Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 17. szám
A veréb és az egér (Belorusz A veréb és az egér egymás szomszédságában éltek. A veréb az eresz alatt, az egér pedig a padló alatt egy lyukban. Abból éltek, amit a háziak meghagytak. Nyáron még csak találtak valamit, de télen bizony keserves volt az életük: a gazda a verébnek madárijesztőt állított, az egérnek pedig csapdát. Megelégelték ezt az életet, és elhatározták, hogy felássák a földet. Meg is tették.- Mit ültessünk? - kérdezte a veréb.-Amit az emberek szoktak, búzát - felelte az egér.- Aztán melyik részét akarod a búzának? - kérdezte az egér a verebet. - A felsőt-e vagy az alsót?- Magam sem tudom.- Legyen a tiéd az alsó része - ajánlotta az egér.- Jó, legyen. Eljött a nyár, beérett a búza. Az egér összegyűjtötte a kalászokat, a verébnek meg otthagyta a szalmát. Becipelte a részét a lyukba, a kalászokat kicsépelte, a magot megőrölte, pirogot sütött belőle és elrakta télire. Vígan élt egészen tavaszig. A veréb megkóstolta a szalmát, bizony nem nagyon ízlett neki. A telet a szemétdombon töltötte, éhesen. Beköszöntött a tavasz. Az egér kibújt a lyukból, meglátta a verebet és megkérdezte:- Hogy van, szomszéd, áttelelt?- Keservesen - mondta a veréb. - Éheztem egész télen, rossz volt a búzatermésünk.- Hát akkor az idén vessünk répát! A répa édes, minden nyúl szereti.- Vessünk, vessünk - ugrott fel örömében a veréb. Ismét felásták a földet, és répát vetettek bele. népmese)- Melyik részét akarod? - kérdezte megint az egér a verébtől.- Az alsót-e vagy a felsőt?-A felsőt - felelte a veréb.- Félek, hogy ha az alsót kérem, megint pórul járok.- Rendben van, legyen a tied a felső része. Megnőtt a répa. A verébé lett a levele, az egéré meg a gyökere. Az egér bevonszolta a répát a lyukba, és lassan eszegetni kezdte. A veréb megkóstolta a répa levelét, bizony nem volt jobb íze Szkukálek Lajos illusztrációja a búza száránál. Elkeseredésében felborzolta a tollát, és pitye- regni kezdett. Éppen arra repült egy varjú, észrevette a verebet.-Miért berzenkedsz, veréb? - kérdezte. A veréb elmesélte, hogyan vetettek az egérrel búzát és répát. Amikor mondókája végére ért, a varjú teli torokból kacagni kezdett.- Buta vagy te, veréb. Az egér alaposan túljárt az eszeden. A búzának a fölső része az ehető, a répának meg az alsó. Elmérgedt a veréb, és odaugrált az egérhez:- Ó, te semmirekellő! Ó, te csaló! Most megverekszünk!- Rendben van - mondta az egér -, verekedjünk meg! A veréb segítségül hívta a rigókat és a seregélyeket, az egér pedig a patkányokat és a vakondokat. Megkezdődött a harc. Sokáig csatáztak, nem tudták legyőzni egymást. A veréb kénytelen volt hadseregével együtt visszavonulni a szemétdombra. Meglátta ezt a varjú.- Gyönge segítőtársakat választottál, veréb. Ha elhívtad volna a sólymot, az minden egeret, patkányt és vakondot lenyelt volna. A veréb gyorsan elrepült, megkereste és segítségül hívta a sólymot. Az meg is érkezett, és lenyelte az egér hadseregét. Csak az az egy egér menekült meg, amelyik becsapta a verebet, mert az elbújt a lyukban. Leszállt az este. A sólyom elrepült a búzaföldre, leült egy köre és mély álomba merült. A veréb pedig örömében csicseregve bújt az eresz alá. Ezalatt a ravasz egér elszaladt a rétre a pásztorokhoz, a füzükből parazsat lopott, és meggyújtotta a sólyom körül a búzát. Az lángra kapott, és leégette a madár szárnyát. A sólyom elbúsult, hogy odalett a szárnya. Mit tehetett, gyalogszerrel indult el a tenger felé. Útközben egy vadásszal találkozott, aki le akarta lőni. A sólyom így szólt hozzá:- Ne lőj agyon, jó ember! Inkább vigyél magaddal! Ha kinő a toll a szárnyamon, meghálálom a jóságodat. A vadász hazavitte a sólymot, és egy álló esztendeig etette, jól tartotta. Amikor a sólyomnak kinőtt a szárnyán a toll, így szólt a vadászhoz:- Most pedig vigyél magaddal a vadászatra! Meglátod, mennyi nyulat és madarat fogok neked! így lett a sólyom a vadász segítőtársa. Bolemant Liliana fordítása Kicsi tojás, nagy tojás Vajon mennyi rántottát lehetne készíteni egy strucctojásból? Ha valahol megpillantanánk egy ilyen nagy tojást, egyebek mellett biztosan ez a kérdés is eszünkbe jutna. Ma élő legnagyobb madarunk tojása mintegy 1500 gramm, ami súlyát tekintve megfelel körülbelül 25 tyúktojásnak. Ha azonban az egyébként valóban impozánsan nagy tojást a madár súlyához viszonyítjuk, bizony eléggé jelentéktelenné válik. Egy strucctojás súlya ugyanis csupán 1,7 százaléka a strucctyúk súlyának, ugyanakkor a legparányibb kolibrik abszolút értelemben rekordkicsiségű tojása 10 százalékát teszi ki a tojó testtömegének. Hatalmas teljesítmény ez még akkor is, ha a kolibrik általában csak két legfeljebb három tojást tojnak, a strucc fészekalja pedig tucatnyi vagy még több tojásból áll. Általánosnak mondható szabály, hogy ahol sok tojás szorong a fészekben, ott egyes darabok viszonylag kicsinyek, viszont ahol a létszám szegényesebb, ott ez a tojások emelkedő súlyában talál kárpótlást. Hasonló szabálynak mondhatjuk azt is, hogy a madártest növekvő tömegével arányosan csökken tojásaik hozzájuk viszonyított súlya. A déli tengerek felett vitorlázó hosszú szárnyú albatroszok súlya például 8000-10 000 gramm, egy-egy tojásuk súlya viszont testsúlyuknak mindössze hat százaléka. Az ugyancsak a tengerek felett repülő viharfecske jóval kisebb, legfeljebb 45 grammnyira billentené ki a mérleg nyelvét, ám tojása viszonylag jóval nagyobb, testsúlyának kereken 22 százaléka. Azt gondolhatnánk, hogy a termetesebb tojásokban lassabban, „lustábban" fejlődik a fióka, ám a nagy testű madaraknak nem mindig kell tovább kotlaniuk, mint könnyebb súlyú társaiknak. A strucc például mindössze 42 napig, a hozzá képest nevetségesen kicsi, mintegy ötkilós szirti sas viszont 43-45 napig ül a tojásain, amíg fiókái kikelnek. Igaz, az apró énekesmadarak többnyire termetüknek megfelelően rövid időt töltenek a kottással, fiókáik 11-13 nap múlva pattintják meg a tojások héját. Valamennyi madárfaj közül a legtovább, kereken 70 napig kotlának az Új-Zéland mocsaras erdeiben élő kivifajok és a közeli szigetek körül honos királyalbatroszok. A kivicsaládban a hímnek jut a tojásokon ülés feladata, a királyalbatrosznál hím és tojó kotlik, 2-7 naponként váltják egymást a tojásokon. A császárpingvin „csak" két hónapig melengeti egyetlen tojását hasbőrének ráncai között, de ennek a furcsa kotlásnak a munkája itt is a hímre hárul. SCHMIDT EGON GONDOLKODOM TEHÁT... SZÁMSALÁTA Mi a közös ezekben a számokban? ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM DÉNES GYÖRGY A mesék szárnyakat adtak képzeletemnek (Gyökeres György felvétele) II q jól emlékszem, első olvasmányél- I Cl ményem Sicc úr, illetve Félix úr kalandjaihoz kapcsolódik. Az első köztársaságban bizonyos árufajtákat reklámoztak azokkal a vékony füzetecskékkel, amelyekben a gyermekek részére versbe szedett történeteket közöltek rajzokkal illusztrálva. Mindez amolyan Mickey Mouse utánzat volt csehszlovákiai magyar változatban. A füzeteket ott találtam falum legnagyobb vegyeskereskedésének, a Kohn és Kot cégnek az udvarán halomba hányva. Gyermeki szívemet megdobogtatta a sok-sok érdekes könyvecske, zsebeimet teletömtem velük és hónapokig olvasgattam őket. A rímbe szedett történetek jó részét megtanultam, elmeséltem barátaimnak. Hat- vagy hétéves lehettem akkor. Az olvasókönyvemben is megragadott néhány vers és olvasmány. Például Gyulai Pál A Szél és a Nap vagy Kisfaludy Károly Szülőföldem szép határa című költemény. Ott voltak a könyvben Petőfi, Arany és mások is. Olvasókönyvemben különösen meghatott az a történet, amely egy családi szerencsétlenségről szólt. Egy szegény család szénhez jutott, s éjjelre jól megtömték a kályhát, hogy ne fázzanak a téli hidegben, de a kályha csöve eldugult, s reggelre mind meghaltak. Nagyapám bátyja, Sándor bácsi - akivel közös fedél alatt laktunk, mi a ház elülső részében, ő meg a hátsó traktusban - nagyon szeretett olvasni. Ó már idős, otthon ülő ember volt, s hol a kertben téblábolt, hol meg szobácskájábán olvasott. Sokszor egész sereg öregasszony gyűlt köréje, s ö fönnhangon olvasta nekik a szentimentális vagy romantikus regényeket. Én is bejártam hozzá, képzeletemet fölcsigázták ezek az olvasmányok. Néha fél napot is elüldögéltem Sándor bácsinál. Nekem a Rinaldo Rinaldini története tetszett a legjobban. Füzetekben jelent meg a regény az olasz haramia életéről. Személye bizonyára azt a szerepet töltötte be az olaszoknál, amit nálunk Rózsa Sándor. Rablóvezér volt s egy kissé nemzeti hős, legalábbis a szegények szemében. Á piros abrosszal leterített asztalon, Sándor bácsi keze ügyében, halomnyi füzet feküdt, s ö láthatóan élvezettel olvasta nekünk a csodálatos történetet. Máig sem tudom, honnan került hozzánk az a színes képekkel illusztrált, kopottas könyv, amelynek tarkabarka tábláján ezt olvastam: Grimm legszebb meséi. Annyit azon<• || bán tudok, hogy nagyon megszerettem ezt a szép meséskönyvet, annyira, hogy ma is elő-előveszem s még mindig áhítattal olvasom. Engem sem az Ezeregyéjszaka, sem Andersen, sem a népmesék nem tudtak any- nyira rabul ejteni, mint a Grimm testvérek történetei. Ma is mélyen bennem él Babszem Jankó, Hüvelyk Matyi, Hófehérke vagy Csipkerózsika meséje, a Békakirály, Hamupipőke világa s mind, a többiek. Az a színes kavargó, csodálatos világ, szárnyakat adott képzeletemnek, és erkölcsi tartásomat is formálta. Olvastam valahol, hogy a közelmúltban többször is ki akarták hagyni a gyerekek olvasmányaiból ezeket a meséket, azzal indokolván, hogy túl feudális színezetűek, sok bennük a király, a királylány stb. Továbbá, hogy ijesztő, a gyermek lelkét nyomasztó történetek ezek, mesekrimik. Bizonyos, hogy a Grimm mesék nem langyosak, hanem színesek, elevenek, magukkal ragadóak. De nemcsak a királyok, a szegény emberek is ott nyüzsögnek e mesékben, amelyek mindig a jónak és igaznak a győzelmével végződnek, etikai tartást igyekeznek adni a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Szinte minden könyvforgató gyermek találkozik Jules Vernével - ifjúkoromban még Verne Gyulának írták és mondták. Az első könyv, amelyet tőle olvastam A tizenötéves kapitány volt. Ma is Verne egyik legjobb munkájának tartom; még bennem él Weldon- né és a kis Dick, Herkules, Haris és Negoro személye s a hűséges Dingó kutya. Később engem is „megfertőzött" a ponyva, de böngésztem a kalendáriumokat, évkönyveket is. Majd bekopogtatott hozzám Móricz Zsig- mond, Ady Endre, Szabó Lőrinc, József Attila, Herczeg Ferenc, Szabó Dezső, Illyés Gyula, Németh László és a többiek. Kedvvel forgattam Csehov, Maupassant könyveit, végül minden jelentős írót, akiknek műveit meg tudtam szerezni. Valaha arra vágytam, hogy sok könyvem, szép könyvtáram legyen. Ez teljesült. Csak az szomorít el, hogy nem lesz már időm könyveimet mind elolvasni. A SAJÁT ÁRNYÉKA Tudod-e, hogy Aranka néninek, a buzgó takarítónőnek melyik a saját árnyéka? A négy árnyék közül melyikre szavazol? MEGFEJTÉS Az április 14-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a 151 háromszor, a 4584 egyszer szerepel a rajzon; a hármas számú kocka. Nyertesek: Győri Csaba és Tamás, Nádszeg (Trsti- ce); Dedík Angelika, Bá- torkeszi (Vojnice); Ozo- gány Hilda, Bratislava; Sárközi Szilvia, Hurba- novo; Jámbor Ágnes, Csata (Cata). \ ÚJ SZÍ 18 wm ■B 1989. IV.:
