Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 3. szám
A kombinált korona kialakítása Ez a koronaforma egyesíti az ágcsoportos sudaras korona és a katlankorona előnyeit. A koronaalakok közül kézi szedés esetén a kombinált korona felel meg a legjobban. Ha telepítésre suhángoltványt használunk, akkor a kívánatos törzsmagasságot a talaj felszínétől kiindulva felmérjük az oltványra, s e felett kb. arasznyira (5-6 rügy felett) vizsgáljuk a suhángot. Az oltvány felső részén elhelyezkedő rügyek tavasszal kihajtanak, és ezek szolgálnak alapul a korona kialakításához. Koronás oltvány telepítésekor a vázágak kialakításához válasszunk ki a törzs körül lehetőleg egyenletesen elhelyezkedő 3, esetleg 4 vesszőt. Ezeket hosszúságuk egyharmadára metszük vissza. Metszés során arra törekedjünk, hogy a visszavágott koronavesszök csúcsa közel azonos magasságban legyen, és a végálló rügyeik kifelé álljanak. Így a korona hasonló magasságából kiinduló hajtások növekedése megközelítően azonos lesz, és ebben az esetben egyenletesebb felépítésű koronát kapunk. A kifelé álló rügyek meghagyása szélesebb, ritkább korona kialakítását teszi lehetővé. A visszametszett oldalvesszők csúcsa felett arasznyira vágjuk vissza a sudarat! A vissza nem metszett vesszőket tőből távolítsuk el. A következő tavasszal az oldalvezérek legfelső vesszejét hosszúsága felére, vagy ha erősebb, úgy kétharmadára vágjuk vissza, lehetőleg egy magasságban. A közvetlenül a vezérvesszö (sudár) alatt levő, rendszerint erős konkurens vesszőt tőből távolítsuk el. A visszametszett sudár csúcsa most is 20-30 cm-rel magasabb legyen. A többi vesszőre a korona kialakítása szempontjából nincs szükségünk. A rövidebb vesszőket érintetlenül hagyjuk, a hosszabbakat pedig eltávolítjuk. A harmadik évben az oldalvezéreket az előző évekhez hasonlóan vágjuk vissza. Erős növekedés esetén ekkor már a sudáron rendszerint kinevelhető a második ágemelet. Ennek a kialakítása az első évi koronaalakító metszéssel azonos módon történik. A különbség csupán annyi, hogy a sudarat a második emelet felett kivágjuk. Nem nevelünk több ágemeletet. Ügyeljünk arra, hogy az első és a második ágemelet között legalább 70-80 cm távolság legyen, különben a korona nagyon elsűrüsödik. Ha gyengébb növekedés miatt ez a távolság nem érhető el, az alakító metszést egy évvel tovább kell folytatni. A korona alakítását általában ezzel be is fejezzük. Metszésünk a továbbiakban csak a korona ritkítására szorítkozzék. (Szabad Föld) A kert dísze lehet A billenő csörgő Japánból származik, ott ma is szívesen használt kerti disz. Japán neve: shisti odosti, azaz özriasztó. Hajdan a japán parasztok veteményeiket óvták a segítségével, mivel a visszabillenő bambuszrúd ütó- dése koppanó hangot adott, ami riasztotta az őzeket, nyu- lakat. A billenő csörgő tengelyre szerelt bambuszrúd, amelynek egyik része hosszabb, így nehezebb is. A másik, rövidebb végén kis bevágást készítünk, hogy a víz ki- és befolyását elősegítsük (1. rajz). Ha megtelik vízzel az elülső rész, lebillen a cső és kifolyik belőle a víz (2. rajz). A kiürült cső visszabillen (3. rajz), túlsó vége a kőhöz koppan, s ez ritmikusan ismétlődik. Bambusz híján más V. ___________________________________—S ür eges anyag is szóba jöhet, akár természetes színű műanyag cső is, minél