Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 35. szám
szú nácsodálkoztam a kimutatásra: 39 658 cigány él Prágában. Azután I I kiszámítottam, ez nem is eaésren két százaléka a főváros lakosságának. Egyébként országosan a lakosok 2,15 százaléka, Szlovákiában pedig a 4,6 százaléka cigány. Ismételten pedig akkor csodálkoztam, amikor megtudtam, hogy Prágában nem is egy, hanem három cigánykérdéssel foglalkozó bizottság működik és tevékenységük nem csupán a szociális gondok megoldására irányul, hanem a sajátos jellegű művelődés, a cigányirodalom megszervezésére is. Utánajártam hát. A legrégebbi bizottság húsz éve alakult, a második városkerületben, a vasutasok központi művelődési házában. Éva Magalovától. a bizottság elnökétől megtudtam:- Tavaly február óta, amikor a CSKP KB Elnöksége jóváhagyta a cigánykérdés politikai és társadalmi értelmezésének új szempontjait, minden más, minden könnyebb, mint régebben volt. Nem cél már a minden áron való asszimilálás. Előtérbe került a romipen, a cigányok sajátos szokásainak, hagyományainak, a cigányélet értékeinek, Így nyelvüknek az ügye is. Hamarosan nyomdába kerül újabb, már az ötödik kétnyelvű kiadványunk. Olvasókönyv, kétszáz oldalas, cseh és cigányul írott szöveggel. Ezt a kiadványt tízen állították össze. Tartalma: jelenetek, párbeszédek, üzenetek, versek, mondókák, történetek, életképek, mesék. A szöveget gyermekrajzok tarkítják majd. Megjelentetését az Albatros könyvkiadó vállalta, a kötet gondozását Julius P. Velko- borsky, a kiadó szerkesztője. Karácsonyra vagy újévre, legkésőbb a könyvnapra jelenik meg. A példányszám ügyében még nem döntöttek.- Előző kiadványainkat - folytatta a tanácskozást - magunk sokszorosítottuk. Aktivistáknak szánt módszertani tanácsadóként, úgynevezett segédanyagként jelentek meg. Két nyelven, természetesen. Legsikeresebb kiadványuk a cigány közmondások gyűjteménye volt. 1985-ben, háromezer példányban jelentették meg. Maguknak a cigányoknak alig jutott belőle, mert a lakosok órák alatt szétkapkodták. A cigányok körében a nőknek szánt egészségügyi tanácsok gyűjteménye volt a legsikeresebb, amelyet 1981-ben, kétezer példányban sokszorosítottak.- Sokszor hallottuk az érvelést - mondta -, hogy nincs egységes nyelvük a cigányoknak, de hát más nyelvek is csak úgy tettek szert elismerésre, rangra, hogy valaki anyanyelvének egyszerű és kezdetleges változatát használva írni, publikálni kezdett. Ez a jól bevált mód, a sikerhez vezető út. Mi ezért törekszünk arra, hogy minél több nevelő hatású, különféle kiadvány jelenjen meg cigányul. Ha nem ütközünk akadályba, tíz év múlva még cigány nyelvű helyesírási szabályzat is lesz. xxx A nyolcadik városkerületben, az Odboj elnevezésű művelődési központban találkoztam a másik bizottság titkárával, Milan Busek mérnökkel, aki nem cigány, de mert gyermekként a cigányokkal együtt megjárta a koncentrációs táborok poklát, jogosnak tartja képviseletüket.- Érteni őket kevés - mondta. - Érezni kell velük. Akárcsak a zsidókat, őket is megtizedelte a második világháború. Utána meg jószándéktól vezérelve, szükségből és okkal bár, de leromboltuk a párokat, miközben a vajdákat és a cigánybírókat is megfosztottuk a tekintélyüktől, szétvertük az akkorra kialakult cigányközösségeket, vezetőket, a saját soraikból persze, nem neveltünk a számukra. Itt a huszonnegyedik óra, hogy tegyünk is értük valamit. / Ók az ilyen értelmezésű cselekvést a vezetőképzéssel kezdték, 1970-ban. Megszervezték a tisztségviselők számára a cigány nyelv oktatását, amelyet azután 1976-tól rendszeresített is a városkerületi nyelviskola. Jelenleg két csoportban 35 résztvevője van a tanfolyamnak. Folytatták a cigányversek kötetbe gyűjtését, amely ugyan csak nyolc év múlva, 1984-ben jelent meg Romana gila címmel, 500 példányban, de megjelent, és egy hét alatt el is fogyott.- Mindezt pedig akkor kezdtük - fűzte hozzá, - amikora városkerület alapiskoláiban az a szokás dívott, hogy egykoronás büntetést fizetett a cigánygyerek, ha netalán megszólalt az anyanyelvén. A népszámláláskor pedig azt állapították meg, hogy a cigánylakosok hetven százaléka analfabéta. A városkerületben élő mintegy kilencezer cigánylakos jelenlegi szociális helyzetéről pedig elmondta, hogy 5-6 százalékuk munkakerülő, 22 százalékuk büntetett előéletű, de hangsúlyozta:- Akik viszont megtanultak dolgozni, azoknak a havi jövedelme, a pótlékok nélkül, közel négyezer korona, több mint a városkerületben dolgozók átlagos, havi keresete. xxx Az oktatásügyi és tudományos dolgozók központi klubjában kapott otthont tíz évvel ezelőtt az a bizottság, amelynek dr. Milena Hübschmannová is tagja. Elém tette az októberben megjelenő cseh-cigány szótár kéziratának másolatát, s ezt mondta:- Nézze, nem én vagyok az egyetlen, aki érti és érzi ennek a nyelvnek a szépségét, s tudja azt is, hogy mi valójában a romipen, hiszen ezt az anyagot hatan gyűjtöttük.- Most pedig - folytatta - összeállítunk a cigányirodalomból egy kötetre való válogatást, lefordítjuk és kétnyelvű kiadványként fogják megjelentetni. A cigányoknak feltétlenül választ kell kapniuk a kérdésre: Ki is vagyok én, a cigány? Erre szolgál majd a kötet. Helytelenítette, hogy a szervezeti közlönynek nevezett Romano Lil című kiadvány megjelentetését hároméves sikere után, 1973- ban megszüntették.-A szerzők - magyarázta -, valójában nem is a saját művészetüket, hanem a folklóralkotásokat közvetítették. Ez tény, de azóta már maguktól eljutottak volna oda, ahova majd mi jutunk a szótárral és a kötetnyi válogatással. Tájékoztatásként elmondta, hogy ezért nincs a cseh országrészekben cigányul publikáló író vany költő. Szlovákiában pedig csak Dezider Banga és Ravasz József képes szlovák-cigány, illetve magyar-cigány nyelvű irodalmi tevékenységre.- Amikor anyagot gyűjtöttem a szótárhoz és köztük laktam a péróban - emlékezett vissza - értettem meg igazán, hogy mi a romipen. Hetente többször is összegyűltünk. Pa- ramis lesz, mesélés, mondták. A dalolással, zenéléssel, táncolással tarkított mesélés azután néha estétől hajnali háromig tartott. Minden benne volt a mesében: szórakozás, csoda, játék, kaland, szerelmi történet, jövőkép, fantasztikum, rémtörténet, tragikum, emlékezés a múltra, a holtakra. És mindez jelképes, átvitt értelmű utalással a sorsukra: megbocsátásra, haragra, egyezkedésre, tanulságra, bűnre, büntetésre, tervezésre, tiszteletre, elmarasztalásra biztatásra. A cigányélet műfajilag meg nem határozható, gondolatra, cselekvésre serkentő megelevenítése a romipen. Ennek kell érvényesülni minden szervezkedést, egészségügyet, művelődést, művészetet szolgáló kiadványban. Megindokolta a kétnyelvű kiadványok szükségességét is: a cigányok és mások csak így érthetik meg egymást. Külföldi, jugoszláv, magyarországi, svéd eljárásokat említve beszélt bizottságuk tevékenységéről, amelynek éppúgy célja a cigányság szociális felemelkedésének szervezése, mint a cigány nyelv és irodalom jövőjének alakítása. HAJDÚ ANDRÁS Egy régi legenda szerint nem érdemes hamisan esküdni, főleg ha városatya az ember, mert elviszi az ördög. Sőt, ezt a büntetést tetézi még egy másik is: a becstelen városatya képmását még évszázadok múltán is mutogathatják az idegenvezetők a turistáknak. „Nézzék csak azt _____ a festményt ott a városháza falán! Jakab’bírót ábrázolja, akit egyenesen a tárgyalásról vitt el az ördög, mert hamisan esküdött egy özvegyasszony perében. A kép másnap jelent meg a falon és hiába próbálták eltüntetni, nem sikerült.“ És milyen csodálatosan bizarr elégtétel, hogy még a középkori igazságszolgáltatást bemutató kiállítást is a hírhedtté vált Jakab bíró házának, vagyis az egykori városháza pincéjében tekinthetjük meg. Aki a nyári harmincfokos hőségben hűvösre, egy kevés borzongásra vágyik, azt itt feltétlenül megtalálhatja. Kísérőre a Bratislavába látogató szlovákul is tudó turistának nincs szüksége. A középkori város igazságszolgáltatásáról, az 1291-tól szabad királyi város büntetőjogáról szlovák nyelvű feliratok tájékoztatnak. Persze, nem kell kétségbe esnie a kísérő, idegenvezető nélkül érkező külföldinek sem. A kiállítók a pincebörtön első helyiségében, a bejárattal szemben helyezték el a város joghatóságára, szinte korlátlan Ítélkezési jogára utaló egyezményes jelképet, a pallost tartó kart, amely egykor a városházát díszítette. Mögötte pedig egy megsötétedett