Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 23. szám

Illlllllllllllllllllllllllllllllllllll Egészen röviden PAVAROTTI FILMFÓSZEREPBEN Enrico Caruso és Mario Lanza után korunk egyik első számú teno­ristája, Luciano Pavarotti filmfösze- repet vállalt Amerikában. Az ORF nyár végén mutatta be a Kedves György cimü filmet, amelyben Pava­rotti - természetesen - híres opera­énekest alakít, és a játékfilmben né­hány áriát és népdalt énekel. A csúcspontot a darab a fináléban éri el, amikor Pavarotti a Metropoli­tan színpadán lép fel a Turandot című opera Kalafjaként. Az egyéb­ként romantikus hangvételű filmet Franklin J. Schaffner rendezte, és egy hangját vesztett operaénekes és az öt gyógyító orvosnő szerelmé­ről SZÓL DONALD KACSA DIADALA Peking utcái vasárnap a koraesti órákban szinte elnéptelenednek, amikor megkezdődik a Walt Disney filmek sorozatszerü bemutatója. Hétről hétre ebben a 30 percben 250 millió néző figyeli a képernyőt, korra való tekintet nélkül, A filmeket szink­ronizálva mutatják be. Disney kis állatfigurái - Miki egér, Donald ka­csa, Plútó kutya stb. - annyira nép­szerűvé lettek, hogy számos kínai iparvállalat e figurákkal reklámozza termékeit, sót védjegyként is szere­peltetik azokat. A filmek amerikai forgalmazója 104 epizód szállításá­ról irt alá szerződést a kínai féllel, amely azzal fizet, hogy minden $)0 perc előtt 2 perc reklámidőt biztosít a Disney Corporationnak. CHATEAUBRIAND ÉLETE Franciaországban tévésorozatot készítenek a híres francia író, Francois August-René de Chateau- briand életéről, aki jelentős hatást gyakorolt hazája és egész Európa irodalmára. Az öné lesz az utolsó álmom cimü sorozat az író irodalmi és politikai tevékenységének 60 évét öleli fel. A főszereplők Francis Huster és Anouk Aimé. L iege, 1926. Diákok ülnek az amfiteát- rumszerú egyetemi előadóterem­ben. - Dániel Potok! Lengyelországból. Itt van? - kérdezi a fehér szakállú professzor. Sápadt, kopott külsejű fiú szeretne most láthatatlanná válni. Össze is húzza magát, aztán megigazítja ruháját, lenyeli gyorsan a kenyeret, amit rágcsált. - Nincs itt? - hangzik fel újra a kérdés. - Kár. Szeret­ném megemelni előtte a kalapom. Ez a kol­léga egy rendkívül eredeti pályamunkával nyerte el az ösztöndíjat. A címe: Egy lehe­tetlen esemény bekövetkezésének zéró valószínűsége. Ma ezzel a témával foglal­kozunk. - így indul Gárdos Péter francia- -magyar koprodukcióban készült tévé­filmje, a Zéró valószínűség, amelynek George Simenon regénye, a Büntetlen bún szolgált alapul. A történet főhőse, Dániel, a lengyel emigráns: Bán János.- Pár héttel ezelőtt a forgatási napok egyikén volt egy meglepő megjegyzésed. Azt mondtad: Az én kis falum félnótás flótása óta ez az első jó fiimszereped.- Komolyan gondoltam... De nemcsak a sze­repem, a forgatókönyv is izgalmas volt. Egy kalandos, feszültséggel teli, egészséges erotiká­val színezett lélektani krimi. Olyan, amit egy szuszra végigolvas az ember. Bán János és Christian Vadim a Zéró valószínűségben (Pálos György felvétele) Francia — magyar tévéfilm Bán Jánossal- Azon kívül, hogy Franciaországban tanuló lengyel emigráns, ki ez a Dániel?- Egy tehetséges matematikus, aki ír egy hallatlanul érdekes ösztöndíjdolgozatot.- És ebből lesz a krimi?-A krimi már az élet „dolgozatáról'' szól. Arról, hogy nem helyes Dániel állítása, miszerint matematikailag mindent ki lehet számítani úgy, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy az a valami másképpen történjen. Ami a képletek alapján stimmel, az a valóságban nem biztos, hogy ,,ül“. Ez a lényege a filmnek. A többi: kaland, szere­lem, féltékenység, gyilkossági kísérlet. Mert min­dig van ugye, egy lány, és mindig van - két férfi. Az egyik burokban született, minden sikerül neki, a másik tehetséges ugyan, de a körülmények folytán sosem tud szerencsésen lépni. Ez vagyok én, vagyis Dániel. Rám írták a forgatókönyvet.-Akkor ez a fiú biztosan félszeg, gátlásos, visszahúzódó lesz.- Alapvető vonásai közé tartozik ez is, de amit senki sem néz ki belőle: Dániel ölni is képes. Tele van komplexussal, amelyeet nem tud „feldol­gozni", és ez sodorja őt el addig, hogy a nő miatt meghúzza a ravaszt. A helyzetén, persze, ez sem változtat: Louise így sem lesz az övé.- Dániel tehát nemcsak gyilkol, veszít is.- Olyannyira, hogy beleörül.- És ki a másik fiú?- Egy jóképű, elegáns, magabiztos ember, aki stílusával, humorával, varázsával mindenkit le­vesz lábról. Michel olyannak fogadja el az életet, amilyen, Dániel pedig a rendszert, az összefüg­géseket keresi. Aztán „belép" a szerelem, felbo­rul a papírforma, a dolgok teljesen elvesztik valós dimenziójukat, kontúrjaikat, hirtelen minden meg­változik és Dániel, aki máskor higgadtan, szinte hűvösen, mindent előre, pontosan kiszámított, most egy csomó őrültséget követ el. Mondom: remek szerep, nagyszerű lehetőség. Nem vélet­len, hogy a Menzeltöl kapott Otíkhoz hasonlítom.- Az én kis falum ezek szerint meghatározó élmény marad az életedben.- Az. Ha úgy alakulna a sorsom, hogy soha semmit nem csinálhatnék már, akkor is megérte.- ígért-e újabb szerepet Menzel, miután a fil­met Oscar-díjra jelölték?- Szerencsére semmit.- A remény, hogy újra hív, gondolom, mégis­csak él benned?- Ószintén szólva: a lelkem mélyén majdnem biztos vagyok benne, hogy fogunk még együtt dolgozni. Csak ne lennének annyira erősek a nyelvi korlátok...- Az ifjúsági filmek 1987-es párizsi fesztiválján a legjobb színészi alakítás díját kaptad Otíkért; tavaly, a világ egyik leghíresebb színpadán, a pá­rizsi Odeonban Tuzenbach bárót játszottad a Há­rom nővérben és most itt ez a francia-magyar koprodukcióban készült tévéfilm. Naivitás ilyen­kor arra következtetni, hogy a folytatás...-...ne, ne, maradjunk a földön! Ismerem én annyira a franciákat és az ottani helyzetet, hogy ne reménykedhessek. Mondjuk azt, hogy álsze­rény vagyok, de akkor sem hiszem, hogy akár egy szűk, szakmai körön belül is mond már valamit a nevem. Azt csak akkor fogják néhányan megjegyezni, ha a Zéró valószínűségnek komoly sikere lesz. Tavaly, amikor a Katona József Színházzal Párizsban vendégszerepeltünk, elbi­zonytalanodva kérdezték tőlem: nem te játszottál a Menzel-filmben? Elég nehezen azonosítottak Otíkkal, mert a rövid haj, a protézis, a bő munka­ruha nagyot változtatott rajtam.- Los Angelesben, a Filmakadémia ünnepén viszont a figyelem középpontjában álltái.- Otíknak köszönhetően ott valóban sztár vol­tam. Életemben először. Ott egymás után jöttek és gratuláltak híres és még híresebb emberek; volt egy tolmácsom, ö sugdosta „ájultan", hogy ki kicsoda. A sok névből bennem egyetlen egy maradt csak meg: Jane Fonda. Aztán hazajöttem - és azóta is megy minden a régiben. SZABÓ G. LÁSZLÓ M ondhattuk volna a fenti parafrázist még néhány évvel ezelőtt is, hiszen se szeri, se száma nem volt a képmagnók műszaki megoldásainak. A nyolcvanas évek közepén még vagy háromtucat külön­böző „szabványt" lehetett összeszámolni, ezek mindegyikének fő jellemzője az in- kompabilitás volt, vagyis a felvételt csakis .azonos rendszerű képmagnóval lehetett visszajátszani. Az utóbbi években - első­sorban a japán gyárak rámenős üzletpoliti­kájának következtében - radikálisan csök­kent az amatőr gyakorlatban használatos videotípusok száma, így ma már fél kezün­kön összeszámolhatjuk az eltérő műszaki megoldásokat. Természetesen ezek sem egyformán terjedtek el, viszont egyes mű­szaki jellemzőik biztosítják számukra a már elért piaci hely megtartását, időnként bőví­tését - a legtöbbször a többi rovására. Aki minőségi felvételt akart készíteni, a közelmúltban kizárólag U-Matic képmag­nóval dolgozott. Az azzal készített felvétel 300 vízszintes képsort tudott visszaadni. Ez elsősorban a nagyméretű kazettának volt köszönhető, tekintve, hogy 3/4 hüvelykes, vagyis 19 mm széles képszalaggal dolgo­zik, továbbá, hogy a szalagsebesség 9,5 cm másodpercenként, ami viszont azzal jár, hogy a felvevöfej relatív sebessége megha­ladja a 8,5 métert másodpercenként. Csak­hogy mindez nagymértékben megdrágította a készüléket. A nagy kazettaméret ugyanis nagyméretű mechanikus alkatrészeket igé­nyel, a megnövelt szalagsebesség követ­keztében a kazettára felvehető játékidő mindössze egy óra. Aligha lehet így csodál­kozni azon, hogy a képmagnó súlya öt és fél kilogramm, miközben ára nyolcszorosa a VHS képmagnóénak. Egy évtizeddel ezelőtt úgy tűnt, hogy a 1 /2 hüvelyk (12,5 mm) szalagszélességű Betamex hamarosan kiszorítja az U-Mati- cot. Ugyanis a kazetta méretének csökken­tése lehetővé tette a képmagnó méretcsök­kentését és egy kilogrammal a tömege is csökkent, ára pedig a hatodára zuhant. Azt talán különösebben hangsúlyozni sem kell, hogy mindez a minőség bizonyos fokú rom­lását vonta maga után: a vízszintes képso­rok száma 270-re csökkent, a jel/zaj arány 30 százalékkal (3 dB-el) romlott. A felját­szási idő azonban több mint a háromszoro­sára nőtt: három és egynegyed óra fér a Betamax kazettára. De egy újabb típus jelent meg a piacon: a VHS. Hazai tájainkon a világszerte ma már legelterjedtebb képmagnótipus, a VHS a legismertebb, amelyet az első hazai elekt­ronikai vegyesvállalat, az Avex is gyárt. Szalagszélessége megegyezik a Betama- xéval, kazettamérete viszont nem, ennek következtében inkompatíbilisak. Nagyfokú népszerűsége annak köszönhető - gondol­ná az óvatlan megfigyelő -, hogy jobb minőségű az előző típusnál. Sajnos, nem. Vízszintes felbontóképessége 250 sor jel/ zaj viszonya 2 dB-el gyengébb a Betama- xénál. Csakhogy huszonöt százalékkal ol­csóbb nála és kazettájára kereken négy óra, azaz kétszáznegyven perc műsor fér. Tehát mint sok más esetben, ezúttal is az olcsóbb műszaki megoldás bizonyult élet­képesebbnek, ennek érdekében a vásárlók még bizonyos minőségbeli megalkuvásra is hajlandónak mutatkoztak. A szakemberek számára viszont kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a kialakult állapot csak átmeneti jellegű lehet: a konkurencia számára csak idő kérdése, hogy mikor talál olcsóbb meg­oldást a műszaki jellemzők megjavítása mellett. Nos. ezúttal nem az „ellenfél". hanem a VHS „gazdái", a Matsushita szak­emberei bizonyultak gyorsabbnak: néhány évvel ezelőtt kidolgozták a Super-VHS rendszert, amelynek európai bemutatója a múlt évben volt, az idén már minden megrendelésnek az Óvilágban is eleget tesznek. Az S-VHS legfőbb jellemzője, hogy magasan túlszárnyalja nemcsak a Be­tamax, hanem az U-Matic képességeit is: vízszintes felbontása négyszázötven kép­sor, ennek megfelelően képélessége is összehasonlíthatatlanul jobb az előbbi rendszerekénél. Műszaki szempontból leg­főbb előnye teljes „összeférhetösége" a VHS-rendszerrel, tehát a régi kazetták az S-VHS képmagnón bármikor lejátszhatók. S ami nem mellékes: ára nem magasabb egy Betamax masináénál. Nem nehéz meg­jósolni, hogy a közeli évek az S-VHS dina­mikus előretörésének a jegyében telnek majd. Nem is oly régen jelent meg a piacon a kazettás magnónál alig nagyobb, 8 mm széles szalaggal működő Videó 8 képmag­nó. Ezúttal ismét a kazettaméret és a moz­gó alkatrészek kicsinyítésével kívánták elérni a képmagnó és a felvevő kamera (kamkorder) tömegének csökkentését. Mű­szakilag progresszív megoldásról van szó, hiszen háromszáz képsor feljátszására ké­pes - tehát jobb képet ad, mint a Betamax és a VHS -, viszont csak két óra műsor feljátszására alkalmas. Fő előnye viszont a kis méret és súly. Persze ennek láttán a VHS megalkotói sem ültek tétlenül a ba­bérjaikon: piacra dobták a VGS-C kis felve­vő kamerát, amelynek tömege mindössze 1,5 kg. tehát nem nagyobb a Videó 8-nál. Viszont a fél óra műsoridejű kis kazetta adapterbe helyezve lejátszható minden VHS képmagnón. Ezzel ismét sikerült a mérleg nyelvét a VHS javára billenteni. A videózok nagy bánatára még napjaink­ban sincs a képmagnók területén olyan szabvány, mint a hangtechnikai berendezé­seknél, így a 1/2 hüvelyk szalagszélesség­gel dolgozó kazetták sem játszhatók le minden készüléken. A fejlődés viszont abba az irányba mutat,hogy jó másfél évtizednyi kiélezett verseny után végül is a VHS kerül ki győztesen a videorendszerek küzdelmé­ből. Ma már egyértelműnek tűnik, hogy a „szuper" változat megjelenése adja meg a kegyelemdöfést az ellenfeleknek Mivel a verseny nem ért még véget, sok minden történhet még a közeljövőben. Egy biztos: a videózok érdeke azt kívánja, hogy olyan kazetta legyen a piacon, amely minden képmagnón fel- és lejátszható. Ha jó minő­ségű képet és hangot produkál, tökéletesen mindegy, milyen márka. OZOGÁNY ERNÓ Ahány gyár, annyi videó? ÚJ SZÚ 14 1S89. VI. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents