Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 3. szám
Évtizedes vita folyik a tankok számáról. Felvételünkön egy Leopárd2 típusú nyugatnémet harckocsi látható. == A mikor ez a kézirat nyomdába /■% került, még semmi biztosat H nem lehetett tudni a bécsi utótalálko== zó befejezéséről. A záródokumen= tum-tervezet elkészült, de nem volt H meg minden kérdésben a konszen== zus, a küldöttségek az utóbbi hetek§= ben rendkívül intenzív munkát végezÜ tek ennek elérése érdekében. A házi= gazdák, pontosabban Alois Mock = osztrák külügyminiszter december S végi tájékoztatása szerint ezekre = a napokra (január 17-19) tervezték = a záróülést, de a helyzet még január = tizediké körül is bizonytalan volt. 3 Azért kellett mindezt előrebocsátani, = mert lehet, mire e cikk megjelenik, = már minden tisztázott lesz, pontosan == ismerni fogjuk az időpontokat, s ak= kor esetenként furcsának tűnhet = a feltételes mód használata. Az utótalálkozón döntenek az elkövetkező években az összeurópai folyamat keretében megrendezésre kerülő nemzetközi fórumokról is. A leszerelés és biztonság témakörével kettő foglalkozik majd, ahhoz, hogy ezek mielőbb megkezdődhessenek, az utótalálkozó sikeres befejezése szükséges. Az európai fegyveres erőkről és hagyományos eszközökről a huszonhármak, vagyis a Varsói Szerződés és a NATO országai tárgyalnak majd. Ezzel párhuzamosan folyik majd a tanácskozás a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről is, de mind a harmincöt országnak a képviselői. Aszimmetriák egyensúlya Nemcsak az európai, hanem az egész leszerelési folyamat kulcskérdésévé léptek elő a hagyományos fegyverek, főleg azt követően, hogy megkezdődött a nukleáris rakéták felszámolása kontinensünkön. Miért Európa, s miért a hagyományos fegyverek? Mert itt - s különösen Közép-Európában - a katonai erők koncentrációja sokszorosan meghaladja a világátlagot, tehát óriási a kölcsönös fenyegetettség. A fegyveres erők és hagyományos fegyverek pedig azért, mert úgy tűnik, ezek csökkentése nélkül a nukleáris leszerelés terén sem igen lehetséges a továbblépés. A NATO minden új korszerűsítési programot azzal magyaráz, hogy Európában a konvencionális eszközök tekintetében jelentős a Varsói Szerződés fölénye. A két fél közötti létszámvitának hosszú története van, csakúgy mint a VSZ hagyományos fegyverekre vonatkozó javaslatainak is. Kár lenne ezért ezekbe belebonyolódni. Tény az, hogy mindig is hozzávetőleges egyensúlyról beszélhettünk, hiszen a fejlődés folyamán másként alakult a fegyveres erők struktúrája, s ezért van az, hogy valamely területen az egyik vagy a másik fél fölénybe kerül. Tehát aszimmetriák keletkeztek, azt is mondhatjuk, létrejött az aszimmetriák egyensúlya. A katonai bizalmatlanságot fokozó tényező, hogy még mindig nem került sor a két tömb között megbízható adatcserére, ezért volt az, hogy mindkét oldalon a saját becsléseikre támaszkodtak, s hajlamosak voltak a másik fél erőit túlértékelni. Ezzel egyébként indokolni lehetett a fegyverkezés-szükségletet is. Ebben a helyzetben szinte bombaként robbant Mihail Gorbacsov ENSZ-beszéde, hiszen a bejelentett egyoldalú szovjet lépések ledöntöttek valamit, az évtizedeken keresztül sérthetetlennek vélt, megcsontosodott biztonságpolitikai szemléletet. Persze, a szemléíe- ten túlmenően a szovjet döntések katonai jelentősége sem elhanyagolható, a csökkentési arányszámok igazán impozánsak. Szakértők szerint korszakváltás tanúi vagyunk az európai biztonságpolitikában. Tény az, hogy ilyen példátlan méretű egyoldalú csökkentésre a másik oldal sem számított. Védelmi jelleget kapnak Nézzük, miről van szó. 1. A Szovjetunió 1991-ig az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarországról hat harckocsihadosztályt von ki, s feloszlatja azokat. Ezekből az országokból kivonja a de- szantegységeket, számos más egységet és alegységet, beleértve az átkelési deszant- egységeket, ezek fegyverzetét és technikáját. 2. A három országban állomásozó szovjet fegyveres erők létszámát így 50 ezer fővel és 5 ezer harckocsival csökkenti. Valamennyi olyan hadosztályt, amelyek tovább is a szövetségesek területén maradnak, átszervezi, a maitól eltérő szervezetet ad nekik, úgy, hogy a harckocsik kivonása után egyértelműen védelmi jellegük lesz. 3. Ezzel egyidőben a Szovjetunió európai területén állomásozó fegyveres erők számát is csökkenti oly módon, hogy az említett két régióban (vagyis a három országban és a Szovjetunióban) összesen félmillió katonával, tízezer tankkal, nyolc és fél ezer tüzérségi rendszerrel és nyolcszáz harci repülőgéppel lesz kevesebb. 4. E két év alatt jelentősen csökkenti az ázsiai területén lévő hadsereg-csoportosításokat is. Mongóliából hazatér az ott állomásozó szovjet fegyveres erők jelentős része 5. Lépéseket tesz védelmi iparának békés célokra történő fokozatos átalakítása érdekében. Az elképzelések között szerepel az ezt szolgáló tervek kidolgozása a jelenlegi gazdasági reform keretei között. Még ebben az esztendőben kísérletképpen megvalósítja két-három üzem ilyen átalakításának előkészítését és közzéteszi a tapasztalatait arra vonatkozóan, tlbgyan helyezték el a haditermelési ipar szakembereit, miként hasznosíthatók a polgári termelésben a hadiipar gépei, épületei, felszerelése. Kívánatos lenne, ha minden ország - főként a katonai hatalmak - előterjesztenék az ENSZ-ben hasonló terveiket. Türelmetlen emberek feltehetik a kérdést, miért van szükség e lépések megtételéhez két évre. Nos, a csökkentés nagyarányú, érzékeltetésül említsünk két adatot. Viktor Karpov leszerelési szakértő szerint a félmilliós csökkentés hozzávetőleg a szovjet fegyveres erők tíz százalékát teszi ki. Vlagyimir Lobov vezérezredesnek, a szovjet vezérkari főnök helyetesének véleménye alapján ez a nagyságrend pedig megegyezik az egész nyugatnémet Bundeswehr katonáinak számával. S ráadásul nemcsak a fegyverkezés drága, de a leszerelés sem olcsó mulatság, hiszen rengeteg szervezési, gazdasági és egyéb jellegű kérdést is meg kell oldani. Ugyancsak Lobov vezérezredes számolt be arról a moszkvai Pravdában, hogy a tisztikar csökkentése lényegesen bonyolultabb feladat, mint a sorállományé. A vezérkar részletes tervet dolgozott ki a döntések végrehajtására, ennek során figyelembe vették a szovjet hadseregben a hatvanas években végrehajtott csökkentésének negatív tapasztalatait is. Jurij Lebegyev vezérőrnagy, vezérkari szóvivő pedig azt boncolgatta, a legnagyobb gondot a leszerelő tisztek lakással való ellátása okozza. Bonyolítja a helyzetet, hogy az örményországi földrengés utáni helyreállítási és építési munkálatok felemésztik az erre fordítható eszközök jelentős részét. Eduard Sevardnadze külügyminiszter a Moszkovszkije Novosztyinak adott nyilatkozatában azt hangsúlyozta, a lehető leghamarabb meg kell tenni az első lépéseket a három szövetséges országból történő csapatkivonás megkezdése érdekében, s az egész csökkentés részletes tervének még ez év elején el kell készülnie. „Felteszik nekünk a kérdéseket: milyen tankokat érint a csökkentés, az újakat-e vagy a régebbi tipusúakat? Miként lehet majd a csökkentést ellenőrizni? E kérdésekre becsületes választ kell adnunk, nyíltan bejelenteni, hogy milyen típusú harckocsikat mikor semmisítünk meg. " Itt arra kell felhívni a figyelmet, milyen óriási különbség van a Sevardnadze-nyilatko- zat hozzáállása, szelleme és egyes NATO- tábornokok szemlélete között. Ez utóbbiak a Gorbacsov-beszéd -elhangzása után azt kezdték fejtegetni, hogy a Szovjetunió a három európai országból csupán kisegítő alakulatokat von ki. Ezt a nézetet több szovjet katonai vezető azonnal cáfolta, rámutatva: a Szovjetunió a beszédben említett alakulatait teljes létszámban és teljes fegyverzettel vonja ki. A kisegítő alakulatok vontatóit, üzemanyag-szállító jármüveit nem fogják megsemmisíteni, ezekre a népgazdaság különböző területein van nagy szükség. S még tegyük hozzá, az átkelési és más deszantegységek, a harckocsik kivonásával a Szovjetunió erőinek a támadóképességét csökkenti. NATO-reagálás Mihail Gorbacsov beszédét megelőzően, novemberben a NATO közzétette saját, felderítés alapján szerzett adatait a Varsói Szerződés erőiről. Ezek lényege az, hogy szinte majd minden területen 3:1 arányú fölényt tulajdonít a VSZ-nek, azokat a területeket pedig, amelyeken a NATO van óriási fölényben, elhallgatja. A moszkvai vélemény az volt, ízetlen propagandáról van szó, hiszen az arányokat erősen eltúlozták. Miért volt szükség az ilyen hangulatkeltésre, arra magyarázatot ad az, hogy nem sokkal később tartották a NATO Tanácsának szokásos év végi ülését (a Gorbacsov-beszéd utáni napon). Az atlanti külügyminiszterek tehát nem tehették meg, hogy ne reagáljanak a szovjet kezdeményezésekre. Elismerték, jó irányba tett lépésnek nevezték, de azt hangsúlyozták, hogy az aszimmetriák továbbra is megmaradnak, mert a Szovjetunió fölénye a csökkentések után is jelentős. A Tanács tehát a Szovjetuniótól vár további lényeges csökkentéseket. Érdekes volt olvasni a tudósítói beszámolókat arról, hogy Shultz, a távozó amerikai külügyminiszter is megtartotta utolsó brüsz- szeli sajtóértekezletét, s egy papírról eldarálta, hogy a szovjet lépések után milyenek lesznek a két tömb közötti arányszámok. Állítólag érezni lehetett, hogy kötelező olvasmányt mond fel, ezért sem tudta meggyőzni a jelenlévőket. A lényege az egésznek az, hogy az atlanti szövetségesek egyelőre nem rendelkeznek átfogó fegyverzetkorlátozási koncepcióval, bár már a tavalyi márciusi NATO-csúcson elhatározták, hogy ki fogják azt dolgozni. Nagy a valószínűsége annak, hogy az idén tavasszal újabb csúcsot tartanak, ezt a tömb létrehozásának 40. évfordulójára is időzíthetik, s itt már a koncepció elfogadása lesz a legfontosabb napirend. Valószínű, hogy addig várni kell a NATO - remélhetően konstruktív - válaszára. De a Tanács legutóbbi év végi ülésén még mindig az olyan elveket hangoztatták, mint az éberség megtartása a saját katonai erő megőrzése, fejlesztése. Érezhető volt az, hogy a szovjet lépések kényelmetlenül érintették a NATO-tábornoko- kat, mert ezek fényében nehéz lesz elfogadtatniuk a fegyverfejlesztési elképzeléseket. Korábban például elhatározták a Láncé típusú harcászati rakéták korszerűsítését, de Gorbacsov javaslatai nem az ehhez kedvező légkört teremtették meg. Jó egy héttel a NATO-ülés után a VSZ honvédelmi miniszteri bizottsága is ülésezett. Ezen szintén foglalkoztak az atlantiak által közzétett adatokkal, s azokat irreálisnak, tendenciózusnak minősítették. Nagyon fontos megismételni, amit megint csak leszögeztek: számításaik szerint Európában, globális értelemben, erőegyensúly van a két tömb között. Aszimmetriák természetesen léteznek. A NATO adatai nem tartalmazzák azokat a területeket, amelyeken az atlantiak vannak fölényben: haditengerészeti erők, ezeken belül az atomfegyvereket'hordozó repülőgépekkel is rendelkező anyahajók, páncéltörő erők, helikopterek, a légierő bombázógépei. Logikai bukfenc Erre azért kellett utalni, mert a NATO Tanácsában - hogy ellensúlyozzák az úgynevezett Gorbacsov-effektust - ismét azt állították: a Szovjetuniót az atlanti tömb keménysége, ereje késztette a tárgyalóasztalhoz. De ha a Varsói Szerződés fölénye nagy, mint ók állítják, akkor hogyan kényszeríthették volna a Szovjetuniót? Vagy még sem olyan nagy a VSZ-fölény, s az ö adataikkal, illetve azok értelmezésével van baj? További kérdés, amit tekintetbe kell venni, hogy az egyensúlynak nagyon sok összetevője van, nem lehet leszűkíteni a puszta létszámokra. Döntő fontosságú például a technikai-technológiai fejlettség szintje, nem kell katonai szakértőnek vagy a háborúk történetében túlzottan jártasnak lenni ahhoz, hogy ezt megértsük. A korszerű fegyverek műszaki adatait csak a beavatottak ismerik, ezért az újságíró nemigen tud ilyen összehasonlításokat végezni. Csupán azt kell hangsúlyozni, hogy a számszerű különbségek mellett minőségi különbségek is vannak, s mindekettöt figyelembe kell venni a harci képesség mérlegelésekor. El kell mondani azt is, a londoni Stratégiai Tanulmányok Intézete szintén közzétette a saját adatait, ezek a NA- TO-nál jóval enyhébb VSZ-fölényt állapítottak meg. Mindez érzékelteti, hogy a másik oldalon is sokféleképpen ítélik meg az erőviszonyokat, s az ilyen becslések plusz-mínusz kilengései is nagyok. Hiszen valójában senki sem tudhatja, hogy a másiknak pohtosan mennyi katonája és mondjuk harckocsija van (nemcsak a felderítés fejlett, hanem az elhárítás is). Ezért is lenne olyan sürgős a kölcsönösen egyeztetett adatok cseréje. Mihail Gorbacsov kézzelfogható bizonyítékát adta az új katonapolitikai szemléletnek. S bár a szovjet lépések hangsúlyozottan egyoldalúak, nem kötötték őket össze a bécsi utótalálkozón elfogadásra kerülő mandátum szerint megrendezendő tárgyalásokkal, sok nyugati szakértő nyilatkozott úgy, hogy jó lenne, ha az USA is tenne valamilyen gesztust. Például Paul Warnke, aki a SALT-tár- gyalásokon vezette az amerikai küldöttséget, kijelentette: a harckocsik tekintetében meglévő szovjet fölényt ellensúlyozzák a NATO precíziós tankelhárító fegyverei. ,,A NATO válaszként legalább ezret kivonhatna az Európában rendszerbe állított, mintegy 1600 ' taktikai nukleáris tüzérségi lövedékből" - hangsúlyozta az amerikai szakértő. A nyugatnémet SPD vezetői is úgy vélik, hogy a Gorbacsov-kezdeményezés újabb ok a NATO korszerűsítési terveinek felülvizsgálására. Befejezésül pedig idézzük Sam Nunn-nak, az amerikai szenátus katonai bizottsága elnökének a véleményét: Az Atlanti Szövetség eddig az ellenfél hagyományos fegyverzet terén meglevő túlerejére hivatkozva a rövid hatótávolságú nukleáris fegyverek korai bevetését helyezte kilátásba. A bejelentett csapatcsökkentésekkel viszont lényegesen csökken a Varsói Szerződés megleptésszerü támadásának veszélye, így a nukleáris rakéták gyors bevetésének szükségessége sem igazolható többé egyértelműen. MALINAK ISTVÁN Új korszak a biztonságpolitikában A Davis-Monthan amerikai légibázison tavaly októberben kezdték meg ezeknek az amerikai robotrepülógépeknek a megsemmisítését (Archívumi felvételek)