festményen az igazságszolgáltatás bekötött szemű istenasszonya. Ezzel aztán be is fejeződött a jelképek békés nyelvét beszélő kiállítási tárgyak sora. Ami ezután következik, azt egyforma joggal tekinthetjük az emberi civilizáció, de ugyanakkor az emberi barbárság tárgyiasult történetírásának is. A hóhér pallosa szelíden nyugszik a megvilágított üveg- szekrényben. Fényes, tiszta. Nehéz elképzelni, hogy ezzel egykor vért ontottak volna. Sokkal kellemetlenebb benyomást Az akasztófa tövében kögo- lyók. Ilyen nehezékekhez láncolták a bűnöst. (Miroslav Koáírer felvételei) keltenek a dísztelen, ám roppantul praktikus nyak- és kézkalodák (viselésük rendszerint néhány napi- böjtöléssel és egyben szabadságvesztéssel járt), irtó- zatot, utálatot a már-már művészi megmunkálású csonttörő szerszámok, a szögekkel bélelt spanyolcsizma (mintha nem lett volna elég hatékony a szögek nélküli változata!), a különféle méretű fogók, tépószerszámok, sütögetövasak... Mily határtalan az emberi találékonyság, amikor embertársa ellen fordul! A látogató meggyőződhet arról is, hogy a kínzás középkori mesterei nem voltak éppen műveletlen fajankók. A népek tanítójának, Komenskynek szemléltető módszerével, írásbeli magyarázatokkal is ellátott illusztrációkkal okították a tanulni vágyó hóhérlegényeket munkaeszközeik mind tökéletesebb alkalmazására. Megtudhatjuk, voltaképpen hogyan is történt a karóba húzás, a kerékbetörés, a felné- gyelés, hányféle módon akasztottak, milyen műszaki megoldásokhoz folyamodtak, amikor az elítéltet lovakkal tépették szét, s azt is nem kis meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy a hóhérok hosszában fűrészelték ketté az elítéltet, nem pedig keresztben, mint teszik ezt a mai bűvészek. Illusztrációk mutatják, mily gazdag kelléktárral rendelkezett az igazságszolgáltatás, hogy kisrófolja (spanyolcsizmával) a „feszülten“ figyelő vagy éppen „felcsigázott“ (mármint - a mennyezetre felcsigázott) vádlottból a választ a „kínos kérdésekre“. Tehetett persze a vádlott beismerő vallomást önként is, ám gyakran ilyen ravaszkodással sem kerülhette el a kínos kérdéseket. Hátha eszébe jut még valami... Olykor viszont a kínzóeszközök alkalmazása volt az igazság kiderítésének enyhébb módja. Rosszabbul jártak például azok, akiket gyanúsítottként megkötött kézzel, lábbal kútba vetettek (vízpróba). Ha megfulladt, ártatlan volt (úgy kell neki!), ha viszont nem süllyedt el, egyértelmű volt a bűnössége, mert ugye- csak a pokol hatalmasságai menthették meg a vízbefúlástól. Irgalom, könyörület a vádlottnak nem járt, mert aki gyanúba keveredett, azt máris bűnösnek tekintették, s minden eszköz megengedettnek számított, hogy a bizonyítékok királynőjét, a beismerést megszerezzék. Hogyan büntették a bűnöst? Akasztással a lopást, lenyaka- zással a házastársi hűtlenséget és a bigámiát, kerékbetöréssel a rablógyilkosságot, megégetés- sel a boszorkányságot, pénzhamisítást, kalodával a borhamisítást, pellengérrel a parázna- ságot... A hóhérnak mindennek ellenére nem lehetett túl sok munkája a középkori városban. A nya- - kába varrták még az utcaseprést és a csatornatisztítást is. A hóhért még ezzel a „piszkos munkával“ sem lehetett megalázni, hiszen egyébként is becstelen, illetve becsület nélküli ember volt- a város legnagyobb tekintéllyel bíró polgárainak utasításait, ítéleteit hajtotta végre. Végül pedig megtekinthetjük a hóhér díszes bárdját, vörös csuklyáját, de főként - nem kis erkölcsi épülésünkre a kivégzö kereket és az akasztófát. Az utóbbi persze joggal sérelmezhetné, méltatlanul került ebbe a barbár, középkori társaságba, hiszen pályafutása nem ért véget a középkorral, s egyelőre még nálunk sem. A Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló tervezett vitájában azonban nemrég kiderült, számos törvényhozó szeretné, ha végképp múzeumba kerülne. FEKETE MARIAN ). IX. 1. Illusztráció az Albatros könyvkiadó gondozásában megjelenő olvasókönyvből: Az iskolában. Petra Salanská (13 éves) rajza Hajdú Endre felvétele I m .......................— Mm a m. . MMMk. . ■IMII.......... Az igazságszolgáltatás kiállított kellékei egyszerűek, ám „praktikusak“ Tömlöc a bíró pincéiében '
