Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-31 / 13. szám

■ ■■■■■■■■■■■■■■■■a i

■

a

■

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

■

i

i

■

i

i

i

■

■

i

i

i

i

■

■

r

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

VÁCLAV ŐTVRTEK

Tacskó mester nagy találmánya

Délben esik. Este esik. Az éjszaka abbamaradt egy kicsit, de reggel csak úgy ömlik. Hétfőn esik. Kedden esik. Szerdán csak szemerkél, ám csütörtökön megint szakad, mintha dézsából öntenék. A róka panaszkodik, a medve zsémbelődik, a nyúl sóhajtozik: ,,Nehéz az élet az erdőben így az őszi esőzések idején!“ Aludni még nem aka- ródzik, hol van még a téli álom ideje - de aki nem alszik, annak valamivel meg kell tömnie a ben- dőjét. Aki pedig éhes, annak biki segít rajtunk?“ - ijedezik a nyúl. ,.Tudom már!“ - csapott mancsával a térdére a medve. „Majd a tacskó! Tacskó, a nagy feltalálói Maga gyúrta a pipáját is. Agyagból formázta és egy szép szarvast festett rá. Még a szárát is maga fúrta, cseresznyeágból. Tacskó mester a mi megmentönk!"

Elindultak hát Tacskó mester házához. Alaposan megtisztogatták a lábukat a lábtörlőn, amelyet a tacskó saját kezűleg kötött, lenyomták a kilincset,

X (0 Q>

CQ O -D £

í <0

o §

■fl>

n

zony vadásznia kell. Ebben a locspocsbán, ebben a cudar időben!

A róka fel-alá járkál az erdőben, a medve mancsával a vizet törölgeti a szeméből, sajog a lába. A nyúl a tócsák közt botorkál, az egyiket kikerüli, a másikba beletoccsan. Pénteken a három, bőrig ázott összeül az erdöszéli tölgyfa alatt. Úgymond, tanácskozás céljából, mert ez így nem mehet tovább. Ki kell találni valami okosat, valamit ami megvéd az esőtől.

,,Először törd te a fejed, róka! Te még a hollónál is ravaszabb vagy“ - mondja a medve. „Mi itt addig a nyállal szárogatjuk egy kicsit a bundánkat. “

A nyúl meg a medve bele- belefújnak a bundájukba, amíg a róka gondolkodik. Az sokáig töpreng, morfondírozik. ,, Eszedbe jutott már valami, róka?" - dörmögi a medve. „Semmi, az égvilágon semmi, minden gondolatomat elmosta a víz" - sóhajtozik a ravasz. „Ha a róka sem tud tanácsot adni, akkor hát

amelyet a tacskó saját kezűleg kovácsolt, átmentek a folyosón, amelyet a tacskó saját kezűleg épített. Maga Tacskó mester éppen ott ül a kályha mellett a hintaszékben, nagy füstfelhőket eregetve szarvasmintás pipájából.

„Mi jót hoztatok?"

„Tanácsért jöttünk, mester" - kezdte a medve, de akkor nagyott tüsszentett, ezért a róka fejezte be: „Azért jöttünk, hogy megkérjük, találjon fel valamit, ami megvédene minket az esőtől. “ Amíg a róka beszélt, a nyúl erősen vacogtatta a fogait. Hogy tacskó mester is lássa, mennyire átfagytak az esőben. A tacskó végighallgatta a rókát és azt mondta: „Találmány, ami megvédene az esőtől, ez igazán semmiség. “ Az orrán kieresztett egy füstfelleget és rámutatott az egyik körmére: „EnnyicskeI Ez nekem, egy ilyen, estőtöl védő találmány. Gyertek el érte egy hét múlva."

Szombaton esik. Vasárnap is esik. De annyi baj legyen, hisz

Csehszlovákiai magyar írók vallomásai

BETTES ISTVÁN

már a jövő héten megérkezik tacskó mester segítsége. És akkor végre véget ér minden szenvedésük.

A szél lesodorta a rezgőnyárfa hét levelét. Az egy hét elszaladt, nyoma se maradt. És a három, bőrig ázott megint összegyűlt tacskó mesternél, a nagy feltalálónál. Tacskó mester a hintaszékben ül, a kályha mellett, gyönyörűen csillog a szőre. „Eljöttünk az ígért tanácsért"- makogta a nyúl, mert a róka éppen köhögött, a medve meg nagyokat tüsszögött. Tacskó mester megszívta a pipáját. „Nehezebb volt, mint gondoltam"- mondotta. „Egész héten a találmányon törtem a fejem. De végül feltaláltam a találmányok találmányátI" Azzal tacskó mester hátat fordított a vendégeknek. „Aki megszívleli a tanácsomat, olyan lehet, mint én." A három, bőrig ázott csodálattal nézi a tacskó szép szőrét. Száraz, selymes, csak úgy csillog. „A mester igazán nagy feltaláló"- mondja elismerően a róka. A nyúl aggodalmasan maga elé motyog: „Jaj, csak aztán nehogy túlontúl drága legyen az a találmány! Megengedheti-e majd magának egy szegény kis nyuszi?"

„Ki vele, hadd tudjuk meg végre mi is!" - dörmögi türelmetlenül a medve.

De a tacskó vonakodik. A szarvasmintás pipát a szája egyik szögletéből a másikba, ide- oda tologatja. „Tudjátok, hogy van az, kedveskéim, vigyáznom kell az én nagy találmányomra. Mert erre, ugyebár mindenki feni a fogát." De a három, bőrig ázott azon nyomban megígéri, hogy tacskó mester nagy felfedezését senkinek sem árulják el. Fogad- koznak, hogy jól megőrzik a titkot.

Tacskó mester előbb meggyőződött róla, hogy az ajtók jól be vannak-e reteszelve, a kályha szellőzőajtaját is betakarta egy deszkával, nehogy a titkot kivigye a kéményen a huzat. Aztán óvatosan eltakarta tenyerével a száját, és belesúgta a három, bőrig ázott fülébe: „Aki szárazon és selymesen akarja megőrizni a szőrét, annak meg kell fogadnia ezt a tanácsot. “ „Milyet? Beszélj! Mondd már!" - fakadt ki türelmetlenül a három ázott.

.. Esőben nem szabad kimenni" - végezte be Tacskó mester.

Hajaj, ez aztán a feltaláló!

TARICS ADRIENN fordítása

A gyíktojások

Dinnyecsőszök voltunk. Ocséim riogatták a nyulakat, s különböző képeket, betűket karcoltak a görögdinnyék héjára. Amikor kiforrta magát az ábra, ámulhatott rajta, aki megvette. Kicsiny kulipinytyónk elé lopótököt futtattunk fel. Vacsorára szalonnát sütöttünk, és daloltunk, mint az énekesmadarak. Bátrak voltunk, mert volt csúzlink, és akkor már ismertük Dávid és Góliát történetéből, hogy milyen győzedelmes fegyver a parittya.

Egyik este három tüzes pont kezdett izzani az alomszalmánk mélyén.- Melyiketek cigizett? Ki dobta a szalmába a csikket?! - kiáltottam dermedten. De sem Ferenc, sem János nem vállalta, hogy ő volt.- Hisz ez nem is cigarettavég! - fogta meg Feri az izzó pontot. - Egy, kettő, három. Ezek gombák!

Tenyerünkbe fogtuk, tapogattuk a különös golyókat. Csakugyan, mint a földből kibújt sampinyon, olyan mind a három. Ruganyosak, fehérek. _- A földből ástam ki - mondta János. - Mi lehet ez?

András bácsi, a csősz felelt meg a fogas kérdésre: '- Hogy mik ezek? Gyíktojások! Úgy világítanak, mint a szentjánosbogár vagy az órák világító számlapja. Foszfor van bennük, azért.- De miért volt bent a földben?- Nyilván, mint a strucctojások, azért. Hogy a nap melege költse ki őket. A gyík nem kotlik.

Gyanakodva hallgattuk András bácsit. Nagy mókamester volt ökigyelme. Most sem lehetett tudni, komolyan beszél-e vagy tréfál velünk.

Csodálkozva nézegettük a titokzatos gyíktojásokat, amelyek úgy ragyogtak a tenyerünkön, mint a csillagok. Hegyi-Füstös István

A mérlegeken látható adatok alapján nem lesz nehéz kiszámolnotok a kacsa, a liba és a tyúk súlyát. Vajon melyik szárnyas hány kiló?

VIGYÁZAT, TÖRÉKENY!

Az üvegpohár könnyen eltörik, ezért jó, ha van belőle tartalék. Julcsa néni pohárszékében is van egymás hegyén-hátán néhány talpas pohár. Szám szerint hány?

ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM

Az érző ember igaza - mesékben

(Gyökeres György felvétele)

Ahogy első osztályos koromban holtfárad- tan hazafelé bandukoltam az iskolából, ősz hajú ezüstös bajuszú öreg vitéz jelent meg néha a második szomszédos kapuban, és ilyeneket kérdezett huncutkodva: hát a juh betűt tanultátok-e már, máskor megint: no, hol tartotok, messze van-e még a kos betű? Én néha jót nevettem, vagy pedig bosszankodtam - mikor milyen kedvem volt -, mondván, bolondokat beszél maga Árpád bácsi, hogy volna már az iskolában juh betű meg kos betű, hiszen ezek, különösen a kos,

háziállatok, ott vannak hátul a csűrnél a karámban, azokat etesse ilyen zöldségekkel, nem engem. Honnan is sejthettem volna még akkor, hogy idővel azért mégiscsak eljutok a cirill ábécé ,,ju" betűjéhez, majd a matematika órákon a sinus után a cosinus, vagyis az a bizonyos „kos betú“ következik? Mindenesetre ez volt életemnek az a szakasza, amikor az első könyvekkel ismerkedtem. És ha visszagondolok, annak ellenére, hogy nagyon sokáig magam is isten háta mögötti, eldugott helynek képzeltem negyven-egyné- hány portából álló falumat, a valóság az volt, hogy a körülöttem lévő tárgyi világból és az ott élő emberekből semmi sem hiányzott ahhoz, hogy környezetükből egészséges magyar szellemiséggel vágjak neki később az esetleges „nekivágandóknak". Valamilyen úton-módon ott maradt a mi házunkban a helyi református elemi iskola 1908-as körpecsétjével megjelölt könyvtárának és a községi népkönyvtárnak egy része is. Míg a betűt nem ismertem, szívesen nézegettem bennük a régies metszeteket. A jó száz évvel ezelőtt Méhner Vilmos budapesti „könyvkiadó-hivatalában" ' nyomtatott Magyar mesemondó ijesztően naiv történeteket adott közre rigmusokban és prózai írásban például arról, hogy milyen szörnyű sorscsapás érte az Amerikába kivándorolt magyarokat, mit mesélt Náthán zsidó a török császárnak, vagy hogy miért pusztul a magyarság? Valamivel később, .amikor már silabizálni kezdtem az illusztrációk alá írt szöveget is, ilyesmi döbbentett meg: A megörült Fodorné mindenütt a tinót látta, még a bárányfelhők közt is. Vagy hajótörést szenvedett amerikásoknál: Túri Péter és a felesége korán - Egy mentócsó- nakba ugrottak szaporán. Máshol: Imre és Juczika együtt enyelegtek holdvilágos este a füzesben, megint máshol: A csendőrök elfogták Palit. Persze az igazsághoz tartozik az is, hogy az ilyeneken kívül ott volt azért Münchausen báró kalandjainak, Gulliver utazásainak és Benedek Elek Nagy magyarok élete című művének sorozata is, ugyancsak sok érdekes rajzzal díszítve. Megannyi máshoz hasonlóan, mindezek csak a benyomások szintjén maradtak meg bennem.

Ha jól emlékszem, az első, komoly élményt nyújtó olvasmányaimat keresztszüleimtől és nagymamáméktól kaptam. Ugyanis az volt nálunk a szokás, hogy születésnapomra, Mikulásra vagy karácsonyra ők egy-egy szép meséskönyvvel ajándékoztak meg. Egyszerű emberek ízlésére vall, hogy jól válogattak, s így juthattam a Grimm testvérek legszebb meséihez is, melyek közül a Brémai muzsikusok és a Két testvér izgatták legjobban képzeletemet. Bozena Némcová és Pavol Dob- sinsky népmesegyújtéseit és feldolgozásait olvasva, akkor még hogyan is gondolhattam volna, hogy olyan művészi igénnyel stilizált irodalommal van dolgom, mely sajátosan izgalmas jelképrendszerével mindig az érző ember igazát mondja, csak valamelyest mindig olyan huncutkásan, mint ahogy annak idején Árpád bácsi a maga juh meg kos betűivel?

MEGFEJTÉS

A március 17-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Hunyt mesterünk! Tehozzád száll az ének; az 5-ös számú darab. Nyertesek: Básty Stefánia, Ipolybalog (Balog nad Ip- Tom); Fejes Mária, Rimaszécs (Rimavská Seő); Dömötör Olivér, Komárom (Komárno); Mag Erika, Fülek (Fil'akovo); Jankus Zsolt, Kéménd (Kamenín).

ÚJS3

KE!

1989.111.

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■