Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-05 / 18. szám
KŐIT Körkép ÁTALAKÍTÁS A KGST SZABVÁNYÜGYI TEVÉKENYSÉGÉBEN Közös erővel elkészült a 3000 MW-os Wilhelm Pieck Hőerőmű Március végén üzembe helyezték a jánschwaldi Wilhelm Pieck Hőerőmű utolsó, hatodik blokkját, s ezzel a 3000 MW beépített teljesítményű energetikai kolosszus építése befejeződött. Ez volt az NDK legnagyobb energetikai beruházása az utóbbi tíz év folyamán. A hőerőmű építése szovjet, lengyel, magyar és jugoszláv szakemberek, munkacsoportok részvételével valósult meg. A Wilhelm Pieck Hőerőmű lett a Braunkohlen- kraftwerke kombinát legnagyobb vállalata, amely naponta 72 millió kWh villamos energiát termel. Ez az ország villamosenergiatermelésének 13,4 százalékát képezi, s teljes mértékben fedezi a háztartási áramfogyasztás szükségleteit. Amint arra a Neues Deutsch- land rámutat, az NDK villamosenergia ipara jelenleg 24 OOO MW beépített erómúvi teljesítménnyel rendelkezik, s ennek körülbelül a fele 1971 óta épült fel. A villamosenergiatermelés 83 százalékát a hazai barnaszén tüzelésével fedezik. A kizárólag 500 MW-os blokkokkal felszerelt jánschwaldi erőmű naponta 95 000 tonna barnaszenet fogyaszt, amit a közeli külszíni bányákból szállítanak ide. Megépítése 9,6 milliárd márkába került. A turbinákat és a generátorokat a Szovjetunióból, Leningrád- ból szállították, az építési munkák jelentős részét lengyel vállalatok végezték el, Magyarország hatékony elektromos szűrőkkel ellátott pernyefelfogó berendezést szállított, a jugoszláv dolgozók pedig a csőszerelési és a szigetelési munkákhoz nyújtottak segítséget. A szénszállítást, a pernye elhordását, valamint a hűtőtornyok vízellátását számítástechnika vezérli. A hulla- dékhöt a közeli kerületi székhely fűtésére is felhasználják. (S. H.) Zdenék Jünger mérnök, kandidátus, a Szövetségi Szabvány- és Mérésügyi Hivatal elnöke sajtótájékoztatón számolt be a napokban a KGST-szabványok hatékonyabb képzésére és érvényesítésére irányuló intézkedésekről, valamint a külkereskedelem fejlesztését gátló műszaki problémák felszámolásáról. Rámutatott, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztás 1991-2005-ös évekre szóló kollektív koncepciójának, amelyet a KGST 44. prágai ülésszaka 1988 júniusában fogadott el, az a rendeltetése, hogy fokozatosan kialakítsa a feltételeket az áruk, a szolgáltatások és más termelési tényezők szabad mozgásához, az érdekelt államok egységes szocialista piacának kialakításához. A kollektív koncepció megvalósítására fokozatosan kerül sor. Az első szakaszban többek között intenzívebbé kell tenni a KGST- szabványokat közelebb kell hozni az egyéb nemzetközi szabványokhoz. Ez nagyon fontos feladat, mert amint a KGST keretei között folyó tevékenységben, s más nemzetközi szervezetek gyakorlatában tapasztalhatjuk, az integrációs folyamatokban nagy nehézségeket okoz a műszaki szabványok különbözősége, s ezek egységesítése hosszan tartó, bonyolult munkával jár. A szabványok egységesítésének fontosságát már a helsinki konferencia 1975-ben elfogadott Záróokmánya is hangsúlyozta, a bécsi utókonferencia pedig 1989-ben megállapította, hogy a szabványok, a szállítási feltételek és a biztosítási együttműködés összhangba hozása a nemzetközi kereskedelem és ipari együttműködés további fejlesztésének egyik alapvető feltétele. A szabványok egységesítése tehát végső fokon a termelés hatékonyságára, a munkatermelékenység növelésére is kihat. A KGST említett 44. ülésszaka után a KGST Állandó Szabványügyi Bizottsága azonnal hozzálátott a reá háruló feladatok teljesítéséhez. A küldöttségek vezetőinek 1988 szeptemberében tartott rendkívüli ülésén meghatározták az eljárás módját és feltételeit, s létrehoztak egy szakcsoportot a konkrét javaslatok kidolgozására. A szakcsoport által előterjesztett munkaprogramot a Szabványügyi Állandó Bizottság 65. ülése megvitatta, amelyen azonban a nyílt vita és a bíráló hozzáállás ellenére nem sikerült egységes álláspontra jutni. Ezért szükségessé vált az állandó bizottság 66. (rendkívüli) ülésének összehívása a függőben maradt kérdések megtárgyalására. Erre 1989 februárjában került sor. Az állandó bizottság rendkívüli ülése a munkatervet alapjában véve elfogadta, egy jelentős kérdést azonban nem sikerült lezárni, ezért ezt a bizottság elbírálás céljából a KGST Végrehajtó Bizottsága elé terjeszti, s a KGST Tanácsára bízza a végleges döntést. A Kemerovugol termelési egyesülés legnagyobb kuzbaszi szénbányájában, a Krasznogorsz- kij Bányaüzemben az elmúlt évben több mint 120 ezer tonna szenet fejtettek terven felül. A tartósan jó eredményeket a bánya jó műszaki felszereltségének köszönhetik. Az elmúlt évben körülbelül 7 millió tonna szenet termeltek ki. A felvételen a 40 köbméteres kanállal dolgozó új kotrógép látható. (A CSTK felvétele) Miben nyilvánultak meg a KGST keretében folytatott szabványosítási munkák fogyatékosságai? Elsősorban abban, hogy a KGST-szabvá- nyosítási munkák tervezése és a szabványajánlások kidolgozása nem volt megfelelő összhangban más nemzetközi szabványügyi szervezetek ez irányú tevékenységével. A szabványosítási munkatervek teljesítése csak 50-60 százalékos arányt ért el, amit részben a felek önkényes magatartása idézett elő, részben pedig az, hogy a szabványok megfogalmazása nem volt elég konkrét, s szerzőik teljesen ismeretlenek maradtak. Rendkívül hiányos volt a nemzetközi szabványosítási munka eredményeinek átvétele és bevezetése. Ennek következtében a jelenleg érvényes 6194 KGST-szabvány közül csak 1178 szabványt (körülbelül 20 százalék) dolgoztak ki a nemzetközi normák alapján, s csak kivételes esetekben érvényesítették közvetlenül, változtatás nélkül a nemzetközi szabványokat. Az említett fogyatékosságok egyik oka abban rejlik, hogy a KGST-szabványok jóváhagyásánál az egyhangúság, a konszenzus elve érvényesül, ami a szabványok műszaki mutatóinak elfogadásánál nem kívánatos kompromisszumokhoz vezet, s egyes esetekben lehetetlenné teszi a szabvány elfogadását. Ugyancsak kedvezőtlen a helyzet a KGST-szabványok érvényesítési gyakorlatában. Az eddig jóváhagyott szabványok teljes körének csak körülbelül 50-60 százaléka van érvényben elterjedtebb mértékben. A helyzet javítására irányuló intézkedések abból a követelményből indulnak ki, hogy növelni kell a KGST-országokban gyártott termékek világpiaci versenyképességét, s fel kell számolni a kereskedelem fejlesztését gátló műszaki jellegű akadályokat. Ennek érdekében módosítások nélkül kell átvenni a nemzetközi szabványokat, s ezeket KGST-szabványokként is el kell ismerni, főleg a biztonsági, az egészség- és a környezetvédelmi előírások területén, valamint az általános műszaki szabványok körében. Külön KGST-szabványok kidolgozására csak olyan esetekben kerülhet sor, ha az adott kérdésben nem létezik nemzetközi szabvány, vagy pedig a nemzetközi szabványt okvetlenül módosítani kell. Az említett alapelvek érvényesítése érdekében a KGST szabványosítási tevékenységében be kell vezetni a nemzetközi szabványügyi szervek bevált munkamódszereit. Főleg az olyan nemzetközi szabványügyi világszervezetek tapasztalatainak hasznosításáról van szó, amilyen az ISO és az IEC. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkát újonnan létesített, állandó tagösszetételű műszaki bizottságokban kell szervezni, s ezek tevékenységét összhangba kell hozni az illetékes nemzetközi szervek munkájával. A nemzetközi szabvány- ügyi szervekkel való együttműködés szervezéséről, s a szabványosítási munkák irányításáról, koordinálásáról a KGST Szabványügyi Állandó Bizottságának kell gondoskodnia. A nemzetközi szabványosítási tevékenység egyik általánosan elfogadott alapelve, hogy a döntéseket többségi szavazattal fogadják el, s a határozatok kötelezőek minden résztvevő fél számára. Ezt az alapelvet a KGST-szabványok jóváhagyásánál is érvényesíteni kellene. Az erre vonatkozó javaslatot azonban csak 6 ország támogatta (Bulgária, Vietnam, az NDK, Lengyel- ország, a Szovjetunió és Csehszlovákia), négy tagállam azonban olyan álláspontra helyezkedett (Magyarország, Kuba, Mongólia és Románia), hogy továbbra is az egyhangúság elvéhez kell igazodni, mert egyelőre ezt az alapelvet írja elő a KGST Alapokmánya. Ebben a kérdésben tehát a KGST illetékes szervei hivatottak dönteni. Amint az elmondottakból is kitűnik, a KGST szabványosítási tevékenységében a 44. prágai ülésszakon elfogadott irányelveknek megfelelően egy olyan új szakasz kezdődött el, melynek eredményei nem kis mértékben segítik majd elő a szocialista gazdasági integráció további fejlesztésében kitűzött célok elérését. (-ai) A Varsó melletti Blonie város Mera-Blonie •üzemében számítógépekhez csatlakoztatható gyorsnyomtatókat gyártanak. A gyorsnyomtatók percenként 600-1200 fokos teljesítménnyel három sebességi fokozatban készülnek. A termékek több mint 75 százalékát a KGST-országokba, főleg a Szovjetunióba szállítják. A Mera-Blonie közvetlenül együttműködik az oreli Rudnyev szovjet vállalattal, s a partnerek a lézeres gyorsnyomtatók közös gyártását készítik elő. A felvételen a Mera-Blonie üzemben a D-180-as gyorsnyomtató szerelése látható. (A ÖSTK felvétele) Rugalmasan alkalmazkodnak a megrendelők szükségleteihez A martini rönkszállító traktorok jól vizsgáztak a lett erdőkben Az északi országokban, valamint a Szovjetunió balti köztársaságaiban is sajátos fakitermelési eljárást alkalmaznak. A kivágott fák ágait helyben vágják le, s a törzsekből megfelelő hosszúságú rönköket fűrészelnek. Mivel Litvániában, Lettországban és Észtországban sikeresen alkalmazzák a Martini Nehézgépipari Müvekben gyártott kerekes traktorokat, a szovjet megrendelők azzal a kéréssel fordultak a traktorok gyártóihoz, hogy fejlesszenek ki speciális gépeket az előkészített rönkök rakodóhelyekre való összehordására.- Két évig tartott a VKS-9041 -es rönkhordó kerekes traktor kifejlesztése - magyarázza Ludovít Kmec mérnök, kandidátus, a ZfS martini Kutatási- Fejlesztési Intézetének főkonstruktőre. Három kísérleti mintapéldányt el is szállítottunk a megrendelőnek, s figyelemmel kísértük, hogy ezek miként válnak be közvetlenül a munkahelyeken. Tudatában voltunk annak, hogy siker esetében gazdaságos sorozatnagyság szállításáról lehet szó. A három mintapéldány a lettországi Salaspils városban működő Silava tudományos-termelési egyesüléshez került, ahonnan a-nagyobb objektivitás kedvéért egyenként osztották el ezeket az erdőgazdasági üzemekbe. A martini technikusok és mechanikusok csaknem egy éven át közvetlen résztvevői voltak a kísérleti alkalmazásnak, tanácsokkal látták el az üzemeltetőket, gondoskodtak a gépek szervizellátásáról, az előforduló problémák felszámolásáról, elsősorban azzal a céllal, hogy jól kiismerjék saját gépük képességeit és gyenge oldalait. Az is fontos szempont volt, hogy megismerkedjenek a megrendelő szükségleteivel és igényeivel közvetlenül az erdőben végzett munkák során. Habár az ottani gépkezelők már számos világcég, köztük a Lokomo, a Valmet, az Osa és a Kockums erdei rönkhordó traktorait kipróbálták, a martini gépekkel is elégedettek voltak. Az összehasonlításokból azonban bizonyos tapasztalatokat is le kellett vonni. A martini traktorok főleg a megbízhatóság szempontjából maradtak el az említett cégek gépeitől. Az észlelt hibák eltávolítása érdekében összesen 85 változtatást kellett eszközölni a gyártási dokumentációkban. Teljes mértékben megfeleltek a ZtS brnói Útépítési és Földmunkagépek Kutatóintézetében kifejlesztett tengelyek, a belső fékek megbízhatóan működtek, még akkor is, ha a traktor félméteres sárrétegen haladt át. Nagy figyelmet fordítottak a vezetőfülke kényelmére is. Az üdülés 180 fokos szögben hátrafordítható, így a traktor előre- és hátramenetben egyaránt kényelmesen vezethető. A traktor vezetőfülkéje autórádióval is el van látva, s a motor rendkívüli hideg időjárásban begyújtás előtt villamos melegítővel felfüthe- tö. A légkondicionáló berendezést a kabin tetőszerkezetében helyezték el. A hidraulikus emelőkar minden mozdulatát a vezető kormányrúd kezelésével szabályozhatja.- Szovjet partnereink arra is figyelmeztettek, hogy célszerű lenne a talajra gyakorolt fajlagos nyomást csökkenteni - folytatta a főkonstruktőr. - Ezt keréklánc segítségével oldottuk meg. Ezen kívül a gép első és hátsó része alá olajfelfogó teknöket is szereltünk, ami teljes mértékben véd a talaj olajszennyeződésével szemben. Az elmúlt év végén a közös csehszlovák-szovjet próbaüzemeltetósi bizottság befejezte a munkáját, s a gép alkalmassága mellett foglalt állást. Jelenleg a Martini Nehézgépipari Művekben a gyártás technológiai előkészítése folyik. A rönkszállító traktort a vállalat trstenái üzemében fogják gyártani, ahol már gazdag tapasztalatokra tettek szert az erdei kerekes traktorok gyártásában. A sorozatgyártást ez év augusztusában kezdik el, hogy az első gépek még ebben az évben elindulhassanak rendeltetési helyükre.- Nem vagyok kereskedő - mondja Kmec mérnök -, de tudom, hogy a csehországi erdőgazdasági üzemeknek is szükségük van rönkszállító traktorokra az észak- nyugati körzetekben tönkrement erdők faanyagának kitermeléséhez. Most már a gyártókon múlik, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben tudják kielégíteni a megrendelők szükségleteit. A VKS-9041-es rönkszállító első hajtóműve többféle műveleti eljárás végzésére alkalmas. A megrendelők igényeinek megfelelően a jövőben a rönkkötegeket vontató, a rakodó, a konténerhordozó, az erdőművelési, a rönkhordozó és a rönkhasító gépek széles választékát akarják gyártani. E géptípusok kifejlesztésében a ZtS kutatói szorosan együttműködnek a puskinovói VNIIM, a salaspilsi Silava, a moszkvai CNIIME és NATI, valamint az NDK-beli Foresttechnik Waren kutatóintézetének dolgozóival. A martini gépgyártók rugalmasan változtatják termelési programjukat, hogy a szükségessé vált szerkezeti átalakítás minél kevesebb gondot okozzon a vállalatnak. MIROSLAV RUTTKAY
