Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-19 / 20. szám

LENGYELORSZÁG Kerekasztal után, választások előtt Jó két hét múlva kezdőd­nek Lengyelországban a par­lamenti választások. A voks- csata kétfordulós lesz, a má­sodikban dől majd el, hogy a két legtöbb szavazatot szer­zett jelölt közül ki ülhet a kép­viselői székbe. Teljesen új- szerüek lesznek ezek a vá­lasztások, új törvény alapján tartják, s amint ismeretes, a szabályokban a múlt hónap elején véget ért kerekasztal résztvevői állapodtak meg. M indjárt az elején le kell szögezni: Len­gyelországban rendkívül képlékeny a helyzet, minden mozgásban, változóban van. Sokan sok mindennel nem értenek egyet. Vannak, akik elhamarkodottnak tartják a választásokat, az ellenzékből sokan azzal érvelnek, túl rövid idő, alig két hónap választja el a kerekesztaltól a választásokat, s ennyi idő alatt nem tudnak megfelelően felkészülni. Vannak LEMP-tagok, akik szerint a kormány túl sokat adott az ellenzéknek ezzel a válasz­tási törvénnyel. Az ellenzék szerint pedig ez még mindig túl kevés, még mindig nem érvé­nyesül a tökéletes demokrácia. S ha azt mondjuk: ellenzék, ez a fogalom is sok min­dent takar. Nem valami homogén társadalmi rétegről vagy politikai csoportról van szó, hiszen vannak, akik a Szolidaritás jelenlegi vezetőségét, személyesen Lech Walesát is megalkuvónak tartják, a kerékasztalnál részt vett ellenzékieket is azzal vádolták, hogy ,, vörösök, akik a vörösökkel tárgyaltak". A legszélsőségesebb, a szocializmust elutasító, a fennálló rend minden értékét tagadó, nem nagy csoportok ezek. S van konstruktív ellen­zék, amely hajlandó a párbeszédre, a köz- megegyezésre. A paletta tehát rendkívül szí­nes. Vannak még közömbösek, akik a min­dennapi megélhetési gondok miatt kiábrán­dultak. Számolni kell a társadalmi türelmet­lenséggel is, sokan azt szeretnék, ha minden egycsapásra megjavulna. A két hónapig tartó kerekasztal idején, s utána is sok volt a sztrájk, a bérkövetelés. Jobb tíz kicsi, mint egy nagy Mindezt el kellett mondani ahhoz, hogy világosan lássuk a mostani helyzetet: Len­gyelország még nem lábalt ki a válságból. A kerekasztal, a közmegegyezés kialakítása azonban történelmi lehetőséget ad erre, s egyben azt is igazolja, azok az erők vannak többségben, amelyek a társadalmi és gazda­sági élet konszolidálása, a megújulás és kibontakozás érdekében kívánnak munkál­kodni. A lényeg, hogy a fő célkitűzéseket illetően egyetértés legyen, azzal ugyanis min­denki számol, hogy az eszközöket, módsze­reket illetően már lesznek viták - s nem is kicsik - a jövőben is. Ezzel kapcsolatban mondta Wojciech Jaruzelskl a múlt hónap közepén a finn televíziónak adott interjújában: ,,A konkurencia a párt javára válhat, bár kétségkívül különböző veszélyeket is hordoz magában... Jobb naponta tíz kicsi konfliktus, mint tízévenként egy nagy. Ezért úgy gondo­lom, hogy, bár sok lesz a kisebb konfliktus, a vita, de ezzel együtt biztosítva lesz az ország harmonikus fejlődése. És ez a fontos Amikor Jan Bisztygát, a LEMP KB szóvivő­jét nemrégiben megkérdezték, hogyan foglal­ná össze tömören a párt fő irányvonalát, elmondta, a hosszú távú cél a jelenlegi szo- cializmusmodell megváltoztatása. ,,Most szá­moljuk fel azt, amit mi bürokratikus szocializ­musnak nevezünk, és létrehozzuk az újat, amit szocialista parlamenti demokráciaként szoktunk jellemezni. Ezért tartjuk elkerülhe­tetlennek a párton belüli mély változtatá­sokat." Ez a demokrácia a pluralizmusra épít, amelynek megvalósítása, vagyis a hatalom struktúrájának átalakítása nem könnyű folya­mat, nem megy áldozatok nélkül. Emlékezhe­tünk, hogy a LEMP KB maratoni hosszúságú, decemberi-januári 10. ülésén milyen éles és szenvedélyes viták után fogadták el a politikai és szakszervezeti pluralizmusról szóló doku­mentumokat. Ez az ülés tette lehetővé a ke­rékasztal-tárgyalásokat, a Szolidaritás szak- szervezet újbóli legalizálását. Kétkamarás parlament Lényeges politikai reformokat tartalmaznak a kerékasztal-tárgyalások záróülésén elfoga­dott dokumentumok, s ezúttal megszabják, hogy a mostani választásokat milyen elvek szerint bonyolítsák le. A legfelsőbb törvény- hozást kétkamarássá alakítják át, létrehozva az úgynevezett felsöházat, a szenátust. A száztagú szenátus számára nem szabtak meg előzetesen megállapított kvótákat, telje­sen szabad lesz a verseny a képviselői helye­kért. Jelölteket indítanak a politikai és társa­dalmi szervezetek, valamint a legkevesebb ötezer aláírást összegyűjtő állampolgári cso­portok. A szejmbe a választások a mandátu­mok előzetes elosztása alapján történnek: a képviselői helyek (összesen 460) 65 száza­lékát (299) a jelenlegi kormánykoalíció pártjai - a LEMP, az Egyesült Néppárt (parasztpárt) és a Demokrata Párt -, valamint a világi keresztény, katolikus szervezetek kapják. Harmincöt százalék, vagyis 161 mandátum jut a független jelölteknek. S még egy kis számtan arról, hogy miért elégedetlen az ellenzék. Elméletileg arra van lehetősége, hogy megszerezze a 100 szená­tusi, és a 161 képviselői helyet, ez a maxi­mum, de még így sem többség, mert a parla­menti helyek aránya 261:299 lenne. A való­ságban azonban a 100 szenátusi helyért versenybe száll az ellenzék -, főleg a Szoli­daritás - mellett a LEMP is, a Miodowicz vezette OPZ2 szakszervezeti központ, s na­gyon feni a fogát a kormánykoalíció két ki­sebb tagja is. Hiszen mind a parasztpártiak, mind a demokraták be szeretnék bizonyítani, sokkal szélesebb a társadalmi bázisuk, mint azt róluk gondolják. A 161 képviselőházi mandátumért a kormánypártok, mivel övék a 65 százalék, természetesen nem indulhat­nak. Más a helyzet az OPZZ szakszervezet­tel. Az OPZZ azon képviselői, akik tagjai a pártnak, a 65 százalék keretében indulhat­nak. de pártonkívüli tagjai versenybe szállhat­nak éppúgy, mint más független jelöltek. Feltételezhető tehát, hogy az elméletileg le­hetségesnél az ellenzék jóval kevesebb man­dátumhoz jut. Zárójelben jegyezzük még meg, hogy a két kamara együttes ülésén, a nyár végén vagy koraösszel választják majd meg a köztársasági elnököt. Ez okból támadták a legszélsőségesebb csoportok Walesát, mondván, nem lett volna szabad elfogadnia ezeket a játékszabályokat. A Szolidaritás vezetője pedig azt hangsúlyoz­ta, hogy ezt a választási törvényt csak átme­netinek tekinti, legközelebb, 1993-ban már teljesen szabadon, előre meghatározott kvó­ták nélkül kell megrendezni a választásokat. Mégis mérföldkőnek tekinthetjük a mostani vokscsatát. Erőfelmérés lesz minden párt és szervezet számára, beleértve természetesen a LEMP-et is. Sok tanulságot lehet majd levonni a szenátusi mandátumok megoszlá­sából. S még egy dologra kell utalni. Áprilisban felröppentek olyan hírek, hogy Walesa csatá­ba száll az államfői posztért. Ezt a Szolidari­tás vezetője május elején szovjet újságírók­nak nyilatkozva tagadta, kijelentette, megma­rad szakszervezeti vezetőnek. Azt mondta, sem képzettsége, sem tehetsége nincs egy ilyen magas tisztséghez. Vagy nagyon őszin­te volt, vagy csak egyszerű számtani művele­tet végzett, s nem bocsátkozik egy eleve kilátástalan akcióba. Radikális változások Nagyon sok szó esett az utóbbi hetekben a LEMP helyzetéről és szerepéről. A május eleji országos pártértekezleten Jaruzelski is utalt arra, hogy mindazt, ami az utóbbi hóna­pokban, hetekben történt, sok párttag a , .szo­cializmus kiárusításának" tartja. Néhány nap­pal korábban tették közzé a konferencia elé terjesztett írásos beszámolót, amelynek öt fő fejezete közül az egyik kizárólag a párttal foglalkozik. Ez a dokumentum és Jaruzelski is hangsúlyozta: a LEMP tevékenységének fel­tételeit illetően még sosem állt ilyen nagy, ilyen radikális változások előtt. A párt a jövő­ben nem lesz mindenütt jelenlévő, mindent helyettesítő és mindenért felelősséget viselő szervezet. ..Még nincs olyan reális eró az országban, amely képes lenne pótolni a pár­tot a modern szocializmus felépítése, a belső rend és stabilitás megteremtése során. “ Jan Bisztyga szóvivőtől megkérdezték, a legalizált pluralizmus feltételei között a párt­nak van-e esélye arra, hogy továbbra is a szocialista rendszert stabilizáló erő marad­jon? A válasz: a LEMP a társadalom legna­gyobb részének, a munkásosztálynak és a haladó társadalom legnagyobb részének, a munkásosztálynak és a haladó értelmiség­nek az érdekeit képviseli, s a jövőben is a szocialista értékek fő hordozója és szavato­lja lesz. ,,Nem azért marad a társadalom vezető ereje, mert ezt az alkotmány rögzíti, hanem a haladó reformprogramok által, ame­lyeket a párt fogalmazott meg. “ Egyébként a pártértekezlet a LEMP vá­lasztási kampányának is fontos részét képez­te, eredetileg meghirdetett célja is az volt, hogy értékelje az 1986-os X. pártkongresz- szus óta megtett utat, s megfogalmazza a parlamenti választásokkal kapcsolatos idő­szerű, valamint hosszú távú feladatokat. A politikai bizottság dokumentuma a ke­rékasztalról úgy vélekedett, hogy az önmagá­ban még nem jelent új minőséget a társada­lom demokratizálásában, csupán egy rendkí­vül fontos kezdeti lépést. Akkor lehet egy új korszak nyitánya, ha minden résztvevő be­tartja a megállapodásokat. Gazdasági gondok Számítani lehetett arra, nagy hangsúlyt kapnak a gazdasági bajok felszámolását cél­zó elképzelések. A legtöbb problémát az elavult gazdasági szerkezet és a nagyméretű eladósodás okozza. S bár 1981 óta csupán a kamatokra 12,5 milliárd dollárt fizettek ki, az adósságállomány egyre nő, jelenleg eléri a 40 milliárdot (1981-ben 16-17 milliárd volt). Ftykowski kormányszóvivő április végén a kö­vetkező adatokat ismertette az újságírókkal. Lengyelországnak ebben a helyzetben éven­te négy milliárdot kellene fizetnie csupán a kamatok törlesztésére, ez az összeg a kon­vertibilis exportból származó bevételek 45 százalékának felel meg. A kormány képtelen­ségnek tartja az ilyen adósságtörlesztést, ezért is tárgyal a különböző pénzintézetekkel az átütemezésről. Amint a LEMP-dokumentum megállapítja: a növekvő infláció semlegesíti a reform pozi­tív eredményeit, súlyosan érinti a lakosságot. Az üzletekből alapvető cikkek hiányoznak, a szolgáltatások rosszak, gondokat okoz a környezetvédelem. Mindez a társadalmi elégedetlenség, a feszültség növekedéséhez vezet. A Trybuna Ludu az első negyedévi statisztikai jelentés kapcsán megállapította: az eredmények nem adnak okot a derűlátás­ra. Csak egy példa: a múlt év hasonló idősza­kához viszonyítva a lakosság pénzbevételei száz százalékkal voltak nagyobbak, az árak pedig ,,csak“ 75 százalékkal emelkedtek. S közben kevés az áru, virágzik a feketepiac, ha valaki valamilyen komolyabb dolgot be akar szerezni, azt - persze nem az állami boltokban - dollárban kell megfizetnie. A fe­ketepiacon egy amerikai dollárért már 5000 zlotyi adnak. Szigorú takarékossági intézkedésekről is döntött a kerekasztal: csökkentik az állam- igazgatásra, a honvédelemre fordított kiadá­sokat, visszaszorítják a beruházások terjedel­mét a tüzelőanyag- és energiaipari, valamint a nyersanyag-kitermelö komplexumokban. Folytatni akarják a veszteséges vállalatok felszámolását. A lakosságot úgy szeretnék