Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
Victory - győzelem! Egy boldog olimpiai bajnok M ilyen érzés lehet vajon, ha valaki csak egy hónappal az olimpia kezdete előtt szerez tudomást arról, hogy ott lesz a játékokon? Hihetetlenül hangzik, de ilyen esetre is akad példa. Miroslav Vargával pontosan ez történt. Amikor a moszkvai Világ Kupán - ezt pedig augusztusban rendezték - legyőzte Kúrkát, a szakvezetés közölte vele, ö utazik Szöulba.- Megszoktam már ezt is, az elmúlt esztendőkben mindig úgy kellett kiharcolnom a rajtjogot a kontinens- és világbajnokságokon; a Világ Kupa-viadalokon. Csak hárman indulhatnak egy országból, s tőlünk ezek általában az RH versenyző voltak, én csak tartalékként tartottam velük. A teljesítményem ugyan hasonló szinten mozgott, mint az övék, mégis nekik szavaztak bizalmat. Két éve vettem részt világbajnokságon, Suhlban ötödikként végeztem, majd rá egy esztendőre ugyanott rendezték a Világ Kupát, amely lényegében olimpiai selejtezőnek számított. Nyertem, de még mindig nem hittem, hogy ott lehetek Szöulban, mert az olimpián hatvanas mezőny indulhat, minden országból csak két-két sportlövő. S a kettő közül az egyik aligha leszek én - gondoltam. Csehszlovákiában évek óta óriási a konkurencia ebben a versenyszámban. A hazai sportág világbajnokokat nevelt, hogy csak a közelmúltba menjünk példáért, Petr Kűrka és a nemrégiben tragikusan elhunyt Ravel Soukeníket említjük. Miroslav Varga egy évig jóformán sehová sem jutott el, nem Az a hatalmas harmadik indulhatott az Eb-n, csak májusban kezdett versenyezni, ami jókora hátrányt jelentett a félvilágot bejárt többiekkel szemben. Varga valahogy sohasem fért be a keretbe...- Ha egy éve biztosan tudom, hogy az olimpiai selejtezőben saját magamnak vívtam ki az indulás jogát, sokkal nyugodtabb lettem volna. Persze, most minden másként látszik. Mindennek megvan az előnye és hátránya. A játékok előtt fél évvel kezdtem versenyezni, így a formám állandóan felfelé ívelt, ahol csak rajthoz álltam, dobogóra kerültem. Elérkezett tehát a 24. Nyári Olimpiai Játékok kezdete, s Miroslav Varga ott ült a Szöulba tartó repülőgép fedélzetén. Csak ekkor merte végleg elhinni, hogy álma valóra vált. Vagy nem is csak a részvétel volt titkos álma? Eljött hát a nagy nap...-Általában nagyon gyorsan adom le a lövéseket. Szöul sem volt kivétel. A többiek még a felénél sem tartottak, amikor én már befejeztem az első részt. Hogy a gyorsaság a taktikám része-e? Ilyen a stílusom, s egyelőre bevált. Miért várjak több mint másfél órát? Minél hosszabbra nyúlik a verseny, annál inkább várható, hogy a fáradékonyság krízist, az pedig hibát idéz elő. S elég egyetlen hiba, hogy idegessé váljék a lövő, márpedig az idegesség a magamfajta ember legnagyobb ellensége. Nem vagyok flegmatikus, mint a lövők nagy része, temperamentumosabb vagyok náluk, kilógok a sorból. Mindennel igyekszem gyorsan elkészülni, persze, nem a minőség rovására. Szóval, a lehető leghatékonyabban igyekszem kihasználni az időt. Ezt meg is tehetem, mert a mérések alapján igen gyorsak a reakcióim. Az időnyerés lélektani szempontból is nagy előny, a többiek kínlódnak, s látják, én meg sétálgatok mögöttük, vagy ülök az öltözőben, vagy valami mást csinálok. Apropos, lelkiállapot. Minden lövőt a nyugodtság megtestesítőjének képzelek el, mert amikor céloz, még egy hajszála sem rezdülhet a fején, még ez is befolyásolhatja a találat pontosságát. Csakhogy: a sportlövő is ember, gondokkal, bánattal, örömmé^, Épp ezért örök titok marad számomra, hogyan tud mégis ennyire uralkodni érzésein, úgy odaállni a lőállásba, hogy teljesen kizárja a külvilágot.- Rólunk sokan azt hiszik, gépek vagyunk, ez csak a látszat. A fejünkben száguldoznak a gondolatok, csakhogy ott a lőtéren, verseny közben ezeknek mindig a lövészethez kell kötődniük, a többit ki kell iktatni. A,, mi lehet otthon?" és ehhez hasonló kérdéseket gyorsan félre kell tenni. Ha kezembe veszem a fegyvert, minden egyebet kikapcsolok, főleg az emóciókat egy-egy rossz találat vagy amiatt, mert tudatosítom, megnyerhetem a versenyt. Ha nem tenném, meg is ásnám a síromat. Volt úgy, hogy nagyon jól kezdtem, s az első tíz lövés után elképzeltem magam győztesként, s ezután úgy elrontottam a következő ötven lövést, hogy még dobogóra se kerültem. Az embernek uralkodnia kell önmagán, az évek során ezt nagyjából megtanultam. A legtöbbször ez sikerül is, de van úgy, hogy mégsem megy... A lelkiállapotot apró részletek befolyásolják, hogy ébred az ember, milyen a háttere, a felkészülése, és így tovább. Engem személy szerint megnyugtat a horgászás, ugyan semmit nem fogok, de szívesen elüldögélek a víz partján és elcsevegek hétköznapi dolgokról az emberekkel, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy én kicsoda vagyok. Kanyarodjunk vissza az olimpiához. Szöulba érkezvén még aznap megbetegedett, náthás volt, fájt a feje. Megijedt, oda Miroslav VARGA Szül.: 1960. 9. 21. Testmagasság: 183 cm Súlya: 88 kg Klubja: ASVS Dukla Praha Sikerei: a fekvőhelyzetű 60 lövésü kisöbű sportpuska olimpiai bajnoka, olimpiai és világcsúcstartója a lehetőség. Csak egy hét eltelte után érezte magát jobban, addig nem is edzett, nehogy a rossz közérzet miatt gyengébben lőjön; ez nyugtalanná tette volna öt a verseny előtt. A nyolcadik napon ment ki a lőtérre, s rögtön rájött, formáján nem hagyott nyomot a betegség. Kezdett visszatérni önbizalma.- Az alapkörben hatszázat teljesítettem, ami olimpiai csúcsot s egyben világrekord-beállítást jelentett. Utána két órát kellett várnom a döntőre, s az öltözőben volt elég időm, hogy átgondoljak mindent. A finálé másként zajlott, mint az első- rész. Nagy volt a felhajtás, a zaj, amint a bírók bejelentették az eredményt, a közönség viharos ünneplésbe kezdett. De nem ez volt az egyetlen különbség. A finálé ritmusa is teljesen más volt. A verseny napján felhős volt az ég, borús az idő, ez éppen megfelelt neki. Nem szereti az erős fényt. Megkezdődött a döntő csatája. Varga balján Soukeník, jobbján a mögötte két ponttal álló Jong Csői és még öt társuk. A házigazdák a többi sporthoz hasonlóan a lövészetben is mindent elkövettek, hogy versenyzőjüket győzelemre juttassák. A lövészet értékelése - a 10-es abszolút közepétől mm-re mérik a találatot, ^ki a 11 mm-es kör abszolút közepébe talált, 11 pontot kap, aztán mm-enként vonnak le egy pontot - is lehetőséget adott erre. Az eredményt speciális mérőműszerrel mérték, csak éppen a dél-koreaiak nem mindig azt írták föl a cetlire, amit a gép mutatott. Vargát kétszer is megrövidítették három tizeddel, a dél-koreainak viszont hozzátoldtak, s így már csak két tized pont választotta el őket egymástól. Csakhogy a hatodik lövés után az angol fiúnak fölmondták az idegei a szolgálatot, óvott, s a nemzetközi zsűri végre rendet teremtett. Újramérték az eredményeket, s nem is volt több probléma a folytatásban.- A finálé tíz lövésére háromnegyed órára volt szükségem, az előző hátvanat csaknem a fele alatt adtam le. A száztíz lehetségesből százhárom egész hattizedet teljesítettem, s ez elégnek bizonyult a győzelemhez. Az alapkörben elért 600-as eredménye olimpiai csúcsot és világrekord-beállítást jelentett. Ebből következtethetünk, hogy a győzelem nem egy kívülálló véletlen szerencséje volt. A sportágban kevésbé jártas ember számára elenyészőnek tűnik a különbség az 595 és a 600 között, a bennfentesek viszont tudják, hogy az előbbitől az utóbbiig milyen hosszú és nehéz út vezet.-Ha az ember tehetséges, aránylag gyorsan elérhet ötszázkilencvenötöt. De míg hatszáz körül teljesít, az ettől számítva legalább további tíz esztendő. A világversenyeken ötszázkilencvenhét-nyolc az, ami elég a döntőbe jutáshoz. Vannak olyan sportlövők, akik sorozatban képesek erre, de a hatszázat soha nem tudják elérni. Példa erre több Európa- és világbajnok esete is. Sokszor, persze, annak is örül az ember, ha ötszázkilencvenötöt lő, mert technikailag hiába képes többre, a lőszer vagy az öltözete nem elég jó minőségű. A tudáson kívül e kettőnek is nagy szerepe van a sportágban. Egy lövőnek annyi mindent meg kell tanulnia, hogy sikeres legyen. Visszafojtani a lélegzetét, csökkenteni a pulzusfrekvenciát, s azt lehetőleg állandósítani, továbbá az abszolút összpontosítást, s elsősorban jól kell megválasztania a fegyverét, a töltényeket, mert egyik-másiknak nem egyforma a szóródása. Miroslav Varga. A vezetéknév nem cseh eredetű...- Édesapám Losonc (Lucenec) környékéről származik, szülei cipészek voltak. Tizenöt évesen Liptovsky Mikulásba katonai iskolába került, majd ennek elvégzése után Csehországba. Ott ismerkedett meg a mamámmal; ott születtem én is... A család amolyan gyógy- jj/i szanatórium a lelkileg sérült élsportolók számára “ - jegyezte meg egyszer félig tréfásan, félig komolyan az egyik olimpiai bajnokunk. A kicsit ironikus aláfestésű mondat mély igazságot rejt. A család a sportolók számára is biztos menedékhely, tagjai körében leplezetlenül kiélhetik örömüket, idemenekíthetik bánatukat, fájdalmaikat. Mert egy sikeres versenyzőnek sem mindig csak tündöklés, csillogás az élete, napjaik zöme munkával, gondokkal telik. S a család, a feleségek nemcsak a sikernek részesei, de a mindennapok nehéz megerőltető menetelésének is, s a csúcsra vezető úton épp nekik kell lemondaniuk sok mindenről, s magukra váltani azt a többletet, amellyel a partner távolléte jár: gyermeknevelést, a család ügyesbajos dolgainak intézését. Sokan irigylik őket, irigylik a sikert, a népszerűséget. Pedig nem könnyű a helyzetük. Nevüket egy egész ország, világ ismeri, pedig ók magok igazából csak kevésszer lépnek ki a háttérből. Ritkán adódik arra alkalom, hogy a versenyekre elkísérjék férjüket, ott legyenek egy-egy olimpiai, világ- vagy Európa-bajnok tiszteletére rendezett ünnepségen. Egyik ilyen ritka alkalmak egyike az év sportolója ankét eredményhirdetése, erre az eseményre a hölgyek rendre elkísérik sikeres párjukat. „ Hazudnék, ha azt mondanám, nem kaptunk semmit a sporttól, mert ennek köszönhetően jutottunk el egy aránylag jó anyagi szintre - ismerte el Jana Pribilincová, de mindjárt hozzá is tette: - Nem elég, hogy a családfő anyagilag gondoskodjék, ennek fejében annyi minden egyébről le kell mondani, néha az anyagiaknál fontosabb dolgokról is. A gyerekek nevelése, a betegségük, a bevásárlás, a család ügyeinek intézése - soroljam tovább? Ez mind az én nyakamba szakadt az évek során. “ Ugyanezt mondták a húszszoros világbajnok Pospíáil fivérek nejei, Kvéta és Véra is. A férjükkel és a sporttal közösen töltött negyedszázad alatt módjukban volt megélni sok mindent, pedig ók még a szerencsésebbek közül valók. Közös családi házban élnek, így a férfiak távollétében legalább ők ketten megoszthatták a gondokat, s igazán nem panaszkodhatnak, mert Jind- rich és Jan pályafutásának minden évében eljutottak szabadságra is. Ez pedig igen nagy eset sportolóék- nál. „Ennyi év után én már csak a szépre emlékezem - nevetett Kvéta, Jan felesége, akinek az édesapa sportjához hű fia már külön családot alapított -, most majd a menyemet bátorítgatom". Emlékszik még a sok győzelem közül valamennyire? Melyik volt a legszebb? „Az utolsó - vágja rá -, s nem azért, mert a legfrisebb és a végső. Csodálatos, hogy ennyi év után, ilyen korban még világbajnoki címmel tudtak búcsúzni". A sportolófeleségek életéből sokat elrabol a sport. Mégsem tudnak rá haragudni. Sót, bennük talán ugyanolyan mélyen él, mint társukban, hiszen náluk is akarva-akarat- lanul főszereplővé lépett elő. Ráadásul, még ha maga a feleség is sportol, mint Vargáéknál. Léna röp- labdázott, most persze szünetel a tizenhárom hónapos kis Veronika kedvéért. Miro és Lenka még fiatal házasok, no meg a férj igazán csak a szöuli győzelemmel robbant be a köztudatba, így a fiatalasszony még nem tudhatja valójában, mivel is jár élsportolófeleségnek lenni. Meg aztán, ez sportáganként is különbözik. Egy sportlövő vagy egy kerékpárlabdázó felkészülése merőben más, mint egy atlétáé. Míg az előbbiek nagyrészt otthon készülnek, a gyalogló ideje zömét edzőtáborokban tölti. „Az év körülbelül egynegyedét van otthon Jozef - árulta el Jana Pribilincová -, de félreértés ne essék, ezt a városra értettem. Ez sem mind a családé. Főiskolára jár, vadászik, ez sok időt rabol, de szüksége van rá, hogy elbújjon az erdőbe, (N)ök - a háttérből o levezesse a felgyülemlett feszültséget. No és, otthon sem maradhatnak ki az edzések". S amikor végre hazamegy, és papucsot húz, elfeledkezik a gyaloglásról, vagy a feleségével, két kislányával is a sportról, netán az előlegezett győzelemről társalog? „Természetes, hogy néha még otthon is rágódik valamin, de ha ö nem említi a sportot, mi igyekszünk nem eszébe juttatni. Elhiszik, hogy augusztus elejétől a játékok kezdetéig egy szó sem esett nálunk az olimpiáról? A győzelemről meg végképp nem. Úgy ment el Szöulba, mintha edzőtáborba menne". A sportolókról azt tartják, nehéz emberek. Én ezt így nem hiszem. Talán csak annyiban különböznek másoktól, hogy életük még több megértést, még több bizalmat és segítséget követel szeretteiktől. Az oldalt írta: URBÁN KLÁRA U J SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csetó János és Szilvássy József. Szerkesztőség 819 15 Bratislava Martanoviőova 25 8 emelet Telefon: központ 2010/9. főszerkeszló: 532-20 és 2010/4456. főszerkesztő-jielyettesek: 2010/4454 és 2010/4453, szerkesztőség, titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29 és 506-39 gazdasáqi üqyek 2010/4425 es /4426. Tavira: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovrőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava Martanoviőova 25 17 emelet telefon: 2010/3659 es 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat előfizetéseket elfooad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ustredná expedícia a dovoz tlaöe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. ' y Kvéta és Véra Pospisilová I (Nagy László (4) és ÓSTK felvétele)
