Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 17. szám
f JSZÚ 21 9.IV.28. Mit termeszthetünk a fák alatt? Zöldségnövényeink túlnyomó többsége kimondottan fényigényes, § tehát árnyékban termesztve a szokásosnál lassabban fejlődik, kevesebb ^ és rosszabb minőségű termést hoz. Persze vannak olyan növényeink is, ^ amelyek jól tűrik a félárnyékos helyeket és az igényeknek megfelelően ^ módosított agrotechnikával esetleg a közepes koronát nevelő gyümölcs- ^ fák alatt is elfogadható eredménnyel termeszthetők. . .. s A kertészkedök többsége rendszerint már az első évben sok gyű- ^ mölcsfát telepít, s amíg a csemeték fává cseperednek, a sorközöket ^ zöldségtermesztéssel hasznosítják. Igen ám, de amikor a fák már ^ elterebélyesednek és jelentősen beárnyékolják a területet, a kertészke- ^ dók hirtelen rádöbbennek, hogy nem maradt elég helyük a szükséges ^ zöldségfélék megtermeléséhez. A makacsabbak a fák alá is vetnek ^ zöldséget, de ez általában kudarccal jár. A növények felnyurgulnak, ^ kevés és apró termést hoznak, néha nem érnek be, máskor ki sem ^ fejlődnek tökéletesen. Sajnos, félárnyékban vagy teljesen beárnyékolt területen nem lehet ^ melegkedvelő növényféléket (paprika, paradicsom, uborka, tök, dinnye, ^ tojásgyümölcs) termeszteni. Ilyen termőhelyen a gyökérzöldségek (sár- ^ garépa, petrezselyem, pasztinák, zeller) sem érzik jól magukat, sőt ^ a káposztafélék is jóval kevesebbet teremnek és rosszabbul fejlődnek, A sorközök, illetve a fák alatt beárnyékolt területek hasznosítására ^ törekedve, olyan növényféléket kell választanunk, amelyek túlnyomó ^ részt a fák tenyésznyugalmi időszakában fejlődnek, amikor a fákon még, vagy már nincs árnyékot vető lomb. A fák alatt például sikerrel termeszt- ^ hetünk őszi fokhagymát. Ha szeptember végén vagy októberben ültetjük ^ és szakszerűen ápoljuk, júniusban már felszedhetjük. Igaz, valamivel ^ szerényebb lesz a hozam és az eltarthatóság sem lesz kiváló (az utóbbin ^ sósvizes tartósítással segíthetünk), viszont a család igényeit kielégíthet- ^ jük, és felszabadíthatunk egy darabka földet más növények részére ^ a napsütötte részeken. A módszer alkalmazásakor ne feledjük, hogy ^ árnyékos helyen ritkábbra kell ültetni a fokhagymát. A fák alatt zöldhagymát is termeszthetünk. Az ültetőanyagot ősszel ^ kell elduggatni, s a termést kora tavasszal hasznosíthatjuk. Téli eltartásra ^ árnyékban vöröshagymát nem lehet termelni. A fák közötti félárnyékos területeken őszi spenótot termeszthetünk. ^ A vetést úgy kell időzíteni, hogy a növényzet a fagyok beálltáig jól ^ megerősödjön és károsodás nélkül átteleljen. Persze a hulló falombot S össze kell gyűjteni, mert alatta télen kipusztulna a növényzet. A spenótot $ tavasszal korán betakaríthatjuk (április) amikor a fák még nem vetnek 5 árnyékot. A tenyészidőben a hüvelyeiért vetett bokorbabot termeszthetünk a fák $ alatt. A szokásosnál ritkábbra (30 x 30 cm) kell vetni, gyakrabban kell $ kapálni (talajszellőztetés, gyomirtás, védekezés a gombabetegségek ^ ellen), s a bokrokat többször fel kell töltögetni (a felnyúló növényzet ^ könnyebben megdől). S amit a felvetett kérdés kapcsán még feltétlenül hangsúlyozni kell: ha ^ zöldséget termelünk a fák alatt, vagy azok közvetlen közelében, akkor ^ különösen nagy gondot kell tordítani a gyümölcsfák szakszerű és ^ környezetkímélő vegyszeres kezelésére. Legjobb, ha permetezés előtt ^ letakarjuk a zöldséget és a takaróanyagot csak a permetlé felszáradása $ után távolítjuk el. Az adott vegyszer használati utasításában feltüntetett $ élelmezés-egészségügyi várakozási időt minden esetben szigorúan be $ kell tartani, még akkor is, ha permetezés előtt történetesen letakarjuk ^ a növényzetet. (Zahrádkár) § Az uborka hajtatása Az uborka feltétlenül meleg talajt igényel. A bakhátas elrendezés gazdaságos trágyafelhasználást tesz lehetővé, és előnyös a növények höigénye miatt is. Kevesebb trágyával jobb hatás érhető el, ha nem terítjük el egyenletesen a talajon, hanem a leendő uborkasorok helyére bakhátakat képezünk ki, amelyek 50-60 cm szélesek és 40-50 cm magasak. A kiültetés idején a trágya ne tartalmazzon ammóniát, mert az üvegház avagy fóliasátor zárt légterében a feldúsult gáz a leveleket leperzseli, súlyosabb esetben el is pusztítja a növényeket. Ezért csak teljesen érett trágyát szabad felhasználni. Az uborka sok meleget és magas páratartalmat igényel. Már rövid ideig tartó 10-12 fok is káros a növekedésre. A növekedés alsó határa 16 fok, felső határa 35 fok körül van. Nagyon helytelen, ha a fóliahúzást követő egy-két napon belül kezdik az ültetést, mert a hideg talajban a növény megfázik, károsodik, fejlődése megáll, a fertőző betegségek könnyebben megtámadják. A levegő hőmérséklete éjszaka 16-22 fok, nappal 20-25 fok legyen. Az ültetést követő első két hétben éjszaka is lehet 20-22 fokot tartani. Borús időben az alsó hőmérsékleti értékek, napos időben, illetve az azt követő éjszakán a magasabb értékek kedvezőek. A növény gyökerei sekélyen helyezkednek el, egy-egy alkalommal 20 mm-nél több víz kijuttatása nem indokolt. Ugyanakkor a párásítás, miatt naponta több alkalommal is szükséges a talaj felületének a nedvesítése. Az uborka a nagy lomb- és terméstömeg kifejlesztéséhez sok tápanyagot - elsősorban nitrogént - kíván. Hajtatásban nagyobb felületen a műtrágyákat csak talajvizsgálat alapján szabad adni, a szükséges tápanyagmennyiséget csupán a növény növekedése alapján megítélni nagyon nehéz. A nitrogént adjuk megosztva, az ültetés előtt négyzetméterenként maximum 10 grammot, a többit négyzetméterenként 5 g-os adagokban, fejtrágya formájában szórjuk ki. A foszfort egyszerre, ültetéskor a szerves trágyával együtt célszerű adni. Az uborka a klórtartalmú műtrágyákra érzékeny, ezért lehetőség szerint kálisót ne használjunk, helyette adjunk inkább kénsavas kálit. Gyakori hiba a túl sűrű ültetés. A kígyó típusokból legfeljebb 2, a félhosszú fajtákból 2-2,5 palántát célszerű négyzetméterenként kiültetni. Még mindig sokan hajtatják az uborkát felkötözés nélkül, mondván: a félhosszú fajták lényegesen jobban növekszenek a talaj közelében. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyította, hogy a kígyó típushoz hasonlóan, a félhosszúakat is célszerű felkötözni, nemcsak a jobb minőség, hanem a nagyobb terméseredmény érdekében is. Az uborkát nem a száránál kötjük meg, mint a paradicsomot, hanem a töve mellé drótot szúrunk, és ahhoz kötjük a zsineget. Ezt a munkát rögtön az ültetés után ajánlatos elvégezni, ellenkező esetben már a hajtatás kezdetén betegségek ütik fel a fejüket. (Keszo) AKVARISZTIKA: Az akvárium növényvilága Most, hogy már elkészítettük az akvárium talaját, és elhelyeztük a víztartályban a levegöztetőt is, sort keríthetünk a díszítő elemek - ágak, gyökerek, különleges alakú és színű szikladarabok - elhelyezésére. A szikladarabokból könnyen kialakíthatunk kisebb hegyeket, búvóhelyet is kínáló omladékos részeket, viszont az ágak és gyökerek rögzítése bizonyos kézügyességet, szakmai hozzáértést igényel. Az ágakat és gyökereket előbb alaposan tisztítsuk meg, majd az alsó részen horgászzsinórral erősítsünk rájuk egy lapos szikladarabot, amit az akvárium talajába ágyazhatunk, s így rögzíthetjük a tartályban a dísznek szánt ágakat. A nagyobb ágat vagy gyökeret két helyen célszerű rögzíAz akvárium betelepítésére ajánlott növények: 1 - Valisneria spirális, 2 - Valisneria americana, 3 - Echinodorus bleheri, 4 - Sagitaria subulata, 5 - Ludwigia palustris, S - Hygrophila polysperma, 7 - Hete- ranthera zosteraefolia (A szerző tusrajzai) teni. Ezt követően elhelyezzük a talaj felszínén a kagylókat és csigákat, csak azután láthatunk hozzá a kiválasztott növények beültetéséhez. A szakboltokban vagy gyakorló akvaristáktól különösen szép vízinövényeket szerezhetünk, s ezeket rendszerint a medence bal oldalában ültetjük el. Az erőteljesebben fejlődő, magasabb növényeket a hátsó falhoz, az alacsonyabbakat ezek elé ültessük. Szépen mutatnak a sásnövények (például Valisneria spirális, V. americana). Az akvárium közepére egy mutatós, nagyra növő Echinodorus bleheri-t, ez elé pedig Sagitaria subulatá-t célszerű ültetni. Ebből a törpe növésű, viszont a talajt szépen beborító, mutatós növényből 5-6 tövet is telepíthetünk. A víztartály jobb oldalát inkább néhány szál leveles vízinövénnyel díszítsük. Ilyen lehet az aszparáguszra emlékeztető, magasra növő Heteranthera zosteraefolia, továbbá a Ludwigia palustris és a Hygrophila polysperma. Az ültetés módja, hogy a növénykék gyökerét kissé visszacsípjük, ami ifjítás is egyben, de az ültetést is megkönnyíti. Az akvárium talajában kis gödröcskéket készítünk, elrendezzük benne a növények gyökereit, majd visszatakarjuk és kissé lenyomkodjuk a talajt. Arról, hogy mekkora akváriumba mennyi és milyen növényt célszerű telepíteni, va- lamint a kiválasztott halak igényeinek megfelelő vízinövények megválasztási szempontjairól még szó lesz sorozatunkban. Most az a legfontosabb, hogy a beültetett akváriumot mielőbb feltöltsük vízzel, mert különben a növények megfonnyadnak, elpusztulnak. Az akvárium feltöltésére az állott langyos víz a legmegfelelőbb, de tiszta csapvizet is használhatunk. Az akvárium talajára terítsünk legalább két soron újságpapírt, hogy a vízsugár ne kavarja fel a homokot, ne mossa ki a nagy gonddal elültetett vízinövényeket. A vizet legjobb gumitömlőn, vékony sugárban az újságpapírra csorgatni. Ahogy emelkedik az akváriumban a vízoszlop, vele együtt az újságpapír is lebegni kezd, s végül a rátapadt homok- és porszemekkel együtt kiemelhető a tartályból. A legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előfordulhat, hogy egy-két növény kimosódik a talajból. Ezeket tisztára mosott kézzel az akvárium feltöltését követően is visszaültethetjük eredeti helyükre. Az új akváriumot nem célszerű sűrűn beültetni, hisz megfelelő feltételek között a növények 10 napon belül fejlődésnek indulnak, új leveleket, hajtásokat nevelnek, s lassan kitöltik a rendelkezésre álló életteret. Az akvarista erről is megállapíthatja, hogy mindent jól, szakszerűen végzett-e. Tapasztalataim alapján a kezdőknek ajánlom, hogy az új, illetve az újonnan ültetett és feltöltött akvárium vizébe 10 literenként szórjanak egy-egy kávéskanálnyi sót (ne a növényekre!). Ez a későbbiek folyamán javítja a halak étvágyát, ellenálló képességét, és serkenti az üdeségüket. Ha mindezzel elkészültünk, valamelyik hátsó sarokban helyezzük el a melegítőtestet, a vele szemközti homlokfalra erősítsük fel a tapadókorongos hőmérőt. A víz egyenletes felmelegedését a levegőztető vízáramlást kiváltó üzemelése is segíti. A levegőztető berendezést lehetőség szerint úgy állítsuk be, hogy a levegőztető kőből gombostűfej nagyságú légbuborékok szánjanak fel. Chvíla Ferenc Törzses bogyósok zöldoltással A törzses bogyósok pótlása a tőpusztulás miatt szinte minden évben szükséges. Az alany mindig kihajt, vagyis „kéznél van“, az oltásmód egyszerű. Az aranyribiszkéröl, a leendő törzsről a felső kettő kivételével távolítsuk el az oldalhajtásokat. Az egyik biztosító funkciót tölt be, azaz ha az első oltás nem sikerült, a másikba olthatunk. Az oltást akkor kezdjük el, ha a hajtások közepe már 3,5-4 mm vastag. Az alanyhajtást a rostosabb, de még húsos állományú résznél vágjuk vissza. Rüggyel szemben, ferde metszlappal vágjunk, hogy a hajtásra a pévé- cé-cső könnyen rácsúsztatható legyen (rajz). A cső felett maradjon ki egy 1,5-2 cm-es hajtásrész, ezt kb. ilyen mélységig hasítsuk be. Ide helyezzük be a nemes hajtásból készített éket és jó erősen húzzuk fel a pévécé- csövet. Hagyjunk a felső részen szivórügyet, amely a nedváramlást serkenti. Az alany és a nemes lehetőleg azonos vastagságú legyen. Jó, ha a nemes hajtás húsos, telt, szedjük napos helyről. Legyen legalább négy kifejlett levele, közülük a két alsót az oltás érdekében eltávolítjuk, a felsőket esetleg kurtítjuk. Igen zsenge, illetve elöregedett hajtás nem való oltásra. Ha az alany kifehé- redett, azaz túl sok farészt tartalmaz, nem lesz eredményes az oltás. A fenti módon aranyribiszkébe egres, fekete- és pirosribiszke, valamint josta oltható. (-szét) Az án i zs ró I Az ánizs (Pimpinella anisum) Egyiptomban őshonos, egyéves növény. A humuszban és mészben gazdag homoktalajokat kedveli, a friss istálótrá- gyázást nem tűri. Ősszel szántott és mútrágyázott (szuperfoszfát, ammóni- umszulfát, kálisó), tavasszal tömörített talajba vetik, áprilisban, amikor a hőmérséklet és a talaj nedvességtartalma egyaránt kedvez az egyébként elhúzódó csírázásnak. A magot 25-35 cm sortávolságra és 1-2 cm mélyre vetik, a csírázást 2 óráig tartó áztatással serkentik. Kezdetben lassan fejlődik, ezért nem szabad elhanyagolni a gyomirtást, talajlazitást. A mérgező növényeket (beléndek, nadragulya), de főleg a vele könnyen összetéveszt- hetőket (foltos bürök) később is ki kell gyomlálni, mert a drog közé keveredve végzetes kimenetelű balesetet okozhatnak. Az ánizs közelében nem ajánlatos egyéb fészkesvirágzatú növényeket termeszteni (elfajzás). Más gyökérnövényekhez hasonlóan, az ánizs magja is nagyon egyenetlenül érik be. Ezért nagyon fontos a betakarítás jó ütemezése. Erre akkor célszerű sort keríteni, amikor a növényzet már sárgásbarna és a magok kétharmada beérett (július, augusztus). A közvetlen aratás mintegy 30 százalékos veszteséggel jár, ezért jobb 2-3 nappal korábban lekaszálni, kévékbe kötve szárítani, majd kicsépelni a magot. Hozama az időjárástól is függ, mert csapadékos időben rosszabb a terméskötés. A kicsépelt mag közül kiválogatják a szártöredékeket, majd a magot vékony rétegben, gyakran forgatva, jól szellőző helyiségben, vagy legfeljebb 40 fokos hőmérsékleten mesterséges eljárással szárítják. A jellegzetes ánizsillatú, zöldesszürke magok között nem fordulhatnak elő egyéb növényi magvak. Száradási arány 2:1. Nálunk tudtommal csak Brno környékén kísérleteznek a termesztésével, de Dél-Szlovákiában is megterem, jó méhlegelót kínál. A gyógyászatban, az éllemiszeriparban, a piperecikkek gyártásánál, sőt az állatgyógyászatban is kihasználják. Elsősorban szélhajtó és nyákoldó hatása ismert, de étvágygerjesztő és a tejtermelést serkentő hatását is kihasználjuk. Illóolaja, szeszes oldata és forrázással készült teája (1-2 gramm mag egy csésze vízhez) egyaránt hatásos. Szélgörcsök esetén 1-2, köhögéskor 5 napig, a szoptatós anyák tejtermelésének növelése céljából 1 -2 hétig kell naponta kétszer vagy háromszor fogyasztani. A hashajtó, nyugtató és altató hatású, vagy köhögés elleni cseppeken kívül többféle gyógyteának is fontos összetevője az ánizsmag, melynek hatóanyagai egyebek között az epebántalmakat is enyhítik. Or. Nagy Géza I
