Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 16. szám
A jó társnövények segítik egymás fejlődését Másoknak is ajánlom a vegyeskultúrás zöldségtermesztést Ismét károsíthatnak A környezetkímélő módszereket részesítsük előnyben A fémeszöld csillogást}, mutatós aranyos virágbogár(Cetonia aurata) nagyságát és alakját tekintve a cserebogárhoz hasonlít. Főleg áprilisban és májusban, de néha még júniusban is megtalálható az éppen virágzó gyümölcsfákon, rózsán, pünkösdi rózsán vagy más virágzó növényeken. A 13-24 mm-es bogarak nagy étvággyal fogyasztják a bibéket és porzókat, de a sziromlevelek szintén szerepelnek kedvenc csemegéik között. A kártevő rajzása április közepén kezdődik. Az aranyos virágbogár feltűnően hangos zúgással repül, szüntelen nyíló virágok után kutatva. A megtermékenyített nőstények korhadó fákba, érett trágyába vagy komposztba, esetleg közvetlenül a humuszban bővelkedő talajba rakják a tojásaikat, ahol a kikelő lárvák azonnal elegendő táplálékhoz juthatnak. A lárvák életük második évében bábozódnak. Ritkán előfordul, hogy kisebb számban ősszel is megjelennek a bogarak. A méhekre való tekintettel, az aranyos virágbogár elleni vegyszeres kezelést mellőzni kell. Van azonban egy egyszerű, de viszonylag hatásos védekezési lehetőség. Hajnalban, amikor a bogarak még dermedten húzódnak meg a fákon, könnyen lerázhatjuk és összegyújthetjük, majd megsemmisíthetjük a kártevőket (a baromfi nagyon szereti). Az aranyos virágbogártól valamivel kisebb (hozzávetőlegesen 11-17 mm-es) a szintén fémesen csillogó, zöld cserebogár (Anomala vitis). A homokföldekben bővelkedő termókörzeteket kedveli, s helyi viszonylatban olykor tetemes károkat okoz a kajszi- és almaültetvényekben, de - mint a neve is mutatja - elsősorban a szőlőt látogatja. Tetemes elterjedése esetén tarrágást okoz, hogy csak a levélnyelek maradnak meg a fákon vagy tőkéken. A kártevő pajorként telel át, majd tavasszal a talajban bábozódik. Rajzása júniusra és júliusra esik. Egyik megkülönböztetési lehetőség, hogy a zöld cserebogár - valamennyi rokonától eltérően - kizárólag nappal repül. Károsításuk kedvező időjárás esetén egy hónapig is elhúzódhat. Ahol rendszeres kártevőnek számítanak, a pajorok nagy tökiesést okozhatnak a fiatal szőlőültetvényekben. Kisebb kártétel esetén a bogarak összegyűjtése és megsemmisítése is elfogadható eredményt nyújthat, másutt vegyszerekkel lehet elviselhető szintre szorítani a fertö- zöttséget. A kertbarátoknál a Decemtion 20 EC 0,25 százalékos, és a Metation E 50 0,2 százalékos töménységű oldatának használata jöhet számításba. A közönséges levélbarkó (Phyllobius oblangus) 3,6 mm-es, feketésbarna árnyalatú, ormányos bogár. Az utóbbi néhány évben a kertbarátok egyre gyakrabban érdeklődnek, hogy milyen kártevő okozza a fák és bokrok levelein látható rágásokat. E kártevő karélyozva kezdi fogyasztani a levelek szélét, de nem ritkaság, hogy csak a levélnyeleket és vastagabb ereket hagyják hátra. Főleg az éppen fakadó, fiatal csemetékben okozhat súlyos kárt, tekintet nélkül a gyümölcsök fajára, illetve fajtájára. A duzzadó rügyeket, bimbókat, majd a virágokat tünteti el szinte nyomtalanul. A kártétel a kis lombfelületú, M-alanyú almafákon a legszembetűnőbb. A megtermékenyített nőstény a talajba rakja tojásait. A kikelő lárvák a fák és bokrok gyökereinek kivételével minden növényi gyökeret megrágnak. A kifli alakú, lábtalan lárva a talajban telel. A növényvédelmet - az előző kártevőnél ajánlott vegyszerek valamelyikével - az első bogarak megjelenésekor kell megkezdeni. Nagyon hatásos, és egyben környezetkímélő eljárás, a hernyófogó övék használata. SZALAY LÁSZLÓ Válogattuk • Ne pusztítsuk, riasszuk! Mármint a helyenként sok bosszúságot okozó vakondot. Tudós István miskolci kertbarát állítja, hogy ha 50 négyzetméterenként egy-egy császárkoronát (Fritillária) és ricinustövet (Ricinus communis) ültetünk, a vakond biztosan elkerüli a kertünket. Aki már megszagolta a császárkorona hagymáját, annak aligha kell magyarázni, 'miért. A ricinus töve hasonlóan riasztja az egyébként hasznos, sok cserebogárpajort és lótücsköt elpusztító rovarevőt. • Milyen térállásban? A gyümölcsfák ültetésénél mindig gondot okoz a megfelelő térállás megválasztása. Fáink térigényét mindig az alany határozza meg. Például egy közepes növekedésű diófa 1Ó0-140, egy mandulafa 25, a vadalanyra oltott, 120-160 cm törzsmagasságú cseresznye, körte vagy alma 64, a szilva és kajszi hozzávetőlegesen 49, a meggy mintegy 38, az őszibarack 16, a gyengébb növekedésű (M 9, M 26 stb. alanyú) alma és a birsalanyú körte 25 négyzetméter tenyészterületet igényel. Ezzel szemben a sövénynek nevelt alma- és körtefáknak csupán 6-10 m2 a térigénye, tehát 4-5 métérés sortávolságra, és a sorban egymástól 1,5-2 méterre telepíthetők. • Hasznos-e a feketerigó? Mint tudjuk, szereti a cseresznyét és a szőlőt (kártétele madárhálóval megelőzhető), ugyanakkor rengeteg meztelen csigát, rovart, gilisztát is összeggyújt. Ezzel, valamint tavasztól csengő, flótázó énekével bőségesen kárpótolja a kertbarátot az „elcsent" cseresznye-, szőlő- vagy málnaszemekért. (f) Gyógynövények a kertben Az NSZK, Japán, Ausztria és Magyarország mellett nálunk is egyre nagyobb tért hódít a vegyszerektől mentes, ún. biológiai termelés. A környezetkímélő módszer elterjesztésében főleg a kertbarátok járnak elöl jó példával. Ezt igazolja egyebek között az a tény, hogy a Kassa (Kosice)-vidéki Szína (Se- na) község kertészkedőinek példáját követve, rövid időn belül a bratisla- vai és füleki (Fil'akovo) kertbarátok is megalakították a bioklubot. Á biológiai kertműveléssel foglalkozó külföldi szerzők több évtizedes tapasztalatait tanulmányozva, öt évvel ezelőtt magam is áttértem erre a termelési módszerre, összeségében kedvező tapasztalatokat szereztem, ezért másoknak is ajánlom a biológiai kertművelést. A házikertben és a kerttelepi kiskertekben a vegyeskultúrás zöldségtermesztést tartom a legmegfelelőbbnek, tekintve, hogy a társnövények helyes megválasztása esetén az együtt termesztett zöldségfélék - és más növények! - segítik egymást a fejlődésben, és kölcsönösen védik egymást a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Persze a vegyeskultúrás termesztésre való áttérés alapvető szemléletváltást igényel. Már csak azért is, mert a módszer meghonosításának egyik feltétele a hagyományos ágyásos technológia felszámolása. Itt ágyások helyett vegyesen betelepítettbeültetett sorokban folyik ugyanis a termelés, mégpedig úgy, hogy valamennyi növényféle számára igyekszünk a legmegfelelőbb „szomszédot", szaknyelven társkultúrát megválasztani. Tapasztalataim szerint, egy négyA v* *gy«sk«rt t«rv« tagú család egész évi zöldségszükségletét - a befőzve és fagyasztva tartósított mennyiséget is beleértve - 100 négyzetméter be nem árnyékolt területen könnyen megtermelhetjük biológiai módszerrel. Az őszszel felásott-megszántott talajt tavasszal pirkadás után elgereblyézzük, az ásatlan részeket (a biokertészek elvből nem ásnak!) letakarítjuk, felkapáljuk, majd elegyengetjük a területet, s jól átgereblyézzük a talajt. Ezt követően a korábban megszokott ágyások helyett kijelöljük a sorok helyét. Én 0,5 méteres sortávolságot használok, és a sorokat észak-déli irányban alakítom ki. A tapasztalt biokertészek általában ezt ajánlják, de valószínűleg az ettől eltérő sortávolság vagy tájolás is elfogadható eredményt biztosít. Véleményem szerint, a sorok alapján célszerű vetési-ültetési tervet készíteni, természetesen a növények specifikus igényeinek, összeférhetőségének és egyéb tulajdonságainak figyelembe vételével. Én a könnyebb tájékozódás érdekében a külföldi szerzőknél divatos ABD-rendszerű sormegjelölést vettem át. A vázlatban A betűvel jelölt sorokat a kertben hosszabb karóval jelölöm meg, s ezekbe a sorokba olyan növényeket tervezek, amelyek egy esetleges rövid tenyészidejű elővetemóny után az egész tenyészidőben lefoglalják a területet (például paradicsom, paprika, uborka, tojásgyümölcs). A B-sorokat rövidebb karóval tűzöm ki, s ide egymást váltó rövidebb és hosszabb tenyészidejű növényeket ültetek, hogy a terület legalább két termést adjon (például korai burgonya után rövid tenyészidejű káposzta, borsó után karalábé stb.). A C- sorokat nálam rövidebb és gömbölyített pálcák jelölik, s ezen a területen egymást folyamatosan váltó, kivétel nélkül rövid tenyészidejű növényféléket termesztek. Ilyenek a hónapos retek, a tépő- és fejessaláta, korai karalábé stb. A kertben - miként a vázlatban is - a sorok ACBCACBCA ... sorrendben követik egymást. Ahogy Gertrud Franck mondja, a növény minden életfunkcióját, egészségi állapotát és termőképességét a talaj humusztartalma és az egészséges talajélet határozza meg. A talajállapot javításának első feltétele a folyamatos művelés, vagyis a megszakítás nélküli növényboritás. S ez nem csupán a talajfelszín védelme miatt fontos, hanem azért is, hogy a gyökérzet állandóan behálózza a talajt és a növények gyökereiben lévő hatóanyagok mielőbb és folyamatosan a talajba, a talajlakó mikroorganizmusokhoz kerüljenek. Az állandó növényborítottság elérésének sokak szerint az a legegyszerűbb módja, hogy a sorközöket spenóttal vetjük be. Azért éppen spenóttal, mert ennek a növénynek nagyon jó a csírá- zási erélye, olcsó a vetőmagja, a le- vélzete jól árnyékol, védelmet nyújt számos kártevő ellen, s nem utolsósorban az is fontos elv, hogy a mélyen a talajba hatoló, de lágy állományú gyökérzete szaponint tartalmaz, s a kedvező környezetet kináló parajsorok között kevés munkaráfordítással termeszthető a többi „igazi" zöldségnövény. Ebből a tapasztalatból merítve, én is spenótot termelek a sorközökben talajtakaró gyanánt. KÖTELES GÁBOR mérnök Gertrud Franck ideális vegyeskert-terve a Budapesti Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent Biofüzetek 7. számából SZÚ a Erdei mályva és benedekfű Az erdei mályva (Malva sil- vestris) gyakori gyom a parlagokon, az utak mentén, de a szántóföldeken és a kertekben is előfordul. Levele és júniustól szeptemberig nyíló, piros virága drogul szolgál. Termeszteni is érdemes, mert a gyógyszeripar keresett alapanyaga és jó árat fizetnek érte. A széltől védett, napos helyeket, az agyagos homoktalajokat kedveli. Néha embermagasságúra is megnő, ezért bőséges tápanyag- és vízellátást igényéi. Áprilisban vetik, 50x50 cm-es távolságra, 2 cm mélyre, fészkenként 4-5 magot számítva. Sorokba is vethető, de akkor csaknem tízszeresére emelkedik a vetőmagszükséglet (120 gramm egy árra). A területet a növényzet 10 cm-es magassága, majd később a virágzás kezdetén feltételenül be kell kapálni. Levelét a száron folyamatosan felfelé haladva, a virágot pedig (mindig a harmat felszáradása után) virágzás kezdetén gyűjtik, árnyékos helyen mogyoróvesszőkre terítve, vagy legfeljebb 35 fokos hőmérsékleten mesterségesen szárítják. A száradási arány a levélnél 5:1, a virágnál 6:1, a kilónkénti felvásárlási ár - az előbbi sorrendben - 40, illetve 100 korona. A drog nyálkás cserzőanyagot, némi illóolajat és malvin néven ismert festékanyagot tartalmaz. A gyógyszeripar a felső légutak megbetegedésénél, továbbá gyomor- és bélbántal- maknál használatos gyógyteák alapanyagaként hasznosítja. Külsőleg toroköblítőnek (gyulladásgátló), illetve a meleg vízben áztatott leveleket a kelések érlelésére (puhító hatás) használják. • Erdei mályva Teája hideg vízben történő ázta- tással készüljön, mert a meleg vízben a nyálka tönkremegy. Egy csésze vízbe két evőkanál drogot adhatunk, igy mérgezéstől vagy egyéb káros mellékhatástól nem kell tartani. A szúrós bogáncsfélékre emlékeztető benedekfű (Cnicus be- nediktus) magját szintén áprilisban vetik (40-50 cm-es sortávolságra, 1 cm mélyre). A kapások ' után felszabaduló, humuszban gazdag, inkább lúgos, mint savanyú kémhatású talajokat, és a napsütötte termőhelyeket kedveli. Kesztyűben, sarlózva gyűjthető, háromszor vágható, viszont nagy körültekintéssel - vékony rétegben elterítve, árnyékban - kell szárítani. Az egymáshoz érő növények összeragadnak, a drog értékét veszíti. Száradási aránya 6:1, kilónkénti fel- vásárlási ára legutóbb 20 korona volt (célszerű megérdeklődni, átveszik-e az idén!). A drog nyálkát, keserű- és cseranyagot, illóolajat, nikotinsavat, valamint gyantát tartalmaz. Főleg gyomorrontásnál, gyomorgyulladás és epebántalom gyógyítására használják. Továbbá gyógyítja a herpeszt (ajaksö- mör), a húgysav lerakodása által kiváltott ízületi gyulladást, s gátat vet a vírusok terjedésének. Leveleit sebek és kiütések borogatására is használják. Forrázással készülő teáját (1-2 evőkanál drog egy csésze vízbe) étkezés előtt fogyasztják. Mérgezéstől vagy egyéb káros mellékhatástól nem kell tartani. Dr. NAGY GÉZA > Benedekfű /. 21.