részben megvédeni az infláció következmé­nyeitől, hogy bevezetik a bérek indexálását. Egyébként ez váltotta ki a legnagyobb vitát a kerékasztalnál, az OPZZ szerint ez a mód­szer csak súlyosbítja a helyzetet, felpörgeti az inflációt. Az indexálás ugyanis azt jelenti, hogy a béreket 80 százalékban automatiku­san hozzáigazítják az árak emelkedéséhez. Wilczek elképzelései Egy merész elképzeléseiről, bátor intézke­déseiről ismert, korábban sikeres (és gazdag­nak tartott) magánvállalkozó, Mieczyslaw Wil­czek áll jelenleg az ipari minisztérium élén. (Időközben a lengyel nők az év férfijává választották.) A Fiúdé právo nemrégiben ér­dekes interjút készített vele. Megkérdezték tőle, miért dicséri annyira a „svéd típusú szocializmust", s az olasz gazdasági modellt, amely a több százezernyi kisvállalatra épül. A miniszter válasza: Lengyelországnak a len­gyel szocializmusmodellt kell kiépítenie. Varsó egyenjogúsította mindhárom szek­tort: az államit, a szövetkezetit és a magán- szektort, s a lehető legnagyobb mértékben fejleszteni akarja a kis magánvállalatokat is. Az érv: Olaszországban éppen a kisvállalatok állítják elő a nemzeti jövedelem 80 százalé­kát. De míg az olasz társadalom létrehozta az „önkorlátozás" rendszerét, addig Lengyel- országban a bérkövetelések már olyan szin­tet érnek el, amely veszélyezteti a vállalatok létét. Wilczek szerint Lengyelországban nem kell félni attól, hogy a magánszektor kerül túlsúlyba, hiszen az állami alkotja a 80 száza­lékot. Ezért azt akarják elérni, hogy a magán- szektor hatékonyan működjön együtt az álla­mival. Mind kevesebbet beszélnek az utóbbi idő­ben a lengyel gazdasági reform második szakaszáról. Mi ennek az oka? Hol tart most a reform? Wilczek szerint napjainkban külön­leges helyzetben vannak, különleges gazda­sági elvek érvényesülnek. ,,A gazdaság az olyan közvetlen piaci mechanizmus felé tart, amelyben az állami beavatkozás minimális lesz." E politika alapelvei: a különböző szek­torok már említett egyenjogúsága; nem korlá­tozzák a magánvállalatok alkalmazottainak számát; megengedett a külföldi töke részvé­tele is. Állítólag rövidesen megalakítják az első részvénytársaságokat. Az állam a tervek szerint lemond az árak szabályozásáról, mindhárom szektorra azonos adószabályok érvényesek, s ugyanolyan feltételek alapján vehetnek fel hiteleket stb. xxx Lengyelország a szocialista megújulás út­ját járja, erről nem téríthetik le sem a gazda­sági gondok, sem a különböző belső és külső nyomás - mondotta Jaruzelski a pártértekez­leten, ugyanakkor bírálóan rámutatva, hogy a változások üteme lassú, az intézkedések nem hozták meg a várt eredményeket. ,,Az egyik legnagyobb probléma, hogy a forradal­mi változások élén álló párt is túl lassan változik, sok esetben lekésik azokról a folya­matokról, amelyeket ő maga kezdeménye­zett." Elhangzott az is, hogy az emberek szeretné­nek jobban élni - ez teljesen érthető Kérdés, hogy mikor sikerül kilépni a krónikus ne­hézségek ördögi köréből. „A gazdaság ke­mény igazságait nehezen lehet összehangol­ni a dolgozók elvárásaival. A kompromisszum a politikában hasznos lehet. A gazdaságban azonban csak elnyújtja a betegség idejét." Ha nagyon röviden kellene összefoglalni, hogy mire van szükség Lengyelországban a választásokig hátralévő napokban és azok után is, a józanságot és a politikai érettséget kellene kiemelni. A kerekasztal az egyetértés kialakításának fontos állomása volt, ezt az utat folytatni kell,- s éppen ezért nem szabad megengedni a konfrontációs módszerek elu­ralkodását. Vagyis: mindenki tartsa tisztelet­ben a közösen elfogadott játékszabályokat. MALINAK ISTVÁN (Archívumi felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents