Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 23. szám
A két testvér r (Orosz népmese) Volt egyszer két testvér. Az idősebb gazdag volt, a fiatalabb szegény. A szegénynek annyi gyereke volt, hogy tele volt velük a kis kunyhója. Miután megették az utolsó tehénkéjüket is, olyan nyomorban éltek, hogy még a gyerekeket sem tudták jóllakatni. Azt mondja a szegény ember:- Gyere, asszony, elmegyünk a bátyámhoz! Ha megkérjük, talán ad egy zsák lisztet. El is mentek. Aznap nagy vendégség volt az idősebb fivéreknél. Kereskedők, pópák, gazdag muzsikok mulattak a szobában. A szegény ember meg a felesége előálltak a kérésükkel:-Adj nekünk kenyérnek való lisztet, nincs mivel etetnünk a gyerekeket! Ősszel visszafizetjük. A gazdag testvér kihozott egy friss cipót, odaadta nekik, és azt mondta:- Egy-két napig dolgoztok a földjeimen és ki lesz egyenlítve. Az asztalához nem hívta meg őket, csak egy kis kvaszt küldött oda nekik. Megitták, és indultak hazafelé. Mivel hallották, hogy a házban a vendégek vígan énekelnek, azt mondta a szegény ember:- Asszony, kezdjünk mi is nó- tázni. Hadd gondolják azt az emberek, hogy borral vendégeltek meg bennünket!- Ne beszélj bolondokat! A vendégek azért énekelnek, mert jóllaktak, és sokat ittak. De miért daloljunk mi? A szegény ember nem hallgatott rá, dalolni kezdett. Egyszer csak hallotta, hogy vékonyka hangon valaki vele dúdolgat.- Te segítesz, asszony?- Eszemben sincs.-Akkor hát ki az, aki velem énekel?- Nem tudom - mondta a felesége. - Kezd el újra, majd meghalljuk! A szegény ember ismét dalra fakadt. Csak egyedül énekelt, mégis két hangot lehetett hallani: valaki vékony hangon dúdolt. Megkérdezte a szegény ember:- Ki dúdol itt?- Én, a Szegénységed - hallotta a választ. Lehajolt a szegény ember, és egy rongyos ruhába öltözött, pöttömnyi anyókát látott meg maga mellett. Rákiáltott:- Miért fagyoskodsz a szélben? Bújj be a zsákomba, majd én viszlek! Bemászott a Szegénység a zsákba, a szegény ember meg jó erősen bekötözte a zsák száját. A felesége otthon szétosztotta a cipót a gyerekeknek, aztán vacsora után lefektette őket. De a szegény ember nem feküdt le. Deszkákat vett elő, és gyalulni, fűrészelni kezdett.- Mit mesterkedsz itt éjszaka? - kérdezte a felesége.- Koporsót csinálok. El kell temetnem a Szegénységet. Elegem van már az átkozottból! Megcsinálta a koporsót, belefektette a Szegénységet, és jó erősen rászegezte a fedelet. Aztán fogta a lapátot, és kivitte a koporsót a temetőbe. Mély síd ásott, beleengedte a Szegénységet. Amint kezdte volna elföldelni, a lapát csengve megakadt valamiben. Lehajolt, s egy jókora darab aranyat talált. Gyorsan betemette a síd, elegyengette a földet.- Pihenj itt. Most majd Szegénység nélkül fogunk élni - búcsúzott el a Szegénységtől. Másnap bement a városba, és eladta az aranyat. A pénzen lovat vett, tehenet, három kocsi lisztet, meg ajándékot a gyerekeinek, a feleségének, és még így is temérdek pénze maradt. Kijavította a kunyhóját, jókedvűen dolgozott és boldogan élt. A későbbiekben is mindenben szerencséje volt: bő termést takarított be, rengeteg halat fogott, a gyerekei is szépen nőttek és segítkeztek a gazdaságban. A gazdag testvér irigykedett:- Szegény volt, idegeneknek dolgozott, most meg saját gazdasága van. Nem engem lopott meg valahogy? Nem bída ki, elment az öcs- cséhez és megkérdezte:- A falu utolsó embere voltál, most meg jómódú gazda lettél. Hogyan tudtál megszabadulni a szegénységtől? Az öccse nem titkolt el semmit: elmondta, hogyan mentek tőle haza a felségével, hogyan dúdolgatott neki a Szegénység, és hogy hogyan szabadult meg tőle. A gazdag testvér arról is ki- , faggatta öt, hogy hova temette el a Szegénységet. Az irigy fivér hazaérve fogta a lapátott meg a fejszét, és szaladt ki a temetőbe. Megkereste a Szegénység sírját, kiásta és azt kérdezte:- Élsz-e még, Szegénység?- Élek - felelte az hangosan -, de nagyon rosszul megy a sorom.- Sebaj, mindjárt kiszabadítalak. Lement a gödörbe, lefeszítette a koporsó fedelét, és azt mondta:- Szegénység, eredj az öcsémhez, nála remekül élsz majd! De a Szegénység fürgén a nyakába ugrott:- Nem, az öcséd élve eltemetett, te pedig kiszabadítottál. Én tőled többé sehová el nem megyek! És az idősebb testvérnél maradt a Szegénység, aki egyre nagyobb szegénységben élt, végül koldusbotra jutott... Sági Tóth Tibor fordítása Csíkos barátaink A zebrát vagy az állatkertböl, vagy a cirkuszból, de valószínű mindegyiktek ismeri. Három fajtája ismeretes: a közönséges zebra, a hegyi zebra, és a ritkábban előforduló Grevy’s (grevisz) zebra elnevezéséi felfedezőjéről kapta. Ez utóbbi elszórtan él Afrika egész területén. Rokonainál testesebb, hosszabb szőrű, keskenyebb csíkozású. Füle nem hosszúkás, hanem jellegzetesen kerek Számunkra mindegyik zebra egyformának tűnik. A tudósok azon aan a csíkozásuk alapján különböztetik meg őket. A zebra csíkozása olyan, mint egy ember ujjlenyomata. E „minta" szerint ezerszáz Grevy's zebrát számoltak meg. Hogy jobban megismerjék a ritkább fajt, rádióadót helyeztek el néhány példány nyakára, nyakörvbe beépítve. A kutatók így tudomást szereztek arról, hogy e zebrafajnak eltérő tulajdonságai vannak az előző kettőtől. A közönséges és hegyi zebrák csoportokban élnek, ezzel ellentétben a Grevy's zebrák a magányt kedvelik A csódörök (hímek) kiválasztanak maguknak egy bizonyos területet, amelyet uralnak. Erre a területre a kancák (nőstények) bármikor jöhetnek-mehetnek. Ugyanígy az ezekhez csatlakozó fiatalabb példányok is élvezhetik ezt a kiváltságot. Nem ez a helyzet azonban egy másik csődör esetében. Ennek ugyanis ide tilos a belépés, és ha ezt figyelmen kívül hagyja, akkor harcra kerül sor. A terület tulajdonosa a betolakodót megharapja, sőt még meg is rugdossa. Mindez addig tart, amíg a hódító fel nem adja a harcot. Feldolgozta: dr. Gergely Katalin Gondolkodom, tehát... EGYMÁS HEGYÉN-HÁTÁN Pistike az állatkertben járt, vitte magával a fényképezőgépet is, és ott szorgalmasan megörökített nyolc állatot. Nem vette azonban észre, hog a masinájának a továbbítókarja elromlott, így mind a nyolc állat egyetlen filmkockára került, úgyhogy igencsak egymás hegyén-hátán nyüzsögnek. Te azért rájössz ugye, hogy milyen állatokat látott Pistike? Nos? ÉPÍTÉSVEZETÉS Légy te az építövezetö! Segíts a pallérnak megállapítani, hogy hány téglát kell még fölraknia az alapra, hogy egy szabályos téglatest alakuljon ki! Nos hányat? MEGFEJTÉS A május 26-i számunkban közölt feladatok megfejtése: több megoldás közül 9x2:6-1+8-5+7=12; 56 csempe. Nyergesek: Kará- szek Diana, Ajnácskö (Haj- nácka); Molnár Magdolna, Rimaszécs (Rimavská Sec); Fedor Valéria, Nagykapos (Veiké Kapusany): Csikós Gábor, Tardoskedd (Tvrdo- sovce); Fóris Angelika, Szkáros (Skeresovo). ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM Csehszlovákiai magyar írók vallomásai CSONTOS VILMOS (Tóthpál Gyula felvétele) Az első világháború idején, 1915-ben kezdtem iskolába járni. Megtörtént azonban, hogy heteken át nem mehettem iskolába, mert elszakadt a csizmám. Akkor már folyékonyan olvastam, és szerettem a könyveket. Lábbeli nélkül mit is tehettem volna; olvastam naphosszat, Lélekben gazdagok azaz olvastam volna, ha lett volna a közelemben elég olvasnivaló. Anyámat küldtem a faluba: hozzon nekem olvasnivalót. Az iskolában láttam, hogy egyik közel lakó társam harmadik osztályos tankönyve egy vastag, olvasmányos könyv, s azt tudtam, hogy a fiú szintén rossz cipője miatt nem járhat iskolába, elkérettem hát a könyvét, s annak ugyancsak megörültem, mivel rengeteg verset is találtam benne. Már akkor szívesebben olvasgattam a verseket. A következő évben már magam jártam a házakat, mivel a tél ismét a szobába szorított, s hoztam nyalábszámra az olvasnivalót. A 180 füzetes ,.Garibaldit" éppúgy végigolvastam, mint a Rinaldó Rinaldinit, meg a Koldus grófnét. De kezembe került a Mackó úr utazásai című könyv is, s kezdtem válogatni olvasmányaim között. Láttam az óriási különbséget könyv és könyv között. Amikor az iskolát befejeztem, már a verseskönyveket szerettem meg igazén, s azokat hajku- rásztam. A papiakban Czeglédi tiszteletes örömmel kölcsönözte értékes könyveit, a jegyzőéknél Gyóni Géza verseire bukkantam, egyik osztálytársam nagybácsija teológus volt Pápán, rengeteg könyve volt a szüleinél, falunkban, ott találtam rá a klasszikus magyar költészet kincseire: Petőfi, Arany, Vörösmarty, Tompa stb. költeményeire. Máig is szívesebben olvasok verseket. A nemes veretű szép versek a lélek formálói, erre korán ráébredtem. Amíg társaim a libapásztorkodást játszással kötötték össze: én mindig vittem magammal olvasnivalót, s olyan tarlót választottam, ahol a libuskákat szabadon legeltethettem. Mintha azt is tapasztaltam volna, hogy társaim lenéznek, fitymálva veszik szokásomat. Nem törődtem vele, sőt sajnáltam őket: nem is sejtik, mit veszítenek azzal, ha elhanyagolják a könyveket. A magyar költészet megismerése után a világirodalom következett. Mivel magam is versírással próbálkoztam, ráébredtem, hogy rengeteget kell tanulnom, s tudnom ahhoz, hogy értékes verseket írhassak. Már gye'ekkoromban - öt elemivel - büszke voltam arra, hogy a tanult felnötekkel tudtam irodalomról beszélgetni. Meglepett, talán másokat is, amikor egyszer a Magyar Televízió olyan adást közvetített, amelyben a gimnazistákat faggatták: ismerik-e Petőfit, ki volt Arany János? stb. Bizony, sok diák lesütött szemmel hallgatott. Be nagyon sajnáltam őket! Ma pedig azokat sajnálom, akik, ha kevés szabad idejük van, inkább diszkóba mennek, ahelyett, hogy könyvet vennének kezükbe. Sajnálom azt a rengeteg könyvet, mely ott porosodik a könyvesboltok polcain: bizony nélkülük sok üres lelkű ember él közöttünk! Ók nem ismerik a betű hatalmát, az olvasás élményét és hasznát, s amíg így lesz, addig sivár lesz az életünk. Az első olvasmányélményt igen zsenge korában szerzi meg mindenki, aki a betűket megszereti, s ez kíséri és táplálja könyvmohóságát, s olvasásra ösztönzi egész életén keresztül. Nincs baj ott, ahol a szülők segíteni tudnak a könyvek kiválasztásában, s egy-egy névnap vagy ünnep alkalmával olyan könyvet ajándékoznak, mely olvasmányélményt szerez. Gyermekeinknek ez az igazi útravaló, ez segít eligazodni az életben, mely sokszor próbára teszi azt is, aki olvasott és tapasztalt. Végezetül még el kell mondanom, hogy az iskola tehet a legtöbbet abban, hogy a kisdiákot eljuttassa az első olvasmány- élményhez, hogy a műveltség terén, lélekben gazdagok legyünk. I I I I UHHHiiani ■ ■■ ÚJ SÍ KE ■■■■MM m wat m 1989. VI.
