Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 15. szám
ISZÚ A szobanövények vízkultúrás termesztéséről Méhek a kertben A méhek hozamnövelő közreműködésének jelentősége először a gyümölcsösöknél vált világossá. Amikor kiderült, hogy egyes gyümölcsfajok magkezdeménye terméketlen saját virágporával szemben, akkor kezdték csak vizsgálni a mézelő méh megporzó munkáját. A szeder rovarporozta növény. Spontán önmegporzás csak kivételesen fordul elő. Ha a méhek látogatják a virágokat, tökéletes a beporzás, és jól fejlett a gyümölcs. A méhek nemcsak a termesztett szedrek, hanem a vadszedrek virágait is látogatják. Ezzel biztosítják az idegen beporzást. A málna megtermékenyítésében a mézelő méh megporzó értékét növeli más rovarokhoz képest, hogy sokkal gyakoribbak látogatásaik. Ezenkívül virághüek. Családos életük biztosítja a tömeget. A megtermékenyítés hatékonysága függ egy-egy virág nektárkiválasztásától és virágporának érettségétől. A méhek munkájának erősségét növeli a virág által nyújtott táplálék. A több nektár több méhlátogatást eredményez. A szamóca képes az önbeporzásra, és sokszor fordul elő önmegter- mékenyülés. A rovarbeporzás viszont sokkal hatékonyabb. A fő beporzó a méh. Szabályos időközökben, a virág fiziológiai igénye szerint látogatja a virágokat. Ennek jól fejlett gyümölcs az eredménye. A feketeribiszkét saját virágpora is megtermékenyítheti. Az összes megporzó közül a mézelő méh a legszorgalmasabb: idegen beporzáshoz vezet, tökéletes a magképződés és nagy, jól fejlett bogyók teremnek. A piros- és fehérribiszkénél ugyanez az eset, önbeporzás rovarok nélkül igen ritka. A bogyó nagysága függ a magok számától, azaz a megporzás minőségétől. A négymagos bogyó átlagosan háromszor nehezebb, mint az egymagos. Az egresnél a méhek szintén elvégezhetik saját virágporral a beporzást, a spontán önbeporzás rovarok nélkül egyáltalán nem fordul elő. Az elégséges megkötés és a megfelelő nagyságú gyümölcs kialakulásához tökéletes, mégpedig idegen beporzás szükséges, ez pedig csak rovarok közvetítésével teljesül. A keményhéjúak, tehát a dió és mogyoró kimondottan szélporozta növények. A növirágok érdektelenek a méheknek, a barkákat viszont szívesen keresik fel virágporukért. A csonthéjasok, a kajsziés az őszibarack közeli rokonok, termékenyü- lési viszonyaik is hasonlóak. Könnyen megy az önmegtermékenyülés, de a méhek is segíthetnek. Az idegen beporzás csak előnyös lehet. Vannak önmeddő fajták is, ezeknél nem teremhetne gyümölcs méhek nélkül. A szilvafélék (szilva, sárga szilva, ringló, mirabella) termékenyülési viszonyai nagyon eltérőek, általában szükség van a méhek megporzó munkájára. Egészen más megtermékenyülési viszonyok vannak a cseresznyeféléknél. A cseresznyefajták általában önmeddők, a méhek megporzó munkáját alapvetően igénylik. A cseresznyéken termő virágpor csak bizonyos fajtákon termékeny. Azokat a fajtákat, amelyek egymást termékenyítik, interfertilis fajtáknak hívják. A virágporcsiraszám fajtánként változik. Ez azt jelenti, hogy egyes fajták több, mások kevesebb beporzó fajtát igényelnek. Sok fajtánál nagy százalékban meddők a porzók. Ezek a tények bonyolulttá teszik a cseresznye megtermékenyítését. A valóságban azonban nem annyira rossz a helyzet. Egyes fák megporzása gyenge, de több fajta szóródása csökkenti a kockázatot. A közelben élő vadcseresznyefák lényegesen növelik a nemes cseresznyék megporzási lehetőségeit. A cseresznyének egyébként igen vonzó nektára és virágpora van. A rossz időjárás nagyon csökkenti a méhek megporzó munkáját. A meggy esetében a méhbeporzásnak 100-200 %-os termésnövelö hatása van. Az összes alma- és körtefajta önmedő, vagyis saját virágporukkal nem kötnek termést. Némelyik fajta virágpora teljesen termékenyitőképtelen. A szélbeporzásnak almánál, körténél nincs jelentősége. A gyakorlatban az egyfajtájú ültetvények rosszul termékenyülnek. Két fajta csak akkor társítható megfelelően, ha egy időben virágzik, jó a virágporuk csírázóképessége, és a méhek egyformán járják. Hasonlóak a viszonyok a körténél. A triploid fajták megporzásáról más-más fajtákkal kell gondoskodni. A triploid fajták passzívak a beporzás szempontjából: kizárólag méhek által odavitt idegen virágporral termékenyülnek meg. A szőlő öntermékenyüló, csupán néhány fajtánál van szükség a rovarok közreműködésére. A szélnek, különösen a hőmérséklet hatására függőlegesen felszálló levegőnek van szerepe. A méheknél viszont május elején és június elején virágporinség áll elő, ezért felkeresik a szóló virágfürtjeit is. A gyümölcsösökben az összes rovarbeporzás 75 %-át a méhek végzik el. E szám különösen zord telek után, a méhek javára növekszik, amikor a vadbeporzók száma a kelleténél jobban megcsappan. A zöldségfélék közül az uborka váltivarú növény, azaz külön hím- és külön nőnemű virágai vannak, kimondottan méhbeporzást igényel. A sárgadinnye és a görögdinnye hasonlóképpen igényli a méhek beporzó munkáját. Az ugyancsak váltivarú spárga felhasznált „termése" nem igényel méhbeporzást, de a maqfogáshoz szükségesek a méhek.-áthNapjainkban egyre jobban tért hódít némely szobanövények vízkultúrában való nevelése. A vízkultúra (hidropónia) olyan tápanyag-oldat, amely a növény táplálkozásához szükséges anyagokat a megfelelő arányban tartalmazza, és amelyben a növény talaj nélkül is felnevelhető. A magasabb rendű növények tápoldatai nitrátok, foszfátok és ammóniumvegyületek keverékét tartalmazzák, mégpedig a kiválasztott növényeknek megfelelő összetételben. Sok szempontból az Ilyen növénytermesztés előnyösebb, mint a hagyományos, hisz oldat formájában a tápanyag a növény számára közvetlenül és könnyen felvehetövé válik. Vagyis így könnyen megtartható az ésszerű trágyázás alapszabálya: tápanyagokból akkor és any- nyit adjunk, amikor és amennyire a növénynek szüksége van! A tápoldat előállítása rendkívül egyszerű. Elkészítéséhez a Drogéria üzletben, vetőmagboltokban, virágüzletekben kapható Hydroponix nevű, vagy egyéb hasonló tápanyag-tablettára van szükség, amelyet az előírt mennyiségű vízben kell feloldani, A módszert elsősorban akkor érdemes kipróbálni, ha növényeinkről huzamosabb ideig nem tudunk megfelelően gondoskodni (főleg a szabadságolások idején), de bizonyos esztétikai és kényelmi szempontok előtérbe helyezése szintén a módszer alkalmazása mellett szólhat. A vízkultúrás növénytermesztés meghonosításának első lépése a megfelelő tenyészedények kiváVizkultúrás növények, üvegedényben gömbölyű (A szerző rajza) lasztása. Számtalan, fantáziadús megoldás lehetséges. Választhatunk szokásos virágcserép formájú kerámiaedényt, üvegbúrát vagy speciális, ún. hidrovázát (ez a legalkalmasabb, bár ritkán kapható).* Fémből készült edények nem használhatók. Mellékelt ábránk alapján bárki maga is elkészítheti a két részből álló tenyészedényt. Csupán arra AKVARISZTIKA: Az akvárium berendezése Az akvárium „talajának" előkészítésére nagy gondot kell fordítani, hisz ez a közeg szolgáltatja az akváriumi növények táptalaját. Sót, ez adja a víztartály látványának szépségét, biztosítva a víz tisztaságát. Anyagául legmegfelelőbb a folyami homok. Az előző fejezetben emlitett- ajánlott százliteres akvárium aljának beborításához egy kanna jól átmosott, valamint egy fél kannányi mo- satlan homokra van szükségünk. A homok átmosását legegyszerűbben úgy végezhetjük el, hogy fél kannányi homokot állandó kevergetés mellett addig „öblögetünk" a fürdőkádban a tusoló erős vízsugara alatt, amíg kristálytiszta víz nem folyik ki a kannából. Az akvárium díszítésére szikladarabokat, valamint szaküzletben vásárolt ágakat és gyökereket szerezhetünk be. A szikladarabokat szintén ajánlatos alaposan kiáztatni, a gyökereket és faágakat megsúrolni. Díszítő elemként használhatunk még kagylókat, üres csigaházakat (az utóbbiakat homokkal töltve ajánlatos az akváriumba helyezni, mert gyakori eset, hogy a díszhalak beúsznak az üres csigaházba, de kijönni már nem tudnak, s elpusztulnak). Ha ezeket a szükséges kellékeket előkészítettük, jöhet a drágább tartozékok beszerzése. Mindenekelőtt megfelelő levegőpumpát és hozzá néhány méter csatlakoztató vezetéket, T vagy X idomokat, speciális szorítót a légcsere intenzitásának szabályozásához, továbbá porlasztóköveket és légszűrőt kell vásárolnunk. Ha komolyan vesszük az akvarisztikát, nem feledkezhetünk meg a vízmelegítőről sem, hisz néha a lakásban elég hideg van, s ilyenkor a meleghez szokott díszhalak számára kicsit fel kell melegíteni az akváriumban a vizet. Az optimális hőmérséklet 20-25 fok közötti. A százliteres medencébe 30-40 wattos melegítőre van szükség. Drágább, de jobb a hőszabályozós melegítő. Továbbá egy tapadókorongos hőmérőt is célszerű beszerezni, hogy bármikor ellenőrizni tudjuk az akvárium vizének hőmérsékletét. Az említettek birtokában hozzáláthatunk az akvárium berendezéséhez. Előbb a mosatlan homokot terítsük a tartály aljára, lehetőleg azokra a helyekre halmozva, ahová a vízinövényeket szánjuk. Ugyanis a növények ebből a mosatlan homokból fogják meríteni a fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat. A mosatlan homokot lehetőleg a tartály hátsó falához halmozzuk fel, kis dombocskákat képezve olymódon, hogy ezek az akvárium homlokfala irányába lejtsenek (az okról majd később). Erre egyenletesen terítsük rá a kannányi mosott homokot úgy, hogy a két hátsó sarokban előre lejtő dombokat alakítunk ki. Ezután ágyazzuk be a homokba a levegőztető berendezés vezetékeit, melynek kivezetését ott oldjuk meg, ahol elképzelésünk szerint esztétikai szempontból is jó hatást kelthetnek a légbuborékok. .. _ 3 Chvila Ferenc kell ügyelni, hogy a váza lyukacsos betétje lehetővé tegye a gyökerek számára a zavartalan tápanyagfelvételt. Az edény aljára kevés steril támasztóanyagot helyezünk. Ez lehet kavics, homok, kőzúzalék, ke- ramzit vagy tőzeg (az utóbbi savanyú kémhatást vált ki, ami a vizkul- túrás termesztésnél igencsak előnyös). Ugyanis ügyelni kell a tápoldat kémhatására, és hogy a növényre káros anyagok ne halmozódjanak fel az oldatban. Emellett gondoskodni kell a növények fejlődéséhez legmegfelelőbb hőmérsékletről, a fényről s a levegőellátásról. A tenyészedényt nem szabad szinültik megtölteni tápoldattal, hogy a gyökerek elegendő oxigénhez jussanak. Az oldat szintjét rendszeresen ellenőrizzük. A tápoldatot 7-14 naponként utána kell tölteni, és 4-8 hetenként (a tabletta használati utasítása szerint) ki kell cserélni, s egyúttal a te- nyészedény falára, a kavicsokra és a növény gyökereire lerakodott sóréteget gondosan le kell mosni. Ugyanígy járunk el a növények áttelepítésénél, nagyobb edénybe helyezésénél. A vízkultúrában történő nevelés során a legtöbb sikert a következő növényektől várhatjuk: Dieffenba- chia, Monstera, egyes Sansevieria- fajok, begóniák, broméliafélék, fiku- szok, pletykafélék, vízipálmák, szobaborostyánok stb. Vízkultúrás növényeink - helyes gondoskodás esetén - hozzájárulhatnak szép, esztétikus környezetünk, otthonunk és munkahelyünk szemet gyönyörködtető látványának kialakításához. SEBÓKJÁNOS Röviden • A torma kiirtásának legegyszerűbb módja, ha ősszel kiforgatjuk a töveket és a legkisebb gyökérrészeket is felszedjük a talajból. A tavasszal kihajtó gyökérrészek így könnyen kika- pálhatók, kihúzhatok, vagy Gra- moxone gyomirtóval leperzselhető a levélzet. A gyökerek végül is kimerülnek és a talajba fulladnak. • A papagáj növényevő, mag- evő, táplálékának 80 százaléka kölesből, zabból, fénymagból, csumizból és napraforgóból álljon. A magvakat költés idején csíráztatva kínáljuk, s ilyenkor sok zöldet (tyúkhúr, saláta, gyermekláncfű, spenót stb.), télen almát, reszelt sárgarépát, fiókanevelés idején főtt tojást is adjunk madarainknak. • Az aszparágusz nem való a meleg, fűtött, száraz levegőjű lakásokba, mert elhullatja a leveleit, és a hosszú, fel kopaszodott hajtások látványa nem éppen megkapó. A töveket hűvös, 10-14 fokosnál nem melegebb, de világos helyiségben kell teleltetni. A „megkopott" növények kopasz hajtásait tavasszal vágjuk vissza, igy az átültetett növény rendszeres öntözés-tápol- datozás mellett új erőre kap és szép új hajtásokat nevel. Kinek öröm, kinek gond A pitypang aranysárga virágainak legföljebb a gyerekek és a gyógynövénygyújtök örülnek. A gyepet erősen gyomosítja, amiért is „hivatalból üldözendő". Amíg a bimbó kicsi és bolyhos, a levelek is kisebbek, hegyes ásóval gyökerestül érdemes kiszedni, mert ezzel tudjuk a leghatásosabban gyéríteni. Amikor már magot érlelt, arra kell számítanunk, hogy jövőre még több lesz belőle, mert a repitőszerrel ellátott apró magvak, mint kicsi ejtőernyők, mindenhová eljutnak. De vajon kell-e mindenütt irtanunk a pitypangpot? Napjainkban egyre több gyomról fedezzük fel újra, hogy értékes anyagokat tartalmazó gyógynövény. Igy vagyunk a gyermekláncfűvel is. Egyike a legkorábbi, hasznos vadnövényeinknek. Levelét nyersen salátaként, vagy párolva a spenóthoz hasonlóan készíthetjük el, s a nyulak kora tavaszi ellátásánál is nagy hasznát vehetjük. Az ókorban a pitypangot szinte minden betegség gyógyítójának tartották. A kínai orvosok étvágygerjesztőnek és erősítőnek javasolták. Azóta bizonyították, hogy igen magas az A-vitamin tartalma, C-vitamin tartalma pedig felülmúlja a fejessalátáét. Több vasat tartalmaz, mint a spenót, és káliumban is gazdag. A föld felett tőrózsát képező, fiatal korban molyhos, öblösen fogazott levelei orsó alakú gyökérből nőnek ki. Gyökere ritkán ágazik el, frissen fehéres sárga, szárítva szürkés barna színű. A szárított gyökeret egyes vidékeken pörkölni is szokták. Kávéhoz hasonló ital készíthető belőle. Leveleit salátának, főzeléknek, lehetőleg a virágzás előtt gyűjtsük, mert a virágzás idejére a keserű íz erősödik. A leveléből és gyökeréből készitett tea enyhe, természetes hashajtó. A gyökereket ősszel gyűjtsük. Alapos mosás után egészben vagy kockára vágva szárítsuk meg. Varró Aladár Gyógynövények gyógyhatású című könyvében javasolja az egész növényből készített teát - májbetegségnél, sárgaságnál, székrekedésnél. Negyed liter vízre 10 gramm levelet számítsunk. Hatásosabb a gyökérből készitett főzet, amelyet 10 gramm gyökérből készítsünk, ugyancsak negyed liter vízre számítva. A főzet hatásos krónikus ekcéma, és vizeletvisszatartás ellen is. Gyomorerösitő teakeverékekből ne hiányozzon a pitypang. Huzamosabb ideig csak más gyógynövényekkel keverten használjuk, tisztán ne, mert emésztési zavart okozhat, annak ellenére, hogy étvágygerjesztő is. Az állatgyógyászatban a füvet mint tejszaporítót javasolják. K.Sz. A hagymalégyről A házilégyhez hasonló, sárgásszürke, 6-8 mm nagyságú, a kétszárnyúak rendjébe tartozó kártevő minden hagymatermesztő körzetben megtalálható. A megtámadott növények fejlődése leáll, levelei elsárgulnak. Leggyorsabban a középső levél pusztul el, mert az alsó része elrothad a másodlagos baktérium-fertőzéstől. Sokszor tapasztaljuk, hogy az egész fiatal növény elpusztul, elszárad. A hagyma a lárvák károsítása következtében lassan elrothad. A legnagyobb károkat a kártevő első nemzedéke okozza a még fiatal növényekben. A hagymalégy a telet báb alakban vészeli át a talajban. A legyek rajzása április végén, május elején kezdődik. Tojásaikat a növény közelében a talajba, vagy közvetlenül a hagymákra rakják. A kikelt lárvák befurakodnak a hagymába, ahol kifejlődnek, majd a talajban bábozód- nak. A második nemzedék imágóinak rajzása júliustól augusztus végéig, a nemzedék lárváinak kártétele pedig július végétől a szeptemberben kezdődő bábozódásig tarthat. Ásással és szántással sok báb elpusztítható. A Basudin 60 EC 0,1 százalékos oldatával tojásrakás kezdetén kell beöntözni a már zöldelló hagymát (0,5 liter 1 folyóméterre), a Basudin 10 G-böl pedig 0,6 gramm kell egy méterre (sorba), vetés vagy ültetés előtt. A Diazinon 60 EC-t az első, a Diazinon 10G-t a második készítménynél említettek szerint használjuk. A Metation E 50 0,2 százalékos oldatával tojásrakás kezdetén célszerű permetezni. A használati utasításban feltüntetett élelmezés- • egészségügyi várakozási időket szigorúan meg kell tartani! SZALAI LÁSZLÓ . IV. 14.
