Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-31 / 13. szám
A ránylag keveset tudunk Bulgária filmművészetéről, hézagosán ismerjük új és legújabb törekvéseit. Ritkán szerepel bolgár (remek)mú a mozik műsorán. E hiányt pótolandó, a bratislavai Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatósága az intézményben szeretné több-kevesebb rendszerességgel bemutatni a balkáni nép filmtermésének régebbi és új darabújkori történelmének alakulásában. Andonov szándéka, hogy lélektani drámában mutassa meg valamely társadalmi esemény vetületét az egyén, vagyis a bolgár ember cselekedeteiben, viselkedésében, a közélettel szemben tanúsított magatartásában. A Fehér mágia cselekménye az első világháborúban játszódik, a Tegnap pedig a Beatles- korszak ellentmondásaival, a hatvanas évek ifjúsági mozgalmainak az akkori Bulgáriában érezhető hatásával foglalkozik. A ma is népszerű beategyüttes zenéje annak idején világszerte riadalmat keltett a felnőttek körében, mivelhogy felrázta a tinédzsereket: nagy erőt képviselő tömegnek adott bátorítást új, a visszahúzó tradícióktól és előítéletektől mentesebb életforma vállalásába és elfogadtatására. De a beatzenén felbuzdult „nagy generáció" nem tudta maradéktalanul elfogadtatni magát az előtte járó, a társadalmi és a politikai eseményeket irányító nemzedékkel, nem volt képes- megszabadítani a közéletet a beidegződött, sematikus gondolkodásmódtól és viselkedésjait. E kezdeményezés persze akkor járulna hozzá a bolgár film teljes mértékű népszerűsítéséhez, ha egyik-másik alkotást szélesebb forgalmazásra is megvásárolnánk. Ivari Andonov Tegnapja, amelyet elsőként vetítettek a központban, időszerű témájával, nyíltságával, tanulsággal szolgáló valóságával olyan film, amelynek nem szabadna hiányoznia mozijaink kínálatából. A Tegnap 1988-ban Várnában, a bolgár filmek fesztiválján közönségdíjat kapott. Néhány színészi alakítás után döntött úgy Andonov, hogy megpróbálkozik a rendezéssel. Korai, a 80-as évek elején forgatott filmjeiről (Cseresznyefák, Fehér mágia) a kritika nem fogalmazott szuperlatívuszokban. Kiforratlannak tartották és szemére vetették, hogy „akadozva egyensúlyoz a művészet és a kommersz múvészkedés között". Bár a Tegnapból szinte teljesen eltűntek a kommersz elemek, az alkotó nem fordított hátat előző koncepciójának: újfent a közelmúlt eseményei között keresett és talált témát. Mégpedig előző és mostani filmjében is olyan, az egész világon fordulatot hozó eseményeket, jelenségeket dolgozott fel, amelyeknek domináns szerepük volt Bulgária formáktól. A mai negyvenesek erőtlennek bizonyultak arra is, hogy követhető, életképes értékrendet alakítsanak ki. Ennek a mozgalomnak ugyanis nem volt olyan programja, amely eltüntette volna a bürokrácia szabta korlátokat. Ennek folytán kiút- talan helyzetbe kerültek Andonov figurái - egy bentlakásos gimnázium lázongó diákjai. Renitens viselkedésük, mellyel a pedagógusok vaskalapossága ellen kívánnak harcolni, nem lehet több szélmalomharcnál. Az ifjú hőst, a csalódott egyént sikertelen, hiábavaló próbálkozásai kiábránduláshoz, elforduláshoz vezetik, rosszabb esetben a halálba kergetik. Az igazgató és a tanári kar ellenállását, a gimnázium katonás szigorát a tragédiák sem bírják megtörni. Folytatódik tehát a harc. A bolgár rendező közönségdíjas alkotásában nem zárja le a tegnapot. Húsz-egynéhány év után is azt kell tapasztalnunk, hogy' a Tegnap még nem igazán a tegnap. Érdeklődést felkeltő, őszinte hangvételű, értékes alkotással lepte meg a kulturális és tájékoztató központ a bolgár filmművészetre Kíváncsi közönséget. Ilyen produkciókat várunk folytatásként. (tallósi) Találkozás Maria Gladkowskával Előkelő pesti dáma túszul ejtett, elegáns lánya A dögkeselyűben. A Vadonban parttalan életet élő, szépséges nemesasszony. Az Iskolakerülökben bizalmat ébresztő, rokonszenves tanítónő. - Ezeket a filmszerepeket magyar rendezők osztották rá. Otthon, Varsóban, a Vészkijáratban, a Lengyel utakban és a Császármetszésben látták először a nézők. Pár évvel később, 1987-ben, A mágnásban nyújtott alakításért Maria Gladkowska Cybulski-díjat kapott. Nemes, finom lelkű, gyöngyszemű nő - a végsőkig visszafogott szenvedéllyel.- Filip Bajon alkotása, A mágnás, gondolom, sokáig emlékezetes marad önnek, hiszen Daisy hercegnője egészen fiatalon lesz a címben szereplő arisztokrata felesége, a történet végén pedig hatvan is elmúlt már.- Valóban sokat jelent számomra ez a film. Ami előtte történt az életemben, az mind-mind csak úgy magától jött. Még az is, hogy színésznő lettem. Gimnazista koromban sokáig úgy gondoltam, hogy a képzőművészetinél jobb főiskolát senki sem találna nekem. Rajzoltam, festettem, olyan volt a szobám, mint egy műterem. Az iskolai színjátszó csoportot persze, én sem tudtam kihagyni, onnan pedig már csak egy ugrás volt a színművészeti. És megint egy váratlan fordulat: rögtön az első évben meg kellett szakítanom a tanulmányaimat. Fiam született, „szünetet" kellett tartanom. Egy év sem telt azonban bele, és újra főiskolás voltam. A Vészkijáratban és a Lengyel utakban forgattam akkoriban, aztán két évvel később, 1981-ben, András Ferenc hívott A dögkeselyűbe.- Ezzel a sikeres filmmel bizonyára nagyot nőtt a lengyel rendezők szemében.- Lehet, hogy nagyot nőttem, de szerepet sokáig egyiküktől sem kaptam.- Ez meglep.- Engem is meglepett akkoriban. Ma már nem csodálkozom ezen... ez egy ilyen pálya, itt erre is fel kell készülni. Egyszer filmből filmbe viszik az embert, máskor - meg hagyják, hadd „pihenjen". Nekem az a szerencsém, hogy szeretem a csendet, hogy nem zavar, ha nem keresnek. Anya vagyok, nemcsak színésznő; végzős voltam a főiskolán, amikor a lányomat szültem... két gyerek mellett van nekem tennivalóm bőven. A színpad is ezért maradt ki évekre az életemből, hívtak gyakran, de mindig azt mondtam: majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek. Tavaly aztán leszerződtem a varsói Stúdió Színházhoz, ott kaptam most két szerepet Mickiewicz Ősök című darabjában. Döntésemben persze, A mágnás is közrejátszott, mert a film bemutatója után én magam is kíváncsi voltam, mit tudok nyújtani a színpadon. Első szerepemet a következő szavakkal kaptam: meglátod, ezúttal nem úgy fognak dicsérni, hogy szép voltál. Nem is mondott ilyet senki. Egy olyan asszonyt kellett ugyanis megformálnom, aki autóbaleset következtében szétroncsolt arcát mindig eltakarja, úgy beszél az emberekkel. Nem is ismertek fel a nézők, csak a darab végén; még a barátaimat is sikerült meglepnem. Mint A mágnással... Ez a film azonban nemcsak nekem ad erőt a továbbiakban, sokat kapott tőle Jan Nowicki, Boguslaw Linda, Olgierd Lukaszewicz, Jan Englert és Graiyna Szapo- lowska is. Az elmúlt tíz-húsz év legkiemelkedőbb lengyel filmje ez, amelyben minden színész csodálatos szerepet kapott. Két változatban került filmszalagra a történet. A moziváltozat rövidebb, a tévéfilmsorozat hatórás. Egy német arisztokrata család két világháború közti lengyel- országi életét láthatják a nézők, hirtelen felemelkedésüket és menthetetlen bukásukat. Daisy, akit én keltek életre, az angol királyi család sarja, akit mágnás férje teljesen elszigetel a világtól. Hiába is keres elfoglaltságot magának, a herceg mindig „visszarántja" öt. Daisyt azonban nem lehet fogva tartani, annál sokkal színesebb a fantáziája. Huszonöt éves voltam a forgatás idején, nem sokkal előtte fejeztük be Jerzy Kawalerowicz filmjét, az Európa foglyát, amelyben Napóleon feleségét játszottam, de úgy éreztem: Filip Bajon alkotásában mindent elölről kell kezdenem. Tapasztalatlannak éreztem magam és éretlennek, noha voltak már tapasztalataim és az éveim számát tekintve sem voltam már gyerek. A szerepet végül is sikerült eljátszanom, a Cybulski-díj számomra egyértelműen ezt bizonyítja.- Filip Bajon most forgatja új filmjét, amelynek címe: Bál a Koluszki pályaudvaron. Ebben is játszik?- Egy kiöltözött, felékszerezett nagykövetnót.- Ha jól tudom, Koluszkiban vasúti góccsomópont van.- Lengyelország egyik legnagyobb pályaudvara az ottani... a film 1978 Szilveszterén játszódik, amikor pirosat kap egy hosszú szerelvény. Nagy várakozás után az utasok begyalogolnak az állomásra, ahol egyikük kitalálja: rendezzenek bált. És megkezdődik a mulatság ... az évszázad legizgalmasabb mulatsága.- Másodszor forgatott András Ferenccel is. A Vadon azonban korántsem sikerült olyan jól, mint A dögkeselyű.- Megéltem én már a Vadonnál nagyobb kudarcot is. Először mondom ki hangosan: a Császármetszésben - önmagam előtt - jókorát buktam. Azt én rontottam el. Egy képzőművészetire járó főiskolás voltam benne, de a világ összes kincséért sem nézném meg újra a filmet. A Vadon társtalan, mélabús Amadeájáért viszont úgy hiszem, nem kell szégyenkeznem. Azt a filmet nem én szúrtam el. De akármilyen is - vállalom. Mint a hibáimat, a baklövéseimet, a bűneimet. SZABÓ G. LÁSZLÓ A teljesen különböző emberi sorsok gyakran a legváratla- nabbul keresztezik egymást. Itt van például Pierre Richard, a népszerű francia színész, aki egyrészt „magas szőkéket", „mamlaszokat", „balszerencsés embereket", no meg különféle „szökevényeket" jelenít meg (azonos című filmjeiről van szó), másrészt pedig egy híres forradalmárt, a fiatal Kubai Köztársaság ipari miniszterét, a Kubai Nemzeti Bank egykori elnökét. Amikor az argentin Ernesto Che Gue- vara 1959 januárjában egy kubai erőd parancsnoka lett, és nem sokkal később a kubai állampolgárságot is felvette, Pierre Richard 25 éves volt, és még nem döntötte el végleg, milyen pályát választ. Amikor 1967 októberében a 39 éves Che Gue- vara Bolíviában meghalt, Pierre Richard megkapta az első filmajánlatot. Látszólag semmilyen érintkezési pont sincs a két ember között, holott... Vajon miféle okok késztették a francia művészt, aki távol állt a politikai témájú filmektől, arra, hogy egy ilyen műfajú dokumentumfilmet készítsen, és tisztelettel, szeretettel adózzon a kubai forradalom hősének? Miként került Kubába, ahol különben jól ismerték, és rajongással vették körül, és mindenféle segítséget megadtak munkájához?- Az ilyen kérdésekre nehéz válaszolni - mondja Pierre Richard. - Én mindig rajongtam azokért a forradalmárokért, akik életüket áldozzák azért, hogy felszabadítsák a népet az elnyomás igája alól. Che Guevaránál a forradalmi tisztaság megőrzése egyértelmű volt abban, hogy az ember képes a közös ügy szolgálatára. Ezt a hitet terjesztette később is, amikor társaival együtt hatalomra került. Ó azt akarta, hogy a spontán forradalmi lelkesedés erősebb legyen a bürokráciánál. Nem gondolta volna, hogy 60 éves korában miniszter lesz; ez nem volt neki való...- Ezzel azt akarja mondani, hogy ön Che Guevarának elsősorban a baloldali-anarchista vonásait értékeli, hiszen gyakran szoktak ilyen vonásokat tulajdonítani neki?- Nem hiszem, hogy valóban ilyen tulajdonságai lettek volna. Én azonban nem annyira a „partizánért" lelkesedem, hanem inkább az alkotóért, a gondolkodóért. Che Guevara utolsó leheletéig hü maradt a kubai forradalomhoz, egész életét összekapcsolva vele. Egy szélsőbaloldali politikus bármely pillanatban elbúcsúzott volna: „A viszontlátásra!" Ó azonban buzgón részt vett a forradalmi alkotómunkában, jól ismerte és megértette azokat a konkrét, reális problémákat, amelyeket a forradalom győzelme után Fidel Castrónak meg kellett oldania. Che Guevara mintegy a követ szerepét vállalta, aki segítséget nyújtott „a gazdasági élet megszervezéséhez", az emberek öntudatának felébresztéséhez, és küldetésének teljesítése után fogta a kalapját és egy másik országba ment... Pierre Richard riportfilmje- Hogyan született meg ez a riportfilm?- Miután Kubába érkeztem, elkezdtem keresni azokat az embereket, akik ismerték Che Guevarát, felkutattam a rokonait, barátait, bajtársait. Amikor találkoztam velük, csak azt kértem: „Meséljenek nekem Chéről (ez lett a film címe). Jegyzeteket készítettem, filmeztem...- Azért, mert lelkesedik Chéért, maga Pierre Richard nem válik szintén forradalmárrá?- Engem mindenféle társadalmi igazságtalanság roppantul felháborít - ennyi az egész, jóllehet Don Quijote-i jellem vagyok... Megváltoztat engem ez a film valamilyen téren? Én hosszú hónapokig éltem együtt ezzel az ötlettel és a film megvalósításával (ez a film egyébként mindenféle „külső beavatkozás" nélkül született). Inkább arról van szó, hogy a nézők esetleg megváltoztatják a rólam alkotott véleményüket. Lehetséges, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek egyesek képzelnek.- ön szétrombolta az imázsát?-A Magas szőke férfi-ét bizonyára, a Szökevények-ét azonban nem.- Amikor filmet készített Che Guevaráról, ezzel bizonyos politikai álláspontra helyezkedett?- Én nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy ez politikai film. Nekem az ember, a személyiség tetszik. A tekintete tetszik, a gondolatai tetszenek. Én képet alkottam róla, és ezzel kifejezésre juttattam azt a jogomat, hogy néha... újságíró legyek.- Che milyen eszméi vonzzák leginkább?- Például az a gondolat, amely szerint a népeknek saját maguknak kell felszabadítaniuk magukat az elnyomás alól, hogy minden egyes forradalomnak megvan a sajátos útja, továbbá, hogy ki kell térni a profit csábítása elől.- És mi a véleménye Che Guevara humoráról?- Azelőtt nem sejtettem, hogy humora is van. A minisztersége idején írott levelei olvastán észrevettem, hogy gonoszul kicsúfolta a bürokratikus szellemet.- Elégedett a filmjével?- Lehet-e valaki tökéletesen elégedett önmagával? Ha több idő, több pénz lett volna... Mégis mondjuk: elégedett vagyok. Azért vagyok elégedett, mivel megtudtam, hogy Kuba egyáltalán nem hasonlít holmi puszta szigethez, hogy ott normális élet van, az emberek örülni tudnak az életnek, és közvetlenül érintkeznek egymással. Remélem továbbá, a legfontosabbat sikerült elérnem: nevezetesen annak az érzékeltetését, hogy Che Guevara láthatatlan, állandó jelenléte segítségére van ennek az országnak az új társadalom felépítésében. Amikor Kubába utaztam, tudtam, hogy ott szeretik Chét. Filmem forgatása során pedig rájöttem, miért szerette annyira Che Kubát. (L’Humanité Dimanche) „Ez a film rengeteg erőt adott... “ (Helyey Zsuzsa felvétele)
