Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 19. szám
idő fontos tényező mindannyiunk életében. Korántsem mindegy tehát. hogyan osztjuk be. használjuk ki időnket. s tudunk-e vele okosan, gazdaságosan sáfárkodni. Több szólásmondás is igazolja állításunkat, például: ..lopod a drága időmet", „az idő pénz" stb. S ha hihetetlen is, de személyiségünkről, a természethez és társadalomhoz való viszonyunkról, sót világnézetünkről is vallunk azzal, ahogyan időnket beosztjuk. De hogyan beosztani, amikor úgy érezzük. hogy az időből sosincs elég. S általában mindannyian időhiánnyal küszködünk, legyen szó akár felnőttről, akár tanulóról, diákról. Ók az idő szorítását talán még jobban érzékelik, mint a felnőttek, az iskolában ugyanis naponta számot kell adni a feladatok teljesítéséről. Gyakran emlegetjük a tanulók túlterhelését is. ami az állandóan növekvő ismeretanyagnak és az idő szűkösségének összeütközéséből, szorításából ered. Ezúttal mégsem a tanításra szánt időkeretet, a tanítási órákon eltöltött időt szeretnénk megvizsgálni, mérlegre tenni, hanem éppen azt. ami a tanítás után következik. amivel a tanuló alapjában véve szabadon rendelkezik, s azt önmaga osztja be. Tehát azt, hogy szabad idejéből mire menynyit fordít, igaz-e teljes mértékben, hogy a tanulóknak semmire sincs idejük, s éjt nappallá téve tanulnak, még alvásra is alig jut idejük. Márpedig a tanulóknak, az alváson kívül, sok minden egyébre is szükségük van: sportra, szórakozásra, tévénézésre, rádióhallgatásra stb. Hogy e kérdésekre választ kapjunk, a múlt év decemberében két gimnázium négy osztályának tanulóival egy héten keresztül lejegyeztettük'azt a tevékenységüket, ami szabad idejüket kitöltötte. Első kérdésünkre - mikor ér véget a tanítás? - a válasz nem volt meglepő, hiszen eddig is tudtuk, hogy általában fél kettőnél korábban sohasem végeznek, annál inkább meglepett, hogy a hét legtöbb napján ennél bizony jóval később, azaz fél három-háromkor ér véget a tanítás. Sót, van iskola, ahol hétfőn 18.10-ig is eltart az iskolai foglalkozás. A tanítás után természetesen következik az étkezés, az ebéd. kinek az iskolában, kinek otthon, a tanuló választása szerint. (Bár nem is egészen aszerint, hogy ki mit választana legszívesebben, mivel pontos rendelkezések szabályozzák, ki étkezhet az iskolai étkezdében, ki nem - de ezzel a kérdéssel itt most nem kívánunk foglalkozni, mint ahogy azzal sem. hogy a tanítást a déli órákban ebédszünet szakítja félbe, aminek a hatása szintén nem egyértelműen pozitív.) A délután a szakkörök, a tanfolyamok és a mozgalmi munkák ideje. A felmérésből kiderül, hogy ilyen elfoglaltsága alig van a tanulónak, nem számítva egy-egy biológiai, számítástechnikai, fizikai szakkört, de ezek sem túl gyakoriak. A délutánjuk tehát e tekintetben elég szabad. Meglepően kevés a tanulók mozgalmi tevékenysége, az ifjúsági szövetségben végzett munkája, amely a személyiségformálás. a világnézeti nevelés szempontjából is nagyon fontos lenne. Hiszen elméleti ismereteiknek főképpen itt szerezhetnének érvényt, a tanulók itt alkalmazhatnák a gyakorlatban azt, amit megtanultak. Az út hazáig általában nem tart 25-30 percnél tovább. Nem tudni, a véletlen hozta-e úgy, hogy a megkérdezettek között szinte alig akadt diák, akinek ennél több időt venne igénybe a hazautazás. A diákok legfontosabb délutáni,kora esti tevékenységei közé tartozik a másnapra való felkészülés. Ez szóbeli és írásbeli lehet. A szóbeli felkészülés általában egy és három órát vesz igénybe; hétfőn az említettek miatt (18 óra után ér véget a foglalkozás) a késő éjszakába is nyúlhat; az Írásbeli felkészülés ennél lényegesen rövidebb, általában nem több egy óránál. Az is elgondolkoztató. hogy van. aki egy órát, van, aki három órát vagy még ennél is többet tanul a következő napra. A napi háromórás felkészülés kétségtelenül sok, és kimerítő a tanuló számára, egészségi ártalmak nélkül aligha végezhető huzamosabb ideig. Nagy különbség mutatkozik azonban a középiskola alsó (1-2.) és felső (3-4.) osztályai között, ami a felkészülés időtartamát illeti. Ez az alsóbb osztályokban nem haladja meg a napi másfél órát. Következő kérdésünk a tanulók sporttevékenységére irányult. A válaszokból kiderül. hogy a diákok hét közben keveset vagy alig sportolnak, keveset mozognak; egy- egy diák úszni jár, a lányok közül néhány az aerobicnak hódol, és ez minden. Sajnos a tanulók a hétvégeken sem sportolnak többet, pedig akkor több a szabad idő. Vidéken némileg talán több időt fordítanak sportolásra, mint városban. Ritka kivétel a rendszeresen sportoló diák, s az is rögtön megállapítható, hogy a versenyszerűen sportoló tanuló két-három napon át kb. három órát tölt edzéssel. Sajnálatos megállapítás, hogy tanulóink otthon nagyon kevés fizikai munkát végeznek, mintha ilyen nem is lenne. Ritkán akad fiú, aki hét közben, de akár a hétvégén segítene szüleinek valamilyen kétkezi, illetve házi munkában. E téren lényegesen több a lányok elfoglaltsága; takarítanak, mosogatnak, mosnak, vasalnak, bevásárolnak, segítenek a főzéskor stb. Ezúttal nem feladatunk a munka, a kétkezi munka ember- és jellemformáló szerepét fejtegetni, mégis jó lenne ezen az állapoton a szülőknek is elgondolkodniuk, és gyermekeik nevelését fontos lenne úgy irányítani, hogy fiaikkal- lányaikkal megosztva végeztessenek házi munkát, hiszen ezzel mindkét tél csak nyerhet. Játék és szórakozás volt a következő kérdés, amelyre válaszoltak. Sajnos, fiataljaink ezekre sem fordítanak sok időt; játszani szinte egyáltalán nem játszanak; akad ugyan, aki testvérével, esetleg számítógéppel játszik vagy sakkozik. (Persze lehet, hogy a fogalom túl általános vagy degradáló már ebben a korban, ki tudja?) Vagy azt se tudják, mire is lehetne játszani? Pedig jó lenne, ha tanulóink felszabadultan, gondtalanul tudnának játszani is, hisz nagy íróink- költőink bizonyára nem véletlenül emlege- tik-emlegették a játékot: „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?" (Kosztolányi), „Jó szóval oktasd, játszani is engedd..." (József Attila). Még ha ezek a játék elsődleges fogalmán túl is mutatnak. A szórakozásra már gyakrabban fordítanak időt, persze arra is inkább csak a hétvégén. Szombat-vasárnap rendszerint egy- egy hangverseny, mozi, látogatás, hegedü- lés, programozás, kötés a lányoknál stb. szerepel programjukban. Diákokról, tanulókról lévén szó, érdeklődéssel vártuk a választ arra a kérdésre, hogy mennyit olvasnak? A válaszok e tekintetben is lényegesen eltérőek; szinte mindenki azt válaszolta, hogy „hét közben nincs időm olvasni", a hétvégén azonban valamivel jobb a helyzet, de egy-két óránál több akkor sem jut olvasásra. Rendszeres olvasásról tehát nem lehet beszélni, még ha akadnak is olyanok, akik naponta, alvás előtt olvasnak 30-40 percet. Érdekes és érdemes lenne persze azt is tudni, hogy valójában mit is olvasnak a diákok. az előirt házi olvasmányokon kivül mennyi idejük van saját érdeklődésüket kielégíteni, és persze hogy az milyen? A kérdést természetesen ez irányban is tovább lehetne fejtegetni, de arról sem vagyok meggyőződve, hogy helyénvalók lennének-e a moralizáló, kioktató megállapítások. Lényegesen izgalmasabb az a kérdés számunkra, hogy a tévézés és a rádiózás mennyire vonja el a tanulókat az olvasástól? A felmérés azt igazolja, hogy bár ezekre sem jut a tanulóknak különösebben sok idejük, a tévézésre mégis több időt fordítanak, azaz ha olvasnak is, rendszerint csak addig, míg nincs műsor a tévében. Péntektől vasárnapig a tévénézés időtartama is ugrásszerűen megnő. Ezért e helyen is jegyezzük meg: a televízióban a tanulóknak azt érdemes nézni, ami hasznos, ismereteiket és érzelmi világukat gazdagítja; a felelőtlen, meggondolatlan tévézés elveszett idő. Másrészt, az sem mindegy, milyen műsorból válogathatnak a fiatalok. A rádiózás jóval kevesebb időt vesz el a fiataloktól, de a fenti megjegyzések itt is érvényesek. Nem mindegy, hogy mit és mikor hallhatnak. Természetesen a rádiónak is maximálisan élnie kellene az iskola által támasztott követelmények kielégítésével. Felmérésünk utolsó előtti pontja az alvásra vonatkozott. Hét közben általában 22 órától reggel 6-ig, azaz kb. nyolc órát alszanak a középiskolások, de ez is attól függ, mikor milyen a napi elfoglaltságuk, megterhelésük, illetve bentlakó-e az illető vagy utazik. Ezért a hétvégeken több a „lustálkodás", sokan csak kilenckor vagy később kelnek, ekkor pihenik ki a heti fáradalmakat, a koránkelést. Itt is megfigyelhető bizonyos különbség fiúk és lányok között, az előbbiek javára. (A fiúk kényelmesebbek, később kelnek.) Végül az egyebek között a tanulók olyan elfoglaltságai, időtöltései szerepelnek, mint a magnózás, üzletjárás, néptánc, zenekari próba, irodalmi színpad, a bejáróknál csomagolás, utazás stb. Röviden tehát ilyen a gimnáziumi tanulók egy hete, ilyen az időbeosztásuk, amely természetesen csak részben függ tőlük. Vizsgálódásainkkal arra akartunk fényt deríteni: hogyan is tudnak a diákok gazdálkodni idejükkel, mennyire tudatos idő- és munkabeosztásuk, és mindez miképpen járul hozzá személyiségük és világnézetük formálódásához. Nem vitás, hogy annak, aki rendszeresen készül az órákra, olvas, sportol és szórakozni is akar, jól be kell osztania idejét. Az egészséges harmonikusan fejlett személyiség kialakításához viszont mindenre szükség lenne. Az összkép nem túlságosan kecsegtető, még akkor sem, ha arra gondolunk (s ezt egy pedagógus is megjegyezte), hogy: „úgy tűnik, nincsenek is annyira megterhelve a tanulók, mint ahogyan gondoltuk." Igaz is, nem is, mert a hosszúra nyúlt tanítási napok jelentős időt vesznek el a tanulóktól, s ezt az időt alaposabb felkészülésre, regenerálódásra és saját kedvtelésük kielégítésére fordíthatnák. Viszonylag kevés a sportra, szórakozásra, de főleg a rendszeres olvasásra fordított (fordítható) idő. Nem baj, ha a tanulók tévézni, rádiózni is akarnak, sőt megítélésünk szerint az esti tévézés adta lehetőségeket ma már jóval tudatosabban fel lehet használni, úgy beépíteni a tananyagba, hogy elősegítse a tanulók személyiségének a formálását. S jó, ha a közép- iskolás tanuló hasonlóképpen tájékozott a napi kül- és belpolitikai eseményekről, mint a felnőttek. Az esti fömüsor, egy-egy film, dráma bemutatása gazdagítja a tanuló általános műveltségét, formálja világról alkotott véleményét, értékítéletét, logikus gondolkodását. Tulajdonképpen az lenne a helyes, ha a tanuló este hétig, fél nyolcig túl lenne a napi teendőkön, a másnapra vaió felkészülésen. S ha rendszerré válna az alvás előtti olvasás is legalább egymásfél órában. A felmérés eredményein a tanároknak, szülőknek és nem utolsósorban a tanulóknak érdemes lenne elgondolkodniuk, s nemcsak azoknak, akik a vizsgálódásban részt vettek, hanem azoknak is, akik nem. Úgy vélem, nem ártana, ha mi,felnőttek is készítenénk olykor-olykor időmérleget. Dr. TANKÓ LÁSZLÓ, a Pedagógiai Kutató Intézet nemzetiségi iskolák osztályának vezetője ÚJ SZÚ E E 1 1989. V. 12 f~-_ alkalommal a legfiatalabb I / moszkvai képzőművészeti alkotócsoporttal ismertettük meg olvasóinkat. Az Ars-csoport egy évvel ezelőtt alakult Festőkből, grafikusokból. szobrászokból és ipán formatervezőkből áll, akik a legkülönfélébb iskolákat és irányzatokat képviselik. Olyannyira sokszínűek, hogy az ember azt hinné, nem is lehet tökéletes az összhang közöttük A csoport első kiállítását Moszkva egyik elővárosában, Kuncevóban rendezték meg nagy érdeklődés meiiett. Korábbi időszakokban a hivatalostól különböző irányzatot valló művészeti csoportok sokszor évekig harcoltak azért, hogy egyáltalán é- tezhessenek. Ebben a vonatkozásba az Ars szerencsésebb volt. mert az átalakulási korszakban megfürdetett tűrési politika nyomban szemmel látható eredményekkel járt az rodalomban, a képzőművészetben és a filmművészetben A nemrégiben még ürességtől kongó kiállítótermeket megtöltötte az új irányzatokra, a sokáig müteremsarokba kényszerített modem művészetre kiéhezett közönség.- Egyesülésünknek az a célja - mondja Igor Sznyegur, az Ars létrehozásának kezdeményezője -. hogy rendszerezzük a modern művészeti irányzatok ma még kaotikus mintha valahonnan a középkori Európából úszna elő, mégis oly sokát mond rólunk Hozzá hasonló képeket fest Vecsmotov is. Alkotásait nézve az embernek el kell gondolkodnia a világ, a civilizáció sorsáról. Az Uf című festményben megfogalmazott jövőkép félelmetes: a látóhatárig húzódó áramlását, és segítsük a fiatalokat a saját helyük meglelésében Azt szeretnénk továbbá, hogy a fiatalok megismerkedjenek a kívánatos művészeti színvonallal, amely megóvja őket attól, hogy a giccs, a felületesség és a dilettantizmus felé forduljanak A legalitás lecsillapítja az avantgardizmus körül keltett egészségtelen lelkendezést. csökkenti a fiatal művészek körében tapasztalható nihilizmust, ami általában a hagyományok lejáratásához vezet Alapelvünk, hogy minden képzőművészeti műfaj azonosan ítéltessen meg Ezért szerepelnek a kiállításon festők mellett szobrászok, formatervezők és építészek is. Provorotov. a csoport festő tagja a régi. kipróbált témákat dolgozza fel korszerű - eszközökkel Munkái kegyetlenek, sokkoióak. de ugyanakkor gondolkodásra is késztetnek, méghozzá nem hóim: semmiségekről, hanem létkérdésekről Ilyen kép például az Őrültek hajója, amely üszkös oszlopok, amelyeket talán a nap lebukó sugarai, de az is lehet, hogy egy atomtüzvész lángjai világítanak meg Mironov festői világképe az előzőkkel éppen ellenkező: képei nyugalmat és békességet árasztanak, szereti a romantikus tájakat, várakat Az utóbbi időben jobbára absztrakt képeket fest, tónusai azonban harmonikusak, tiszták.. A kijevi Jevgenyij Petrenko absztrakt képei sokkal keményebbek, tónusai ridegek és élesek Filozofikus tartalommal telítettek és aprólékosan kidolgozottak Hudja- kov képei, mókásak Sarov kompozíciói, amelyekben a teret furcsa tárgyak és lények töltik be A közelmúltban Sarov munkáira úgy tekintettek, mint a pangás időszakát kigúnyoló alkotásokra, amelyek sokszor nagyobb hatást értek el, mint bármilyen más, a témára közvetlenül utaló jelmondat, plakát Igor Sznyegur egyik legújabb munkájával jelentkezett a kiállításon. Címe: Bimbó. A művész a következőképpen magyarázza a kép mondanivalóját:- A bimbó a virág kozmosza. A virág élete, tekintet nélkül rövid időtartamát, kozmologikus és hasonlatos az ember életéhez. A virággal s az emberrel egyaránt óvatosan kell bánni O. TORCSINSZKIJ Ny. Vecsmotov: Út EGY VIZSGÁLÓDÁS TAPASZTALATAI
