Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 19. szám
A víz olajszennyezésének veszélyei Beszélgetés Tölgyessy György professzorral * Á prilis első napjaiban járta be a világsajtót az Exxon Valdez tankhajó szerencsétlenségének híre, amely során Alaszka partjainál 250 ezer barrel kőolaj került a tengerbe. A szakemberek véleménye szerint Hiroshima óta nem érte ilyen nagyságrendű katasztrófa a Földet. Az utóbbi évtizedekben azonban nem ez volt az egyetlen méreteiben és következményeiben megdöbbentő, tankhajó által okozott környezetszennyezés, amelyről értesülhettünk. Elég, ha a közel 300 hasonló tragédiából a Cornvall-félsziget partjainak közelében 1967-ben elsüllyedt Torrey Canyon, a La Manche- csatornán 1978-ban a kormányberendezés hibája folytán sziklára futott Amoco Cadiz esetére utalunk. Komoly veszélyt - egy-egy időzített „ökológiai atombombát" - jelentenek a tenger alatti olajfúrások is. Az Északi-tenger közepén, Stavenger norvég kikötővárostól kb. 270 kilométernyire 1978 áprilisában a Bravó nevű fúrószigeten elromlott a furat biztonsági szelepe, s ennek következtében 60 méteres olaj- és földgáz keverékéből álló gejzír szökkent a magasba. Naponta így 400 tonna kőolaj és származékai azonban sokkal „alattomosabb" módon is veszélyeztetik a hidroszférát! A szakemberek szerint a katasztrófákat leszámítva a tartályok mosásakor, a szállítmányok felvételekor vagy olajcserék alkalmával évente mintegy 5 millió tonna kerül belőlük a világóceánokba. És vajon mekkora lehet az a mennyiség, amely évről évre a kontinensek talaj- és felszíni vizeit terheli? Felbecsülhetó-e egyáltalán az olajszármazékok tökéletlen égéséből keletkező, az atmoszférából a vizekbe jutó, szennyezés nagysága?- Mekkora veszélyt jelent valójában a világóceánok, a szárazföldi vízkészletek tömegéhez képest gyakran ,,elenyésző" mennyiségnek tűnő, kiömlött nyers- és motorolaj vagy benzin? - tettem fel a kérdést a hazai szakemberek legilletékesebbjé- nek, a Szlovák Műszaki Főiskola környezetvédelemmel foglalkozó tanszéke vezetőjének, a nemzetközi hírű TÖLGYESSY GYÖRGY professzornak, a tudományok doktorának.-Az ásványi olajok és származékaik már nagyon kis - literenkénti 0,1 mg - koncentrációban is élvezhetetlenné teszik az ivóvizet. Közérthetőbben fogalmazva 1 liter olaj 1 millió liter (!) vizet tesz ihatatlanná. Természetesen az ilyen töménységű szennyezés még nem váltja ki a sós- és édesvizek állat- és növényvilágának pusztulását, de egyes frakcióiból a literenkénti 5-100 mikrogramm már mérgezően hat a tengeri moszatokra és az állatok bizonyos fejlődési stádiumaira. A mérgezési tünetek a halaknál a literenkénti 16 mg-os, az ikráiknál pedig már 2 milligrammos litererfkénti terhelés esetén jelentkeznek. Az édesvizekbe kerülő szuperbenzin 40-100 mg-os literenkénti koncentrációban 48 óra alatt elpusztítja egy-egy patak pisztrángállományát. Közismert, hogy a víz felszínén úszó olajréteg milyen veszélyt jelent a tengeri madaraknak. Másrészt az olaj a szó szoros értelmében elszigeteli a vizet a levegőtől, s ebbe az összefüggő olajfilmbe kerülő hidrofób, azaz víztaszító anyagok, például a peszticidek is feloldódnak, s ezáltal a vízi élővilág számára is mérgezővé válnak!- Milyen fizikai, kémiai és biológiai változásokon megy keresztül a vízbe került kőolaj?- Az ásványi olajok legkönnyebb, illékony alkotórészei csakhamar elpárolognak. A jó oldódóképességgel rendelkező aromatikus szénhidrogének, Így a benzén, a toluén, vagy például a xilén pedig feloldódnak. Az utóbbiak erősen mérgezöek, s ezeket a mikroorganizmusok sem képesek lebontani. Ami megmarad, annak egy része vegyileg elbomlik vagy fotokémiai úton - napfény hatására - oxidálódik. Más része pedig emulziót, vagyis két egymásban nem oldódó folyadék szabad szemmel egyneműnek látszó keverékét képezi Ez az emulzió a tengeri élőlények légzőszerveire, pld. a halak kopoltyúira tapadva gátolja az oxigénfelvételt. A vízben lebegve pedig megakadályozza a napenergia behatolását. A különféle baktériumok és mikroszkopikus gombák biológiai úton hozzájárulnak a szénhidrogének lebontásához, ámde ehhez a folyamathoz nagy mennyiségű oxigénre van szükségük, amelyet természetesen környezetükből vonnak el, ami tovább rontja a magasabb rendű szervezetek élet- körülményeit. Az idő haladtával a hullámverés, az áramlás sok-sok milliárdnyi apró cseppecskére bontja a kiömlött szennyezöanyagot. Ezekre a cseppecskékre plankton, iszap- és homokszemcsék tapadnak, tömegük így megnövekszik, s az aljzatra süllyedve elkeverednek az üledékkel. Itt fokozatosan lebom- lanak, miközben újabb toxikus anyagok szabadulnak fel, amelyek beépülnek az aljzaton élő algák, férgek, rákok stb. szervezetébe. A halak ezeket az élőlényeket fogyasztják, s így a toxikus anyagok mennyisége testükben egyre jobban felhalmozódik. Szaporodóképességük csökken, ivadékaik kevésbé lesznek életképesek. Évek múltán az ásványi olajok illékony, oxidálható és biológiailag lebontható alkotórészei eltűnnek, s a vízbe került eredeti mennyiségnek csak 10-30 százaléka marad meg, amely gyakran a felszínen lebeg.- A közelmúltban bekövetkezett Exxon Valdez tankhajó által okozott katasztrófával kapcsolatban közölték, hogy az olajszennyeződés eltávolítására történt kísérletek, a legmodernebbnek tartott módszerek is csődöt mondtak. Mégis érdekelne, milyen lehetőségei vannak az olajszennyezés elleni küzdelemnek?- Az ilyen katasztrófa következményeit teljes egészében felszámolni lehetetlen, csupán korlátozását, az olajfolt terjedésének megakadályozását lehet megkísérelni. A kikötök csendes vizében vagy a lassú folyókon megpróbálható az olajréteg leszívása. Terjedésének megakadályozása pedig gumi- vagy müanyagtömlök segítségével történhet. A nyilt tengeren azonban ezek a módszerek sikerrel alig alkalmazhatók. Van azonban egy SIRENA elnevezésű - leginkább rugalmas tölcsérhez hasonló berendezés - amely erős hullámzás esetén is jó eredménnyel használható. Segítségével a tenger felszínéről óránként 150 köbméter olaj szívható le Az említett módszereken kívül esetenként különféle abszorbenseket, azaz elnyelő, felszívó anyagokat és detergenseket, szerves szintetikus tisztítószereket is alkalmaznak. Az utóbbiak feloldják az olajréteget, s így megkönnyítik a baktériumok lebontó munkáját. Sajnos, ezek az anyagok erősen mérgezöek - alkalmazásuk gyakran több kárt okoz, mint hasznot Megfigyelték például, hogy az érintett területen a detergensek hatására a fajok 50 százaléka elpusztult.- Köztudott, hogy hazánk felszíni és talajvizei sem mentesek a szénhidrogén-, azaz kőolajszármazékoktól Egy tíz évvel ezelőtt megjelent szakkönyvben olvastam, hogy az 1970-es években a Magyarországra belépő Duna olajterhelése napi 190 tonna volt Persze, ez a szennyeződés nem csak tőlünk szármetzott. Az utóbbi években ugyan javult a Duna vizének minősége, de folyóink tisztaságával távolról sem lehetünk elégedettek. Időnként bizony egyszerre nagyobb mennyiségű olaj is a vizeinkbe jut. Elég, ha a két évvel korábban az Odra folyón levonuló szennyezésre utalunk. Milyen mértékben veszélyeztetik az olajszármazékok vizeinket?- Csehország folyóinak mintegy egyharmada, Szlovákia folyóvizeinek pedig 50 százaléka a nagyon rossz, IV. vízminőségi kategóriába tartozik. A legnagyobb bajt nálunk is a szénhidrogén-származékok okozzák. Az előforduló „balesetek" 90 százaléka olajszennyezéssel jár. Az ivóvízforrások károsodása esetén komoly zavarok állhatnak be a lakosság vízellátásában is. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, milyen helyzet állt elő a hetvenes évek első felében Szlovákia fővárosában, mikor az ún. Bratislava II. számú vizforráselszeny- nyezödött. Ennek következtében új vízforrást kellett kiépíteni, s ez 140 millió koronába került. A csallóközi ivóvízkészletek folyamatos védelme pedig egyre újabb és újabb milliókat követel. Ezekre a befektetésekre azonban szükség van, hiszen 2000-re ebből a 10 milliárd köbméternyire becsült készletből akarják fedezni Szlovákia vízszükségletének 36 százalékát. Kevésbé tudott, hogy a víz, akár ha a legcsekélyebb mennyiségű olajat tartalmazza is - amelyet egyébként nem érzékelnénk - a higiéniai kezelés, klórozás során karbólra emlékeztető szagot kap, s fogyasztásra alkalmatlanná válik. A talajvizek esetében az olajszármazékok bakteriális lebontásával, biokémiai oxidációval, kellő mennyiségű mikroorganizmus és oxigén hiányában, valamint az alacsony hőmérséklet következtében nem számolhatunk. Így például a Csallóköz ivóvízkészlete esetében egyetlen járható útnak a szerinyezóforrás a Slovnaft körül létesített hidraulikus függöny működtetése, a kisebb szennye- zöforrások - autómosók, közlekedési vállalatok, javító műhelyek stb. - víztisztítóinak kiépítése mutatkozik.- Tisztelt Tölgyessy professzor, befejezésül hadd kérdezzem meg. hogy milyen eszközökkel, módszerekkel rendelkezünk a felszíni vizeinket érő, alkalomszerű kóolajszennyeződés felszámolására?- Az olajfolt körülhatárolására, bekerítésére nálunk is használnak különféle gumi- vagy műanyag tömlőket. Alkalmaznak különféle abszorbenseket: bentonitot, krétaport, őrölt gumiköpenyt vagy poli- uretán hulladékot is. A hazai ipar Vapex néven előállít egy hidrofobizált szilikátból készített abszor- benst is, amely a literenkénti 0,1 milligrammos szennyezödési szintig alkalmazható. Az egyetlen tökéletes megoldás azonban a megelőzés, a tisztítóberendezések hálózatának kiépítése, a műszaki előírások betartása, az állam- polgári fegyelem, s egy új, ökologikus gondolkodásmód kialakítása lehet POMICHAL RICHÁRD A gazdasági szabályzók - amelyek jelzik a népgazdasági hatékonyság növekedését - nagy mértékben függenek a bérfejlesztés oly módon történő irányításától, amely ösztönzi a gazdasági átalakítás alapvető célját: az újratermelési folyamat hatékonyságának növekedését. A bérfejlesztés szabályozásának napjainkban bevált formája - véleményem szerint - nem képes az átalakítás végcélját ösztönző funkciójuk betöltésére, vagyis az újratermelési folyamat hatékonyságának növekedését elősegíteni. Ezek a bevált formák pedig a termelés tiszta növekménye, illetve meghatározott tarifarendszer szerint működnek. A tiszta, azaz nettó termelés volumenében bekövetkező változásokkal kapcsolatos bérszabályozás arra ösztönzi a vállalkozót, hogy takarékoskodjon a tárgyiasult munkával, egyúttal fékezö- je azoknak a szerkezeti változásoknak, amelyek az anyag felhasználása növekedésével járnak. A tarifarendszer módosításával bizonyos tervezett struktú- rális változások átvetíthetők bérek alakulásába, limitálásába, de ez rugalmatlan, ha a változásoktól való eltéréseket nézzük, tekintet nélkül arra, hogy a piac igényelte termékek vagy a szolgáltatások növekedéséről, illetve csökkentéséről van szó. KRITÉRIUMOK A felsorolt tényezőkből kiindulva a bérszabályozás kritériumaként az átalakítás fő célját kell deklarálni, vagyis az get vonnának el, amely megfelelne a rentabilitás tervezett és tényleges alakulása közötti különbségeknek a bérköltségek tervezett volumenéből számítva. Mindkét említett esetben a költségek, illetve a bérek rentabilitásának visszaeséséből származó elvonások hatásaként csökkenje kell a béralapnak, és ezzel összefüggésben biztosítania kell a gazdálkodás eredményessége és a bérmerítés közötti egyensúlyt (kötelező viszont a többi alap képzése). A bérszabályozás javasolt módozatai kikényszerítik a szankciónáló elvonások megszüntetését a rossz minőség esetén, valamint a nyereségelvonás meghatározása esetén a bírság passzív egyenlegekor (szaldójakor) felszámítható tételeket is meg kell szüntetni. Látnunk kell ugyanis, hogy a béralap képzése teljes mértékben a vállalati gazdálkodás eredményességére épül: minden bizonnyal kedvezően hatna, ha megszüntetné a béralap progresszív adóztatását egy bizonyos határ felett, és a vállalati rentabilitás nagy mértékű in- gadozásából^ adódó következmények kiküszöbölésere a nyereség adóztatásának progresszív rendszerét kellene érvényre juttatni. A költségrentabilitás 10 százalékának megfelelő adót nem nevezhetjük progresszív adónak. A költségrentabilitás 10 százalékának megfelelő nyereség után nem kell progresz- szív adót fizetni. A rentabilitás minden egyes további egy százaléka esetleg két százalékkal emelné az elvonás alapdíj- szabályozását. Az ajánlott módszerek módosíthatpk oly módon, hogy a járulékos elvonás a béralapból történik. Ennek csupán újratermelési folyamat hatékonyságának növelését. Ha a bérszabályozás, mint az egyik, a hatékonyságot ösztönző közgazdasági irányítási eszköz be akarja tölteni funkcióját, biztosítania kell a termelési tényező átválthatóságát (konvertálhatóságát), amely az optimális felhasználás alapvető feltétele. E követelménynek két kritérium felel meg: a költségek, avagy a bérköltségek rentabilitása. Mindkét esetben feltételezzük, hogy a béreszközöket költségjelle- gű bérekre és a béralapra osztjuk, amelyeknek az összes bérekből esetenként a költség jellegét bérekből számított minimális arányát a központ határozza meg, kötelező érvénnyel. A költségjelle- gü bérek nagyságát a vállalat állapítja meg a termelési program és a kalkuláció, illetve a keresetek és a rezsijellegü bérek limitált összegének a mutatókhoz való hozzáadásával, a költségek gazdaságosságának, rentabilitásának növekedését biztosítva. A költségtényezők rentabilitási kritériumának érvényesülése esetén a bérfejlesztés szabályozása attól függően működik, hogyan alakul a költségek rentabilitási százaléka, éspedig alacsonyabb rentabilitás esetén a vállalat nyereségéből a költségek túllépésének 50 százalékát fizetné be az állami költségvetésbe, azt megelőzően, hogy saját alapjait feltöltené. Ezzel az elvonással tulajdonképpen a vállalat konpenzálná a nyereségből történő elvonás csökkentését azon a címen, hogy túllépte a költségszintet. Annak következtében, hogy érvényesül a termelési tényezők átválthatósága, nem szükséges külön vizsgálni, hogy vajon a gazdaságosság csökkenése az élő, vagy a tárgyiasult munka felhasználásának növekedésével követ- kezett-e be. MÓDSZEREK A bérek gazdaságossági kritériumai nak érvényesülése egyformán ösztönzi az élő- és a holt munkával való takarékos gazdálkodást, ugyanis a vállalkozói tevékenység hatékonyságának növekedésére egyformán hatnak. A rentabilitás növekedése egyformán tükröződik a béralap és a vállalat többi alapjainak az alakulásában. A gazdaságosság csökkenése viszont olyan következménnyel jár, hogy a nyereségből akkora összepszichológiailag lenne értelme, ugyanis az alapképzés kötelező sorrend szerint történik. A béralap csökkenése ugyanannyi lenne, de előfordulhatna olyan eset is, hogy a járulékos elvonásnak nem volna fedezete már a béralapképzésnél. „IRÁNYTŰK11 A bérszabályozás ismertetett lehetőségei a közgazdasági szabályozókkal és az elvonásokkal egyetemben olyan harmonikus egységet alkotnak, amely aktív ösztönzője a vállalkozói magatartásnak a társadalmi célokkal összhangban, amely célok viszont hosszú távon garanciát jelentenek ezen elemek érvényességére. Kimutatható az is, hogy a felsorolt módszerek egyszerűsítik a gazdasági hatékonyság növelésére tett horizontális és vertikális jellegű erőfeszítéseket, amely majd a nemzeti jövedelem növekedésében mutatkozik meg. A bérszabályozás bármely ismertetett módja egyszerűsíti az elvonások rendszerét, biztosítja az állami költség- vetés tervezett mértékű bevételét, és összhangban van az átalakítás alapvető célkitűzésével, az újratermelési folyamat hatékonyságának emelésével. A vállalatot arra ösztönzi, hogy ésszerűen bánjon a termelési tényezőkkel, hiszen lehetőséget teremt azok átválthatóságára, nem akadályozza a szerkezeti változtatásokat, és nincs teljesítményvisszatartó hatása. Ezek a módszerek egyszerűek, érthetők, és ami nagyon fontos, különösebb módosítás nélkül alkalmazhatók az egyes belső vállalati részegységekben, persze szilárdan a munka utáni javadalmazást, a gazdálkodás eredményességét, a teljesítményt véve alapul. A két módszer kiindulópontja az átalakítás lényege, éppen ezért nem a vállalkozói tevékenység akadályozói, hanem a vállalkozó ésszerűbb magatartásának, cselekvésének iránytűi. Alkalmazásuk esetén mindenképpen javulna a tervezés színvonala, hiszen szűkítik a spekuláció lehetőségét az egyes termelési tényezők fogyasztási szintjének meghatározásánál, ugyanis a tervezett szinttől való eltérések következményei egyformák. JAKUB VOJÓÍK mérnök, a Bratislavai Priemstav vállalat munkatársa A bérszabályozásnak ösztönöznie kell
