Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 2. szám

Hl ■

■■■■■■

■

I

■

I

LLU

N

agyapó, a csillagász messze északon élt. Unokáját Yoriknak hívták. A házat bölcs könyvekből építette - amelyek csillagokról, bolygókról tudósítottak: Naptól távolodó égitestekről. Éjszakánként a csillagokat figyelte, úgy szerette őket, hogy Yorikkal délutánonként egy ósdi vödörrel a mélységes kútba ereszkedett, hogy az égi fényességben gyönyörködjön. Nagyapónak akkora szakálla volt, hogy az földig ért. Hajnaltájt, midőn aludni tértek, nagyapó betakarózott a szakállával, amely fehér volt, mint a toll pihéje, és Yorik a meleg vállához bújt. Ujjacskáival - csupán - icipicit fésülte szét a dús szakállt, hogy elérhesse őt az álom.

Nagyapó azt mesélte Yoriknak, hogy az emberek bolygóról bolygóra költöztek, mindig közelebb a Naphoz, mert a bolygók kihűltek, és az emberek fáztak. És egy alkalommal olyan bolygóra költöztek, amelyik később elveszett a csillagok zónájában. Senki sem tudja, hogy merre bolyong, és milyen körülmények közt élnek ott az emberek.

Yorik ettől kezdve nem tudott nem gondolni arra az elveszett bolygóra. A ház falából sorra kiszedegette a könyveket, s amíg azokat olvasgatta, a helyükön keletkező űrt apró kavicsokká] és mohával tömte be. Mindenfélét összeolvasott: a Húsvét-szigeteken álló szobrok szemeiről, amelyek ismeretlen hely felé merednek a magasból, űrhajókról és fémtáblákon lévő megfejthetetlen szövegekről, repülő halakról, amelyek a madarakhoz akartak szállni, hogy felfedjék az Atlantisz és lakóinak titkát - de az elveszett bolygóról sehol egyetlen szót sem írtak. Egy helyben ült Yorik, miközben a gondolatai a teljes világűrt bejárták.

Amikor azt álmodta, hogy a messzi északon fehér színű űrhajó várja, és az majd megmutatja az utat ahhoz a bolygóhoz, elhatározta, hogy megkeresi,

mégha elveszett és láthatatlan, akDana Podracká

■

Yorik

kor is.

Otthonról egy iránytűt vitt magával: amelyik pontosan mutatta az utat észak felé. Az emberi bátorság és az új világ megismerése iránti vágy ünnepélyes pillanatának emlékére a pingvinek fekete frakkjukban elkísérték őt egy darabon. A Szíriusz hű barátként világította az utat. A hó- és jégsivatagban a zuzmó- és mohaszigetek elmaradtak. És Yorik sietett, egyre szaporázta lépteit, nem érezte a fáradtságot, a hideget, mert egyetlen gondolat vezérelte. Az egyre nagyobb jégkristályok a lába alatt csikorogtak, és ő a fehér végtelenben lépdelt.

Yorik már átfázott, de Walter Scott szelleme így bíztatta: „Menned kell, nem adhatod fel az elképzeléseidet, menned, menned, menned kell." És valóban: ez a hang visszhangzott benne, amelyet képtelen volt a magáétól megkülönböztetni. Eltévedt rénszarvast látott a távolban, és arra gondolt: „Bárcsak egy pillanatra rénszarvassá válhatnék! Állati szívvel könnyebb lenne, mint emberivel."

A jeges föld a jeges tengerbe fagyott vitorlássá változott Yorik szemei előtt. S a jeges vitorlavászon visszatükrözte a világűrt. Yorik boldogan szaladgált a csillagok közt és a kezével megsimogatta őket.

Már az Északi-sarkon járt, amikor a távolból fehér hajót látott közeledni. Fénylett, mint „éji nap" sugaraiban fénylenek a harangok. A vörhenyes sugarak a hó jeges tűire hullottak, és Yorik mintha parázsban lépdelt volna.

A hatalmas jéglépcsőkön elindult a fehér hajóra. Az egész teste izzott. A természet itt bizonyult végesnek, s kezdetét vette a végtelen világűr.

A hajó lassan eltávolodott aföldtől. Egyre magasabbra és magasabbra jutott. Látszottak a Föld fényforrásai. Mintha gyertyák menetelnének, olyanok voltak e fénypontok, amelyek lángfejecskéiket ingatták Yorik felé. Látta a földrészeket, és a tengereket, és viszontlátta a hosszú és fehér utat, amelyen az imént végigjött. Kicsi, fehér szakállú emberke szaporázott észak felé - Yorik nyomában. A nagyapó lépdelt, és saját csillagát vitte a kosárban. De akkor a hajó a sötétség nagy hullámai közt úszott.

Aztán átsuhant egy hosszú úralagúton, átrepült az emberi tudáson és képzeleten, ahová egy emberöltőn át nem juthatunk el, és suhant tovább.

Yoriknak megmerevedtek az ujjai, és egy ingdarabkára ezt irta:

Elmentem megkeresni az elveszett bolygót.

Az álmaimig suhanok.

A vágyakig, amelyek nélkül nem élhet az ember.

Itt véget ér a levél. Alatta Yorik gyermeki kezecskéjének ujjlenyomatai,

amelyeket az alagút befeketített.

Vajkai Miklós fordítása

ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM

Csehszlovákiai magyar írók vallomásai

CSÚCSTARTÓ ÁLLATOK

A lassúság csúcseredményei

A lassúságnak is vannak csúcstartói: a leglassabban mozgó szárazföldi teknős az aldabrai óriás teknős. Egy nőstény által csábított hím 0,37 km/óra sebességgel sietett szíve hölgye után. A vízben a teknősök is gyorsabbak: a rettegett csendes-óceáni bórteknós 35 km/óra sebességgel úszik. A hüllők sebességét a környezet hőmérséklete is befolyásolja, ezért nem is meglepő, hogy a kígyók gyorsasági csúcstartói a trópusokon élnek. Valószínűleg a leggyorsabban mozgó szárazföldi kigyó a Tanzániában élő karcsú fekete mamba. Sík területen 16-19 km/óra sebességgel képes előre haladni. Ezzel szemben a vízisikló maximális haladási sebessége 6,8 km/óra. A leggyorsabb szárazföldi hüllő, a tejugyik-félék családjába tartozó hatsávos gyorsfutó, 29 km/óra sebességgel tartja a szárazföldi világcsúcsot. Ezt az időt Dél-Karolinában mérték 1941- ben, s azóta nem akadt hüllő, amely megdöntötte volna.

A szárazföldi lassúsági csúcsot valószínűleg a csigák tartják. Például a kerti csigák némelyike 50,3 m-t haladna óránként - persze, ha hajlandó volna ennyi ideig megállás nélkül menni. Ehhez képest a leglassúbb emlős, a lajhár is száguld, mint a szélvész. A lajhárok

haladási sebessége ugyanis, ha sietnek valahová, 1 km/óra. De ritkán haladnak ilyen „szédületes" tempóval; szokásos sétatempójuk ennek csak a fele. Egy angol kutató megfigyelt egy háromujjú lajhárt, amely egy hirtelen zápor elől szokatlan gyorsasággal húzódott biztonságba. Nem egészen egy perc alatt megtett három métert is.

Egy híres kalóz

Az 1540 körül született Francis Drake a kalózmesterséget a „nagy" Hawkinstól, a bácsikájá- tól tanulta. Huszonkét évesen részt vett egy, a nyugat-afrikai partoktól Nyugat-lndiáig tartó kalózúton. Nagybátyja szövetségeseként 1568-ban már saját hajóján parancsnokolt, 1572-ben pedig először indult önálló tengeri kalózútra. Két hajóval vitorlázott a Középamerikai térségben, ahol spanyol településeket és hajókat fosztogatott.

üazdag zsákmányává! fölkeltette az angol királyi udvar érdeklődését. I. Erzsébet királynő beleegyezett Francis Drake javaslatába, hogy a korona megbízásából kutathassa fel a tudósok által feltételezett déli kontinenst, a Terra Austra- list, és így a spanyolokat a Csendes-óceán felöl támadhassa meg. A királynő és más magas méltóságok még pénzzel is hozzájárultak a vállalkozáshoz. 1577. december 13-án Francis Drake a legnagyobb titokban hajózott ki Plymouth kikötőjéből öt hajójával és 164 főnyi legénységével, és három év leforgása alatt fantasztikus zsákmányra

tett szert. Dél-Amerika nyugati partvidékén hatalmas mennyiségű aranyat, ezüstöt és más értéktárgyat zsákmányolt a spanyoloktól. Különösen nagy sikernek számított ama, kincsekkel megrakott spanyol hajó megkaparintása, amelyet jó támadófegyverzete miatt Cacafue- górtak, azaz Túzokádónak becéztek. A Túzokádóból aztán Ezüstokádó (Cavaplata) lett, ahogyan azt egy brit katona találóan megállapította. A spanyolok persze tiltakoztak Drake üzelmei ellen, ám a királynő saját kezűleg ütötte lovaggá, és "kinevezte öt a királyi flotta helyettes admirálisává. Ennek fejében a királynőé lett a 2,25 millió aranyfontra becsült zsákmány fele.

Francis Drake tehát a királynő felhatalmazásával tovább rabolt. 1587-ben Cadiz spanyol kikötőben 33 hajót süllyesztett el. 1588-ban döntő része volt a híres spanyol armada megsemmisétésében. Drake-nek és Hawkinsnak jelentős volt a szerepe Anglia gazdasági megerősödésében.

Németből fordította: Rónaszegi Éva

SZÉKELY DEZSŐ

Égi bál

Szikrázó, fényes holdsugárban fönt, az égbolton utcabál van: milliárd csillag járja, ropja, porzik a Tejút széle-hossza.

Egy űrhajó épp arra vágtat és vendége lesz az égi bálnak.

*1^

;

rr~

H

5

y

2

3

k

J

5

RÁCZ

OLIVÉR

mennyiük osztatlan tetszésére, sót bámulatára, harsányan olvastam. A könyv, amelyet kezemben szorongattam, Móricz Zsigmond Boldog világ című meséskönyve volt. Legelső, legkedvesebb könyvem - ezért olvastam fel belőle.

A dolognak mindössze egyetlen pici - iciri- piciri - szépséghibája volt: az, hogy fordítva, fejjel lefelé tartottam a kezemben a könyvet. Négyéves sem voltam még, nem ismertem

AKISMADÁR...

A szobában ültem, kis zsámolyomon - arról nem kalimpált a lábam. A kezemben meséskönyv, s én büszkén, buzgón, fennhangon olvastam:

Kóróra szállt a kismadár:

„ Ringass, rengess, azért szálltam rád!"

,,Nem én bizony, senki madarát!"

S kevély kóró nem ringatta Minek folytassam, úgyis ismeritek. Végigolvastam az egész, hosszú, szépséges verset egészen a legutolsó szóig. Bizony. Miért ne olvastam volna - A kóró és a kismadár, az Iciri- piciri (Volt egyszer két iciri-piciri ökröcske...), A török és a tehenek - mind a legkedvesebb meséim közé tartoztak, s én szüleim és az éppen nálunk lévő ismerősök körében és valaa betűket... De a meséket ismertem. Hála szüleim fáradhatatlan mesélökedvének, annyiszor hallottam tőlük valamennyit, hogy igazán nem esett nehezemre könyv nélkül (de könyvből olvasva!) megjegyeznem az összesét.

Ez volt első találkozásom a könyvvel, az irodalommal. Később - akkor már iskolás voltam - abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy Móricz Zsigmond és Móra Ferenc ajkáról hallhattam meséiket. Amikor városunkban jártak felolvasókörúton - ma azt mondanánk: író-olvasó találkozón -, szüleim elvittek meghallgatni a két nagy mesemondót. Ma is hallom a hangjukat.

Aztán, már felnőtt koromban, egyszer valaki megkérdezte tőlem: ha valamilyen okból hoszSzámold meg, hány nap, hold, csillag van az ábrán!

szú időre idegen országokba, más tájra kellene utaznom, esetleg kitennének egy lakatlan szigetre, de megengednék, hogy szerény poggyászomban tíz könyvet magammal vihessek, melyik lenne az a tíz könyv? Embertelenül nehéz választás. Azt hiszem, azzal kezdeném, hogy sietve kikönyörögnék még tíz, még húsz könyvet - legfeljebb kevesebb élelmiszert, fagyasztott spenótot, tökfőzeléket vinnék majd magammal. Vagyis akkor már harminc könyvet vihet- nék*magammal, s az Iciri-piciri, meg a Kincskereső kisködmön feltétlenül közöttük lenne. De mihez kezdjek a többi néhány ezerrel? Nem, nem hiszem, hogy sikerülne választanom Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Arany János - ó, és kortárs írók, költők művei között. És akkor hol marad még a világirodalom: Kipling, Verne és mások. Minek válogassak fejetlenül? Valamennyit elvinném. Azokat is, amelyek itt sorakoznak megszámlálhatatlanul könyvespolcaimon és könyv- szekrényeimben, s azokat is, amelyekkel még csak ezután ajándékoznak meg majd szerető kezek: a tulajdon szerető kezeim.

Vagy - köszönöm, nem megyek idegen tájakra, lakatlan szigetre. Könyveim nélkül - soha! Könyvek nélkül olyan sivár, puszta lenne az élet, mint illatozó, nyíló virág, édes madárdal, csobogó, nyári patak, csillogó, behavazott téli- domboldal nélkül, mint zeneszó, színes képek, csodás festmények, fennséges szobrok, mint a természet és az emberi kéz remekművei nélkül.

Kóróra szállt a kismadár - én azt a kismadarat ma is a szívemben őrzöm.

BŰVÖS

NÉGYSZÖG

Függőleges és vízszintes irányban is ugyanazokat a szavakat kell beírni. Milyeneket?

Meghatározások: 1. Eredendően. 2. Van, ahol az előétel előtt, van, ahol az előétel után szolgálják fel. 3. Csónaklapát. 4. így nevezik hivatalosan a sakktábla királynőjét. 5. Erre áll az idő, ha borul.

MEGFEJTÉS

A december 30-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 15-en, hiszen 15 hangszerrel maradt magára a karmester; a sorrend fent- ről lefelé haladva - roller, kerékpár, autó. Nyertesek: Bohák Bernadett, Kéty (Kvetná pri Hrone); Lackó Krisztina és Zsolt, Léva (Le- vice); Tóth Emília, Apácaszakállas (Op. Sokolec); Debnár Katalin, Komárom (Komárno); Csordás Gyula, Királyhelmec (KráC. Chlmec).

■

V •»

így ez az állatka se jut messzire

(D. Valach rajza)

I

I

I

H

I

I

I

I

I

I

I

1

1

I

I

J

ÚJ szí

18

1989.1.13.