Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-24 / 12. szám

NEM ELÉG MEGVENNI ÉS ELVETNI A vetőmag előkészítésének lehetőségeiről és előnyeiről A zöldségfélék terméshozamát a talaj termőképességén és a fajták szakszerű megválasztásán túl például a vetőmag minősége és előkészí­tése is meghatározza. A vetőmag házi tárolásánál mindig szem előtt kell tartani, hogy a párás környezet csökkenti a magvak csírázóképességét és tárolhatóságát. Például 15 százalékos nedvességtartalom esetén a csírázóképesség két hónap alatt 64 százalékra, hat hónap elteltével pedig nullára csökken. A 13,1 százalékos nedvességtartalmú vetőmag 6-8 hónapi tárolást követően 62-80 százalékos csírázóképességet mutat. Ha a mag nedvességtartalma 11 százalék alatti, a csírázóképes­ség egy évig vagy még tovább 92 százalék fölötti marad. A száraz magvak nemcsak jól tárolhatók, de jobban is csíráznak. Ezt a gyakorlatban úgy kamatoztatjuk, hogy a magokat (pl. az uborkáét) vetés előtt 60 fokos hőmérsékleten melegítjük, hogy jobb legyen a ter­més. A hőkezelés növeli a mag csírázási energiáját, intenzívebbé teszi a légzést, a gázok cseréjét, és növeli a víz- és tápanyagfelvevő képességet. A vetőmag kezelésére az elektromos áramot is felhasználják. Például a 30-120 másodpercig elektromos mezőben tartott paradicsommagvak gyorsabban kikeltek. A vetőmag ibolyántúli sugarakkal, ultrahanggal és napfénnyel történő kezelése többnyire szintén a növényzet fejlődésének meggyorsításához és a terméshozam növekedéséhez vezet. Azonban legtöbb tapasztalattal a vegyi készítmények használatában rendelke­zünk. Például a hidrogénperoxid 0,5-2 százalékos töménységű oldatával főleg akkor sikerült javítani a paprikamag csírázóképességét, ha a magot kezelés után megszárítottuk és 24 órán belül elvetettük. Megbízható stimulációs hatás érhető el a jantársavval (0,05%), fumarinsawal és aszparáguszsavval, továbbá az 1-3 százalékos szuperfoszfátoldattal, a 0,1 százalékos bórsavval, a taninnal, gibberellin- és propionsawal stb. bevált az uborkamagvak áztatása a tengeri moszatok kivonatában, különféle növények csírakivonatában, hús- vagy élesztókivonatban stb. A vetőmag előkészítésében jól érvényesülnek a mikroelemek, főleg a bőr, réz, mangán, cink és molibdén. Az uborka és sárgarépa termésho­zama a magvak 2 százalékos töménységű kálimagnéziumban történő áztatásával növelhető. A paradicsomnál és más növényeknél a 0,2 százalék cinkszulfátot, ugyanennyi' mangán- és szintén 0,2 százalék rézszulfátot tartalmazó oldat vált be csávázásra. A mindennapi gyakorlat bebizonyította, hogy a vízben, karbamid- oldatban stb. történő áztatás meggyorsítja a magvak csírázását. A keze­lések alkalmával több esetben sikerült kimutatni az áztatásnál használt oldatból azokat az anyagokat, amelyek a magvak nyugalmi állapotának megőrzésében játszanak fontos szerepet. Több mint 60 növényféle magjában vagy termésében vannak jelen, s eltérő a vegyi összetételük. Magától értetődik, hogy a termelők a nyugalmi állapot időtartamát igyekeznek lerövidíteni. Az áztatásos technológiát sikerült olyannyira tökéletesítenünk, hogy a vízben áztatott magvak egy vagy két nap leforgása alatt kicsíráznak. Az eljárás a következő: A hozzávetőlegesen 20 fokos vezetéki vízbe beáztatjuk az előcsíráztatásra kiválasztott magvakat. 100 gramm mag kezeléséhez mintegy 4 liter víz szükséges, de a vizet folyamatosan levegőztetni kell. Ehhez nagyon jól megfelel a 10 1/perc teljesítményű légpumpa. Az áztató edény fölé villanyégőt helye­zünk el (fénykezelés), s a vizet folyamatosan vagy napjában többször cseréljük. Ilyen feltételek között a magvak Órvénylenek a vízben és elegendő oxigént vehetnek fel. Minél tovább tart a kilúgozás, annál rövidebb időt vesz igénybe a magvak csírázása. Észlelhető különbséget 2-3 napi kezeléssel érhetünk el; az öt napig áztatott zellermagvak a hagyományos 3 héttel szemben 2 nap alatt kicsíráznak. Hasonlókép­pen meggyorsítható a paprika, a sárgarépa és a petrezselyem stb. kelése is. Sőt, a kezelés a növények élettartamára, és ezen keresztül a termés­hozamra is kedvezően hat. Nem beszélve arról, milyen fontos a zöldség- termesztésben, hogy a lehető legjobban lerövidítsük a palántanevelés időtartamát, s a fűtési költségek mérsékelésével, illetve az üvegházak termelésre történő kihasználásával növeljük az ágazat jövedelmezősé­gét. Mindez természetesen nem csupán a nagyüzemi, de a háztáji termelésre és a hobbikertészkedésre is érvényes. A vetőmag áztatásos előkészítésének hátránya, hogy a magvakat meg kell szárítani (különben összetapadnának) és mielőbb el kell vetni. Csapadékos időjárás, munkatorlódás esetén a kezelt magvakat néhány napig a hűtőben tárolhatjuk. Ha a kezelés tovább tart a kelleténél, a magvak még a vízben kicsíráznak, ami megnehezíti a vetést. A magva­kat víz helyett polietilénglikol-oldatban (32 g 100 ml-re) áztathatjuk, így a magvak megduzzadnak ugyan, de nem fejlesztenek gyökereket. Az áztatás ugyan több időt vesz igénybe (hagymánál pl. 23 napot), viszont a kezelt magvak 9 nap helyett 20 óra alatt kicsíráznak 10 fokos hőmérsékleten. További előny, hogy az ilyen oldatban áztatott magot nem kell közvetlenül kezelés után elvetni. S ha már a vetőmag előkészítésének fontosságáról beszélünk, hadd figyelmeztessük a kertbarátokat arra is, hogy a hozam nagyságát a vető­mag szemnagysága is befolyásolja. Kísérleti és gyakorlati tapasztalatok egybehangzóan bizonyítják, hogy nagyobb magvak vetése esetén akár kétszeresére növelhető a terméshozam a reteknél, uborkánál, sárgaré­pánál, petrezselyemnél, káposztánál stb. Azt is megfigyelték, hogy minél nagyobb anyahagymákat ültetnek (egészen 70 mm átmérőig), annál több magot foghatnak. Ezért érdemes házilag legalább rostállással különvá­lasztani a legnagyobb magokat, mert így a talpalatnyi területről lényege­sen nagyobb termést lehet betakarítani. (-d ík) HA VEDLIK A NYÚL A beteg nyulak majdnem min­dig vedlenek, ezzel szemben az egészséges állatok csak évente kétszer - februárban vagy már­ciusban, illetve szeptemberben és októberben - cserélik szőrru­hájukat. Annál jobb, minél rövi­debb ideig tart a szórcsere, mert a folyamat az állat szervezetétől nagy erőfeszítéseket követel, s ilyenkor a nyulak nagyon fogé­konyak a betegségekre. Kedve­ző feltételek közepette a vedlés 5-6 hétig tart. A vedlő nyulakai kiadósán kell etetni (a napi adag összetételét lehetőleg ne módo­sítsuk), és védeni kell az állato­kat a megfázástól. Nem árt tudni, hogy az olajtar­talmú takarmányok (lenmag, napraforgó, kendermag) adago­lásával serkenteni lehet a ved- lést. A mészben gazdag takar­mányok (lucerna, lóhere, csalán) szintén meggyorsítják a szőr- cserét. Hasonló hatást érünk el, ha a vedlés kezdete előtt és folyamán hetenként két-három ízben kénvirágport keverünk a nyulak lágyeleségébe. (KI) Muskátli biokomposztban Lakóházunk erkélyét és a bejárati lépcsőt övező korlátot nyáron virág­gal díszítjük. Mivel déli és dél-keleti fekvésű helyekről van szó, a kedvel­tebb virágok közül a közönséges muskátli néhány változatát, illetve a futómuskátli lilás-rózsaszínü válto­zatát választottuk. Kezdetben sok gondot okozott a megfelelő termesztöközeg össze­állításához szükséges összetevők (tőzeg, perlit, esetleg polisztirén- szemcsék) beszerzése. Később a földkeverékhez megfelelő, speciá­lis műtrágyák (Herbasyn, Harmavit, Vegaflor, Flórán) után futkostunk. Amikor minden együtt volt, kiderült, hogy az ingadozó hőmérséklet és a termesztőközeg időnkénti kiszára­dás következtében felszökik az ás- ványisó-szint, ami a gyökerek káro­sodásához, illetve a növények be­tegségekkel szembeni ellenálló ké­pességének csökkentéséhez veze­tett. A káros hatás visszaszorítására speciális vegyi készítményekre volt szükség (Heryl 80, Euparen, Topsin M 70 WP, Ronilan 50 WP, Ortho- phaltan, Sápról, Plantvax, Dithane, Metation, Pirimor, Dimecron, Actel- lic, Lidenal stb.) ami újabb utánjárást igényelt. Végül az erkélyen történő virágtermesztés több gondot jelen­tett, mint örömöt, nem beszélve ar­ról, hogy virágillat helyett vegyszer­bűz terjengett a lakásokban, s szinte féltünk kilépni az erkélyre, nehogy valamilyen mérgezést kapjunk a fel­használt vegyszerektől. Amikor a kiskertben áttértem a vegyszermentes termelésre, igye­keztem minél több biokomposztot készíteni. Ebből azután jutott a vi­rágládákba is. Az utóbbi öt évben nagyon jó tapasztalatokat szerez­tünk az így nevelt muskátlival. Azon túlmenően, hogy immár nem kellett a földkeverék összetevői után'kutat- nunk a szakboltokban, a virágok földjének trágyázását is mellőzhet­tük, és a vegyszerek használata is elmaradt. Virágaink a giliszták és más talajlakó élőlények által átdol­gozott biokomposztban olyan ked­vezően fejlődtek, hogy betegségek vagy kártevők megjelenésétől szinte egyáltalán nem kellett tartanunk. Ha előfordult is valamilyen átmeneti fer­tőzés, a kártétel minimális volt. Ez­zel szemben azt tapasztaltuk, hogy növényeink „kövérebbek", több, szebb, élénkebb színű virágot ne­velnek a tenyészidőben. Főleg az átlagosnál igényesebb futómuskátli érezte jobban magát a biokom­posztban. Az augusztusban 0,10-0,12 méte­res dugványokkal szaporított, no­vembertől február végéig 6-10 fokos hőmérsékletű, világos és száraz pin­cében, hasonló alagsori helyiségben teleltetett futómuskátlit márciusban jól megvilágosított helyiségbe vi­szem, s mihelyt 5-7 új levelet fej­leszt, visszacsípem, (gy korábban és több oldalhajtást nevelnek a tö­vek. Az erkélyládákat május máso­dik felében, a kései fagyok elmúltá­val ültetem be, s fokozatos edzés után - lehetőleg borús időben - te­szem állandó helyükre a ládákat. A 3-4 éves tövek díszlenek legszeb­ben, ezért ősszel ezeket, sót néha az idősebbeknek is szorítok helyet a teleltetöben. Néha előfordul, hogy amikor a te­leltetőben emelkedni kezd a hőmér­séklet, felélénkülnek és petézni kez­denek a behurcolt levéltetvek. A zsenge hajtások csúcsait látogat­ják. Terjedésüknek vegyszerek nél­kül úgy lehet elejét venni, hogy még ősszel fejlett katicabogarakat telepí­tünk a muskátli és egyéb dísznövé­nyek teleltetésére berendezett helyi­ségbe. Köteles Gábor, mérnök A jó hordó segíti a bor fejlődését A bor tárolására a kertbarátok többsége fából készült hordókat használ, bár az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódít az üvegballonok haszná­lata. A fa hordó előnye, hogy porózus, ami a bor egészséges fejlődése szempontjából rendkívül fontos. Ugyanis a bor fejlődéséhez oxigénre van szükség, a lassú oxidáció segíti elő a jellegzetes illat- és zamatanyagok kialakulását. A bor fejlődése szakaszos. Erjedés után gyors, erőteljes oxidációra van szükség, ami a bor tökéle­tes tisztulásához vezet. A fejlődés második szaka­szában a lassú, de állandó oxidáció előnyös, amit csak a fából készült hordók képesek biztosítani.- A dongán keresztüli levegőzés további előnye, hogy a dongák anyaga csaknem tökéletesen meg­szűri, sterilizálja a borba jutó levegőt. A legjobb hordók kocsányos és csertölgyből készülnek. Fájukat a szilárdság, a sűrű szövet, a jó megmunkálhatóság, a tömöttség, a tartósság és a minimális párologtatás jellemzi. Az eperfából készült hordók lazább szövetúek, következéskép­pen ezekben nagyobb az apadási veszteség. Jó hordóanyag az akác is, csak kissé nehéz, tehát nagyobb hordót nem tanácsos készíteni belőle. A fából készült boroshordók hátrányai között kell megemlíteni, hogy korlátozott az élettartamuk, ne­hezen kezelhetők és tartósíthatok, gyakran terjesz­tik a borhibákat és bőrbetegségeket, azonkívül meglehetősen drágák és nagyobb mennyiségű bor tárolását csak körülményesen lehet megoldani ve­lük. A nagy páratartalmú pincében a boroshordók hamar elkorhadnak, az alacsony páratartalmúban pedig szétszáradnak, a teli hordók sokat párolog­tatnak, az üresek hamar szétszáradnak. Az üres hordókat havonta újra kell kénezni, hektoliteren­ként egy kénszelet elégetésével. Kénezni termé­szetesen csak tisztára mosott, kicsöpögtetett és kiszikkadt hordót szabad. Ha víz marad benne, a víz hirtelen elnyeli a kén-dioxidot, tehát részben rövid ideig érvényesül a tartósító hatás, másrészt pedig a víz által elnyelt kéndioxidból előbb kénes­sav, majd kénsav keletkezik. Ez pedig természete­sen a hordó fájának és a hordóban tárolt bornak is árt. Az elhanyagolt hordók rendszerint penészt fog­nak. Az enyhén penészes hordót többször öblítsük ki hideg vízzel, majd forró vízzéi gőzöljük. A erősen 'penészes hordókat kifenekeljük, és gyökérkefével, hideg vízzel alaposan kisúroljuk. Az ilyentájt zajló borkóstolók alkalmával gyakran tapasztaljuk, hogy egyik-másik borminta erősen oxidált, lágy. Ezt általában az okozza, hogy a gaz­da „darabban", tehát nem teli hordóban tartja a borát. Ha nincs miből feltölteni a hordót, és kisebb hordókba vagy ballonokba sem tudjuk átfejteni a bort, akkor szívjunk le a borból egy demizsonra valót közvetlen fogyasztásra, a többire pedig ké- nezzünk rá. Ezzel a további oxidációt a minimumra csökkenthetjük. Vasas Ferenc Gyógynövények a kertben Méhlegelőnek is kitűnő A szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca - srdcovník obycajny) az ajakosok (Labiatae) családjába tar­tozó, 1 méter magas szárat fejlesz­tő, évelő növény. Négyélú szára ibo­lyaszínű, levelei átellenes állásúak, rózsaszínű virágai dús álörvökben ülnek a levelek hónaljában. A napos termőhelyeket, a köny- nyebb, humuszban gazdag talajokat kedveli, de 500 méter tengerszint feletti magasságig mindenütt megte­rem. Sok zöld részt fejleszt, követ­kezésképpen sok tápanyagot kíván. Palántáról vagy helybevetéssel szaporítják. Palántáját melegágyban nevelik, áranként 20-30 gramm magból. Szabadföldbe márciusban vagy szeptemberben vethető, 45 x 45-60 cm-es távolságra. Ilyenkor 50 gramm magra van szükség áran­ként. Feltétlenül jelzónövénnyel (sa­láta, retek) kell vetni, hogy a lassú fejlődés ellenére megoldható legyen a gyomirtás és a talajlazítás. Jó táperöben lévő. talajokon akár 10 évig is megél. Méhészeknek is javasolják, mert jó méhlegelőt kínál. Virágzó szárát évente kétszer gyűjtik, június-júliusban és szep­temberben. A növények felső 40 cm-es szárrészét takarítják be, ami­kor még zsengék és nem szúrósak a hajtások. Az alsó, 5 mm-nél vasta­gabb, fás részek értéktelenek. Las­san szárad, de nincs vele sok gond. Padláson, jól szellőztethető helyisé­gekben vékony rétegben elterítve szárítják. Száradási aránya 4:1, ki­lónkénti felvásárlási ára 14 korona. Hatóanyagait, gyógyászati fel­használhatóságát illetően eltérőek a vélemények. Általában nyugtató, vizelethajtó, szíverösító, altató és vérnyomást csökkentő hatását emlí­tik. Külföldön (Szovjetunió, NDK, Magyarország, NSZK) szélesebb körben használják. Megfigyelések szerint nem csupán a központi, de a vegetatív idegrendszert is nyugtat­ja, a szívet erősíti. Továbbá javítja az emésztést, enyhíti a felfúvódás­kor keletkező görcsöket, enyhíti a prosztata-panaszokat, megnyug­tatja az elcsigázott szervezetet. Édesköménnyel és ánizzsal vegye­sen fogyasztva jobb hatás érhető el az emésztési zavarok gyógyításá­nál. Házi használata előtt feltétlenül ki kell kérni az orvos tanácsát. Teája forrázással készül, az aprí­tott vagy szétmorzsolt drogból fél evőkanálnyit tehetünk 2 dl vízbe. Ennél többet nem szabad belőle fogyasztani naponta. Ha porrá őröl­jük, naponta 2-4 grammot fogyaszt­hatunk a szúrós gyöngyajakból. Ha az adagolást megtartjuk, mérgezés­től vagy egyéb káros mellékhatástól nem kell tartanunk. Bizonyos gyógy­szerekkel - főleg szíverösítökkel - együtt nem fogyasztható, mert kellemetlen kölcsönhatást válthat ki, s ez megzavarhatja a szívműkö­dést. Dr. Nagy Géza fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS.

Next

/
Thumbnails
Contents