Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-26 / 21. szám

E

gykor láperdő volt, a hiteles feljegyzések szerint 1271-ben I. István és II. Ottokár szövetség- és békekötésének színhelyén. Ósfáit, hatalmas tölgyeit első ízben Mátyás király ritkíttatta meg, amikor rendeletére megépítették az első hidat, amelynek használata gyorsabbá tette a kereskedők áruszállítását, és könnyebbé a polgárok dolgát, akik gyakran és szívesen, akár csónakon is eljöttek ide a szabad természetbe.

A későbbi évszázadokban már olyan általános volt a városlakók itteni időzése, hogy a városi tanács, a terület mindenkori birtokosa 1676-ban megépítette a „Das neuwe Wirthaws an dér Thonay“ elnevezésű vendéglőt, melynek Teuffel Dávid volt az első bérlője. Az utolsó pedig Leberfinger Károly. Napjainkban azért emlegetik úgy, mint Le- berfinger-vendéglöt a még ma is álló, raktárként használt épületet.

Egy évszázaddal később, 1776-ban létesítették a parkot. Dr. Anna Bergerová történész, több forrásműre hivatkozva, erről a következőket mondta:- Mértani elrendezése miatt sokáig Sternallénak, azaz Csillagfasornak nevezték. A mintegy harminc katasztrális holdnyi területre két topoly-, két éger-fasort, egy- egy juhar, fűz-, szil-, kőris fasort ültettek oly módon, hogy a sorokból képzett csillag közepe ott volt, ahol ma a Jankó Král'- szobor áll.

Elmondta azt is, hogy ezzel a munkával egyidejűleg Mária Terézia a Dunán pontonodat építettetett a fapilléreken álló, hajózást akadályozó, pallós híd helyére.-Pontosan tudjuk - folytatta -, hogy a parkosítás, a virágágyások létesítése, a sétányok megépítése alig néhány hónapig tartott. Május 25-én az érsek nyári

Amit még nem hamisítottak

A túlzott optimizmus vétkébe esni t. i. „mennyire jó a korona", netalántán vészharangot kongatni gyakori hamisítása fölött viszont korai lene. A pénzhamisítóknak egyelőre nem nőtt különösebben a szívükhöz a csehszlovák korona. (Ezt egyes pénzügyi szakemberek hajlamosak azzal magyarázni, hogy a pénzünket a büntetőjognál is hatékonyabban védi alacsony vásárlóereje és konvertibilitásának teljes hiánya.) A lefoglalt hamis pénzeknek megközelítőleg a fele amerikai dollár, valamint angol és francia bankjegyek, s természetesen a nyugatnémet márka. Igaz, más bankjegyeket sem igazán érdemes vásárolni, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly 6 ország 17 féle bankjegyének hamisítványa került az országba (egy jugoszláv állampolgárnál pl. 80 darab hamis 100 márkást foglaltak le). Napjaink elméleti jogászát Csehszlovákiában azonban valami egészen más izgatja, mint az, milyen büntetésekkel, intézkedésekkel lehetne hatékonyabban védekezni a pénzhamisítások ellen. Az elméleti probléma abból a megdöbbentő gyakorlati felismerésből adódott, hogy bár szinte minden címletben hamisítottak már koronát, sohasem fordult még elő, hogy valaki Tuzex- bont hamisított volna, holott jóval egyszerűbb technológiával készül. Az elméleti jogász felteszi hát a kérdést (magának), büntethető-e a bon hamisítása? Okfejtéséből kiderül, hogy bármennyire előrelátóak voltak is a Büntető Törvénykönyv megalkotói, a bonokról mintha megfeledkeztek volna. Büntetendő ugyanis a pénzhamisítás, a pénz megváltoztatása, de még a bélyegek és illetékbélyegek hamisítása és megváltoztatása is. Sőt, mi több, manapság már

tokkal jelölték meg. Költőkről, írókról, hadvezérekről nevezték el. Ilyen volt a Reviczky-, meg a Lenau-fa. A rozárium, a rózsákért pedig, amelynek ma már nyoma sincs, külön fejezet a park életének történetében.

Kedvtelésből ugyan, de kiváló rózsanemesítő volt a harmincas években Rudolf Limbacher városi orvos, aki ötszáz fajta, háromezer rózsatövet ajándékozott a parknak. A telepítés 1933 tavaszától 1937 júliusáig tartott. Szökőkút, két női aktszobor díszítette a korabeli sajtó szerint Közép- Európa legnagyobb és legszebb rózsa- kertjét.- Különben a park pusztulása, romlása, melyet a tíz évvel ezelőtti rendezés megállítani, visszájára fordítani próbált- fejezte be ismertetését -, 1938. október 10-én kezdődött, amikor a park német megszállási zónába került, s a legnagyobb, a legszebb fákat kivágták. Többet mond azonban az ismertetéseknél a jelen látványa. Nézze meg a parkot!

A BIPS, Bratislava város tájékoztatási és propagációs szolgálatának munkatársa, Peter Suja is biztatott:- Menjen, nézze meg! Talán eggyel több támogatója lesz javaslatunknak: ha önálló, fizetett gondnoka lehetett a parknak a felszabadulás utáni években, akkor erre ma még inkább szükség van, akárcsak a tíz évvel

A ferencesek templomának gótikus tornya, amelyet földrengés döntött le. 1896- ban, a városszépítő egyesület akkori alelnökének, Simonyi Györgynek az indítványára került a jelenlegi helyére, a ligetbe.

ezelőtt elkezdett felújítás és rendezés folytatására.

Elmentem hát a parkba. A lebontott Liget, azaz Palugyay-kávéház helyére épített, lapos tetejű, jellegtelen külsejű büfére nem mondtam rá, miként kísérőm, hogy ízléstelen, csak éppen nem odavalónak minősítettem. Tetszett viszont Mikuláé Moyzes zeneszerző mellszobrának rendezett környéke, meg Ambróz Balázik szobrász 1982-ben alkotott műve, a három vízivó galamb, mely a percenként 2700-5400 liter vizet magasba szóró, különös alakú szökőkút medencéjének szélét díszíti.

Rácsodálkoztam, hogy a Petöfi-szobor- hoz helyezett koszorúkat hervadtan - hetekkel a koszorúzási ünnepség után, - a helyükön láttam, és megcsodáltam Rigele Alajos 1922-ben, Trebisch Olga színésznőről mintázott szobrát.

Furcsának találtam, hogy két éve körülállványozták az egykori Leberfinger-ven- déglónek az út felőli épületszárnyát, de érdeklődésünkre senki sem tudott választ adni, hogy valójában mikor is kezdik el az újjáépítést. Miként furcsának találtam azt is, hogy nem is oly távol az egyik, pados pihenőkörtól, amelyet köbe vésett allegória díszít, kidőlt fa, bozót csúfítja a látványt.

Vegyes érzelmekkel jöttem ki a ligetből, ami talán a hely történetének alapján kirajzolódott egykori kép és a mai valóság ellentmondásaival indokolható. Egyébként mások is kilátogatnak oda, mások is bizonyíthatják, hogy kellemes az ottani időzés, kellemes, de mégsem késztet bennünket örömteli rikkantásra: Ujjé, a ligetben jó.

HAJDÚ ANDRÁS

(A felvételeket Hajdú Endre készítette)

A Petöfi-szobor, amelyet Fadrusz János tanítványa, Radnai Béla készített 1911- ben

◄----------------------------------------------------------------rezidenciájában megtartott tanácskozáson határozták el a parkosítást, a Pressburger Zeitung pedig a szeptember 8-án közölt cikkében már beszámolt a határozat megvalósításáról.

Legutóbb három évig, 1976 tavaszától 1979 április végéig tartott a park rendezése. Alfonz Torma és Ferdinand Konóek mérnökök terve alapján 36,5 millió koronáért felújították a sétányokat, padokat helyeztek ki, megépítették a vízvezeték- és a villanyáram-hálózatot.- Tudjuk azt is - magyarázta -, hogy a létesítés után ötven évvel, Námer Ferenc polgármester idején, miután a Dunára 148 öl hosszú és 24 öl széles csónakházat építettek, sokat foglalkoztak a parkkal. Akkor építették az egykori propeller-állomással szemközti Liget-kávéházat, ahol majálisokat, juniálisokat, Anna-bálokat tartottak. És fából ugyan, de akkor építették a nyári színházat is..,

Itt vendégszerepeit az 1843-as ország- gyűlés idején a Thália Magyar Színházi Egylet, itt volt akkor a városban írnokoskodó Petőfi Sándor szálláshelye is. Sokan hivatkoztak erre, amikor a költő fehér márvány- szobrát, Radnai Bélának, Fadrusz János

I

Az újjárendezett bratislavai Jankó Král’ parkban

Rigele Alajos Trebitsch Olga (1887-1919) színésznőről mintázott szobra

a Lányi-féle alakok sem úsznák meg, hiszen büntetendő a belföldi pénzt pótló fizetőeszközök készítése és kiadása is.

Hát nem pénz a Tuzex-bon? De még mennyire, hogy az, mondaná az elméleti ügyekben járatlan ember. Sőt, a pénzek pénze - tenné hozzá rögvest, hiszen a Tu- zex bővülő üzlethálózótában (pl. a fővárosban 7 üzletben) olyan árut vásárolhat bonért, melyet az ország egyetlen más üzletében sem kaphat meg. A bon teljesen konvertibilis fizetőeszköz, legalábbis hazai viszonylatban. Van ugyan valamiféle hivatalos árfolyama is a koronával szemben, node erre a kereslet és kínálat törvényei már rég rácáfoltak.

Az olykor bonért is vásárló olvasó azonban téved, ha azt hiszi, hogy ez a pénzek pénze, sót, pénznek is tévesen tekinti. A jogász nehezen követhető okfejtéssel bebizonyítja, hogy a Tuzex-bon (vásárlási utalvány) sem jogi, sem közgazdasági szempontból nem tekinthető pénznek) alkalmatlan pl. a világpénz funkciójának betöltésére). Ezzel végül is egyet kell érteni, hiszen hogy is lehetne egy országnak kétféle pénze. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem is a belföldi pénzt helyettesítő fizetőeszköz.

Megtörténhet tehát, hogy a Tuzex-bon hamisítójának sikerülne elkerülnie a büntetést, ugyanúgy, mint két és fél évszázada Lányinak? Ez szerencsére mégsem állapítható meg, mivel a jogász azt is bebizonyítja, hogy a Tuzex-bon voltaképpen közokirat (bár' a róla szóló jogszabály még csak okiratnak nevezi). A közokiratok (mint pl. a személyi igazolvány, anyakönyvi kivonat) hamisítóját pedig, mint tudjuk, a bíróság a Büntető Törvénykönyv alapján büntetheti. FEKETE MARIAN

tanítványának remekművét a városból áthozták ide, a parkba.- Tüneményesen szép lehetett akkor - fűzte hozzá -, ugyanis feljegyezték, a város kérésére Széchényi István gróf a főkertészét, az egri származású Ritter Károlyt két évre hozzánk küldte. Ő azután a liget közepét francia, más részeit pedig angol stílusban, gyönyörűen elrendezte.

Innen került a Hviezdoslav-térre Anton Normann Brandt Diana-szobra, viszont Flóra- és Artemis-szobra eltűnt. Akárcsak a MADER cég ajándéka, a vasból készített, furcsa kivitelezésű szobor, Franz Löwe sokat emlegetett Triton-szobra, meg a korsót tartó, a Flohhángerin elnevezésű is csak a korabeli rajzokon látható már.

A park későbbi sorsának alakulásáról Jindrich Paliga mérnök tájékoztatott, aki tavaly a növényzet, a fák és a cserjék tudományos felmérését is elvégezte.- Pusztul a liget korábbi, gazdag növényzete - közölte. - A város egykori főorvosa, Lumnitzer István, 1791-ben, Lipcsében kiadott, Flóra Posoniensis című könyvében leírta az akkori helyzetet. Ötszáz növényfajta volt akkor a ligetben. Azután 1959-ben Karol Ptacovsky, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa leltározott a ligetben, ő már csak százharmincat talált. Mi a felét se. Elpusztult az egykori láperdö aljnövényzete, csak a nitrogént kedvelő fajok, meg a gyomok burjánzanak. Még szerencse, hogy a cserjék és a fák, amelyekből negyvenegy fajta található, lassabban pusztulnak.

Lelkesen méltatta viszont az 1868-ban alapított városszépítő egyesület tevékenységét: a sétányok mentén padokat állítottak, virágnevelő melegágyakat, faiskolát létesítettek; s hogy öntözhessenek, hat helyen kutat ástak, és állandó foglalkoztatású kertészekre bízták a park gondozását, felügyeletét.- Az érdekesebb, nagyobb fákat - magyarázta -, a neves régész, Rómer Flóris javaslatára táblákkal, háromnyelvű feliraDédapáink szívből fakadó, őszinte örömmel dúdolhatták a Zerkovitz- sláger szállóigeként hangzó zárósorát: Ujjé, a ligetben jó! Akár a ligetúj- falusi (Petrzalka) 22,2 hektáros parkban is kellemesen eltölthették a szabadidejüket. A legutóbbi, tíz évvel ezelőtti, fáradságos és költséges rendezés után megint, és most is szép a liget, mégsem teljes az örömünk. De hát ennek, akárcsak a ligetnek, története is van...

Az egykori Leberfinger-vendéglő, amelyet 1676-ban építettek