Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-18 / 33. szám
Irta: dr. Milan Cirbes professzor, a tudományok doktora ÚJ szú 1989. Vili. 18. A nevelést, tágabb értelemben, olyan eszköznek tekinthetjük, amely a társadalom létfeltételeinek fejlesztését és megújulását szolgálja. Segíti az előző nemzedékek által szerzett társadalmi tapasztalatok átadását a további generációknak, a társadalom nevelési eszményével összhangban hozzájárul az ember szocializálásához. Tudományos ismereteket közvetít, fejleszti a gyermekek, az ifjúság, valamint az immár érett nemzedék alkotó képességeit. Azáltal, hogy sokoldalú hatást gyakorol a társadalom életére, a társadalmi fejlődés természetes mozgatóerejévé válik. Társadalmi feladatának a többi társadalmi folyamattal együtt tesz eleget a politika, a gazdaság, a tudomány, a technika, a termelés, a kultúra, a szolgáltatások területén. Minthogy mindenütt jelen van, ez össztársadalmi jelleget kölcsönöz neki. A nevelés akkor sikeres, ha tevékeny társadalmi életre ösztönöz, lelkesít és olyan munkára késztet, amely tökéletességével erkölcsi kielégülést nyújt, a nehézségek és kudarcok leküzdésére aktivizálja az akaratot, segíti az ember képességeinek és pozitív jellemvonásainak kibontakozását. Szinte naponta beszélünk a tudományos-műszaki forradalomról, ám arról kevesebb szó esik, hogy a nevelésben is hasonló forradalomra van szükség. Teljes értékű szocialista nevelés csakis teljes értékű szocialista demokráciában valósulhat meg. Az átalakítás realizálásában kiemelkedő szerepet játszik a nevelés. Az átalakítás ideológiája olyan széles körű, demokratikus nevelőhatás érvényesítését teszi szükségessé, amely egyenjogú emberek kölcsönös megbecsülésén, ugyanakkor kölcsönös kritikáján és állampolgári felelősségén alapul. A nevelésnek magasabb szintre kell emelnie a demokráciát, tanítania kell rá, egyúttal nemesebbé és vonzóbbá kell tennie azt. Új eszmei-erkölcsi légkör nem alakul ki egykönnyen a társadalomban. Tisztaságáért meg kell küzdeni, bátran és nyíltan, szenvedélyek és sértegetések nélkül. Elsősorban az igazság felismeréséért, megértéséért és nyilvános kimondásáért kell harcolni. A sokak számára kellemetlen igazság meghamisítása vagy eltitkolása nem szolgálhatja a társadalmi haladás ügyét. A politika és a nevelés ereje a valós igazság felismerésében, megértésében, tiszteletben tartásában és erkölcsi kiaknázásában rejlik, legyen az az igazság bármily kemény. Politika, erkölcsi vonzerővel Az átalakítás jelenlegi időszakában a nevelésnek jobban kell kötődnie a politikához és a gazdasághoz, mint bármikor azelőtt. Eszmei egységük és közös fellépésük jelentősen meggyorsíthatja és hatékonyabbá teheti az igényes társadalmi-gazdasági programok megvalósítását. Ebben a kapcsolatban az elsődleges szerep a politikáé. Az ö feladata megoldani azokat a kérdéseket, amelyek nyilvános viták tárgyát képezik, s amelyekről negatív közvélemény alakult ki. A hiteles tények ismeretén alapuló egészséges közvéleményt nem lehet mellőzni, sem elhallgattatni. Ha ez történik, nem jöhet létre valódi pozitív kapcsolat a politika és a nevelés között. A nevelés vagy alkalmazkodik és deformálódik, vagy ellentétbe kerül a politikával. Márpedig az ilyen helyzet társadalmi szempontból káros, mivel nem vezet a társadalom demokratikus és politikai épüléséhez. Ezért elkerülhetetlen, hogy az átalakítás politikája céltudatos, előrelátó és következetes legyen, ne veszítsen küzdőszelleméből és erkölcsi vonzerejéből. Csakis ilyen feltételek közepette jöhet létre a kívánt összhang a nevelés és a politika között, újulhat meg a nevelés, növekedhet tekintélye, csak igy vállalhat felelősséget a társadalmi haladásért. A gazdasági életben végbemenő forradalmi változás nemcsak sikereket eredményez, számos problémát, kétséget, elméleti-gyakorlati kérdést is felszínre hoz, amelyekre meg kell találni a választ. Kísérletek valósulnak meg, élénk viták folynak, nézetek azonosulnak és távolodnak egymástól. Ilyen gazdasági helyzetben nélkülözhetetlen az emberekre gyakorolt intenzív nevelő- hatás, a nevelés és a gazdaság szoros kapcsolata és együtthatása. Az embereknek meg kell érteniük az új gazdasági gondolkodást, új emberi kapcsolatoknak kell kialakulniuk. Ez nemcsak nevelést, hanem elsősorban önművelést igényel, önfegyelmet, tökéletesítését a munkának és a tudásnak. Erkölcsi tisztulás A szocialista nevelésnek elsősorban oda kell hatnia, hogy pozitív irányban alakitsa át a deformálódott munkahelyi erkölcsöt, mely gyakran gazdasági és morális károk forrása, elkedvetleníti főként a fiatal, erkölcsileg szilárd, szakképzett dolgozókat, akik a kutatásokra, haladó munkamódszerekre és a racionális munkaszervezésre támaszkodva valódi eredményeket szeretnének elérni. Ezek elé a dolgozók elé gyakran szinte leküzdhetetlen akadályokat gördítenek az erkölcstelen vezetők és az idősebb dolgozók, akiket szoros szövetségbe kovácsolnak a különböző privilégiumok és közös érdekek. Gazdasági életünknek ma megtisztulásra van szüksége, mind gazdasági, mind erkölcsi szempontból, hogy meggyorsíthassa a társadalmi fejlődést és korszerűbbé tegye az emberek életét. A társadalmi légkör egészségesebbé tétele, a haladás meggyorsítása mindenkor a fiatal nemzedék feladata, azé a nemzedéké, amelyet még nem kötnek gúzsba régi beidegződések, amelynek képzettsége meghaladja az idősebb nemzedékét (főleg ismereteinek tartalmi időszerűsége révén), van kedve és energiája megküzdeni a fejlődés során felmerülő problémákkal. Természetesen, nem minden fiatal képes erre. Ennek számos oka van, amelyekről gyakran esik szó nyilvános vitákon a sajtóban is. Az egyik a végzett főiskolások szakmai és anyagi elismerésének hiánya. Ha az alacsonyabb képesítésű dolgozó fiatalokkal hasonlítjuk össze helyzetüket, kiderül, hogy a főiskolát végzettek vannak kedvezőtlenebb helyzetben. Ezért választja aztán nem egy főiskolás az intellektuális szempontból igénytelen, de jobban fizetett munkát. A további komoly ok, hogy az üzemek és szervezetek nem mutatnak túl nagy érdeklődést a végzett főiskolások iránt. A gazdasági és nevelőhatás összhangja nélkül nem érhető el a főiskolák végzős hallgatóinak megfelelő elhelyezése, szakmai rátermettségük és alkotó képességeik sem lesznek kihasználva. A domináló képességek keresése A társadalom szociális és gazdasági átalakításának döntő fontosságú tényezője főként a tudományos-műszaki haladás és a termelés korszerűsítése, amely egyre több alkotó típusú dolgozót igényel. Fel kell őket kutatni és ösztönző feltételeket kell teremteni számukra. Az újító és feltaláló mozgalom továbbra is megfelelő keretet biztosít ehhez. Az alkotó szellemű, kiváló munkásokat arra kellene ösztönözniük az üzemeknek, hogy levelező tagozaton tanuljanak tovább. Az alkotó munka iránti érdeklődés felkeltése, irányítása és a kreativitást ösztönző feltételek kialakítása az oktatásügy egyik legjelentősebb feladata manapság. A tanulók, diákok kreativitását hatékonyabban kellene segíteniük és fejleszteniük az iskoláknak, úgy, hogy a hivatásra történő felkészítésben ez játssza a döntő szerepet. Hogy milyen irányba fejlődjön a növendékek kreatív érdeklődése, azt nem befolyásolhatják az adott iskola személyi és anyagi feltételei. Elsőrendű szempont itt, hogy ismerjék meg és vegyék figyelembe a diákok egyéni sajátosságait és érdeklődését. Minden ifjú emberben fel kell fedezni azokat a képességeket, amelyek a legerőteljesebben mutatkoznak, s amelyek alapján meg-. tervezhető szakmai felkészítésük és kibontakoztatható alkotómunkájuk. Ehhez az iskolai oktatás keretében van szükség a tantervek optimalizálására, hogy azok az eddi- giné^obban megfeleljenek a diákok elméleti és gyakorlati érdeklődésének. Az oktatáspolitika számára ez az irányvonal legyen az elsődlegesen követendő. Megvalósításához mind jobb feltételeket kell kialakítani. Az ifjúságnak olyan, társadalmilag hasznos, tevékeny munkában kell megtalálnia életének értelmét, amely kielégíti személyes vágyait és ambícióit, boldoggá és elégedetté teszi öt. Társadalmilag hasznosnak, a munkában sikeresnek lenni, tökéletes szakmai tudást szerezni - ez kell legyen minden fiatal életcélja. Ezt kívánja korunk. Szavak és tettek Az ifjúság nevelése során nélkülözhetetlen a szocialista erkölcsi elvek és a társadalom konkrét erkölcsi gyakorlata közötti összhang. Ennek hiánya számos nevelési gond csírája. Ilyenképpen elsőrendű politikai és pedagógiai feladatnak kell tekinteni a szocialista erkölcsi elvek és társadalmi gyakorlat közti különbségek felszámolását. Az ifjúság - főként az érett ifjúság - rendkívül fogékony az élet minden pozitív és ' negatív jelenségére. És az idősebb nemzedék példájának hatására különböző módon képes viselkedni és cselekedni, így, belső meggyőződésével ellentétben, képmutató módon is. Ha a szocialista erkölcs elmélete és társadalmi gyakorlata közti ellentmondások tartósak, az iskolai nevelés pedig ezzel a jelenséggel szemben közömbös marad, akkor e nevelés nem teljesíti feladatát. Új eszmékben és társadalmi célkitűzésekben gazdag korunk nem elégedhet meg az iskola eddigi sztereotip, többé-kevésbé formális nevelöhatásával, amelyből hiányzik a szoros egységben érvényesülő erkölcsi, értelmi és érzelmi ráhatás. Sajnos, a jelenlegi iskolai nevelés nehezen tér le a megszokott útról. Bátortalan, megcsontosodott, nem elég forradalmi, hiányzik belőle az érzelmi töltés és a következetesség. Konkrét hatása nem tükröződik a gyerekek magatartásában és cselekedeteiben. Eléggé elszigetelődött az élettől, főként a fejlődésével összefüggő problémáktól. Alig érezteti hatását a családi nevelésben, nem befolyásolja azt a gyermekek és az ifjúság eredményes fejlődésének érdekében, nem oldja meg a nevelésben felmerülő ellentéteket. Ez a jelenség mély, sokoldalú elemzést és politikai-pedagógiai megoldást igényel. Az átalakítás szelleme Változnia kellene a főiskolai nevelésnek is, amelyre túlságosan ránehezedett a felülről jövő utasításos adminisztratív irányítási rendszer, mintha a főiskola képtelen lenne önállóan nevelni. Ennek következtében csökkent a főiskolásokra olyannyira jellemző politikai aktivitás. A marxizmus-leniniz- mus tantárgyainak oktatása a hallgatók számára érdektelen (a diákok szóhasználatát idézve) az élettől elszakadt „politikává“ vált, amelyet többé-kevésbé dogmatikus, passzivitást kiváltó módszerekkel adnak elő. Az átalakítás főiskoláink politikai és erkölcsi életébe is új szellemet visz, amely serkentőleg hat a fiatalok érzelmeire és értelmére. Ezt a folyamatot pedagógiai éleslátással kell irányítani, hogy az ifjúság aktivitása és kezdeményezőkészsége ne szenvedjen kárt. Miloá Jakeá elvtárs a következőket mondotta, amikor tavaly a prágai várban a fiatalokkal találkozott: „Az ifjú embereket meg kell nyerni, hogy tevékenyen részt vállaljanak az átalakításban, fejleszteni és hasznosítani kell mindazokat a pozitívumokat, amelyek a fiatalságra jellemzőek: az igazságérzetet, a hibákkal szembeni kritikus magatartást, az egészséges elégedetlenséget, a becsvágyat, az őszinteséget és lelkesedést. “ Ez a felhívás a főiskolákra kétszeresen vonatkozik. Minden erejükkel arra kellene törekedniük, hogy új, ösztönző gondolatokkal járuljanak hozzá a társadalmi kapcsolatok egészségesebbé tételéhez, a szocialista demokrácia elmélyítéséhez. Merre tovább, óvónőképzés? A Vasárnapi Új Szó 1989. június 23-i és 30-i, illetve július 7-i számában - a fenti cimmel - riportsorozat jelent meg az óvónőképzés helyzetéről. Az Írásra a közelmúltban hozzászólás érkezett Frantisek Morá- vek mérnöktől, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatási osztályának vezetőjétől. Levelét az alábbiakban közöljük. Lapjukban 1989. június 30-án Merre tovább, óvónőképzés? címmel cikket közöltek, amelyben a magyar nevelési nyelvű óvodák óvónőinek képzésével foglalkoznak. Közzétették a megszűnt Ógyallai (Hur- banovo) Óvónői Szakközépiskola igazgatójának, valamint a Lévai (Levice) Óvónői Szakközépiskola igazgatójának, néhány tanárának és diákjának véleményét. Mivel a felvetett kérdés szorosan összefügg a Nyugat-szlovákiai kerület nemzetiségi oktatásügyének fejlődésével, melynek az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága júniusi ülésén külön figyelmet szentelt, az alábbi álláspontra helyezkedünk. A Nyugat-szlovákiai kerület leendő óvónőinek képzése a Modrai, a Lévai és az Ógyallai Óvónői Szakközépiskolában folyt. Az óvónők növekvő létszámfeleslege miatt, mely különösen 1985 után kezdett megmutatkozni, fokozatosan csökkentették az óvónői szakközépiskolákba felvehetők számát, következésképp fokozatosan felszámolták az Ógyallai Óvónői Szakközépiskolát, mely 1987-ben megszűnt. A magyar nevelési nyelvű óvodák óvónőinek képzését a Lévai Óvónői Szakközépiskolának kellett vállalnia úgy, hogy minden második évben egy magyar tanítási nyelvű osztályt nyit. Ezt az elhatározást a következő okok miatt nem valósíthattuk meg. Az óvónők létszámfeleslege miatt szabályoznunk kellett az egyes járásokra kötelezően érvényes keretszámokat. Ennek értelmében a nemzetiségileg vegyes lakosságú járások számára az 1989-90-es tanévre 59 jelölt felvételét irányoztuk elő, ebből 18-at a magyar tanítási nyelvű osztály számára. Ez a felvett jelentkezőknek a 30 százaléka, holott a magyar nevelési nyelvű óvodák részaránya a Nyugat-szlovákiai kerület járásaiban csak 17 százalék. A felvettek száma nem tette számunkra lehetővé, hogy a.Lévai Óvónői Szakközépiskolában önálló magyar tanítási nyelvű osztályt nyissunk, mert ez ellentétben lett volna az SZSZK Oktatási Minisztériumának a középiskoláik nappali osztályainak létesítésével kapcsolatos irányelveivel. Ezért a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatási osztálya a Középszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatási osztályával megállapodva úgy döntött, hogy a Losonci (Lucenec) Óvónői Szakközépiskola magyar tanítási nyelvű osztályaiban évente 18 jelentkezőt vesz fel a Nyugat-szlovákiai kerület nemzetiségileg vegyes lakosságú járásaiból, s ez meg is történik. Felvételük legfőbb kritériuma azonban továbbra is az alkalmassági vizsga, ezért a felvehetők pontos számát, vagyis a vegyes lakosságú járások keretszámát az itteni oktatási osztály nem szabhatja meg. Figyelembe véve a Nyugat-szlovákiai kerület jelenlegi helyzetét és távlati szükségleteit, az 1988-as évben megvizsgáltuk, milyen az érdeklődés az óvónői szakközépiskolák végzősei iránt. Álláspontunk bizonyítására^ alábbiakban táblázatba foglaljuk a vegyes lakosságú járások óvónő- ellátottságáról készült vizsgálat egy részét. Járás Bizonyos időre felvett óvónők száma Az 1988-ban felvett végzős óvónők száma Az 1992-ig nyugdíjjogosult óvónők száma Az óvónőképzők végzőseinek száma 1992-ig Az óvónők viszonylagos létszámfeleslege Dunaszerdahely 49 9 12 25 71 (Dunajská Streda) Komárom 41 30 22 33 (Komárno) Érsekújvár 58 23 67 102 (Nővé Zámky) Galánta 15 17 23 53 62 (Galanta) Léva 52 17 94 129 (Levice) Bratislava-vidék 34 11 33 80 92 (Bratislava-vidiek) Nyitra (Nitra) 60 32 29 118 *181 Amint az a táblázatból is kiderül, a nemzetiségileg vegyes lakosságú járásokban is jelentős óvónófelesleg mutatkozik, mind a magyar, mind a szlovák nevelési nyelvű óvodákban. Amennyiben az 1992-ig nyugdíjjogosult óvónők továbbra is munkaviszonyban maradnak, ez a létszámfelesleg még emelkedne is. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a magyar tanítási nyelvű óvónőképzés, melyre a Losonci Óvónői Szakközépiskolában kerül sor, teljes mértékben kielégíti a Nyugat-szlovákiai kerület jelenlegi szükségleteit és nem szükséges, sőt, a bérigények szempontjából nem is gazdaságos, önálló magyar tanítási nyelvű osztály nyitása a Lévai Óvónői Szakközépiskolában. FRANTIÖEK MORÁVEK mérnök, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatási osztályának vezetője Köszönjük az osztályvezető sorait, örülünk hozzászólásának. Megállapításai azonban csak a Nyugat-szlovákiai kerületre vonatkoznak, riportsorozatunkban mi viszont egész Dél-Szlovákia óvónőképzésével foglalkoztunk, igy a kérdések közül néhány, sajnos, továbbra is kérdés maA szerkesztőség \
