Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-30 / 26. szám
Nevető irodalomóra Nagy Lajos A teve a sivatag hajója. Ebből következik, hogy a sivatag a teve tengere, sót, hogy a hajó a tenger tevéje. A teve igen egyszerű és olcsón táplálkozik, beéri bogáncskóróval is - sok finnyás ember példát vehetne tőle. A tevét az arabok teherhordásra használják. Különféle nagyságú terheket raknak rá, persze ő leginkább szereti az egészen pici terheket. Teher nélküli teve valószínűleg nincs is, mert a teve - a tudósok véleménye szerint - már teherrel és a hátán egy kis darab gyerekkel jön a világra, s amint nő, vele együtt nő néhány dekányi terhe több mázsássá, valamint a kis arab csemete felnőtt szakállas-bajszos tevelovassá. Az állatkertben ugyan látni csupasz tevéket is, ezekről a terhet és az arabot leamputálták. A teve teherbíró-képességén felül még azért is alkalmas arra, hogy a sivatag hajója legyen, mert igen gyorsan jár. Persze több teve is csak olyan gyorsan jár, mint egy - ezért mozgástani szempontból érthetetlen, hogy a sivatagi kereskedők miért alakulnak karavánná. Mindazonáltal angol bőr karosszékben sokkal kényelmesebb ülni, mint teveháton. Egypúpű tevén ülni, úgy, hogy az ember a púpnak a csúcsán ül, nem is jó, az ember könnyen elvesztheti az egyensúlyát, különösen, ha részeg. Van egypúpű és van kétpúpú teve, de mivel a fák nem nőnek az égig, ezért három-, négy-, öt-, hat- és több púpú teve már nincsen. Az a teve, amelyiknek nincs púpja, nyomorék, ezt a társai éppúgy csúfolják, mint az emberek a púpos embert. A teve szőrét nyírják, és szövetet készítenek belőle, a szövetből ruhát, a ruhát az arab felölti, s mivel az arabot a teve hordja, tehát a teve a saját lenyírt szőrét újból hordja, szóval mindent a teve hord, ö az igazi teherhordó. A teve életkora 40-50 év, de előbb is agyon lehet ütni. Örkény István Kellemes vakációt! Héttőtől végre nincs tanítás - nincs ko- ránkelás, lefekvés előtt nincs szorongás, hogy már megint nem igazán tudom a leckét, és nincs panasz a tanító nénire sem. Tervek és álmok vannak. Titkok és felfedezések. Lelkes eicsatangoiások és fáradt hazatérések. És játék, és játék... De ne feledkezzetek meg a könyvekről sem: a mesékben, a kalandos regényekben is rengeteg izgalom, kellemes nyári élmény, tapasztalás vár rátok! Reméljük, íróink, vallomásaikkal kedvet csináltak, és sok jó ötletet adtak az olvasáshoz. A könyvtárak nem zárják be kapuikat. És mi is megjelenünk minden héten - a Gyermekvilág nyáron is sok érqjekes mesével, verssel, írással, fejtörővel kíván a pajtásotok lenni. Játsszatok velünk (is)! -SiKLUKA JÓZSEF Fa, fa, fa... fakesztyübe fabatka fakopács izzad bele versírónak olvasónak fa a keze Bil-bál, fakalács fa a lába bolhabál, fa a hasa mi az, mit a ki ezt írja fa a háta szél cibál: fa a lába ha a torka ma a Béla bújtassa hát is fa lenne üstöké fatopánba csak fahangon lesz a bolhák ki olvassa énekelne früstöke. fa a keze ALLATKERESO Az ábrán különféle állatokat látsz egymás hegyén-hátán. Számold meg, hány van belőlük! Ha ügyes vagy, felismered őket. Nos, milyen állatkák bújtak el a képen? MEGFEJTÉS A június 16-i számunkban közölt feladatok megfejtése: G—4; 1-D, 2-A, 3-E. 4-B, 5-C. Nyertesek: Molnár Zsolt, Rimaszécs (Rimavská Sec); Morvái Zsófia, Stúrovo; Burkus István, Kassa (Koáice); Okos Zsolt, Csata (Cata); Ferenczi Tibor, Ipolyság (Őahy). Ki hitte volna? Sohasem panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól beporozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor - a virágok koránkelók - a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára. A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sót, mondták, ók öntözték, szerették, és keservesen megsiratták virágjukat. Az alattuk lakó alezredes megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást. Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől? Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné nagytakarítást csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat. „Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni".- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam. KI TUDJA? Ki tudja, hogy az 1 -es számú mezó hol található az ábrán? (Ott betűkkel jelöltük a mezőket.) No6, melyik a keresett? OLVASMÁNYÉLMÉNYEM Csehszlovákiai magyar írók vallomásai Töredelmesen bevallom: gyerekkoromban nagyon keveset olvastam. Persze, a kérdés egyik része az, hogy mikor kezdődik és mikor végződik a gyerekkor? Mert, teszem azt, ha időnként lélekben és szellemiekben is fel tudok nőni a gyerekek közé, akkor most, harminchét éves gyerekként, valamit azért pótolgatok korai mulasztásaimból. Kölyökkoromban inkább fociztam, bunkert ástam, lovat vettem, gyümölcsöt loptam és zömmel futotSoóky László Táltosok a padláson tam hol a gazda, hol a csősz elől. Meg vadásztam, akár az ősember; veremmel, íjjal, nyíllal, parittyával, puskával. Az utóbbiért jónéhány verést is kaptam, a legemlékezetesebbet akkor, amikor egy éjszakai lesen agyonlőttem a szomszédék kan- nyulát. Anyám meséire emlékszem, balladáira, népdalaira. Az apám nem mesélt, hanem rengeteg dolgot megmutatott kint az erdőn, mezőn, lápon, vadvizeken. Ezek az akkori tapasztalások ma is meghatározóak, élményviláguk ma is éltet, örömömre, hétéves fiam is ezen az úton jár, megrendül, ha egy kifosztott madárfészket, letört fát lát. Nagy távolságból is röptéről magabiztosan megkülönbözteti az egerészölyvet a kányától. Az első táltos, amely hozzánk beköltözött, a Mesék történetek című gyűjteményből számlázott, s bizonyos Holló Fernyiges nevű vitézé volt, aki nap mint nap megbirkózott egy-egy irdatlan sárkánnyal. Ezt a táltost Jegenyének hívták és öt lába volt. Eloroztam Holló Fernyigestöl, s a padláson, a tartógerenda és a kémény között bújt meg, míg én Prochádzka tanító nénitől a betűvetést tanultam. Délután aztán kirepültünk, neki hetedhét országnak, s csak a vacsoracsillag szólított bennünket haza. Ez a táltos ma is velünk él, a fiam lovagolja; padlás híján egy parányi szekrénykében van az istállója. Emlékszem egy szovjet -orosz író regényére, aszerző nevétnem tudom, de a regény címét igen. Az ellenség hátában. Arról szólt, hogy a találékony partizánok hogyan rob- bantgatták fel az ellenség vonatszerelvényeit. Roppantul izgalmas mű volt, s csak sokkal később jutott az eszembe, hogy az ellenséges vonatokon is bizonyára emberek utaztak. Talán éppen ezért nem kedvelem azóta sem a háborús meséket. Tízéves lehettem, amikor Széchenyi gróf vadászleírásai először a kezembe kerültek. A Csui, a Náhar, az Ünnepnapokon s a többi munka is mindmáig naponta agyonnyálazott, szeretett könyveim. Általa ismerkedhettem meg Kittenber- ger Kálmán, Konrad Lorenz, Bedrich Machulka munkásságával, s ö vezetett el Félix Saltenhez, Molnár Gáborhoz, Fekete Istvánhoz is. Bizony Bambi, Vük, Hú, a Téli berek titkon ma is ott lapul az ágyam melletti szekrénykén, s ha a felnőttek nem látják, ma is ugyanúgy összekuporodva olvasom, mint valaha, pedig bizonyára hosszú részleteket tudnék elmondani mindenikból, könyv nélkül is. Itt mondom csak el, vagy inkább megsúgom a gyerekolvasóknak, hogy a Vük című regényből készült magyar rajzfilm szép is, látványos is, bájos is, csak éppen a lelkét operálták ki a mesének, a könyvbéli Vük sokkal nemesebb. Érdekes módon a verssel sokkal korábban kerültem kapcsolatba. Bár az is igaz, hogy szinte napjában élő és mindenre elszánt költők nyomkodták a barackot a fejemre, mondván: hogy ityeg a fityeg, öcskös? Csakhogy ezek a költők, Tözsér Árpád, Tóth Elemér, Cselényi László, Gál Sándor akkoriban nemigen írtak gyermekverset. Az én költőm Dénes György volt, mégpedig azért, mert megírta az Április 4. című versét, amellyel tízévesen országos szavalóversenyt nyertem. Még a rádióban is elszavaltatták velem! Á vers nem éppen a táltosokról szólt, de a költészetért akkor ölre tudtam volna menni. Weörest, Kormost, Miinét, Saint-Exupéryt én már csak felnőtt fejjel ismertem meg. Tőlük, s Benedek Elektől tudtam meg, hogy ma is vannak táltosok. Ha ez korábban eljut hozzám, már bizonyára építettem volna egy padlást, amelyen elfér a világ minden soklábú táltosa. Azért odáig már eljutottunk, hogy a fiammal titkon megterveztünk egy hatalmas istállót, amelynek se ajtaja, se ablaka, de még falai sincsenek, csak padlása és teteje, s ez a tető egész az égig ér.
