunk végig.- Ma, hét évvel később, amikor angol, ameri­kai és francia rendezők alkotásaiban is játszott már, milyen viszonyban van a Szarkával?- Szeretem. Nagyon szeretem. Szerintem ez a legjobb filmem. Tavasszal, amikor megkaptam kazettán, elsőre nem is bírtam végignézni. Min­dent, de mindent eszembe juttatott. Láttam ma­gamat, ahogy nagy magyar indulattal a földhöz vágom a forgatókönyvet... ideges voltam, mert megingott az önbizalmam a rengeteg szöveg miatt. Ültem a szállodai szobában a Vencel téren, és hangosan tanultam egy számomra teljesen idegen és őrjítően nehéz nyelven. Amikor elha­gyott az erőm és cserben hagyott az akaratom, bekapcsoltam a magnót és Dvorák Új világ szim­fóniájára magoltam tovább. Van egy jelenet a filmben, amikor belezuhanok egy ötméteres gödörbe... teherbíró alkat vagyok és a veszélyes dolgoktól sem riadok vissza, akkor mégis megi­jedtem. Feleslegesen izgultam... vigyáztak rám és törődtek velem. Egyszer kifogyott a víz az esógépbóí, erre belebakiztam egy háromszavas mondatba. Hajnali felvétel volt. Késő éjjel kezd­tünk el dolgozni, négy óra felé vettük fel a legne­hezebb jelenetet, majd megfagytunk a hideg­ben ... rugdosnom, karmolnom, harapnom kellett, közben darálni a szöveget és akkor a végén eláll az eső és belegabalyodom a mondatba! Kínom­ban elsírtam magam... Elsőre tehát képtelen voltam végignézni a filmet, azóta viszont több­ször is láttam már. Fogalmam sincs, hogy tudott ennyi mindent kicsiholni belőlem a rendező. Úgy látszik, varázsló volt és én, mint egy kaméleon alakultam át előtte. Most már csak azon izgulok, hogyan fogadják majd a filmet a tévénézők. Tele vagyok kételyekkel, pedig tudom: a mai világ sokban hasonlít a filmbelire. Ebben sem könnyű tisztességesen vagy akár betegen, megöregedve kiszolgáltatottan élni. Igaz, őszinte film a Szarka a marokban. Boldogít a tudat, hogy benne va­gyok. Olyan ez, mint egy nagy-nagy szerelem, csodálatos érzés, amit nem vehet el tőlem senki sem. SZABÓ G. LÁSZLÓ A ligha kell bárkinek is megmagyarázni, mire szolgál a képmagnó: becslések szerint többszázezer darab van belőle nálunk is, tehát körülbelül minden tizedik tévétu­lajdonosnak van videója. Azt sem kell különösebben hangsú­lyozni, hogy az ismeretszerzésben, a tanulásban is elsőren­dű szerep jut/hat/ a képmagnónak. De most már nemcsak képfelvételek megtekintésére használatos... Egy évtizede sincs, hogy a digitális hangfelvételek készí­tésénél felvetődött a lehetőség, hogy képmagnóra is fel lehet játszani a hangot. Az első pillanatban fantasztikusnak tűnő ötlet gazdái abból a meggondolásból indultak ki, hogy a mintegy két megahertzes kóptartományban szépen elhe­lyezhetik a stúdióminöségú hangot, digitális formában kó­dolva. Az eredeti VHS videókon a képet forgó fejdobbal veszik fel, viszont a hozzá tartozó hangot a hagyományos magne­tofonoknál megszokott módon, vagyis a szalag peremén, hosszanti irányban. Ez a megoldás biztosítja a képinformá­ciónak megfelelő minőségű hang tárolását a szalagon. Időközben viszont felmerült a felvételek „utóhangosításá­nak“ a szükségszerűsége is. Tekintve, hogy a hosszanti hangcsíkot már lefoglalta a képfelvétellel egyidöben rögzített hang, egyedüli megoldásként került szóba a hangfelvevófej beépítése. Ennek eredményeképpen született meg a négy hangsávos képmagnó, ahol két hangot hosszanti irányban lehet feljátszani, a másik kettőt pedig a képfelvétellel együtt harántcsíkosan, tehát merőlegesen a szalag haladási irá­nyára. Mivel a digitális hangfelvételre átalakított képmagnók­hoz hasonlóan ebben az esetben is nagy a felveföfej és a magnószalag közötti relatív sebesség, ezeken a masiná­kon az eddigiekhez képest sokkal jobb minőségű hangfelvé­telt lehet készíteni. Ennek eredményeképpen született meg a hifi képmagnó. Első pillanatban arra gondolhatnánk, hogy azok a kép­magnók, amelyek adatlapján a hifi megjelölés szerepel, elsősorban videoklipek vagy operafilmek feljátszására hasz­nálhatók, mivel minőségi hangfelvételt lehet készíteni velük. Természetesen erre is alkalmasak, viszont van egy olyan tulajdonságuk is, amely a fonoamatörök számára szinte fantasztikus lehetőséget kínál: kazettás magnóként használ­hatók. Belegondolva, hogy nem is olyan régen még arról vitáztunk: vajon az orsós magnót kiszoríthatja-e kazettás társa a hifitoronyból, igazán megdöbbentőnek tűnik a lehető­ség, hogy a képmagnó lehet a hifitorony „lelke“. Pedig így igaz. Ráadásul: ez a megoldás a legolcsóbb. Új szerepben a képmagnó A stúdióminőséget megközelítő hangfelvétel csakis olyan magnetofonnal készíthető, amely árban nagyjából megfelel egy jobb képmagnónak. Viszont a magnószalagra egy óránál hosszabb felvétel gyakorlatilag nem készíthető. Ezzel szemben a kétszáznegyven perces képkazettára ennek négyszerese, vagyis nyolc órányi kitűnő minőségű hang fér. Ez annak köszönhető, hogy azok a képmagnók, melyeknek forgó fejdobjában hangfelvevöfejet is elhelyeztek, feleakkora sebességgel is képesek működni, miközben a hang hifi minőségét továbbra is megőrzik! Ezt a lehetőséget egyes képmagnók kódjelében 8h jelzéssel is közölhetik a fogyasz­tóval, viszont általánosabb a puszta hifi megjelölés. Hogy még cifrább legyen a helyzet, a hangfelvétel teljesen függet­leníthető a képtartalomtól, ami annyit jelent, hogy az ilyen típusú képmagnókkal feljátszott film kísérőhangja a szalag hosszanti sávjába kerül. Ettől függetlenül ugyanerre a kazet­tára - a forgó fejdob segítségével - felvehető dupla músori- dejú hifi hang is, amely a képtől függetlenül hallgatható vissza. Tehát egy közönséges képkazettán tárolható akár Beethoven összes szimfóniája vagy négy teljes opera hang­anyaga, miközben tőlük függetlenül négy egész estét betöltő film is a szalagra kerül! A képmagnók újabb képessé­geinek fényében aligha kell nagy merészség annak megjós­lásához, hogy a video egyre fontosabb szerepet követel magának a hifitoronyban, egyhamar kiszorítva onnan a ka­zettás magnetofont. Meg kell azonban jegyezni, hogy mint minden műszaki eszköz, az új szerepben bemutatkozó képmagnó is csupán eszköz, nem maga az elérendő cél. Sajnos, a képmagnót napjainkban főleg olyan filmek vetítésére használják, ame­lyeket a televízió nem tűz műsorára. Külföldi példák tanús­kodnak arról, hogy az elsősorban az ösztönökre ható, a jóízlés határait túllépő filmek nagyfokú nézettsége egy idő után lanyhul, ezzel párhuzamosan nő az érdeklődés a ro­mantikus és a múvészfilmek iránt. Ehhez viszont jól kiépített, működő, megfelelő választékkal rendelkező videotékaháló­zatra van szükség, ahol olcsón jut az érdeklődő műsoros kazettához. Meg kell azonban jegyezni: nálunk ez még gyerekcipőben jár, s mindössze néhány tucat filmes kínála­tot szerénynek sem nevezhetjük. Ha javul majd a helyzet és a videotékába betérő néző többezer műsor közül választhat, tájainkon is megváltoznak a videózási szokások. Ez viszont már nincs közvetlen kapcsolatban a ma is hozzáférhető VHS hifi képmagnókkal, hiszen ez már nem műszaki kérdés. A technika csak kényelmesebbé, egyszerűbbé teheti az ember életét, az ízlését, az erkölcsöt befolyásolni érthető okokból nem képes. ” OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÚ 14 1989. IX. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents