Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-05 / 18. szám
Vasárnap 1989. május 7. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.11, nyugszik 20.00, Közép-Szlovákia: 05.18, nyugszik 20.07, Nyugat-Szlovákia: 05.24, nyugszik 20.13 órakor A HOLD kel - Kelet-Sziová- kia: 05.52, nyugszik 23.15, Közép-Szlovákia: 05.59, nyugszik 23.22, Nyugat-Szlovákia: 06.05, nyugszik 23.28 őréikor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GIZELLA - MÓNIKA nevű kedves olvéisóinkat • 1724-ben született Josef BENDA cseh hegedűművész és zeneszerző (fi 804). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL. MITŐL FÜGG MUNKÁNK HATÉKONYSÁGA? irta: Ján Gajdoáfk mérnök, kandidátus, a CSKP KB tagja, az SZLKP Középszlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára LEZÁRUL A MÚLT. MEGNYÍLIK A JÖVŐ Matinék István cikke a szovjet-kínai viszonyról A VÍZ OLAJ- SZENNYEZÉSÉNEK VESZÉLYEI Pomichal Richárd beszélgetése Tölgyessy György professzorral MINT AZ AKÁC Gazdag József írása Kohán István kandidátusról | Levelek Vélemények Miért hallgat a telefon? Alexander Graham Bell, angol születésű amerikai .pedagógus 1876-ban feltalálta a telefont. Persze, akkor még ö sem gondolta, hogy ez a vezetékhez kötött, okos találmány az érdeklődés középpontjába kerül, egykettőre meghódítja az emberek millióit szerte a világon, s így a kommunikáció fontos eszközévé válik. Ma már az országok fejlettségi színvonalát aszerint is minősíti, milyen a telefonhálózata, hogyan vannak kiépítve a központok, mennyi készülék jut száz vagy ezer lakosra. Azt is jelenti, milyen gyorsan lehet az ország egyik sarkából a másikba hívni, vagy akár a földgolyó túlsó felével telefonkapcsolatot teremteni. Általában a fő- és nemzetközi vonalakon jó az összeköttetés, így a nagyobb belföldi és külhoni városokban a hívott személyt pillanatokon belül elérjük. Ez jó dolog, és áldjuk is érte a telefon feltalálóját. Ellenkező esetben viszont szidjuk, mintha ó tehetne arról, hogy elavult, leterhelt a vezetékhálózat, és a szomszédos településre, városba nem tudunk hívni. Ez az áldatlan helyzet tapasztalható a somorjai (Samorín) körzetben is. Például a 13 kilométerre lévő Nagymagyarról (Rastice) napközben kínszenvedélyes Dunaszerdahelyre (Du- najská Streda) vagy Bratislavá- ba telefonálni. Az ok az elavult, öreg telefonkábelek, melyek nem bírják el a megnövekedett hívásszámot. Cseréjét az illetékes szerveknél már többször sürgették, de idáig minden maradt a régiben. Pedig nem egy mezőgazdasági üzem és intézmény érzi a saját bőrén a tarthatatlan állapotot. Hol nincs vonal, hol megszakad és egyre nehezebb a sürgős, fontos ügyeket telefonon keresztül intézni. Még rágondolni is rossz, hogy mi volna akkor, ha netán súlyos üzemi balesethez, tűzesethez kellene segítséget hívni a járási székhelyről vagy a fővárosból. Miért hallgat a telefon, amikor éppen működnie kellene? Miért nincs vonal, mikor cserélik ki a telefonkábeleket? Reméljük, ezúttal az illetékesek nem hallgatással és halogatással válaszolnak ezekre a kérdésekre. MÉRI ISTVÁN A hiba nemcsak a készülékben van Napjainkban egyre többet beszélünk a szolgáltatásokról, sót kritizáljuk is őket. Sajnos idetartoznak a nyilvános telefonfülkék is, melyek olykor elnyelik a pénzünket, koronát korona után, vonalat mégsem kapunk. A napokban Léván (Levice) három telefonfülke rabolt el kilenc koronámat, míg végre a negyedik, a Fu- őík utcában, megkönyörült rajtam. A telefonbeszélgetést befejezve felhívtam Tadeás Hloska mérnököt, a Lévai Járási Posta- hivatal távközlési osztályának vezetőjét, s felvilágosítást kértem, miért hallgatnak Léván a telefonfülkék készülékei. Még aznap délután találkoztunk irodájában, s elmondta, hogy ezek nemcsak a hivó fél idegeit teszik próbára, hanem a posta dolgozóiét is. Sajnos, a hiba nemcsak a készülékben van, hanem az emberekben is. A vandalizmus komoly gondot okoz. A telefonfülkéket állandóan ellenőrzik. A meghibásodott készülékeket a lehető legrövidebb időn belül megjavítják - de pótalkatrészhiánnyal küzdenek -, vagy pedig újakat szerelnek fel. A járásban 104 fülkét tartanak nyilván, ebből 84-et Léván. Tavaly 25 teljesen tönkretett készüléket cseréltek ki, ezekből hármat már megint széttörtek, kettőből kiszerelték az alkatrészeket, egyet pedig leszakítottak és a kanálisba dobták. A karbantartók az automatakészülékek perselyéből értéktelen, idegen pénzérmeket, gombokat és egyébb tárgyakat szednek ki. Ebben az évben újabb 24 új nyilvános telefonkészüléket helyeznek üzembe a járásban, és az év elején megkezdték a megrongált készülékek javítását is. Ehhez azonban a posta távközlési osztálya dolgozóinak a szorgalma és igyekezete kevés, ha nem-találnak megértésre a lakosság körében, akik tudatosíthatnák: a telefonkészülék az ö javukat szolgálja. CSÁSZÁR ERNŐ Hová tegyük őket? Kisgéresen (Maly Hores) veszélyessé vált a szövetkezeti óvoda épülete. A hnb elnöke intézkedett, hogy mielőbb kijavítsák az épület falait. A munkálatok megkezdését követő néhány hónap múlva különféle nehézségek árán helyreállították a veszélyes épületszárnyat. Az átalakítás után ugyan bővült a konyha, de csökkent. az óvodások számára a férőhely. Az óvodáskorú gyerekek szülei nem nagyon értették, miért küldik haza csemetéiket. Az óvónők az intézkedést azzal magyarázták, hogy túlzgúfoltak a termek, a jnb szociális osztálya pedig csak ötven gyermek elhelyezését engedélyezi. De mi legyen a többi tizenhéttel, aki az átalakítás után a kisebb óvodákban már nem fér el? ISKI IBOLYA (Lőrincz János felvétele) AKARCSAK ANYUKA Csinos hölgy száll fel óvodáskorú lányával a buszra. A gyermek legalább annyira felfigyeltető látvány, mint anyukája. Ugyanis éppúgy ki van festve. A körmei pirosak, ajka kirúzsozva, szemöldöke kihúzva. Egy asszony tréfásan megdicséri ót, hogy milyen szép. A kislány elégedetten tekint anyukájára, aki szóba elegyedik a másik asszonynyal.- Ha valahova megyünk, addig nyafog, amig ki nem festem. Méghozzá ugyanúgy, mint magamat. Mindenben utánozni akar. Én még egy ilyen gyereket nem láttam. Képzelje, sokszor még azért is macerái, hogy nem cigarettázhat. Hiába mondom neki, hogy ami jó a felnőtteknek, az nem mindig jó a gyerekeknek.- Bizony, nem kell mindenben utáznozni a néniket meg a bácsikat- simítja meg a kis ,,divathölgy" haját az idegen asszony.- Ennek aztán beszélhet az ember - legyint az anyuka. - Még az ivásban is utáznozni szeretné a felnőtteket. Ha például a férjemmel bőd iszunk, neki is kell öntenem valamilyen piros üdítő italt, hogy koccinthasson velünk. De még így is nyafog, med ő ugyanabból akarna inni, amiből mi. Már csak abban bízom, hogy később megváltozik. Hogy nem akar majd málnaszörppel koccintani. Ezt hallva, a kislány először szólalt meg. Ennyit mondott:- Ha megnövök, én is bőd fogok inni, mint ti. F. I. A SIKER TITKA Szeretem a jó filmeket, tehát szeretek moziba járni. És mindig becsületesen végignézem a filmhíradót is. A minap vagy huszadmagammal ülök a nézőtéren és a híradót nézem. A vetítővásznon egy község mezőgazdasági üzemének tödénetét, felvirágzását kísérhetjük figyelemmel. A ripoder a sikerekről faggatja az üzem igazgatóját, egy 55 év körüli féríit, aki készségesen válaszol a feltett kérdésekre. Most éppen arról beszél, a jó eredmények egyik nagy titka, hogy az üzemvezetőség tagjai egyko- rúak. így számos problémát, nézetkülönbséget elkerülhetnek és ezáltal sok energiát takaríthatnak meg, mivel azonos a gondolkodás- módjuk. A szakembergárdát is úgy válogatta össze, hogy ne legyenek generációs problémák. Mintegy bizonyításként a kamera végigpásztázza egy munkaédekezlet résztvevőit és a vak is láthatja: valameny- nyiük egyidős, úgy ötven körüliek. Nos, valóban! Az említett mezőgazdasági üzemben jól mennek a dolgok. A munkaédekezleten senki sem vitatkozik senkivel, gondolkodásbeli különbségek nincsenek, mindenki egyformán tapasztalt. Ha pedig jön egy friss diplomás fiatal mérnök, alighanem ajtót mutatnak neki. Ezek szerint, ha egy üzem, vállalat sikeres akar lenni, először is állítsa össze vezetőségét egykorú emberekből! Vagy csupa fiatalból, vagy csak idősebbekből. így az idősebbek magukkal vihetik tapasztalataikat a nyugdíjba, a fiatalabbak meg hadd találják meg a helyes utat segítség nélkül! Ez az egyik fő titka a sikernek. Vagy mégsem’’ Póda Erzsébet DIÁKOK HUSZONNÉGY ÓRÁJA Or. Tankó László cikke AHAGYOMÁNYOS ERKÖLCS BUKTATÓI Iván Hudec elbeszélése EGYENES ÚTON Eperjes Károllyal az Eldorádó után - Szabó G. László írása J Megkérdeztük | ALOIS ŐERVENKA mérnököt, a gottwaldovi Svit cipőipari állami vállalat kereskedelmi igazgatóját Vállalatuk a közelmúltban Brnóban a fogyasztási cikkek 20. nemzetközi vásárán meglehetősen bö választékban mutatott be gyermekcipőket is, amelyekből - mint ismeretes - már évek óta nincs elegendő a hazai piacon. Mivel magyarázható ez a szembetűnő kínálatbeli különbség, és várható-e a közeljövőben javulás ezen a téren?- Boltjainkban mintegy öt éve nem kielégítő a lábbelíkinálat, s valóban főleg gyermekcipőből van kevés. Ezt a hiányosságot elsősorban még a hetvenes évek elején történt ármódosítás idézte elő, amikor olcsóbbak lettek a gyermeklábbelik, és emiatt gyártóik - egy vállalatot kivéve - fokozatosan átálltak más, számukra kifizetődőbb cipőipari termékek előállítására. Az ily módon monopolhelyzetbe kerülő Sáza- van vállalat korábban évente egymillió pár gyermeklábbelit exportált a Szovjetunióba, ötszázezret a nem szocialista országokba, a többit pedig belkereskedelmünk rendelkezésére bocsátotta. A hazánkban tapasztalható népesedésnövekedés miatt azonban négy éve már csak nyolc- százezer pár lábbelit szállítunk szovjet partnereinknek, a többi országba meg mindössze százezret. Azaz csupán annyit, hogy megtartsuk az évek hosszú során kiépített üzleti kapcsolatainkat. Vállalatunk kénytelen anyagi támogatásban részesíteni az időközben leány- vállalatunkká vált Sázavant, hiszen a gyermeklábbelik jelenlegi ára nem fedezné a termelési költségeket. Márpedig az új gazdasági feltételek nyereséges működésre kötelezik vállalatunkat. Röviden: a hazai cipőipar csak egy bizonyos mértékig képes elviselni a veszteséges gyermeklábbeli-gyártást, amelynek megszüntetésére viszont a társadalmi igények miatt még csak gondolni sem lehet. Sót, gyermekcipőből egyre több kell. Azért, hogy mielőbb megoldódjon ez a bonyolult helyzet, megegyezés történt a termelési szféra és a kereskedelem között. Eszerint ötszázezer pár gyermeklábbelit is kell az SZSZK cipőiparának gyártania, mi pedig a cseh országrészben bővítjük a nem bőrből készült gyermekcipők gyártását. Erre a célra már vásároltunk is gépeket, amelyeken elsősorban turis- tacipóket és könnyű téli gumilábbelit gyárthatunk az iskoláskorú gyermekek számára. Megjegyzem, az említett intézkedések ellenére sem várható, hogy gyermeklábbelik tekintetében a keresletnek megfelelő kínálatot tud nyújtani a hazai cipőipar. További lépéseket azonban már kereskedelmünknek kell tennie, például úgy, hogy több gyermeklábbelit importál, akár a felnőtteknek szánt cipömennyiség rovására. BARANYAI LAJOS ÚJS2 2 1989. V.
