Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-30 / 26. szám
Egészen röviden ÚJ FINN TÉVÉKÖZPONT öt év alatt készült el Helsinkiben az YLE korszerű tévéközpontja, és ma a finn főváros látványossága a 115 méter magas tévétorony. A tanulmánytervek 1980-ban kezdődtek, az építkezés 1983-ban, de az épületet már egy év múlva is részlegesen használni lehetett. A hivatalos átadásra azonban csak tavaly került sor. BEINDULT A DÁN 2. PROGRAM Múlt év októberétől két csatorna működik Dániában. A 2. csatorna „főhadiszállása" Odense városban van: itt készül évi 390 millió dán korona költségvetéssel a program. Heti 40 órát sugároz, ennek 25 százaléka saját produkció. Mindössze 300 főnyi személyzettel dolgozik. MAGÁNTELEVÍZIÓK SPANYOLORSZÁGBAN A spanyol magántelevíziók létrehozásának, működésének terveit nemrég fogadta el az ország kormánya. Ennek értelmében három koncessziót adnak ki. Ezek közül elsőként Madrid és Barcelona kezdi meg adásait, melyeket az első esztendőben a lakosság 35 százaléka lesz képes fogni; 1995-ig azonban ezt az arányt 80 százalékra növelik. SOPHIA LŐRÉN RÉGI SZEREPÉBEN A népszerű olasz filmszinész- nő, Sophia Lőrén 1962-ben játszotta el az Egy asszony meg a lánya című Moravia-regény filmváltozatának főszerepét. A filmet Vittorío de Sica rendezte. A regénynek most újabb változata készült el, amelyet Dino Risi rendezett, s amelyben a főszerep ismét a nagy olasz sztáré. Az új, háromrészes tévéváltozatot Jugoszláviában forgatják. LUXEMBURG TÉVÉNAGYHATALOM LESZ Az Astra nevű műhold fellövésével a mindössze 360 000 lakosú miniállam, Luxemburg bekerül a televíziós nagyhatalmak közé. Az Astra segítségével a kis ország lakói 16 tévéműsort foghatnak közönséges tányérantenna segítségével, és mivel a program finanszírozását reklámbevételből fedezik, a nézőket előfizetési díj sem terheli. A K-3 KÜLÖNÍTMÉNY Az NSZK-beli tévénézők a krimisorozatokat kedvelik a legjobban. A Dérnek, a Tetthely, a Két férfi, egy eset és más bűnügyi sorozatok után most készült el egy újabb sorozat első nyolc (egyenként 90 perces) epizódja, amelyben négy bűnügyi nyomozó, négy kemény legény veszi fel a harcot a bűnözőkkel. Az első epizód cselekménye Hamburgban játszódik, ahol a maffia, egy erős bűnszövetkezet ajánlja fel „védelmét"a mulatók, vendéglők, éttermek és szállodák tulajdonosainak. Aki nem fizet ezért a védelemért, az alaposan megjárja. Mint például Gino, akinek a maffia felgyújtja az éttermét. A vendéglős felesége a tűzben veszti életét. Nem kell persze aggódnunk, a K-3 különítmény bátor nyomozói az epizód végéig leszámolnak a bűnözőkkel. 1 lendégek voltak mind a ketten. V Az Arany Prága vendégei. Érett, tartózkodó, zárkózott nő volt az egyik, hamvas, közlékeny, kitárulkozó lány a másik. Két világ, két természet. Higgadtság és belső nyugalom japán módra, szenvedély és diszharmónia magyar temperamentumra. Yoshiko Mita és Marozsán Erika. Egy tokiói színésznő és egy budapesti balerina. A honvágy ereje Homokdűnék között, szélben és sötétben, kétségbeesve keresi a hazafelé vezető utat Abe Kobo, a világhírű japán író hőse: a homok asszonya. Yoshiko Mitárói jut eszembe kamaszkorom egyik legizgalmasabb olvasmánya, amikor azt mondja: hiába Prága sok szép tornya, a patinás negyedek varázsa, a kisoldali kertek pompája - ő már menne haza. Honvágyat érez. Erős, leküzdhetetlen honvágyat, amely napról napra egyre jobban kínozza. Főleg most, amikor néhány napra hazautazott a férje. Egyetlen szerencséje, hogy így sem maradt egyedül, mutat magas, elegáns sminkesére; az energikus, mély hangú nő nemcsak az arcát és a frizuráját - a lelkét is karbantartja. Yoshiko Mita forgatni jött Prágába. Az első japán-csehszlovák koprodukció, a Szivárványfalu női főszerepét játssza. A tévéfilmról és a szerepéről nem hajlandó elárulni semmit, legyen az meglepetés, mondja, a rendező személyét viszont egyetlen percig sem titkolja. Mint ahogy azt sem, boldog, hogy vele dolgozhat, mert ismerik, értik és szeretik egymást régen - nem ez az első közös munkájuk. A Szivárványfalut ugyanis Yoshiko Mita férje rendezi. Kérdezem tőle, hogy lesz színésznő egy japán lányból. Úgy, mint felénk, hogy szavalóversenyeket nyer, próbafelvételre jelentkezik vagy megszólítják az utcán? Nem, nem, jelzi finoman, náluk minden a családban dőlt el: újságírók voltak a szülei, általuk fordult a színház felé, filmezni pedig a főiskolán kezdett. Aztán ott játszott mindig ahova hívták. Harmincadik évét tölti a pályán, ebből az első tizenötöt vidéki színésznőként élte meg. Tokiói lakos a férje által lett, ismert és elismert színésznő a tehetsége révén. Népszerűségét jelzi az a selyemkendő is, amit ajándékként osztogat. A kendő csücskében japán írásjelek - az ő autogramja. Elizabeth Taylor és Catherine Deneuve parfümhöz adták a nevüket, ő egy drága ruhakiegészítőhöz. A szerepeiről faggatom. Arról, hogy mit játszott régen és mit játszik ma. Kinek nincsenek rossz időszakai? - kérdez azonnal vissza. És beismeri gyorsan: neki is voltak. Amikor mást sem láttak benne a rendezők, csupán megcsalt gésákat, teaházi társalkodónőket és kitaszított örömlányokat. De hol vannak már azok az évek?! Ma már nem is fájnak ezek az emlékek. Szép és tartalmas életet él, rajonganak érte az emberek. Mosolyogva meséli: a gyerekek az anyjukat, a férjek a feleségüket, a feleségek a barátnőjüket, az egyetemisták a szerelmüket, az idősebbek a lányukat látják benne. Mi ez, ha nem a szeretet jele? És vágyhat-e egy színésznő ennél többre? - kérdezi inkább csak önmagától. Bár, ami azt illeti, van még egy-két megvalósulatlan álma, folytatja. Szeretne egyszer Cseho- vot, Dosztojevszkijt, Ibsent, Goldo- nit, Tennessee Williamst játszani, ki tudja, lesz-e rá alkalma. Mert a japán közönség nem vágyik a világirodalom klasszikusaira, üres nézőtér előtt pedig nincs értelme színpadra lépni. A tévé az más. Japán történetek, japán helyszínekkel, de a legváltozatosabb szerepekkel. Ezekben a hetekben az Ilyen az élet című ötvenkét részes sorozatban láthatják az otthoni nézők - a negyvenöt perces „fejezeteket" minden héten, vasárnap este, nyolc órakor közvetíti • Yoshiko Mita a televízió. Yoshiko Mita egy önfeláldozó orvosnőt alakít a sorozatban, de volt már példa arra is, hogy amíg az egyik csatornán a betegeit gyógyította, addig a másikon hűtlen feleségként egy idős öregurat szórakoztatott vagy mindenre elszánt maffiatagokkal harcolt. Két film között, ha fáradtnak érzi magát, képeket fest. Napnyugtákat, tengerparti tájakat, gésákat és pagodákat. Most, a nyáron állítja ki őket Tokióban. De hol van még a megnyitó napja? .. sóhajt fel elko- morodva. Előbb visszajön a férje, befejezik a forgatást és csak aztán, hetek múlva indulhatnak haza. Ö pedig már most, azonnal utazna... A budapesti Júlia Még meg sem érkezett Prágába, de a híre már megelőzte: ha Zeffirelli újra forgatná a veronai szerelmesek történetét, komoly esélye lenne a Capulet-lány szerepére. Marozsán Erika ugyanis pontosan olyan, mint Shakespeare Júliája: „Az égő fáklya ö mellette halvány! / Úgy tündököl a barna éjjel arcán. / Mint drágagyöngy a szerecsen fülén. / A koldus földre kár ily égi fény!" Balogh Zsolt filmjében, a Béketárgyalásban, amely az Intervízió díját kapta, egy fantáziaszülte, mesebeli város Júliáját játssza tökéletes illúziót keltve. Tizenhét éves, a Magyar Állami Balettintézet növendéke. A forgatást megelőzően gyerekkora óta táncosnőnek készült, az Opera volt minden álma, most mégis elbizonytalanodott. Jött ez a film és választás előtt áll újra. „Igen, én akartam a balettot, nem kellett rábeszélnie senkinek, de azt, hogy reggeltől estig tanulni, dolgozni, szenvedni fogok, nem gondoltam. Erre már bent, az intézetben, a rúd mellett döbbentem rá. A fizikai gyötrés nem zavar, azt kibírom, jobban fáj, ha a lelkembe taposnak bele. Olyankor irgalmatlanul elkeseredem. Az archaikus rend is nagyon zavar. Márpedig az intézetben ősrégi rend uralkodik. Az léphet csak előre, akit kiszemelnek. Az megy, bejárja a fél világot, balettverse- nyere utazik Jacksonba, Lousanne-ba, Monté Carlóba... igen, így lehet tanulni! De ha csak a tükör előtt bizonyítok, vagy a mesternőmnek, akkor nem nagyon fejlődhetek. A balett, mint gyakorlat, nagyon unalmas, de ha kimehet az ember a színpadra, akkor attól a perctől fogva csodálatos érzés a tánc. Sok esetben azonban a puszta lehetőségtől fosztják meg az embert, attól, hogy közönség elé léphessen és ott mutathassa meg, hogy mit tud. Könyörtelen pálya ez. Itt ügyesen kell harcolni, keményen kell dolgozni, nem lehet leállni, mert akkor kész, vége, nincs mit folytatni. A legnehezebb év vár most rám. Az az év, amely után »kisdiplomá- val>< bárhova elmehetek táncolni, csak az Operaházba nem. Ha viszont továbbtanulok és tánemúvészi diplomát kapok, huszonkét évesen kerülök ki a főiskoláról, amikor kis- diplomás társaimnak már nevük lehet. Ráadásul itt ez a film, ez is megkavart kicsit. Micsoda szerencse! Megállít valaki a balettintézet bejáratánál, azt mondja: volna egy szerep, próbáljuk meg. Ha én mentem volna utána, hogy elnézést, én ezt nagyon szeretném, biztos, hogy nem sikerült volna. De így, hogy magától jött... mert ez az én formám: ölembe hullik a lehetőség. Tizennégy éves voltam, amikor a Zeffirelli-filmet láttam; hazamentem és azt mondtam: nekem ezt el kell játszanom! Attól a naptól fogva ez volt a legnagyobb álmom. Erre jön egy rendező és megkapom a szerepet, amelyre annyira vártam. Örömömben azt sem tudtam, hogy ejtem ki a szavakat, egyszer majdnem fel is adtam, mert a sok tehetséges színész mellett, úgy, ahogy voltam, egyszerűen tehetségtelennek éreztem magam. Aztán megnyugtattak, tanácsokat adtak. Lukács Margit a leikével, Lázár Kati a szavaival segített. Mi lett a vége? Elbizonytalanodtam. Nem tudom, mit akarok jobban: táncolni vagy játszani. Mert ha az utóbbit, akkor meg kell próbálnom a színművészetit. Döntenem kell. Közben félek, nehogy két szék között a földre üljek." SZABÓ G. LÁSZLÓ Két arc a tévéfesztiválról • Marozsán Erika (Lőrincz János felvételei) Kazahsztánban új, német nyelvű televíziós műsort sugároznak. Ezt a Guten Abend (Jó estét) elnevezésű, 40 perces esti programot a köztársasági televízió első csatornáján közvetítik Kazahsztán egész területén, ahol körülbelül egymillió szovjet német él. Alexander Frank, a műsor szerkesztője elmondta, hogy az első adás után sok telefonhívást és levelet kaptak nemcsak Kazahsztán, hanem Kirgizia, az altaji határvidék, a Volgográdi, Orenburgi, Omszki terület városaiból és falvaiból is - onnan, ahol láthatják a kazahsztáni köztársasági televízió műsorait. A nézők örömmel üdvözlik az új programot, s az adás még azokban is érdeklődést kelt, akik csak gyengén tudnak németül. Alexander Frank fiatal, de már gazdag szakmai tapasztalattal rendelkező újságíró. Tizenkét évig dolgozott a köztársasági német nyelvű újság (Freund- schaft) szerkesztőségében. A kazahsztáni kormány határozata alapján az állami költségvetésből megfelelő anyagi eszközöket utaltak ki tizenkét főnyi személyzet részére. A műsorokat egyelőre csupán négyen készítik - nincs elegendő szakképzett, németül tudó újságíró. A televíziós program összeállításához segítséget nyújtanak a már harminc év óta mindennapi sugárzott német rádióműsor szerkesztői, a köztársaságban élő német írók, tudósok, értelmiségiek.- Nagy reményeket fűzünk ahhoz, hogy a német drámai színház Temir- tauból (a karagandai területen levő városból) hamarosan átköltözik Alma- Atába - mondja Alexander Frank. - A színészek közreműködése lehetővé teszi majd azt, hogy a televíziós műfajokat sokkal változatosabbá, a programot pedig látványosabbá, vonzóbbá tegyük. Szoros kapcsolatot hoztunk létre a Kazah Állami Egyetem újságírói kara német tagozatán tanuló diákokkal. Egy részük a mi munkatársunk lesz.- Milyen az új program koncepciója, melyek a prioritásai?- Sok kérdésre még nem tudunk választ adni. De hogy mi számunkra a legfontosabb, ezt már megállapítottuk. Ez elsősorban a német nyelv, mint a kazahsztáni németek anyanyelve megőrzése és továbbfejlesztése igen időszerű problémájának a megoldása. Nemcsak televíziós nyelvórákat szándékozunk közvetíteni, hanem különféle tévéjátékokat, tudósításokat is sugárzunk majd - például a köztársasági német nyelvi és irodalmi olimpiáról. Ilyen riportműsort már sugároztunk is. Programunkban kiemelt helyet foglal majd el a német népművészet. Kazahsztánban számos folklórcsoport, nemzetiségi ének- és táncegyüttes működik. Tervezünk műsorokat a népi hagyományokról, együtt fogunk működni a vallási közösségekkel, amelyek jelentős mértékben őrzik és ápolják ezeket. Az a szándékunk, hogy a történelmi kérdéseket se mellőzzük - a szovjet németek etnikai gyökereinek, a sztálini megtorló intézkedések súlyos terhének megvilágítását és más kérdéseket. Jelenleg havonta kétszer jelentkezünk programunkkal. Azt reméljük, hogy a legrövidebb időn belül fokozhatjuk az iramot és minden héten 50 perces műsort sugározhatunk. Szerkesztőségünkbe nemrég telex érkezett az NDK moszkvai nagykövetségéről: az iránt érdeklődtek, hogy az NDK-beli kollégák miben lehetnek segítségünkre. Hamarosan Berlinbe utazunk, hogy tárgyalásokat folytassunk. VALERIJ NOVIKOV ÚJ SZÍ 14 1989. VI.:
