Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-31 / 13. szám
MtáMáflí VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■I w DJ 13 1989. március 31 XXII. évfolyam Ára 1 korona .......... UN I ÓSTK felvétele r I j időket élünk, a korábbiaknál igényesebbek a felada- UI tok. Teljesítésük hatékonyabb munkaformák alkalmazását igényli - hangoztatják sokan számtalan összejövetelen és tanácskozáson. Nem fukarkodnak a felsorolással, hogy mi mindent kell megváltoztatni a termelésbep, a társadalmi életben és a pártmunkában. Sok a példa, a felszólalásokban -annyi a központi pártszervek tanácskozásain elfogadott határozatokból vett gondolat, hogy az emelvényen szónoklót hallgatva az ember már arra gondol, a CSKP KB 7., vagy azt kővető üléseinek valamelyikét ismétlik járási, vállalati szinten, üzemi konferencián, pártgyűlésen. Az ember ül, jegyezget és reménykedik. Reménykedik, hogy az ilyen helyeken elhangzó beszámolókban és a felszólalásokban egyre kevesebb lesz az általános érvényű és ismert elmélet és mind több a konkrétum. Hogy a felszólalók majd elsősorban azt részletezik, az adott ség. Szeptemberig, az évzáró taggyűlések kezdetéig az üzemi pártbizottságok és a pártalapszervezetek tisztségviselői pótolhatják, amit ezen a téren eddig elmulasztottak. A „kivárásos módszer" és annak a szemléletnek vagy magatartásnak, miszerint „ha nem csinálunk semmit, akkor hibát sem követünk el“ ideje végérvényesen lejárt. A pártévzárókat megelőző elemzések során a konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kell adni. Már a kezdet kezdetén, vagyis a kommunistákkal folytatott és máris időszerű beszélgetéseken. Megengedhetetlen, hogy a pártbizottság előtt a szervezet tagja mindenről beszéljen, s közben „megfeledkezzen" annak részletezéséről, hogy ó személyesen mivel járult hozzá az időszerű feladatok teljesítéséhez. A pártbizottságnak úgy kell előkészítenie ezt a beszélgetést, hogy annak egyik része valóban személyes számla legyen, a másik pedig névre szóló KÉRDÉSEKRE VÁLASZOK helyen (járásban, vállalatban, pártalapszervezetben, pártcsoportban) milyen újszerű munkaformákat alkalmaznak, milyen eredményeket érnek el a központi pártszervek határozatainak valóra váltásában. Nem könnyű a feladat, sőt kimondottan nehéz, hiszen évtizedeken át beidegződött formalizmustól kell megválni, más, munkaigényesebb módon kell dolgozni. Könnyebb egy beszámolót, felszólalást úgy megírni, hogy magunk elé teszünk egy-két központi határozatot a pártmunka átalakításáról, és ezekre a gondolatokra építjük rá terveinket, mint úgy, hogy a saját munkánkat vesszük alapul és ezt vetjük össze a határozatokkal, elemezzük, mit és hogyan sikerült megvalósítani. Ezt csak ott tudják és merik megtenni, ahol a CSKP KB 7. és további ülésein elfogadott határozatok lebontását elvégezték, s ennek alapján tettek is valamit. Ahol nem rekedtek meg az elméletnél, hanem újszerű munkaformák alkalmazásával a gyakorlatban valóban hatékonyabbá tették a pártmunkát. Ha megfelelő politikai eszközökkel sokoldalúan segítik a gazdasági feladatok teljesítését, elmélyítik az üzemi és a pártdemokráciát, a határozatok teljesítésében következetesek, ha megtalálták a tagok aktivizálásának lehetőségeit. És ahol mindez még csak elmélet? Ott a lehető leggyorsabban nagyon következetes és kritikus önértékelésre van szükpártfeladatok pontos meghatározása. Nagy baj, ha a beszélgetésről távozó kommunista nem tudja konkrétan, hogy a munkahelyén, a politikai és a társadalmi munkában mit várnak tőle. A hangsúly a konkréton van. Ugyanis az olyan kérdés, megbízatás, hogy az illető párttag ügyeljen munkahelyén a termelési feladatok teljesítésére, a minőségre vagy a munkafegyelemre, nem konkrét pártfeladat. Konkrét csak akkor lesz, ha az illető tudja, hogy személy szerint kiket kell patronálnia, mert gyenge a teljesítményük, selejtet termelnek, illetve milyen hiányosságok rontják a munkafegyelmet, amelyeket meg kellene szüntetni. Tény viszont, hogy ilyen pártfeladatokat aligha ad majd az a pártbizottság, amelynek tagjai ma elhatározzák, hogy holnap „letudják" a személyes beszélgetéseket. Ezekre az eszmecserékre a pártbizottság tagjainak is készülniük kell. Csak a termelési, szervezeti és egyéb helyi jellegű problémáit pontos ismeretében adhatnak konkrét és valóban időszerű feladatokat. A pártbizottságok beszélgetése a kommunistákkal és a párttagjelöltekkel a pártmunka egészének értékeléséhez is alapokat ad. De csak ott, ahol a beszélgetéseket a nyíltság és a demokratizmus szellemében folytatják le. Ha a tagok a határozatokkal végzett munkával, a kritika és az önkritika érvényesülésével, a gazdasági vezetők és a tisztségviselők irányítási módszereivel, az érdem szerinti munkabérezéssel stb. kapcsolatosan konkrét kérdéseket kapnak és ezekre konkrét válaszokat adnak, akkor az egyéni vélemények összesítése pontos képet nyújt arról, hogy a pártbizottság munkája hatékonyabbá tételében milyen eredményeket ért el. Például ha az évzáró taggyűlést megelőző beszélgetéseken egyetlen tag vagy tagjelölt sem emlékezik arra, hogy mondjuk az elmúlt tizenkét hónapban a gazdasági vezető, igazgató, elnök, illetve helyettesük a részlegükön járt és elbeszélgetett volna a dolgozókkal, részt vett volna a pártcsoport ülésén, a termelési értekezleteken, akkor aligha kerülhet bele az évzáró beszámolójába, hogy a vezetők és a beosztottak termékeny eszmecserét folytatnak, hogy a vezetők és a vezetettek kapcsolata jó. Ugyanis a gyűléseken, ünnepi összejöveteleken a díszemelvényről elmondott szónoklat nem azonos a dolgozókkal folytatott eszmecserével. A lényegre törő kérdésekre adott pontos válaszok egyéb összefüggésekben is iránymutatóak a pártmunka minősítésében. Vegyük például a tagság aktivitását. Szinte kivétel nélkül valamennyi évzárón megállapítják, hogy a tagok tevékenyebbek voltak, mint az előző évben. Ha így van, az elismerésre méltó. De igazán elégedettek csak ott lehetnek, ahol az aktivitást sokoldalúan elemezték. Olyan kérdésekre kitérően is, hogy legkevesebb fél évre visszamenően egy-egy taggyűlésen hányán szólaltak fel, az elmúlt évben a párttagok közül kik és milyen névre szóló pártfeladatokat teljesítettek stb. De ugyanígy csakis konkrétumok, vagyis a felszólalások tartalmi elemzése alapján mondható ki, hogy az adott alapszervezetben, üzemben milyen mértékben érvényesül a demokrácia. És hogyan valósítják meg a párt vezető szerepét és elmélyült-e a kommunisták személyes felelősségérzete. Ennek értékelése szempontjából fontos kérdés, hogy alkal- mazza-e a pártbizottság a személyes számvetések módszerét. A kommunisták példamutatásáról csak abban a pártalapszervezetben beszélhetnek, ahol előbb felmérték, hogy a munka- és minőségi normákat a párttagok közül hányán teljesítik, és ha mindent figyelembe véve az összkép pozitív. Az évzáró taggyűlésekre való következetes és céltudatos felkészülés ilyen és hasonló kérdések felvetését és konkrét megválaszolását igényli. A kérdé^ annyi, ahány útmutató irányelvet és feladatot tartalmaznak a pártszervezetek számára a felsőbb pártszervek határozatai. Az elkövetkező hetekben, hónapokban úgy kell dolgozni, hogy az évzáró taggyűlések beszámolóiban a lehető legtöbb kérdésre határozott igenlő választ lehessen adni. És ahol így lesz, ott a tanácskozásokon tanulságos és útmutató példák sorával ismerkedhet meg az ember, amelyek által nemcsak tapasztalatokban, hanem valóságos eredményekben is gazdagodhatunk. Frm amunaBMBi
