Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 23. szám

Zöldmunkák a szőlőben

A szóló az egész tenyészidöben gondos és rendszeres ápolást kíván. Az évente ismétlődő munkák közé tartozik az éves hajtások válogatása, eligazítása és kötözése, a hónaljhajtások kitörése vagy visz- szacsípése, a hajtások nyári bekur- títása, valamint a tetejezés, vagyis a hajtások végének eltávolítása a te- nyészidö vége felé Az említett munkálatok összességét zöldmunkáknak nevezzük. Akkor kezdődnek, amikor az éves hajtások elérik az 50 cm-es hosszúságot (június), és 14-21 napos időközönkénti ismétlődéssel egészen augusztus végéig tartanak.

IGAZÍTSUK A HUZALPÁR KÖZÉ

A fiatal ültetvényekben a telepítést követő három évben ún. specifikus zöldmunkákat kell végezni, melyeknek segítségével a termőre fordulásig alakítjuk a tőkéket. Az első évben valamennyi éves hajtást meghagyjuk és a fejlődésnek megfelelően a támkaróhoz kötözzük. A második évben a növekedési erélytől függően a legfejlettebb 2-3 hajtást meghagyjuk, a többit eltávolítjuk. A kiválasztott hajtásokat karóhoz kötjük, csúcsrészüket a tenyészidó vége felé lecsípjük.

ségét. Ilyenkor hajtásválogatást végzünk, s a fölösleges éves hajtásokat kitörjük. Erre akkor lehet sort keríteni, amikor már teljes biztonsággal megállapítható, hogy melyik hajtáson nincs fürtkezdemény. A hajtásválogatást általában az ala- csonyművelésú tőkéknél alkalmazzuk, s mindenekelőtt a meddő éves hajtásokat távolítjuk el. A magasművelésű tőkéknél alaposan fontolóra kell venni ezt a beavatkozást. Elsősorban mérlegelni kell, helyesen metszettünk-e? Ennek elbírálásához mérjük fel a kifakadt rügyek arányát, vegyük figyelembe, hogy a fajta mennyi egyéves fás rész meghagyását igényli s a ténylegesen meghagyott részekből hány hajtás fejlődött. További támpontként vegyük számításba, hogy az adott fajta milyen zöldtömeg kinevelésére hajlamos, mennyire sűrű a töke, s milyen a növekedési erélye és az egészségi állapota.

Függőleges kordonnál (Vertiko) és némely díszjellegü tökealakoknál az éves hajtások kurtítására is gondolni kell. Ezzel a beavatkozással teremthetjük meg az egyensúlyt a hajtások hosszanti növekedési hajlama és a töke kielégítő tápaEzzel elősegítjük a hajtások be- érését.

A harmadéves ültetvényben már el kell készíteni a múvelésmódnak megfelelő támrendszert, hisz most már az utolsó szakaszába érkezett a tőke alakítása. Ebben az évben már úgy végezzük a zöldmunkákat, mint a termő ültetvényben általában.

A magasvezetékes művelésmó- . dóknál hagyományos feltételek között, tehát helyes metszést és terhelést követően csupán az éves hajtások huzalpár közé igazításával, illetve kötözésével van dolgunk, ugyanis ezeknél a tőkealakoknál nem fejlődnek fölösleges hajtások. Természetesen a törzsből előtörő hajtásokat el kell távolítani, kivéve azt az egyet, amelyet biztonsági okokból hagyunk meg. Erre azért van szükség, hogy a föld feletti részek esetleges károsodása esetén új törzset nevelhessünk. Ezt a biztosító hajtást az egész tenyészidöben rendszeresen vísszacsípjük, ezzel tartjuk 5-6 levélnek megfelelő magasságban, természetesen karóhoz kötve. Okosan teszi, aki nem csupán a magas-, de a középmagas művelésű tőkéken is fenntart egy-egy biztosító hajtást

A karokon, illetve szálvesszőkön fejlődő hajtásokat egyszerűen bújtassuk be a huzalpárok közé, a rövi- debbeket átmeneti jelleggel kössük a támrendszerhez vagy az erősebb hajtásokhoz, nehogy kárt tegyen bennük a szél (a rájuk telepedő madarak súlya alatt is kitörhetnek).

A kötözést a minimumra kell csökkenteni, ugyanakkor arra is figyeljünk, hogy a hajtások egyenletesen helyezkedjenek el, a tőkék szellő- sek, a napfény és a permetlé számára hozzáférhetőek maradjanak.

A kordonművelésű tőkéknél az éves hajtások egyharmadáta huzalpárok közé igazítjuk, a többit engedjük szabadon fejlődni.

VÁLOGATÁS, VISSZACSÍPÉS

Kivételes esetekben előfordulhat, hogy a magasmúvelésű ültetvényben ki kell javítani a metszésnél és alakításnál vétett hibákat, mert csak így tudjuk szabályozni a tőke fejlődését, mérsékelni a lombozat sürűnyag-ellátása között. Az említett tőkealakoknál a hajtások nyári vissza- csípése kedvezően hat a fürtök fejlődésére, átlagos tömegére A hajtások csúcsi részét a fürtképzödmény fölötti 8-9. levél'után lehet elcsípni.

A középművelésü tőkék zöldmunkái alapjában megegyeznek a magasművelésnél említettekkel. Az alacsonyművelésü tőkéknél a rendszeres kötözésen kívül hajtásválogatást is kell végezni. A meddő hajtásokat feltétlenül fásodás előtt kell kitörni, a többi hajtást pedig úgy kell elrendezni, hogy a töke az egész tenyészidöben szellös maradjon. A hajtások eltávolításánál a töke további alakítására feltétlenül gondoljunk. Az idős, rövidesen irtásra kerülő ültetvényben valamennyi meddő hajtást célszerű eltávolítani. _ A meghagyott hajtásokat hónaljazás után kötözéssel rögzítsük a legmegfelelőbb helyzetben.

Ml LEGYEN

A HÓNALJHAJTÁSOKKAL?

Az utóbbi néhány évben sokat vitatott kérdés, hogy mi az előnyösebb: eltávolítani vagy visszacsípni a hónaljhajtásokat? Általános szak- vélemény, hogy az alacsonymüvelé- sü tőkéknél legjobb kitörni a levelek hónaljában fejlődő hajtásokat. Ugyanis ezek besűrítik a tőkét, sok tápanyagot vonnak el, s fölöttébb hajlamosak a betegségekre. A magasabb tőkealakoknál ilyen veszély nem fenyeget, hisz a hajtások célszerű eligazítását követően nem sűrűsödhet be a töke. Ezeken a tőkéken még előnyös is a hónaljhajtások jelenléte, hisz nélkülözhetetlen tápanyagokat szállítanak a legközelebb elhelyezkedő fürtöknek.

A tetejezés az utolsó zöldmunka a szőlőben. Nyár végén (augusztus), amikor a hajtások lényegében befejezik a hosszanti növekedést, egyszerűen letörjük vagy levágjuk a hajtások csúcsi részét. Ennek hatására meggyorsul a hajtások és a termés érése, csökken az árnyé- koltság, s a csapadékos években kisebb a szürkepenész fellépésének a veszélye.

ÉVA JAMBOROVÁ mérnök

Hogyan készül a biokomposzt?

A biológiai kertművelés sikere jórészt attól függ, van-e elég komposztunk a talaj humusz- és tápanyagtartalmának szinten tartására, termőképességének állandó növelésére. Ezért a kertbarátoknak azon kell munkálkodniuk, hogy minél több - lehetőleg vegyi anyagoktól mentes, tehát biológiai - komposztot készítsenek az állattenyésztés melléktermékeiből, a kerti és konyhai hulladékokból. A biológiai kertműveléssel foglalkozó irodalom a biokomposzt készítésének több módját ismerteti, közülük mindenki mága választhatja meg a feltételeinek legmegfelelőbbet.

Nemrég módomban volt tanulmányozni dr. Mezei Ottónénak, a Magyar Biokertmüvelők Országos Klubja biodinamikus műhelye vezetőjének a módszerét. Ő a komposztba szánt szerves anyagokat halomba hordatja, markológéppel 5-10 méter széles - az alapanyag mennyiségétől függő hosszúságú - prizmába rakatja, majd az alapanyagoktól függően 3-6 hónap elteltével az éröfélben lévő anyagot különféle növényi kivonatokkal kezeli, és újabb 3-6 hónapig tartó érlelés után használja fel a kész biokomposztot.

Schmidt Ferenc, a szinai (Sena) bioklub elnöke más módszert választott. A komposzttelepnek kiszemelt 3x10 méteres területen hozzávetőlegesen 0,5 méter mély gödröt ás, a gödör középvonalán - egymástól 0.6^0,8 méterre csöveket vagy fából készült karókat ver a talajba, majd az egész komposzttelepet körülkeríti 0,5 méter magas fémlemez-kerítéssel. A gödör aljára 20 cm-es rétegben istállótrágyát terít, ezt megnedvesíti, majd folyamatosan ráhordja a komposztba szánt kerti és konyhai hulladékokat. A hosszabb növényi részeket «<gallyak, venyige stb.) természetesen felaprítva teszi a komposztba. Amikor az alapanyag-réteg eléri a 20 cm- es vastagságot, az egészet jól meglocsolja és vékony földréteggel borítja. A rétegezést istállótrágyával, majd újfent kerti és konyhai hulladékokkal folytatja mindaddig, amíg a rakvány el nem éri az 1 méteres magasságot. Ekkor az egészet betakarja kaszált fűvel, s kihúzza a korábban elhelyezett csöveket, illetve karókat (a nyílások a felhalmozott anyag levegőztetését szolgálják). Megfigyelései szerint, a rakványban megfelelő levegőzés esetén három hónapon belül 65 fokra emelkedik a hőmérséklet. Ez a hőmérséklet hozzávetőlegesen 3—4 hétig érleli a felhalmozott anyagot, miközben a rakvány

jelentősen süpped. Újabb 3—4 hét múlva a komposzt kihűl, s kezdetét veszi a földigiliszták beköltözése. Igazán jó komposztot akkor kap, ha a felhalmozott anyagot még 5-6 hónapig érleli. Mint módja, a komposztkészítést legjobb júniusban és júliusban megkezdeni, merf a nyári meleg időjárás. kedvez a talaj-, illetve komposztlakó élőlények elszaporodásának Persze az sem utolsó szempont, hogy ilyenkor nagyobb mennyiségű zöld szervesanyag áll rendelkezésre, és a háztáji állattartásban télen-tavasszal felhalmozódott trágya is felhasználható. Az ősszel halomba rakott anyag nehezebben melegszik fel, így természetesen az érés ideje is meghosszabbodik.

Az ismertetett módszerek előnye, hogy nem kell forgatni a komposztot, s a telep nagysága a munkafolyamatok gépesítésére is lehetőséget kínál. Hátránya a nagy helyigény, ami a házikertekben is csak kevés helyen biztosítható, a kerttelepeken csak akkor, ha történetesen a kertbarátok közösen készítenek komposztot. Nekem, sajnos, meglehetősen kicsi a kertem, így inkább az Alwin Seifert által a Kertészkedés mérgek nélkül című kiadványban leírt módszer mellett döntöttem. A 6x1 méter alapterületű komposzttelepet a kert árnyékos részében jelöltem ki, ahol 0,4 méter mély gödröt ástam, s azt még 0,4 méter magas beton-, illetve deszkafallal is körülvettem. A telepen folyamatosan halmozom fel a rendelkezésre álló alapanyagokat (trágya, kerti és konyhai hulladékok). A folyamatos felhalmozás eredménye, hogy a rakványnak hozzávetőlegesen egyharmada érett, egyharmada átforgatott, s ugyancsak egy harmada frissen hálómba rakott szerves anyag. Az alapanyagokat szükség szerint 5-10 cm-es darabokra vágom és tömörítés nélkül készítek 35-40 cm-es rétegeket, melyekre rendszerint 5 cm-nyi nyúltrágya, esetleg kevés fahamu és csontliszt, majd vékony földréteg kerül. A rakványt mérsékelt nedvesítés mellett 6-8 hétig érlelem, majd átlapátolom. Forgatás közben ügyelni kell arra, hogy a rakvány széléről középre, alulról pedig felülre kerüljön az érlelt anyag. Szükség esetén nedvesítsük meg forgatásnál a halmot, majd az egészet takarjuk be fűvel, és hagyjuk tovább érni. Átrostálás után akkor célszerű felhasználni a biokomposztot, amikor a fás részeken kívül valamennyi alkotó anyag tökéletesen elbomlott a rakványban.

KÖTELES GÁBOR mérnök

Miért szárad ki?

A kerti iszalag (Clematis jack- mannii) kedvelt lágy szárú kúszónövény. Nagy sötétkék, lila, rózsaszínű vagy fehér virágaival sokaknak örömöt szerez, ezért a kertbarátok - főleg a kerttelepi kiskertekben - újabban gyakran kísérleteznek a meghonosításával. A kísérletezők minden évben több ezer iszalagtövet vásárolnak a faiskoláktól, mégis csak elvétve látni szépen viruló növényeket. Igen, a telepítés gyakran kudarcba fúl, aminek több oka lehet.

A kertbarátok általában tudják, hogy az iszalag kedveli

a meleg, napos termőhelyeket. A szaklapokból az esetek többségében azt is megtudhatják az érdeklődök, hogy ez az érdekes dísznövény fölöttébb érzékeny a könnyen átforrósodó talajra, melyben - főleg az egyébként is gyenge ültetőanyag - gyökerei károsodnak. Ebből következik, hogy a tövek körül a talajt feltétlenül árnyékolni kell. Legjobb, ha valamilyen évelő dísznövényt felépítünk az iszalag tövéhez. Ehhez a bőrlevél (Bergenia), a hunyor (Helloborus), a gyömbérgyökér (Geum) vagy más hasonló dísznövények felelnek meg leginkább.

Nagyon fontos, hogy a telepítést ne kapkodjuk el. Készítsünk megfelelő nagyságú, legalább 40x40 cm-es ültetőgödröt, s tegyünk bele jó minőségű komposztot. Gyakran árusítanak egyéves iszalag-ültetőanyagot, esetleg tavaszi oltással nevelt töveket. Ezek mindenképpen körültekintő gondoskodást kívánnak, különben nagyon sok elpusztul közülük. Akinek távol van a kertje, vagy nem ér rá rendszeresen gondoskodni a telepített növényekről, eleve kizárólag kétéves oltványokat vásá- roljon-telepítsen.

Z. N.

Akvarisztika

Az élő haleleség

A díszhalakat egyebek között élő eleséggel tápláljuk. Igen ám, csakhogy hol lehet ilyesmit beszerezni?

A legismertebb élő haltáplálék a csővájó léreg (Tubifex tubifex). Az 1-7 cm hosszú, cérnavastagságú gyűrüsféreg a földigilisztának az álló- vagy lassan folyó vizekben élő rokona. Csaknem valamennyi akvarisztikái szakboltban beszerezhető. Jól megnedvesített féregcsomók formájában, deciliteres űrmértékkel mérve árusítják. Otthon tegyük a féregcsomót kisebb beföttesüvegbe, s az üveget állítsuk lassan csöpögő csap alá. Ugyanis a csővájó féreg fölöttébb oxigén-igényes, s ha nem oldjuk meg az állandó vízcserét, gyorsan elpusztul. Naponta kínálhatjuk a halaknak, de néha más eleséget is kapjanak a kedvencek, mert a csővájó féreggel való egyoldalú táplálás máj-, bél- és ivarszervi elzsírosodáshoz vezet. Egyébként a halak maguk is jelzik, mikor van szükségük másféle táplálékra (nem fogadják el, vagy csak ímmel-ámmal fogyasztják a beszórt férgeket).

A kezdőknek figyelmébe ajánljuk, hogy a klórral fertőtlenített vezetéki víz ártalmas a csővájó férgekre. Idővel kifehérednek, majd nyálkásan szétfoszlanak benne. Ilyenkor az átnedvesített féregcsomót legalább 8-10 cm magas, jól záródó műanyag dobozban, árnyékos ablakközben, esetleg a hűtőszekrény legalsó polcán tárolhatjuk.

Az akvaristák között gyakran tejkukac néven emlegetett televényfér- get (Enchytraeus albidus) nehezebb beszerezni, viszont könnyű házilag elszaporítani. Változatossá teszi a téli etetést, de egyoldalú adagolásától óvakodjunk, mert a halak elhízásához, terméketlenségéhez, és kedvenceink ragyogó színének elvesztéséhez vezethet. A szabadból erdei fák tövén megtelepedő moharéteg alól, korhadó avar közül, esetleg konyhai-hulladékos szemétdombokról gyűjthető be.

A plankton-eleségek közül a vízibolha (Dalphnia) a leghozzáférhe- tőbb Fölösleges idegenkedni tőle, semmi köze a közönséges bolhához. Megvásárolható, de kisebb tavakban vagy halastavakban is összegyűjthetjük. Befogásához készítsünk szilonharisnyából vagy sűrű molnárselyemből hosszú nyelű merítöt, mellyel a vízben kis nyolcasokat leírva, sok vízibolhát befoghatunk. Lapos műanyag tálakban, némi vízben hűs erkélyen három-négy napig tárolható, etetni kis adagokban kell.

Nagyon jó haleleség a szúnyog- lárva (akad belőle vörös, fekete, fehér), néha a szakboltokban is kapható. Egyszerre csak keveset vásároljunk, mert hűvös helyen is csak ideig-óráig tudjuk késleltetni a bábo- zódást. Márpedig a kikelő lárvák- főleg a dalos- és gyötröszúnyogé- sok bosszúságot okozhatnak a ház lakóinak.

Sokan inkább a száraz eleséggel való táplálást választják, hisz a tele- vényféreg kivételével mindenféle állati eredetű táplálék kapható szárított állapotban. Ez a táplálék csaknem egyenértékű az élő eleséggel, ráadásul így könnyebb is a halak ellátása. Ezenkívül kapható a szakboltokban porított, szemcsézett és pelyhesített (külföldön az ivadékneveléshez tejszerü) haltáp is.

Újabban elterjedt a sóféregnek (Artemia salina) nevezett apró rá- kocskák petéinek házi keltetése. A dohánymagra emlékeztető petékből (szakboltokban keltetési útmutatóval forgalmazzák) kikelő, parányi naupliusz-lárvák .kitűnő ivadékele- séget kínálnak, továbbnevelve pedig a nagyobb halak táplálására alkalmasak. Egy-egy házi sóráktenyé- szet általában 14 nap alatt merül ki, ezért az ivadékok folyamatos táplálásának biztosítása céljából két párhuzamos tenyészetet ajánlatos létesíteni CHVÍLA FERENC