Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 10. szám
ÚJ szú 17 989.111.10. TUDOMÁNY TECHNIKA A Szovjetunióban a Mir űrállomást három évvel ezelőtt, 1986. február 20-án állították Föld körüli pályára. Az évforduló alkalmából az űrrepülések Irányítási Központja közvetlen rádióbeszélgetést tett lehetővé az űrállomás jelenlegi lakóival, Alekszandr Volkovés Szer- gej Krikalev űrhajósokkal, akik két és fél hónapja tartózkodnak az űrben, valamint Valerij Poljakovorvossal, aki csaknem fél évvel ezelőtt vált az űrállomás lakójává. A ' „Szocialisztyicseszkaja In- dusztrija" napilap az olvasók kérdéseit közvetítette az űrhajósokhoz, akik az alábbi válaszokat adták az űrből. A kérdéseket Georgij Loma- nov, a lap szerkesztője tette fel. • Először is köszöntjük, hogy beleegyeztek a beszélgetésbe. Lehetséges, hogy egyes kérdésekre nem önök illetékesek válaszolni, de szeretnénk, ha ezekkel kapcsolatban is kifejtenék a véleményüket, hiszen olyan időket élünk, amikor a problémák élét már nem kell tompítani. Volkov: Várjuk a kérdéseket. Amire tudunk, válaszolunk, amire meg nem, hát elnézést kérünk. • A Mir már három éve kering az űrben. Maga az űrállomás tulajdonképpen egy lakóegység, amelyhez az űrben kellene tudományos kutatásokat végző modulokat csatlakoztatni. Egyelőre csak a ,,Kvant“ modult kapcsolták hozzá, négy csatlakozási hely viszont még üresen áll. Szó volt róla, hogy a második modul még a múlt év tavaszára elkészül, ezt aztán őszre halasztották, a legújabb verzió szerint pedig az év végére készül el. önök megengedhetőnek tartják ezt a csaknem kétéves késést? Esetleg ismerik a késést előidéző okokat? Volkov: Tény, hogy a modult még a múlt évben kellett volna az űrállomáshoz csatlakoztatni. Mi ezzel számoltunk is, fel is készültünk rá. De mivel hosszú távú programról van szó, tulajdonképpen nem egy, hanem két modul csatlakoztatását tervezték. Számunkra kellemetlen, hogy az illetékesek nem készültek el vele. Az okok iránt azonban inkább a földi szakembereknél kell érdeklődni. Számunkra úgy tűnik, hogy a késés a tervezésben és a technológia terén tapasztalható általános hiányosságokkal van összefüggésben. Habár ez a helyzet kissé elkeserít minket, ennek ellenére így is van elegendő tennivalónk a fedélzeten. A modulokban tervezett kísérletek azonban véleményünk szerint sokkal érdekesebbek lennének mind a tudomány, mind a népgazdaság számára. Az ipari termelés szemmel láthatóan igyekszik, csupán a tervezett határidőkhöz nem tud igazodni. • Már több éve beszélünk az űrben létesítendő üzemekről - ideje lenne tettekre váltani a szavakat. Léteznek már kidolgozott kísérleti termelési eljárások, s megvalósíthatók ezek a Mir űrállomás feltételei között? Krikalev: Erre a kérdésre mi nem tudunk kimerítő választ adni. A technológiai eljárásokat a Földön készítik elő, ott hozzáértő módon el tudják mondani, hogy mit értek el és mit terveznek. • De hát ezeket az eljárásokat mégiscsak az űrhajósok végzik, illetve az 6 feladatuk lesz, tehát ismerniük kell a helyzetet. Krikalev: Ez igaz. De hát űrben működő ,,üzemekről" csak akkor szatérés előtt folytatunk, amikor az eredményeket is magunkkal vihetjük. Ezért jelenleg ezeket a kísérleteket még nem indítottuk be. Volkov: Az eddigiek folyamán végzett kísérleti gyártás témaköreiből megemlíthetem például az egykristálynövesztést, amelyből rádió- technikai és elektronikai alkatrészeket gyártanak. Sajnos, jelenleg a kristálynpvesztéshez szükséges alapanyagok kifogytak, újabb készleteket a modulokkal kellett volna felküldeni. • Az önök válaszait a szó igazi értelmében ,.felülről jövő" bírálatnak tekinthetjük. Reméljük, hogy eljut az illetékesekhez. Mi azonban szeretnénk feltenni további kérdéseket is, bár ezek jegyzéke hosszú, az idő lek hasznosításában rejlő lehetőségeket, bizonyára nagyobb lesz irántuk az érdeklődés. • Ebben nem tudunk egyetérteni, hiszen a Priroda szakemberei már évek óta több száz megrendelőről beszélnek. Az ágazati szakemberek viszont arra panaszkodnak, hogy olyan másolatokat kapnak, amelyek nem alkalmasak a számitógépes feldolgozásra. Ezt azonban nem akarják szóvá tenni, mert attól tartanak, hogy a monopolhelyzetben levő Prirodától még ilyen kópiákat sem kapnak. Krikalev: Én úgy gondolom, hogy mindkettőjük véleményében van valamilyen igazság. Szerintem nem abban kell keresni a hibát, hogy valaki visszatartaná az információkat, hanem egyaránt hibáztatni kell a másolatok minőségi színvonalát, valamint az ágazati szakembereket is, akik sokszor nem is tudják, hogy honnan szerezhetik be a felvételeket. • Más kérdés következik. Okvetlenül szükségesek az egy év körüli A Mir űrállomás személyzetének „felülről jövő“ bírálatai beszélhetünk majd komolyan, ha valósággá válik a technológiai berendezésekkel felszerelt modulok cserélődő rendszere. A kísérleti termelés bevezetéséről csak ezek érkezése után lehet szó. Volkov: Ehhez szeretném még hozzátenni, hogy jelenleg például ilyen jelleggel a „Rucsej" berendezést működtetjük, amely vegyi anyagokat különít el különböző orvosságok készítéséhez. • Gyakran olvashattunk róla, hogy a súlytalanság állapotában rendkívül tiszta vakcinákat lehet előállítani. Jelenleg is folynak ilyen kísérletek? Poljakov: A repülés jelenlegi szakaszában ilyen orvostudományi programmal nem foglalkozunk. Előttem Tyitov és Manarov nagy lelkesedéssel végeztek ilyen kísérleteket, s rendkívül tiszta mintapéldányokat állítottak elő. Véleményem szerint intenzíven kellene folytatni ezt a munkát, s ki kellene használni erre minden lehetőséget. De amint társaim is helyesen hangoztatták, ilyen lehetőségeket csak a speciálisan felszerelt, cserélhető modulok nyújthatnak. Mindez tehát elsősorban a konstruktőrük és az ipar teljesítményétől függ. Krikalev: Ehhez szeretném azt is hozzátenni, hogy a biotechnológiai berendezésekkel előállított anyagok csak rövid ideig tárolhatók. Ilyen jellegű kísérleteket ezért rendszerint csak közvetlenül a Földre való viszpedig rövid. Amikor az ősz folyamán egyik társukkal, Szerebrovoj űrhajóssal beszélgettünk, az ő véleménye szerint az űrállomáson végzendő kísérletek előkészítésében még nem tapasztalható megfelelő rendszeresség, ami éppen időszerűvé válik, azt nyomban felküldik az űrállomásra. önök hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez? Nem lenne szükség valamilyen koordinációs központra, amely következetesen elbírálná a programokat, azok jelentőségét és célszerűségét? Krikalev: A koordinálást okvetlenül szükségesnek tartjuk. Hiszen minél jobb összhang alakul ki a munkában, annál jobbak lesznek az eredmények is. • önök is szoktak érdeklődni az elért eredmények további sorsa iránt? Az újságok például bírálták a ,,Priroda" állami központot azért, hogy az űrfelvételeket a fiókokban tartják, nem gondoskodnak eléggé a hasznosításukról. Ismeretesek önök számára hasonló esetek? Volkov: Tudunk ilyesmiről. Erről kiküldetésünk során már nem egyszer beszélgettünk. Az említett esetnek személyesen utána is jártam, s megtudtam, hogy a Priroda felkínálja a rendkívül értékes és különleges felvételeket, az egyes népgazdasági ágazatokban azonban még nem készültek fel ezek hasznosítására. Talán a reklámozásban is hiba lehet. Ha az ágazatok, szervezetek vezetői jobban felismerik a felvéteA MIR ŰRÁLLOMÁS SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE 1. Bázisblokk 2. Szojuz T űrhajó 3. Átjáró részleg 4. Manipulátor 5. Oldalcsatlakozási helyek 6. A közelítési rendszer antennája 7. Dolgozófülke 8. Átjáró a dolgozófülkébe 9. Vezérlőpult 10. Fogantyúk 11. Lehajtható belső berendezések 12. Na|jelemek 13. „Veloergometr“sporteszköz 14. Munkaasztal 15. Magánfülke 16. Toalett 17. Mosdóberendezés 18. Távközlési antenna 19. Hátsó csatlakozómű 20. Futószőnyeg sporteszköz 21. Közbeeső térség 22. Motor fedőlappal 23. Célirányzó 24. Erőátviteli részleg 25. Az átjáró fedele 26. Szemlélőnyílás 27. A szemlélónyílás fényzárója űrtevékenységek, vagy nem lenne jobb, ha a személyzet 4-6 hónap után rendszeresen cserélődne? Nem vesz el túl sok időt a testedzés, a Progressz űrhajók ki- és berakása, s mindaz, ami az űrben való hosszú tartózkodáshoz szükséges. Egyesek szerint ilyen körülmények között lassan haladnak a kutatási munkák, önöknek mi a véleményük erről? Poljakov: Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Ha komolyan ki akarjuk próbálni a Marsra tervezett űrutazás feltételeit, amiről most elég gyakran beszélnek, legalább egy évig tartó kiküldetésekre van szükség. A népgazdasági hasznosításra irányuló kutatási munkákat azonban rövidebb idő alatt is el lehetne végezni, sót előnyösebb is lenne, hiszen gyorsabban cserélődhetnének a programok, a felszerelések és a különböző irányzatú szakemberek. Volkov: Ami a rendelkezésre álló időt illeti, a torna naponta két órát vesz igénybe, az alváson kívüli többi időt munkával tölthetjük el. Mi a tervezett feladatokat száz százalékosan elvégezzük, bár ha valamelyik műszerünk meghibásodik, ez a teljesítményünkre is kihat. Az viszont más kérdés, hogy az általunk végzett kísérleteknek csupán egy része hasznosítható közvetlenül a népgazdaságban jelentkező gyakorlati problémák megoldására. • Az Egyesült Államok Apolló programja 25 milliárd dollárba került. A kísérleti eredmények hasznosításából azonban mintegy 75 milliárd dollár bevétel származott, a befektetés tehát háromszoros mértékben térült meg. önök számára ismeretesek valamilyen hazai hatékonysági mutatók? Krikalev: Nálunk aránylag kevesebb technológiai feladatot készítettünk elő kimondottan az űrkutatás számára. Inkább csak azt módosítottuk, ami már megvolt. A szükséges eszközökből hiány mutatkozik, s a szervezési munkák is nehézkesek. Mindez szükségszerűen kihat a programok hatékonyságára, s a kísérleti eredmények színvonalára. • Egyes szakemberek szerint a tudományos kutatás döntő hányadát automatizált úrobjektumok fogják végezni, önöket bizonyára nyugtalanítja az a kérdés, hogy szükséges lesz-e egyáltalán űrhajósokra az ilyen jellegű tevékenységhez. Krikaíev: Ez a kérdés engem is nyugtalanít. A probléma fennáll. Ahhoz azonban, hogy jó automatikus berendezést hozzunk létre, ki kell dolgozni a kísérleti módszereket, ki kell fejleszteni a műszereket, s legcélszerűbb, ha mindezt közvetlenül az űrben hajtjuk végre. A megbízhatóan működő automatikus berendezések kifejlesztése nagyon bonyolult feladat, ezért még sokáig szükség lesz a személyzettel ellátott űrobjektumokra. • Holdbázisok, utazás a Marsra... önök nem látják úgy, hogy ezek a programok az ábrándozás elemeit is tartalmazzák? Szükségünk van most erre? Volkov: Ábrándozás? Ha most mi megállunk, visszakerülhetünk a kőkorszakba. Előre kell haladni, s eljön az ideje, amikor majd más bolygókra is eljutunk és benépesítjük azokat. Az első lépéseket azonban most kell megtennünk, ennek elérkezett az ideje. Jurij Gagarin most lenne 55 éves Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa március 9-én lenne 55 éves. Születésének meg nem élt jubileuma alkalmából néhány sorban felidézzük azokat a történelmi eseményeket, amelyekre 1961. április 12-én, űrutazásának a napján került sor. Jurij Gagarint huszonöt űrhajósjelölt közül választották ki, akik több mint egy évet töltöttek a felkészüléssel. Közöttük volt a harmincöt éves Pavel Beljajev, az űrhajósjelölt-egység parancsnoka, a két évvel fiatalabb, Vlagyimir Komarov mérnök-százados, a vele egyidős Pavel Popo- vics százados, berepülő pilóta, aki a MIG-19-es vadászrepülőgéppel gyakorlatozott, a többiek pedig MIG-15-ös és MIH-17-es vadászrepülőgépekkel végeztek gyakorlatokat. Valerij Bikovszkij főhadnagy, Jurij Gagarin főhadnagy és Alekszej Leonov hadnagy huszonhat évesek voltak, Germán Tyitov hadnagy pedig egy évvel volt fiatalabb. Amint azt Nyikolaj Gurovszkij, az ürhajósjelöltek orvosszakértője visszaemlékezéseiben kifejtette, azért esett a választás éppen Jurij Gagarinra, mert ö felelt meg leginkább a követelményeknek. Az első űrrepülésre olyan személyt kellett kiválasztani, aki minden tekintetben példamutató lehetett, s a feladathoz méltó személyi tulajdonságokkal rendelkezett. Fontos szerepet játszott ebben a hazaszeretet, a kitartás, a szerénység, az emberszeretet, s az a képesség, amely bármilyen körülmények között megőrzi ezeket a pozitív emberi tulajdonságokat. ,,Ilyen embernek láttuk Jurij Gagarint, s nagy örömünkre szolgált, hogy kiválasztásánál nem tévedtünk“ - állapítja meg Nyikolaj Gurovszkij. Germán Tyitov, a Szovjetunió második űrhajósa így emlékszik vissza a nagy napra: Végül elérkezett a búcsúzás ideje. Gagarin néhány lépést tett az őt kísérő csoport felé, tisztelgett és jelentette, hogy felkészült a repülésre. A bizottság elnöke kezet szorított vele, sikeres repülést és visszatérést kívánt. Én is hozzáléptem, megöleltük egymást. Ezután a parancsnokság engedélyével én is felszálltam abba az autóbuszba, amely Gagarint a kilövóállomásra vitte, hogy az előírás szerint az utolsó pillanatig mellette lehessek, s szükség esetén felválthassam őt. Nehéz lenne elmondani azokat az érzéseket, amelyekkel Gagarint az indulás helyére kísértem. Annyit tudok, hogy az esemény nagysága magával ragadott, s csak arra gondoltam, hogy Jurij vállalkozása sikeresen végződjön. Aztán közvetlenül az indulás előtt Jurij még megszólalt: „Jól érzem magam, kész vagyok az indulásra". Az események ezután felgyorsultak, és én Gagarint csak aznap délután láthattam viszont, a kujbisevi repülőtéren, ahová az orvosi vizsgálatok után megérkezett. Ott már többen is körülvettük öt, elhalmoztuk kérdésekkel. Jurij részletesen beszámolt az élményeiről. Szergej Pavlovics Koroljov főkonstruktőr kérdésére, hogy a következő űrhajóst fel lehet e küldeni teljes 24 órára, Jurij bizonytalanul válaszolt: ,,Nem tudom megmondani, egy-két fordulat mindenesetre elképzelhető, de a tartósabb utazást még ki kell próbálni". Számunkra nagyon fontos volt ez a kérdés, mert a Föld többszöri megkerüléséből számos előny következhetett. Elsősorban az űrhajós a felszállás és a visszatérés megterhelő hatása között kissé megpihenhetett, s a földi személyzetnek is több ideje juthatott a fogadásra való felkészülésre, ami a hibák valószínűségét is csökkentette. Akkor éreztük át igazán, hogy mennyi mindent kell még kipróbálni ahhoz, hogy az űrhajózás rendszeres tevékenységgé váljon.