egyszerűbb, annál szebb. A csordogáló víz hangja, az időnkénti finom koppanások természetes neszei a kertnek. (Kertészet és szőlészet) Citromfa saját nevelésből A citrom, narancs és mandarin a nálunk legkedveltebb déligyümölcsök közé tartozik. Erre utal egyebek között az a tény is, hogy a kertbarátok közül újabban ezeknek a gyümölcsféléknek a termesztésével is egyre többen próbálkoznak. Legtöbben a magvetéssel kísérleteznek, nem is eredménytelenül. Ha az említett gyümölcsök magját melegágyi földbe - kis virágcserépbe, erkélyládába vagy hajtatóládába - vetjük, meleg helyiségben és megfelelő gondozással egy hónap alatt kicsíráztathatjuk őket. Az így nyert magoncokból akár termő fácská- kat is nevelhetünk, azonban számolni kell, hogy a növények csak 15-20 év múlva fordulnak termőre. Ezért, amikor a magoncok a gyökérnyaki résznél elérik a ceruzavastagságot - erre a második vagy harmadik évben számíthatunk -, be kell azokat oltani. Ennek két legbeváltabb módja a szemzés és héj alá történő oltás. A szemzés legmegfelelőbb időpontja májusban van s a fiatal, tehát két-három éves magoncokat a gyökérnyakban szemezzük, termő fácskáról vágott szemzöanyag felhasználásával. Az idősebb fácskák is beolthatok. Ezeket az egyik évben erőteljesen visszavágjuk, majd a következő évben az új, legerősebb éves vesszőket beolthatjuk. Az „átültetett" szemek két-három hét múlva megerednek és kihajtanak, s az oltvány egy vagy két év múlva termőre fordul. Természetesen az oltványokat gondozni kell. Mihelyt a szemzés kihajt, az alany eredeti lombozatát és vesszőit fokozatosan távolítsuk el. Az oltványokat nyáron bőven öntözzük, tápoldatozzuk, télen világos és hűvös, de fagytól mentes helyiségben tartsuk. A teleltetés akkor szakszerű, ha él és a lombját A „gyűrűzött“ hajtások gyöke- reztetése cserépben (a) és fóliaburokban (b) nem hullatja le ugyan a fa, viszont nem is növekszik. Ilyen feltételek között tavasszal bő virágzásra, jó terméshozamra számíthatunk. A nyáron szabadban tartott növényeket félárnyékban célszerű elhelyezni, mert a túl erős napsütést nem tűrik. A citrusfélék érdekessége, hogy a fán egyszerre láthatunk pompázó virágot, zöld terméskezdeményt és érett gyümölcsöt. A szaporítás további lehetséges módja a dugványozás. A fejlett, egészséges fákról nyáron levágott vesszők rendszeres öntözéssel aránylag biztonságosan meggyökereztethetök. A tapasztalatok szerint még ennél is biztonságosabb eljárás, a gyúrűzé- ses gyökereztetés. Az erőteljesen fejlődő, termő fán válasz- szunk ki egy szép zsenge, még meg nem fásodott hajtást. Ezt a csúcstól számított ötödik levél alatt kell „meggyűrűzni". Vagyis a zsenge hajtás héját - 2-3 cm széles gyűrűt hagyva - éles késsel körkörösen bevágni, majd a gyűrűzött részt AS-1 stimulá- tor vizes oldatába mártott mohával, vagy tőzeggel beborítani, s végül fóliával becsavarni, és alul-fölül bekötni. Még jobb, ha fóliaborítás helyett félbe vágott múanyagcserepet használunk. A cserép alján tágítsuk ki a lyukat a hajtás átmérőjének megfelelően, s a mohába vagy tőzegbe bugyolált, gyűrőzött résznél erősítsük a hajtásra a cserepet. A szabadon maradt cseréprészt töltsük meg tőzeggel, locsoljuk meg az említett stimulátor vizes oldatával (1 liter vízhez 1 kávéskanálnyi por), majd kötözéssel rögzítsük a cserepet, szükség szerint a kiválasztott hajtást is, nehogy letörjön. A gyökeresedés egy-két hónapig tart. Ezt követően a cserép alatt egyszerűen elvágjuk a hajtást, s az immár saját gyökérzettel rendelkező, cserepes növényeket megfelelő alakítással nevelhetjük (természetesen másik cserépben). Később, a növekedés intenzitásától függően, egyre nagyobb cserépbe kell ültetni a fácskát. A cserép, vagy egyéb nevelőedény azonban soha ne legyen túlméretezett, mert ez a korona helyett a gyökérzet fejlődését sietteti, és a termőképességre is kihat. Nyáron napnyugta után ajánlatos állott vízzel (esővízzel) megpermetezni a fák lombját. Ősszel az idősebb fákat is még a fagyok beállta előtt olyan helyiségbe kell vinni, ahol a zord napokon sem csökken 4-5 fok alá a hőmérséklet. Lehetőség szerint lágy vízzel öntözzünk, Így kitűnő életfeltételeket biztosítunk számukra. Virágaik önterméke- nyülök, de főleg a lakásban vagy üvegházban nevelt növényeknél jó hatás érhető el a pótbeporzással (egy finom ecset segítségével hordjuk át egyik virágról a másikra a virágport). SEBÓK JÁNOS Milyen legyen a madárkalitka? A szabad természethez képest a legnagyobb kalitka vagy volier-madárröpde - is csak szűk életteret nyújt díszmadarainknak. Mégis, a megfelelően kiválasztott és kialakított kalitkában a fogságban kelt madár nem érzi rosszul magát, ha'haj- landó fészket rakni és költeni a számára elkészített helyen. A kalitka fémből készüljön, felesleges díszektől, cirádáktól mentes és sima vonalú legyen, hogy könnyen tisztán tarthassuk. A fából készült kalitka repedéseiben az atkák, tetvek jó búvóhelyet találnak, és nehezen írthatók ki. Több ajtó legyen rajta, hogy a madarak etetése, itatása, a fürdető és a fészekodú felakasztása ne okozzon gondot. Tegyünk bele különböző vastagságú ülőrudakat vagy természetes faágakat, amin a madár kedvére kapaszkodhat. A keleti gyümölcsmolyról A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) rendszeresen az almán, körtén és naspolyán, legszembetűnőbben az őszibarackon károsít. Persze előfordul a mandulán, szilván, ringlón, cseresznyén, kajszin és birsen, sőt néha még a szőlőnél is. A gyümölcsmoly hernyója a fák repedéseiben meghúzódva telel át, sűrű szövedékbe burkolózva. A lepkék rajzása májusban veszi kezdetét. A nőstények a hajtások csúcsára vagy a levelekre rakják tojásaikat. A kikelt hernyók már május utolsó harmadában megkezdik a károsítást Szlovákia déli járásaiban. A zsenge, rendszerint 10-15 cm hosszú hajtásokba rágják be magukat, a fiatal résztől az idősebb felé haladva készítenek járatot bennük. A megtámadott hajtás hervadni-száradni kezd, majd letörik. Azokon a helyeken, ahol a hernyók berágták magukat a hajtásba, mindig mézgafolyást találunk. A kifejlett hernyók a fák repedéseiben vagy a kéreg alatt bábozódnak, majd június közepe táján ismét megjelennek a lepkék. A második nemzedék hernyói még részben a hajtásokat, de mái a gyümölcsöt is, a harmadik és az esetleges negyedik nemzedék hernyói pedig már kizárólag a gyümölcsöket károsítják (júliusban és augusztusban). A hernyók általában a kocsány közelében rágják be magukat a gyümölcsbe. Egy ideig a héj alatt táplálkoznak, majd útnak indulnak a mag (magház) felé. A kajsziban és az őszibarackban gyakran találunk a mag körül ürülékkel szennyezett, szabálytalan alakú üreget. Egy-egy lárva általában három-négy hajtást is tönkretehet, gyümölcsből viszont csak egyet „fogyaszt". Ennek ellenére előfordul, hogy egy gyümölcsben egyszerre több lárvát (kukacot) is találunk A keleti gyümölcsmoly okozta kárjétel mérsékelésének egyik feltétele az alapos téli fatisztogatás. A hernyófogó övék használata, és az előrejelzések alapján végzett, időzített vegyszeres növényvédelemre is gondolni kell. A kertbarátok a Decemtion 20 EC 0,25 százalékos, a Metation E 50 0,2 százalékos, vagy az Anthic 25 0,15 százalékos töménységű oldatát használhatják. SZALAI LÁSZLÓ A már teljesen háziasodon díszpintyek - pl. zebrapinty, ja- páni sirályka - egy kisebb kalitkában is szépen felnevelik fészekaljukat. Ha néha-néha a lakásban szabadon repülhetnek egy kört, akkor 40x30x30 cm- es kalitkában már jól tarthatók. A nehezebben tenyészthető asztrildok és amandinák (pl. a kákapinty, ékfarkú amandina, Gould amandina) nagyobb, 80x40x40 cm méretű kalitkát kívánnak. A papagájok kalitkája minél magasabb legyen. A papagáj nagyon szeret mászni, kapaszkodni le-fel a kalitka oldalán. Ehhez erős csórét is használja, fontos tehát, hogy a kalitka megfelelő keménységű és vastagságú dróthuzalból készüljön. A vékony dróthálót pillanatok alatt szétrágja. A keményfából készített ülőrudakat egymás felett több emeleten helyezzük el. A kanári tojófészkét akár közepes nagyságú (60x40x30 cm) kalitkában is szorgalmasan megépíti és fiókáit szépen felneveli. A hím kanári viszont csak akkor fütyül sokat, ha kis kalitkában tartjuk. Ezeket a kanáritenyésztők ,,füttykalitkának“ nevezik, méretük 30x20x20cm- nél nem nagyobb. összefoglalva: a kalitkát csak akkor szerezzük be, ha már tudjuk, milyen madár lakóhelye lesz. Ne feledjük, hogy a kiválasztott faj részére legalkalmasabb méretű, kényelmes kalitka a sikeres tenyésztés alapja lehet. (Magyar Szó) A 7 őszi, utolsó nyírással r\í- nem fejeződhet be a többéves és igényes gyepnövényzet ápolása. Ha tél derekán, amikor éppen nem takarja hó, alaposan átgereblyézzük, akkor pázsitunk szép marad, nem ritkuf ki. Gyepápolás télen A gyep takarítására olyan napot válasszunk, amikor a földfelszín már szikkadt, nem sáros. A gereblyét alaposan a fűre nyomva fésüljük át a pázsitot, és tisztítsuk meg a tavalyi, száraz vagy korhadt növényi maradványoktól. A szépen beállott, sűrű gyepet, különösen kötött talajon, nem árt villával is alaposan meg- szurkálni, hogy a talaja levegőzzék. A megtisztított gyepre már most teríthetünk érett szerves trágyát, vagy komposztot. Bármilyen tiszta és helyesen kezelt szerves trágya jó. Az a fontos, hogy földdé érett legyen. Annyi trágyát használjunk föl, hogy a másfél-két centiméter vastagon borítsa be a gyepet egyenletesen. Helytelen gyakorlat nitrogén műtrágyát (pétisót) szórni a gyepre, különösen télen. A tavaszi olvadások alkalmával ugyanis a műtrágyaoldat jó része elfolyik, nem hasznosul, mert mélyebb, még fagyos rétegek nem fogadják be. Az egyoldalú nitrogéntrágyázás azért sem jó dolog, mert fokozott növekedésre készteti a füvet, amiért azt többször kell nyírni, de ebből semmi technológiai vagy biológiai előny nem származik. Az északi lejtésű területeken, valamint a mélyen fekvő, árnyékos részeken a gyep mohásodik. Itt még alaposabban gereblyézzük át, és vasvillával sűrűn szur- káljuk meg a pázsitot. Ide is szórjunk komposztot.
