Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 31. szám
I PÁNDY LAJOS Hogyan lett a perbetei farkasvölgyből menyecskevölgy Még a török világban történt, abban az időben, amikor a magyar seregek felszabadították Újvárt, és megindultak Buda felé, hogy onnan is kiűzzék a kontyosokat. A törökök azonban ellentámadásba lendültek, és egy hatalmas janicsársereg Ali basa vezérletével elindult, hogy visszafoglalja az újvári várat. A támadók Perbetén gyülekeztek, és az volt a tervük, hogy a bajcsi erdőn keresztül ütnek rajta az újvári védőkön. • - Jaj! - esett térdre az öregember. - Nem tudom én azt, nagyuram. De ha szabadon engedsz, elárulok neked egy olyan titkot, ami felér egy zsák aranynyal.- Aranyat nem adok - mordult rá a basa -, de ha valóban jó a hír, akkor nem nyisszantom le a fejedet. Beszélj!- Van itt egy völgy - hajolt közelebb az öregember- Perbe- te határában. Úgy hívják, hogy Farkasvölgy, mert télen, amikor a fákról lefagynak a verebek, itt A janicsárok vezérét, mint már említettem, Ali basának hívták, aki arról volt nevezetes, hogy nagyon szerette a hasát, de még inkább a szép magyar menyecskéket. Egyébként az a jóslat járta erről a nagy hasú basáról, hogy amíg konty van a fején,, addig legyőzhetetlen a serege. Féltette is Ali basa a kontyát, annyira, hogy állandóan ezer janicsár őrizte a sátrát. Egy este öreg perbetei embert vezettek a basa elé.- No, te gazhitű! - rivallt rá a kontyosvezir. - Azonnal a fejedet vétetem, ha nem mondod el, hogy hol portyáznak a magyarok előőrsei. gyülekeznek a farkasok. De most nyár van, s farkasok helyett bárányok tanyáznak a völgyben.- Bárányok?! - üvöltött fel a basa. - Hát néhány vacak birkával akarod megmenteni a bőrödet, te kutyafejű?!- Nem engedsz végigbeszélni - felelte az öreg. - Bárányt mondtam, de menyecskét értettem. Mert tudd meg, nagyuram, hogy a környék legszebb menyecskéit a Farkasvölgyben rejtették el a férfiak. Olyan mustra van ott szép lányokból és menyecskékből, amilyet még nem látott a világ! Ha megkegyelmezel az életemnek, még ma éjszaka odavezetlek, és annyit válogathatsz belőlük, amennyit csak akarsz. De van egy kikötésem: a főembereiden kívül senki sem tudhat a dologról, mert sok ember láttára úgy szétrebben a menyecskehad, akár a madársereg. A basa igent bólintott, s éjféltájt - néhány fóembere kíséretében - elindult az öregemberrel a Farkasvölgy felé. Kaptatón haladt az útjuk, s a török nagyurak bizony szuszogtak, mire felértek a mai Kálvária dombra. Ott azután lemutatott az öregember a völgybe, és így szólt:- Oda nézz, nagy uram, az ott a Farkasvölgy! A telihold éppen beragyogta a tájat, és a nagy hasú basa ámuldozva látta, hogy odalent vagy száz menyecske járja az éjféli táncot. El is kiáltotta magát örömében:-Hallod-e, te birkafejú! Ez nem a farkasok, hanem a menyecskék völgye! Azzal - mint aki eszét vesztette - futni kezdett lefelé a völgybe főemberei kíséretében, és meg sem állt az első menyecskéig. De ott aztán majd hanyatt esett ijedtében, mert a menyecske, aki a nagy fújtatásra hirtelen hátrafordult, akkora bajuszt viselt, hogy a két vége majdnem a füléig ért. De már akkorra a többi menyecske is a basa felé fordult, s a janicsárok vezíre megdöbbenve látta, hogy valamennyien bajuszt viselnek az orruk alatt. Mire azonban a basa és a fő- emberei magukhoz térhettek volna, már foglyok is voltak, mert a holdfényben táncoló szép magyar menyecskék nem voltak mások, mint az újvári kapitány derék vitézei, akik női gúnyába öltöztek, csakhogy nyakon csíphessék a szultán kegyencét, Ali basát. Mondanom sem kell, hogy az újvári vitézek még az éjjel megszabadították Ali basát a kontyá- tól, és a híres kontyot lovas legénnyel küldték el Perbetére a janicsárokhoz, akik úgy megijedtek, hogy még azon az éjszakán elmenekültek a környékről, mert nem felejtették el a jóslatot: amíg Ali basa kontya a fején van, addig legyőzhetetlen a janicsársereg, de ha nincs ott, akkor elveszett. Hát így menekült meg az újvári nép a másodszori török veszedelemtől, s Így lett a perbetei Faskasvölgyböl - Menyecskevölgy. Szerszámok bőrből Amióta üli a lovat az ember, azóta van szükség a szíjgyártó ügyes kezére. A ló szerszámait, a nyereglekötö szíjakat, a kengyelt, a fejlőt, a kantárt a szíjgyártó csinálja. Munkájának fő alapanyaga a bőr. Ennek kikészítéséhez valaha nemcsak a mesterek, hanem a pásztoremberek is értettek, akik sokféle eszközt készítettek bőrből. A csávázás vagy cserzés után színében hagyták vagy festették. Alapvető művelet a bőr csíkokra vágása a kívánt szíjszélességnek megfelelően. A szíj széleit bevágással, recézéssel, cifrázással lehet díszíteni. A varrást viaszolt fonallal, két tompa hegyű tűvel egyszerre végzik, így a fonalak kereszteződnek, szorosabbra húzhatók. Bőrszíjjal is leher varrni, ilyenkor a szín díszítési célokat is szolgálhat. De lehet díszítés a varrás is, főképp, ha színes fonallal készült. A fonás technikáját alkalmazza a szíjgyártó például az ostorok készítésénél. A rátétek a bőrön kívül készülhetnek fémből; különösen tetszetős a sárgaréz díszítés. Ma már kevés lószerszámra van szükség, az ősi szakma mégsem halt ki J. GY. Gondolkodom, tehát... KUTYÁLKODÁS Vidám kergetőzésre, kutyálkodásra gyűltek itt össze az ebek. Szám szerint hány? PÁROSÁN Rajzunkon a különféle tárgyak, állatok, növények párosán szerepelnek - egy kivételével. Melyik ez? Ezen kívül az egyik pár két darabja nem teljesen azonos. Melyiké? ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM Csehszlovákiai magyar írók vallomásai L. GÁLY OLGA Tóthpál Gyula felvétele A gyermek és a mese közeli rokonok. Azt is mondhatnám, hogy édestestvérek. Ezért szeretik a gyermekek a mesét, és ezért van a mese a gyermekekért. A kisgyermek mozgása korlátozott: oda mehet csak, ahová viszik, ahová engedik. A mese azonban kitágítja a gyermek világát: szárnyán elviszi gondolatait egy másik dimenzióba, a fantázia határok nélküli tartományába - meseországba. Ugyan melyik gyermek ne kívánná, ne ismerné azt a boldogságos érzést, amikor az est leszálltával, miután ágyba fektetik, azt kérheti anyutól, aputól, nagymamától, nagyapától, hogy mesével altassa el. Bizony én is ezt kívántam, de a nagyszülők Négyévesen már magam olvastam faluban laktak, a szülök reggeltől késő estig dolgoztak, így mesét vagy a tíz évvel idősebb nővéremtől, vagy a kilenc évvel idősebb bátyámtól várhattam. Néha könyvből olvastak kedves, vidám meséket, néha kitaláltak olyan, szörnyűséges történeteket, hogy a tágra nyílt szememig felhúzott dunyha alatt a fogam is vacogott tőlük. Természetes, hogy egyetlen vágyam volt, minél előbb megtanuljak olvasni. Még csak négyéves voltam, de addig kérdezgettem, hogy melyik ábra milyen betű, amíg meg nem ragadtak az agyamban, és egyszerre csak nekifogtam a nyomtatott betűket írni. Mivel papírom nem volt elég, krétával rajzoltam a szavakat fahéjszínűre mázolt konyhakredencünk alsó ajtajára: ANYUKA, APUKA, ENDRE, PALI, ARANKA - róttam a betűket, a család tagjainak neveit fáradhatatlanul. A kréta, tudvalevő, nedves ronggyal letörölhető, így mindig volt helyem az írásra. Elég hamar rájöttem a betűk összeolvasásának és a kisbetűk formájának titkára is. Egy szó, mint száz - négyéves koromban már „önellátó“ lettem; magam forgattam a meséskönyvek lapjait, nem szorultam senkire. Elolvastam én minden, kezembe kerülő nyomtatott írást, a mesék mellett idősebb testvéreim könyveit is, és igazán nem dicsekvésből mondom, de mire hatévesen iskolába kerültem, már folyékonyan olvastam az újságot. így az első tanítóm, akit mi csak Jakus bácsinak szólítottunk, gyakran elbüszkélkedett velem, és bevitt felolvasni, a felsőbb osztályosok közé, ahol egyesek még küszködtek az összeolvasással, és csak szótagolva nyögdécseltek. Mi volt hát az én első olvasmányélményem? Nehéz már visszaemlékezni, mert habzsolva olvastam. Az elmúlt idő homályából mégis fel-felbukkan egy-egy nagyon kedves könyv címe és annak szívemhez nőtt mesealakja: Dörmögö Dömötör, az Üstfoltozó cigány, Göre Gábor bíró úr, meg a Dur- bints sógor... Egy versemben is megemlítettem a Zöld elefánt című könyvet, amely egy zöld színű elefántot ábrázoló bélyeg eltűnéséről és megkerüléséről szóló izgalmas történet, amolyan gyermekkrimi. Nem felejtettem el a Tamás bátya kunyhóját, Edmondo de Amicis A szív című ifjúsági regényét sem, bár ezeket túl korán, talán nyolcéves koromban olvastam már, és keservesen zokogtam megható, érzelmes és fájdalmas történetükön. Volt egy nálam két évvel fiatalabb öcsém, a Palkó, aki inkább a labdát rúgta, mintsem a könyv lapjait forgatta volna. Neki olvastam fel vagy meséltem el olvasmányaim tartalmát. így gazdagodott észrevétlenül, fokozatosan a szókincsem is. Nos, mindezt egybevetve, bevallom, hogy kicsiny koromtól komoly szenvedélyem volt és a mai napig is maradt az olvasás. A nyomtatásban rögzített, megörökített gondolatokból, a megtörtént vagy kitalált történetekből, a mesterien ábrázolt jellemekből, magatartásokból leszűrt tanulságok formálták a lel- kemet, segítettek felkészülni arra a nagy feladatra, amit úgy hívnak, hogy élet. Amióta magam is írok, ezt a szempontot sohasem tartom mellékesnek. MEGFEJTÉS A július 21-i számunkban közölt feladatok megfejtése: dere- lyemetéló; klopfolófa, kétágú villa; három, négy. Nyertesek: Nagy Krisztina, Hetény (Cho- tín); Polena Boglárka, Udvard (Dvory nad 2itavou); Dobos Krisztina, Ipolybalog (Balog nad Ipl'om); Gyuricza Andrea, Ötú- rovo; Tóbi Attila, Komárom (Ko- márno). ÚJ SZÚ 18 1989. VIII Valkó Sándor illusztrációja
