Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
K étségtelen, hogy a peresztrojka első igazi megmérettetése a márciusi képviselőválasztás volt. A mindenütt nagyon aktív, sokhelyütt egyenesen viharos választási kampány egyértelművé tette: többről van itt szó, mint a népi küldöttek megválasztásáról. így váltak a választások egyfajta népszavazássá, amely az átalakítás elsöprő sikerét hozta. A párt által kezdeményezett megújhodási politika iránti elismerést jelzi, hogy még az „arányos képviselet" mesterségesen kidolgozott, görcsös igyekezettel megtartott „keretszámai" idején sem került be annyi kommunista a parlamentbe, mint éppen most. Pedig ezúttal nem voltak kvóták, felsőbb utasítások, „csak" szabad jelöltválasztás, pontosabban: jelöltek választása, hogy azután a jók közül valóban a legjobbakat bízzák meg a tömegek érdekeinek képviseletével. Természetesen akadtak választási körzetek, ahol az új elvek helyett inkább a régi, úgymond, bevált módszerekhez ragaszkodtak: felülről „súgtak", ki legyen jelölt, s nehogy mégis másképp alakuljanak a dolgok, megmaradtak az egyesjelölésnél. S mivel a nagy ország minden sarkából még nem fújta ki a peresztrojka szele a múlt porát, volt, ahol az új parlamentbe régi módon választottak képviselőt. Másutt hiábavalónak bizonyult a nagy igyekezet, a négy év alatt aktívvá, öntudatossá, önérzetessé és határozottá vált tömegek végigvitték akara1989. május 25-én ül össze Moszkvában a népi képviselők I. kongresz- szusa. • A testület 2250 tagját 1989. március 26-án választották meg. Pontosabban 292 képviselőt később, mivel az egy vagy több jelölt nem szerezte meg a szükséges szavazatmennyiséget. • A népi képviselők kongresszusa választja meg az államfőt, valamint az 542 tagú Legfelsőbb Tanácsot. • A Legfelsőbb Tanács egyötödét évenként felújítják, elméletileg tehát öt év alatt teljesen kicserélődhetnek a testület tagjai. • Kétkamarás, állandó szerv lesz a Legfelsőbb Tanács, ennek megfelelő apparátussal és munkatársi gárdával fog dolgozni. • A Nemzetiségi Tanács tagjai csak azok a képviselők lehetnek, akik a nemzetiségi-területi választási körzetekben szereztek mandátumot. A Szövetségi Tanács tagjai a területi választókörzetekben megválasztottak közül kerülnek ki. A társadalmi szervezetek részéről megválasztott képviselők bármelyik tanács tagságáért indulhatnak. • A képviselők 17,1 százaléka nő, 18,6 százaléka munkás, 11,2 százaléka kolhoztag. tukat, s igazi szószólókat választottak maguknak. Még a választási kampány idején világossá vált, milyen károsak ezek a súgások. Nemcsak azért, mert esetleg erre nem méltó emberek kaptak mandátumot. Tény, hogy sokszor kiváló ember volt a felülről menedzselt jelölt, s éppen abba bukott bele, amit biztosítéknak szántak. Sokkal aggasztóbb, hogy ilyen esetekben az emberek már csak dacból sem szavaztak az agyontámogatott jelöltre, (akinek erre éppenséggel nem is lett volna szüksége, csak az apparátus aggodalmaskodott), s választottak mást, akár olyat is, akinek nem volt valami vonzó programja. „Menet közben" már nem lehetett nagyon változtatni ezeken a dolgokon, nem is szólva arról, hogy a központi vezetés minden erővel igyekezett elkerülni a beavatkozás legjelentéktelenebb formáit is. Tapasztalatgyűjtésnek viszont kiváló alkalom volt a választási kampány, még ha nem is a legkellemesebb dolog, ha az ember a saját kárán tanul. Aggodalmak Ratmir Bobovikov, a vlagyimiri kerületi pártbizottság első titkára a KB-ülésen elhangzott felszólalásában aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a korábbiaknál kevesebb munkást választottak képviselővé. Javasolta, a jövőben csökkentsék a társadalmi szervezeteknek fenntartott mandátumok számát, s határozzanak meg egy bizonyos kvótát a munkások képviseletére. Véleménye szerint ez annál is inkább indokolt lenne, mivel „a választások bizonyították: az értelmiség képviselői a körzetekben is képesek aktívan küzdeni megválasztásukért". Nem Bobovikov volt az egyetlen, akinek aggodalmai voltak a megfelelő képviselet miatt. Valentyin Meszjac, a moszkvai kerületi pártbizottság első titkára szólt a választási kampányt kísérő negatív jelenségekről. Vitathatatlan, a peresztrojka nagy vívmánya, hogy az emberek szabadon kifejezésre juttathatják nézeteiket és véleményüket, • Mihail Gorbacsov és felesége választók és újságírók gyűrűjében a szavazás után Távolról sem túlzás a „történelmi" jelzőt használni, ha minősíteni akarjuk azokat a változásokat, azt a folyamatot, amely négy évvel ezelőtt kezdődött a Szovjetunióban. Az átalakítás eddigi eredményeit, tapasztalatait elemezte és értékelte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának áprilisi plénumülése, s megerősítette ezt az értékelést, amelyet a tömegtájékoztató eszközök egy kicsit talán már el is koptattak. De a tény attól még tény marad. Nincs ugyanis olyan területe e hatalmas ország életének, amelyet ne érintenének a változások. Hogy milyen mértékben, milyen eredménnyel - ez volt az áprilisi KB-ülés témája, s egyben nagyon élénk vita tárgya. méltó embereket választhatnak meg a legfelsőbb irányító testületekbe. Ugyanakkor látni kell azt is, ezek az éltető folyamatok úgy játszódnak le, hogy a lakosság jelentős részénél még hiányzik a megfelelő politikai kulturáltság, s a gazdasági és politikai reformok jogilag még nem eléggé garantáltak. Emiatt következett be a moszkvai kerület több járásában az a sajnálatos dolog, hogy - mint mondotta - „a választók egy része a nem formális szervezetek és vezetőik befolyása alá került, akik túl szabadon értelmezik az olyan fogalmakat, mint a »demok- rácia« és a »glasznoszty«“. Meszjac szerint az ilyen esetekben a választók nem az adott személyek ellen szavaztak, hanem az ellen, hogy azokhoz az irányító szervekhez tartoznak, melyek csak lassan oldják meg a sürgető kérdéseket; a fonákságok és a pangás ellen szavaztak. Abdurahman Vezirov, az Azerbajdzsán KP KB első titkára is egyes nem formális szervezetek negatív tevékenységére hívta fel a figyelmet. Azerbajdzsánban a megválasztott képviselők 35 százaléka munkás, vagyis minden eddiginél több. Emellett a képviselők egynegyede párttag, illetve tagjelölt. Ezért, meg a választásokon való nagyarányú részvétel miatt számos bírálat éri a köztársaságot. A bírálatok külföldi rádióadók műsoraiban, ezenkívül a moszkvai, baltikumi, moldáviai nem formális szervezetek részéről hangzanak el azzal a nem leplezett céllal, hogy diszkreditálják az azerbajdzsán párt- és állami vezetést. Gyakori vendégek lettek a köztársaságban - de nemcsak ebben a köztársaságban - e szervezetek ügynökei, akiknek célja a helyzet destabilizálása, a nemzetiségek közti viszály szitása, miközben igyekeznek elfogadtatni saját „népfrontos" modelljüket. Bírálatok Megszokottá vált már az átalakítás évei alatt, hogy a szovjet párt- és állami vezetés a legszigorúbban kerüli az ország helyzetének szépítését, következetesen bírálóan értékeli a gazdasági állapotokat, a társadalmi folyamatokat. A központi bizottság áprilisi ülése is ilyen bíráló hangnemben zajlott - a tényleges helyzetkép megrajzolása érdekében. Rámutattak arra, hogy sok helyütt visszaélnek a glasznoszttyal és a demokráciával, egyes személyek és csoportok alap• Választási nagygyűlés Moszkvában (CSTK-felvétel és archívum) jában véve nem az átalakításért harcolnak, hanem inkább a politikai hatalomért. Egyesek az - úgymond - „demokratikus" eszmék érdekében hajlandók lennének lemondani a szovjethatalomról és a lenini pártról. Nem szabad megengedni, hogy az átalakítás jelszavával olyan emberek csatlakozzanak ehhez a folyamathoz, akik csoportérdekeket, sót személyes érdekeiket tartják csak szem előtt. Meglehetősen gyakorivá vált az utóbbi időben, hogy a köztársaságokban, kerületekben, városokban a központot bírálják, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnék. Pedig - s ez vitathatatlan tény - az átalakítás lényegesen nagyobb önállóságot adott a helyi szerveknek, számos kérdés megoldásában kizárólagos jogot élveznek. Ugyanakkor gyakran fordul elő, hogy Moszkvát teszik felelőssé még azért is, ha valamilyen áru felkerül a hiánycikkek listájára. Való igaz, hogy a nagyobb önállóság nemcsak jogokkal jár, hanem több gonddal, kötelességgel, de mindenekelőtt nagyobb felelősséggel is, amit a helyi vezetők már nem vállalnak olyan szívesen. Ez a másra mutogatás fordított irányban is működik: „fent" úgy vélik, azért lassú az előrehaladás, mivel „lent" késlekednek. Vlagyimir Melnyikov komi kerületi első titkár úgy vélekedett, azért zajlik ez a kölcsönös bírálgatás, mivel még nem fejeződött bé a központi bizottság apparátusának átszervezése, s így a KB még nem képes megfelelően irányítani a „lenti" helyzetet. Úgy vélekedett, az alulról jövő információk egy részéhez csak „fésült" formában jutnak hozzá a politikai bizottság tagjai, sőt a központi bizottság apparátusa nyilvánvalóan óvja a főtitkárt a helyi kiélezett helyzetekről szóló információktól. Ezért alakulhat ki a pártvezetésben olyan benyomás, hogy az átalakítást a kerületi, városi pártbizottságokban fékezik. Melnyikov úgy vélekedett, hogy ezt sugallja sokszor a sajtó is. A lapok gyakorta csak azokat tartják az átalakítás híveinek, akik szembefordulnak a helyi pártszervekkel. Más vonatkozásban is kijutott a sajtónak a bírálatokból. Eszerint teret adnak olyan publicistáknak, akik az átalakítással és a szocialista életformával össze nem egyeztethető pozíciókból lépnek fel, megpróbálnak olyan képet alkotni a pártmunkásról, mint az átalakítás fékezőjéröl. Az ilyen publikációk károkat okoznak a párt- és állami kádereknek. Eredmények Hiba lenne a fentiek alapján azt a következtetést levonni, hogy túl sok probléma van az átalakítás politikájának megvalósítása terén. Nem megy ugyan simán, de ez érthető is, hiszen egy egészen új politikai irányvonalról van szó, amely kihat a társadalom életének minden területére, minden egyes ember életére. „Tény - mondotta zárszavában Mihail Gorbacsov -, ma történelmi jelentőségű feladatokat oldunk meg. De az emberek ma élnek, őket mindenekelőtt reális életfeltételeik gyors javulása érdekli. Ez ellentmondásos helyzetnek tűnik. Éppen ezért a politikában nagyon fontos a problémák lényegének megértése, azoknak a megoldásoknak a megtalálása, amelyek maximálisan megfelelnének a realitásoknak. Ez az SZKP politikai tevékenységének lényege." Az SZKP főtitkára ezúttal is megállapította, hogy lassúbb a haladás, mint korábban feltételezték, de vitathatatlan, hogy van haladás, s egyes területeken nagyon számottevő. Példaként említhető az irányítás alacsonyabb szintjeinek megnövekedett önállósága, a gazda-szemlélet térnyerése az iparban és a mezőgazdaságban- elég a szövetkezeti mozgalom kibontakozására, az önelszámolás és önfinanszírozás alkalmazásának eredményeire, a bérleti rendszer sikereire, a tulajdonformák bővülésére utalni. Ahol okosan élnek ezekkel a lehetőségekkel, az eredmények sem maradnak el. Ahogy az eredményeket, ugyanúgy az eredménytelenséget sem lehet eltitkolni, hiszen a nyilvános tájékoztatás széles körben kibontakozott. Gyakorlatilag nincsenek tabu témák. így az emberek maguk alkothatnak véleményt a íejátszódó folyamatokról, s a választási eredmények azt mutatják, a döntő többség nem tudja elképzelni az ország és saját jövője alakulását a reformok nélkül. Ezért kapta meg a párt az átalakítás kezdeményezője, szervezője és irányítója a bizalom mandátumát. Rövidesen összeül Moszkvában a népi küldöttek kongresszusa. Kezdetben döntenie kell több szervezeti kérdésről, hiszen teljesen megújul a parlament munkájának formája. Ám mindenekelőtt meg kell határoznia az ország fejlesztésének prioritásait, a választási programokból ki kell választania a legsürgetőbb kérdéseket, meg kell határoznia a megoldás módját. Hiszen- közgazdászok számításai szerint - több billió rubelra lenne szükség minden képvi-‘ selö gazdasági és szociális programjának megvalósításához. Vagyis az igazi megmérettetés még hátra van. GÖRFÖL ZSUZSA
