Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 3. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ükségszerű változások bonyolult idő­szakának vagyunk tanúi és cselek­vő részesei. Az új fogalmak - önigazgatás, szocialista vállalkozókészség, önfinanszíro­zás - számunkra kettős jelentőségűek. Jelzik a régi irányítási gyakorlat felszámolásának megkezdését és a társadalmi átalakítás irá­nyát. Nem lesz könnyű a váltás, feltételezi a gondolkodásmód változását, elsősorban az irányítási szférában. Az elmúlt évtizedekben tanúi voltunk egy jelentős réteg kialakulásá­nak, amely a rendeletek és utasítások gyártá­sában szerzett szinte hihetetlen gyakorlatot. Tudjuk, a felső szinten született jó elképzelé­seket és szándékokat gyakorta úgy préselte irányelvekbe a sok szintű irányítási rendszer, hogy a legalsó szinten már csak minimális tér maradt a sokat hangoztatott kezdeménye­zésnek. Az alsó szintet aszerint értékelték, hogyan tartotta meg az utasítást, teljesítet- te-e a mutatókat, legyártotta-e a meghatáro­zott mennyiséget? Hogy ez mibe került, s mennyire elégíti ki a szükségleteket, ezt nem volt ildomos feszegetni. Hosszú ideig éltünk az irányszámok és mutatók bűvöleté­ben. Elsősorban saját magunkkal törődtünk, s kevésbé tartottuk fontosnak a világban zajló változásokhoz való igazodást. Azt is szinte csak tizenkettő ^lött öt perccel vettük észre, hogy irányítási rendszerünk utasításokat to­vábbító rendszerré formálódott, s nem annyi­ra a társadalom, mint sajátmaga kiteljesedé­sét szolgálja. S ami évtizedekig formálódott, azt most néhány év alatt kell gyökeresen megváltoz­tatni, hogy a kor igényeinek szintjén segítse fejlődésünket. Bármennyire is patetikusan hangzik, ez valóban forradalmi feladat. Nap­jainkban már tanúi lehetünk, hogy megkezdő­dött az új irányítási struktúrák kialakítása. A népgazdaságunk termelési alapjában meg­valósuló szerkezeti átalakítás annak a folya­matnak a része, amely az eddigi irányítási rendszerből az új gazdasági mechanizmusra való átmenetet jelenti. Ez a népgazdaság minden ágazatát érinti - szövetségi és nem­zeti szinten -, beleértve a nemzeti bizottsá­gok által irányított termelési alapot is. Ez a folyamat, főként a gazdasági mechanizmus átalakítása, számos kockázattal jár. Erről na­gyon nyíltan szóltak a legfelsőbb pártszervek decemberi tanácskozásain is. S mivel pártunk a társadalmi átalakítás kezdeményezője s végrehajtásának szavatolója, most, az át­meneti időszakban fokozott felelősség hárul reá. A vállalatok nagyobb önállósága, a de­mokratizálás, a gazdálkodás eredményeiért viselt felelősség növelése új követelményeket támaszt a pártmunkával szemben. Elsősorban a párt vezető szerepe érvénye­sítésének formáit és módszereit kell tökéletesí­teni abban a szellemben, ahogy azt a CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének határozata megszabta. Sürgető feladat az állami, a gaz­dasági, valamint a társadalmi szervek és szervezetek eljárásának összehangolása. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a pártszervek helyettük döntenek, átvállalják a feladataikat. Elsősorban járás' szinten kell külön ügyelni arra, hogy a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezeteket jobban be­vonják a döntések előkészítésébe, a felada­tok megvalósításába és a végrehajtás ellen­őrzésébe. Károsan hat, ha a társadalmi szer­vezeteket egyes párttisztségviselők utasítá­sokkal akarják irányítani, ahelyett, hogy az ott tevékenykedő kommunistákon keresztül ér­vényesítenék a párt vezető szerepét. Reálisan kell megítélnünk mindazt, ami körülöttünk történik. A jelenségeket, az el­hangzó véleményeket. Az átalakítás nem visszalépés a szocializmustól, sem a marxiz- mus-leninizmustól, bár elhangzott ilyen véle­mény is. „Látnunk kell: társadalmunkban vannak olyan emberek, akik gondolkodás- módjukkal és cselekedeteikkel a haladást szolgálják, de vannak olyanok is, akik ugyan látszólag támogatják az átalakítást, de a való­ságban, a gyakorlati tettekben ez nem nyilvá­nul meg. Nincsenek kevesen azok sem, akik­nek az átalakítás nincs ínyükre, mivel meg­fosztja őket kényelmüktől és nyugalmuktól." Elsősorban a pártszervezetek tudják kire szá­míthatnak, s kik azok, akik csupán szemlélik az eseményeket. Aki az elmúlt hónapokban figyelemmel kí­sérte a legfelsőbb pártszervek, a kormányok, a törvényhozó szervek tanácskozásait, ta­pasztalhatta, milyen hangsúlyt kapott az em­berek, a dolgozókollektívák, s főként a veze­tők egészséges kockázatvállalásának szük­ségessége. Döntő fontosságú ez a gazdasági mechanizmus sikeres átalakítása szempont­jából. Az átmeneti időszak rákényszeríti a ve­zetőket; döntéseik előkészítése során jobban támaszkodjanak a kollektíva véleményére. Nemcsak azért, mivel több területen érezni, elbizonytalanodott a központ, nincsenek kel­lően összehangolva a már jóváhagyott intéz­kedések. A személycserék elhúzódása - a szövetségi szervek apparátusa létszámá­nak csökkentését a félév végéig kell végre­hajtani -, további zökkenőket okozhat, első­sorban a szállítói-megrendelői kapcsolatok­ban. Ez negatívan hat a termelésben, ahol helyenként van egyéb gond is. Többen meg­kísérlik - s nem eredménytelenül -, a vállalati érdeket a társadalmi érdekek elé helyezni. Tapasztalható, az ügyeskedés, a terv- és pénzügyi fegyelem megsértése, s ennek együttes hatása - ha késik a határozott központi beavatkozás -, inflációs jelenségek kialakulásához vezethet. Látjuk, a vásárlóerő, a pénzbevétel gyorsabban növekszik, mint az anyagi források képzése. Ez elsősorban a belső piacon szül feszültségeket. Mivel a gazdaság egyes területein a fejlő­dés egyenetlenségei veszélyeztetik az átala­kítás folyamatát, döntés született e folyamat meggyorsítására. Ezt a gyorsítást az irányítás felső szintjein átgondolt intézkedéssorozat hivatott biztosítani. Több kezdeményezést, önállóságot és határozottságot várnak a ter­melési szférától. Az ellenőrző szervek felmé­rései nyomán kialakuló kép vegyes érzéseket ébreszt. Vannak, akik csupán szemlélik az eseményeket, s még mindig felülről várják az eligazítást, a serkentést. Mások talán azt várják, hogy az irányítás új szabályzói auto­matikusan hatnak. Tévednek. Ma már a válto­zások nem utasítások alapján, hanem mindinkább a megfontolt döntések és a be­csületes munka eredményeként születnek. • Bonyolult, ellentétekkel terhes átmeneti időszakban élünk. Mindannyiunk feladata, hogy a pártkongresszusra készülve e változó időszakban következetesebben ügyeljünk pártunk akcióegységének, cselekvőképessé­gének erősítésére. A pártgyűléseken zajló nyílt viták segítsék a vélemények és érdekek egyeztetését, mert ebből sarjad az egységes cselekvés, ami pártunk vezető szerepét szi­lárdítja. Nem feledjük, az átalakítás legfonto­sabb tényezője a dolgozó ember, s az átala­kítást csakis ö hajthatja végre, miközben e folyamatban is teljes mértékben érvénye­sülnek a kölcsönhatások. CSETŐ JÁNOS Zdeno Svréek felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents