Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-26 / 21. szám

mwm r u r m u r w r ■ ír HfQiA minACAnhAvi vnamfQvserA ie ixivaio minobegijeri, iiívgVuidsrci ib A Banská Byslrica-i Városi Nemzeti Bizottság új épületének földszinti fo­lyosóján kifüggesztve már több mint száz nevet és lakcímet hirdet az érvényes enge­déllyel rendelkező egyéni szolgáltatók listá­ja. A legtöbben vállalati, üzemi vagy intéz­ményi főállásukat megtartva, a szabad ide­jükben vállalják különféle lakossági meg­rendelések teljesítését. Férfi és női szabók, lakásfestök, villanyszerelők, kőművesek, vízvezeték-, központifűtés-szerelők, rádiók, televíziók, lemezjátszók, magnetofonok, vi- deokészülékek javítói, személyi számítógé­pek programozói, asztalosok, teherfuvaro­zók, fényképészek, parkettázók és más mesterek kínálják szakértelmüket, ügyes­ségüket, szorgalmukat az érdeklődőknek. Amint azt a járási újságban rendszeresített szolgáltatói apróhirdetésekből is megtudha­tó, valamennyien rövid határidős kifogásta­lan munkavégzést ígérnek többéves szak­mai gyakorlatuk alapján.-Az egyéni szolgáltatásvégzés néhány évvel ezelőtti hivatalos engedélyezését kö­vetően főleg a menő szakmák mesterei körében pezsdült meg a vállalkozói kedv - összegezi az eddigi tapasztalatokat La- dislav Ploth mérnök, a vnb kereskedelmi, idegenforgalmi és helyi gazdálkodási sza­kosztályvezetője., - Alig negyedéven belül már tizenöt-húsz otthon is dolgozó szabó, hétvégekre ajánlkozó kőműves, házhoz jö­vő tv-szerelö, lakatos és vízcsapjavitó közül választhatták ki városunk lakosai a legjobb­nak vélt, engedéllyel dolgozó szakembert. Ugyanezeket a munkákat természetesen a helyi Bystrican szolgáltatóipari vállalatnál vagy szakszövetkezeteknél is ki-ki megren­delhette magának. Éppen ezért a későbbi kérvények elbírálásánál már előnyben ré­szesültek az olyan tevékenységek művelői, akik hiányzó vagy ritka, de igényelt szolgál­tatások munkaidőn kívüli, esetleg főfoglal­kozásban való elkezdését, bővítését vállal­ták. Mivel a kerület székhelyén szükséges valamennyi szolgáltató tevékenységre nem volt elég helyi jelentkező, szívesen vettük a másutt lakó szakemberek megjelenését is a városban. Tavaly tavasszal így került Banská Bystricába a nyitrai (Nitra) illetőségű 57 éves Jakub Dániel esernyő, mindenféle háztartási darálógép-javító és köszörűs­mester. Mozgóműhelyét előbb a városköz­pont legforgalmasabb terén, majd a sásovái lakótelepen nyitotta ki.- Kezdettől fogva olyan sok a munkám, hogy reggel héttől este nyolcig dolgozok - mutatja a lakókocsi polcainak egy részét is elfoglaló, nemrég átvett esernyőket, dará­lókat, kitompult élű kések és ollók halmazát. - Mielőtt idejöttem, helyben senki sem javí­totta az esernyőket. A Bystriőan vállalat egyik boltjában csak begyűjtötték, majd idő­Jakub Dánielt precíz munkájáról ismerik a lakótelepiek rőt időre egy brnói szakszövetkezethez to­vábbították a különféle meghibásodások miatt használhatatlanná vált darabokat. Mint megtudtam, két-három hónapig is el­tartott, amíg visszakapta esernyőjét a tulaj­donos. Ráadásul a közvetítési díj és a szál­lítási költség eléggé megemelte a javítások árát. Mivel a hosszú várakozási idő alatt senki sem lehetett biztos abban, hogy vala­hol nem zúdul nyakába a zápor, másik esernyőt kényszerültek vásárolni maguknak az itteniek. Jakub Dániel mindig a lehető legrövidebb határidőre vállalja el a munkát. Az apróbb hibákat megvárásra javítja, de a komplett nyélcsere, a feszítöágak pótlása és az új huzat felvarrása sem tart tovább egy-két óránál. Másnapig csakis a későn hozott és a pepecselést követelő javítanivaló marad nála.-A közel negyven év alatt összegyűlt szakmai tapasztalatokra építve elvállalha­tom az összes hazai és külföldi gyártmány- típus javítását - büszkélkedik egy keveset a mester az éppen befejezett, tíz centiméte­res nagyságúra összehajtogatható, Japán­ban készült női esernyő kipróbálásakor. - Magam vagyok az anyagbeszerző is. A pótalkatrészeket leggyakrabban a Rempo vállalat prostéjovi boltjában vásárolom, ahol igen jó az ellátás. Ha esetleg még ott sem kapható ez vagy az a darab, a Szlovákia más városaiban dolgozó kollégák szoktak kisegíteni. Mivel kevesen vagyunk, min­dannyian jól ismerjük egymást. Egyikük- másikuk éppen nálam tanulta a szakmát, amikor Nyitrán szolgáltató szövetkezetei alakított a rokkantak szövetsége. Az esernyők javításán vagy különböző mértékű felújításán kívül Jakub Dániel mű­helyében gyakori kérés a háztartási darálók reperálása, valamint a konyhakések, már­kás borotvapengék, minden nagyságú sza­bászai, kertészeti, manikűr- és juhnyíró ollók újraélezése, de már szikéket is hoztak hozzá a kórház sebészetéről.- A köszörüléssel is elégedettek a meg­rendelők?-A számomra állandóan presztízskér­dést jelent a precíz munkavégzés. Ha nem így dolgoznék, hamar szedhetném a sátor­fámat. Például egy jó minőségű acélból készült szabászati ollónak a köszörülést követő egy évig meg kell hogy maradjon az éle. A mai vágóeszközöket viszont már sajnos silányabb nyersanyagból gyártják, ami a gyorsabb kopáson kívül rövidíti az újraélezések közötti időtartamot is. A város másik részén, a Foncorda lakó­telepen ugyancsak tavaly óta hasonló szol­gáltatásokat végez egy zvoleni fiatalember is, aki Robur típusú gépkocsiját rendezte be műhelynek.-Arra alapoztam az elgondolásomat, hogy messze van egymástól a két legna­gyobb Banská Bystrica-i lakótelep - indo­kolja a hely kiválasztásával kapcsolatos döntését Július Horváth. - Ebben a város­részben mintegy harmincezer ember él. A nagy többségük sokáig hiányolta, hogy sem a helyi szolgáltató ipari vállalat, sem a szakszövetkezetek nem foglalkoztak az általam is kínált tevékenységekkel. Ezért Jakub Dániel mellett, aki egyébként az apósom, én is megtaláltam a számításo­mat A múlt héten például kereken négy­száz esernyőt javítottam meg. Ezekerrkívül szintén elég sok vágószerszám köszörülé­sére és két régebbi típusú varrógép javítá­sára volt megrendelésem. Az iparengedéllyel rendelkező egyéni szolgáltatók tiszta bevételük után forgalmi adót fizetnek a nemzeti bizottságnak. Volt olyan hónap, amelynek végén Július Hor­váth kétezer koronát számolt le a postai pénzesutalvány mellé. Ez az összeg a többi adófizető pénzével és az állami költségve­tésből származó egyéb anyagi eszközökkel együtt közhasznú célokat szolgál Banská Bystricában, ahol a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővítését és azok színvona­lának emelését fontos feladatnak tekintik a városi nemzeti bizottság dolgozói. LALO KÁROLY M ég hogy fénymásológép! Micsoda flanc. Hát mire jó ez? - töprengett egy kisvárosi vállalat dolgozója az új beren­dezés láttán. - Fénymásol? Pillanatokon belül másolatot készít egy már megírt szö­vegről? Ügyes. Ám papírnak bőségében vagyunk már most is. Azaz... Papírnak? Hát abból a kellemesen zizegő fajtából éppen nem. Olyat is tudna fénymásolni? És vajon hogy fest az égszínkék ezresbankó fekete-fehér változatban? Ezt a próbát ugye nem lehet elszalasztani. Legalább a hónap végén is láthatok majd ezrest." Fizetésnap volt. Kiemelte hát a borítékból az égszínkék ezrest és letesztelte a fénymásológépet. Az eredmény nem volt túlságosan meggyőző, no de a hónap végén gyönyörködni benne, álmodozni fölötte - megteszi. És hazavitte az ezresek képeit. . Gyönyörködött az ezresek képe fölött az anyagi szükségleteit tekintve is serdülő fia. Szépek persze, így fekete-fehér egyhangú­ságukban is, de mennyivel szebbek lenné­nek az égszínkék árnyalat túltengésében, állapította meg szomorúan, majd a szép­séghibákat elkendőzte a fejlett esztétikai érzékének megfelelő égszínkék.színárnya­latokkal és ment bevásárolni. Az olvasó persze már kitalálta a történet folytatását; a fiú a saját műalkotásaival fizetett. Szinte hihetetlen, de tény, hogy az égszínkékre kendőzött képecskéket két helyen is törvé­nyes fizetőeszközként fogadták el tőle. Kis­városi eseményről lévén szó, a fénymásoló­gép tudását tesztelő apa és a szépséghibák iránt ellenséges érzületű fia a hónap végét már vizsgálati fogságban töltötték. Talán szórakoztató, de mindenképpen roppantul ostoba története ez kettőnek a ta­valy kézrekerített 12 hamis ezerkoronás közül. Azon pedig igazán nem csodálkoz­hatunk, hogy az ilyen ostobaságot büntetés követi, hiszen minden állam védi a bankje­gyeit a hamisítással szemben. Állítólag már az első papírpénzre - melyet idestova 7 év­százada Hung Wu kínai császár bocsátott ki - felrótták, hogy a hamisítót szigorú büntetés sújtja. Országunk területén az első papírpénz hamisítási esetet jóval azelőtt jegyezték fel, hogy az országban általános­sá vált volna a bankjegyek használata. Egy gömöri nemesúr, Lányi Pál bányatulajdonos a nemesi címerét ábrázoló pecsétgyűrűjé­vel papírdarabkákat bélyegezett felül, s az alkalmazottai munkabérét ezekkel fizette ki, hogy ne kelljen pazarolnia ezüstpénzkész­letét. A saját boltjaiban el is fogadták ezt a fizetőeszközt, ám kitört a botrány, amikor az alkalmazottak az állami adót is címeres papírdarabokkal akarták befizetni. Lányi el­len hamispénzteremtés vádjával eljárás in­dult, de mivel ez a „papírpénz" csupán a természetbeni bérfizetés eszköze volt - a saját boltjaiban átváltották élelmiszerre és iparcikkekre - a vád alól sikerült kibújnia. örök versenyben önmagába véve persze a büntetőjog sohasem volt elégséges arra, hogy gátat szabjon a társadalomellenes cselekmé­nyeknek, akár a pénzhamisításnak is. Az első bankjegyeket még hagyományos könyvnyomtatási technikával készítették, s a pénzhamisítónak - ha ismerte a nyom­dászat rejtelmeit - nem volt igazán nehéz dolga, s ezért a papírpénzt sem akarta mindenki fizetőeszközként elfogadni (bár kezdetben nem is volt köteles erre). Később jelent meg a bankjegyeken a nehezebben utánozható aprólékos ornamentika, a finom rajz, a vízjel, ám a fényképészet elterjedése újabb lehetőséget nyújtott a hamisítónak. Ezt követte a többszínű mélynyomás, a kü­lönleges papír és az ún. nedves technológia alkalmazása, de a másik oldalon a sokszo­rosító és fénymásológépek elterjedése is. A pénznyomdák válaszlépése a papírpén­zen keresztülhúzott fém- vagy műszál, amely rendkívül nehezen utánozható ismer­tetőjel. Ennek ellenére tavaly pánikba estek a bankok. A japán Canon vállalat egy új lézeres fénymásológépet mutatott be, amely „rendkívül hiteles" másolatokat tud készíteni a bankjegyekről. A pénznyomdák azonban már rendelkeznek a védelem újabb módszerével - a bankjegyre nyomta­tott hologram technikájával (a hologram térhatású, esetleg „mozgó" kép). Más kér­dés azonban az, hogy az egyszerű honpol­gár mennyire ismeri, mennyire vizsgálgatja a bankjegyeket, megtudja-e különböztetni a hamisat a valóditól - persze itt csupán a hazai bankjegyekre gondolhatunk, hiszen a külföldi pénznem vásárlása magánsze­mélyektől, mint ismeretes, csak akkor nem büntetendő, ha az éppen hivatalos árfolya­mon vásárolnánk meg, s 15 napon belül felajánlanánk megvételre az állami bank­nak. Ezért aztán nyilván nem kell feltétlenül tudnunk, milyen különleges ismertetőjellel rendelkezik mondjuk a nyugatnémet száz­márkás. Igaz, „bankáraink" szerint nem ismerjük saját bankjegyeinket sem.- Nem lehet rossz pénz az, amelyet hamisítanak - tartja a bizonyítást soha nem nyert, apriori igaznak elfogadott népi böl­csességeink egyike (s egy másik azt. mind­egy, milyen a pénz, csak legyen). Ebből a szempontból végül is elégedettek lehet­nénk, az ötszázasokat, de még az ötkoro­násokat is hamisítják. És nem lehet megfe­ledkezni a pénzhamisításnak egy, a déli határ mentén elterjedt különlegesen kez­detleges, s talán éppen ezért olyan sikeres változatáról. A magyar turistáknak egy ci­gánycsoport tagjai koronaként lengyel zlotyt adnak el. Az esetek többségében persze beválik az a számításuk, hogy az illegálisan pénzt váltó turista nem fut a rendőrségre feljelentést tenni. Inkább hagyja veszni a pénzét, semhogy kitegye magát a deviza­bűncselekmény tárgyában indított büntető­eljárás veszélyének. I 19Í Július Horváth műhelyében sem porosodnak a javításra szoruló esernyők Ha csak lehet, megvárásra dolgozik a sok mindenhez értő mester (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents