Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 10. szám
Amikor erre a riportutamra készültem, úgy gondoltam, végre olyan orvosokkal, ápolónőkkel és nevelőkkel találkozom, akik csupa jót és szépet mondhatnak munkakörülményeikről, a felettes szervek odafigyelő gondoskodásáról. Bizakodásomat alátámasztotta az, hogy a főorvos telefonbeszélgetésünk során szívesen invitált gyógyintézményükbe. Bevallom, az újságírót többnyire nem fogadják örömmel, megpróbálják lerázni. A gyógyintézet neve Helios- Tizenhárom évvel ezelőtt adták át, a légzöszervi megbetegedésben szenvedők gyógyítására. Az épület két szárnyból áll, a nagyobb a felnőtteké, a kisebben a gyerekeket helyezték el. Csak azt nem értem, miért van ez így, hiszen a gyerekek korai kezelése megelőzi betegségük kifejlődését. Ebből is kitűnik, hogy a 150 ágy nagyon kevés - vágott bele a „sűrű- jébe“ dr. Jozef Hornáőek, a gyermekosztály főorvosa. - Nem véletlenül kapta a gyógyintézet nevét Heliosról, az ókori görög napistenről. Az itteni klíma, a Csorba-tó tengerszint feletti magassága, a levegő összetétele, a sok napsütés és a kevés köd olyannyira gyógyító hatású, hogy a gyerekek 90 százaléka, az ismételt gyógykezelések hatására tünetmentessé válik, illetve állapotuk javul. De hát mi ez az évi 850 gyerek, amikor a népesség 25 százaléka allergiás - mondja sóhajtva, s látom, bántja őt egy s más. - Tudom, örülnöm kellene, mert eredményeink nagyon jók. A bronchitiszben szenvedők két- háromszori gyógykezelés után meggyógyulnak, az asztmások a klímakezelés hatására csökkenthetik gyógyszeradagjukat, ritkulnak rohamaik. Sok kis beteg viszont nem jut el hozzánk, s hiába kezelik másutt (Luőivná, Smokovec), az eredmény nem azonos. Lehet, hogy elfogultnak tartanak, de akkor is kimondom, a Csorba-tóra kellene összpontosítani a Magas- Tátrában található valamennyi gyógyintézetet, szanatóriumot, fürdőt. Szigorúbban kellene büntetni azokat, akik a tilalom ellenére autóval érkeznek ide, de szerintem le kellene zárni ezt a területet az idegenforgalom elől is. Tudom, mit akar mondani - intett le, pedig még meg sem szólaltam népgazdasági érdek az idegenforgalomból eredő bevétel növelése. De vajon az ember egészsége nem előbbre való? Az allergiások gyógyszerei drágák. Ha idejében, a betegség kezdeti stádiumában, itt a magaslati levegőn kezelhetnénk valamennyi kis betegünket - ez volna az igazi megtakarítás. De nemcsak az anyagiakra gondolok. Vegyük számításba, hány gyerek rokkantnyugdíjas, hánynak állítják ki a megváltozott munkaképességről tanúskodó igazolványt. Itt kellene kezelni az ipar- és a mezőgazdasági vidékeken élő gyerekek jelentős hányadát. A teljes kapacitás még a bratislavai gyerekek számára sem lenne elegendő. És hol maradnak a serdülök? Mert itt 3-14 éves korú betegeket kezelünk. Igaz, a Hviezdoslav gyógyintézetben néhány éve májustól októberig a serdülőket fogadják, de ez is nagyon kevés. Megtudtam, évente 80 csehországi gyereket is kezelnek a Heliosban, s ez idáig több éven keresztül kéthavi ciklusban 32 NDK-beli gyereket is fogadtak. Szép, szép a barátság, az együttérzés, a segíteni akarás, de a mi gyerekeink rovására? Tudom, beteg gyerek az beteg gyerek, mégis... Vagy kezeljék őket másutt, ott, ahol kevesebb az igénylő, vagy legalább a felnőttektől vegyenek el 32 ágyat - közöltem véleményemet a főorvossal, és megkérdeztem, hogy ez annyira jó üzlet-e.- A németekért úgy, mint a mieinkért napi 150 koronát kapunk (a két minisztérium egyezménye alapján), a négy kísérő-nevelő ellátása ingyenes. A vendégbetegek, megmondom őszintén, a nyelvi korlátok miatt ritkán fogadnak szót ápolóinknak, de munkánkat az is nehezíti, hogy szűkösen vagyunk. Az egyedüli megoldást abban látom - folytatta dr. Hornáőek -, hogy a német gyerekeket a felnőtt osztályon helyezzék el. Sajnos, ez nem ilyen egyszerű, a napokban dől majd el ez a kérdés. De most már nézzünk körül, igaz, nem hiszem, hogy a látvány jobb kedvre deríti. Az évek során minden elhasználódott, megkopott, a gyerekek - de ezen nem is lehet csodálkozni - nem óvják a bútort, a berendezést. A 150 gyereket négy csoportba osztottuk, az elsőben az óvodás korúak, a másodikban az 1-3. osztályosok, a harmadikban a nagyobb lányok, a negyedikben pedig a nagyobb fiúk vannak. Hét-hét ápolónő gondozza a gyerekeket, persze műszakban dolgoznak. Míg végignéztük a sivár, asztal és ülőalkalmatosság nélküli hálókat, megismerkedtem a gyerekek napi beosztásával. Reggel hatkor ébresztik őket, héttől tornásznak, utána reggeli következik, majd az apróságok az óvodában, a nagyobbak pedig a kórházi iskolában töltik a délelőttöt. Ebéd után séta, az uzsonnázást a tanulás követi. A vacsora után tisztálkodnak, megnézhetik az esti mesét, de nyolckor kötelező a lámpaoltás.- A levegókúrákon kívül a gyerekek hetente úsznak, szaunádnak, illetve gyógytornán vesznek részt, inhalálnak. Nagyon jót tesz nekik a masszázs is, kevés szülő tudja, hogy ennek hatására könnyen megszabadulnak a lerakódott nyálkától. A gyógykezelésre ki-ki magával hozza gyógyszerét, rendszeres beszedésükre a nővérek ügyelnek. A gyógyintézetben nincsenek játszótermek, klubok, a társalgót a folyosón rendezték be. Míg leértünk a kórházi iskolába, azon tűnődtem, hogy tizenhárom évvel ezelőtt az épület tervezői miért nem gondoltak arra, hogy a gyerekek játszani szoktak, hogy néha magányra vágynak, egy-egy meghitt sarokra is szükségük van. Az iskola egyben napközi is- A gyerekek tanítása véget ért, jelenleg ebédelnek, majd sétálni indulnak. Január elejétől szinte egyfolytában süt a nap, vétek volna nem kihasználni a jó időt, hisz ez is gyógyít SZÚ - mondta Erika Marková, az iskola igazgatóhelyettese, öt a óvodai és kilenc alapiskolai pedagógus oktatja a gyerekeket, hetente 21 órát tanulnak. Délután három nevelőnó felügyelete alatt végzik el a házi feladatokat, illetve játszanak. A legnagyobb gondot a helyszűke jelenti, a tantermek berendezése is 111.10. jócskán megkopott. A Heliosban több magyar anyanyelvű, magyar iskolába járó gyereket is kezelnek, kíváncsi voltam, hogyan oldották meg oktatásukat.- Sajnos, a gyógyintézet fennállása óta még nem volt olyan pedagógusunk, aki tudott volna magyarul. Ezért a gyerekek saját tankönyveiket használják, és a tananyagot kénytelenek egyedül átvenni. Mi feleltetjük őket, hiszen az ellenőrzés szükséges, s annak ellenére, hogy nem értjük, mit mondanak, a beszédstílusukból, illetve a beszéd folyamatosságából kivesszük, tudják-e az anyagot. A matematika nem jelent különösebb gondot, csak a szöveges példák megértése igényel nagyobb erőfeszítést. A magyar nyelv és az olvasás tanítását most az egyik harmadikos tanuló Fekete Andrea ,.vállalta magára". Nemcsak írásbeli feladatokkal látja el társait, hanem feleltei is őket. Sőt, osztályzatokat is osztogat. Persze ez csak játék, de legalább foglalkoznak a tananyaggal. A gyerekek őszinték Nagyon vártam a gyerekekkel való találkozást. A nap folyamán a nevelőktől, az orvostól megtudtam, kiskoruktól valamennyien rendszeresen kiszakadnak a családból, a megszokott környezetükből, s jól tudják, mindez azért van, hogy ne kínozza őket a fojtó köhögés, ne ziháljon a mellük, ne kapjanak fulladásos rohamokat. Mégis, hogyan érzékelik és élik át az első napokat, hogyan viselik el a magukra utaltságot és a magányt? Mária Valeková, a nevelőnök vezetője egyedül hagyott a gyerekekkel. - Előttem sem beszélnének másképpen, de míg velük van, megnézem, mi történik a másik teremben. A kolléganőm megbetegedett - itt is terjed az influenza- helyettesítenem kell őt. A tanulás, a leckeírás után egy osztályba kell zsúfolnom a gyerekeket. Hogy mi lesz itt?!- Jólesett a séta? Szánkóztatok, síeltetek is? Hogy vagytok meg a szülők nélkül? Ugye jó itt nektek? - kérdeztem. Egymás szavába vágva, vég nélkül zúdult belőlük a panasz. Hogy csak kötelességeik vannak, korán ébresztik őket, nincs egyetlen szabad percük sem, egyedül nem mozdulhatnak, nincs hol játszaniuk, sétálni is csak csoportosan lehet, a veszélyes terep miatt letiltották a szánkózást, az influenzajárvány miatt a látogatást - mondták szinte kórusban. - Azért nem annyira rossz itt - közölte a Őeské Budéjovice-i Ivó -, de otthon mégiscsak jobb. - A Humennében élő Misi pedig hozzáfűzte- De este még tévét sem nézhetünk... Hogy ne zavarjam tovább a többiek tanulását, félrehívtam a harmadikos magyar gyerekeket. Szemlátomást örömmel követtek. „Tanító nénijük", a cserfes Andrea megjegyezte:- A feleltetést akkor sem ússzátok meg. Sőt, még tollbamondást is írunk. Viki Éreskújvárból (Nővé Zámky), a két Norbi Szőgyénből (Svodín), illetve Rimaszombatból (Rimavská Sobota), Andrea Somorjából (Samorín) érkezett. Nekik idegen nyelvterületen tulajdonképpen nehezebb az életük, a beilleszkedésük.- ötödször vagyok már gyógykezelésen, mindent meg tudok mondani, amit akarok. A szóvégződéseket néha összezavarom, és ha valamit nem tudok, addig magyarázok, amíg meg nem értenek - vitte a prímet a copfos Andrea. - Én nem nagyon szoktam beszélgetni - vallotta be Norbi, s hiába erőltettem, többet nem szólt. - Felelnie azért muszáj - mondták a többiek. Viktória testvérével együtt érkezett, de mint megtudtam, a testvérek kevés időt tölthetnek együtt. Más-más az időbeosztásuk, hiszen nem lehetnek egy csoportban. - Azf nem szeretjük, hogy mindig csak fölfelé sétálunk, de nem ám a kitaposott ösvényeken, hanem a legnagyobb hóban - panaszolta komolyan Andrea. - Biztos ez? - Próbáltam komoly maradni, de nem ment. Kitört belőlük is a nevetés, majd hozzám bújva mesélték, hogy bizony nagyon hiányzik az anyu, és mivel ők már nagyok, csak néha sírnak, annak örülnek a legjobban, ha levél, csomag érkezik otthonról, nem minden nővérkét szeretnek egyformán és már alig várják, hogy leteljen a két hónap, őszinteségükre jellemző, hogy hozzáfűzték, amióta a Tátrában vannak, kutya bajuk sincs. Nincs roham, fuldoklás, szirénázó mentőautó, magas lázt követő hideglelés. Nem rosszak - gyerekek Az ápolónők feladata sem egyszerű. Műszakban dolgoznak, nincsenek elegen, s annak ellenére, hogy helyettesítik egymást (amiért szabad nap jár), fáradtak. Többször utasítanak, mint kérnek, a folyosó gyakran hangos hangjuktól. - Nem mintha süketek volnának - mondta Mária Joétiaková ápolónő. - Csak annyira zajosak, hogy nem hallják meg a hangomat. Nem mondhatom, hogy rosszak - közölte megértőén -, de amíg megszokják az itteni rendet, amíg beletörődnek anyjuk hiányába, bőven van velük gond. Ha kevesebben lennének egy-egy osztályon, könnyebben összeszoknánk. Az is az igazsághoz tartozik, műszak végeztével valamennyien rohanunk. Poprádban, Strbában élünk, utaznunk kell. S míg reggel simán munkába érünk, hazajutni már körülményebebb. Legrosszabbak a hétvégék, az autóbusz indulására, a csatlakozásra másfél órát kell várakozni. Éjszakai műszak után ez bizony nem kellemes. Nyáron még el is indulunk gyalog, de télen nem merünk. Hiába levelezünk az illetékesekkel, azt a választ kapjuk, néhány utas miatt nem módosítják a menetrendet. Beesteledett, a lányok pizsamába bújtak, messziről integettek felém. Ne menjek még, kérleltek. Csacsogtak, nevetgéltek, panaszkodtak és dicsekedtek, cukorkával kínáltak, és bemutatták kötéstudományukat. - Az anyu esti puszija hiányzik a legjobban - közölte a vékonyka Mária. - A nővérke is helyettesíthetné, igaz? Kényelmesek- Nos? - kérdezte a főorvos, mielőtt elbúcsúztam volna. Elmondtam észrevételeimet. Azt, hogy a gyerekek két hónap alatt megtanulhatnának síelni, hogy a szánkózásra alkalmas pályát el kellene keríteni, hogy a tátrai gyógykezelés alatt megismerhetnék a Csorba-tó felett magasodó csúcsokat, hogy több melegséget kaphatnának a személyzettől.- A sífelszerelésre nincs keret. Még egyebekre sem. Egy példát mondok. A karosszékek tönkrementek. Nincs miből újakat venni. Kárpitoztatni akartuk a 139 karosszéket. Mennyit vállaltak a kárpitosok? Negyvenkettőt. A múanyaghálót megrendeltük, többször is sürgettük. Félünk a balesetektől, így a gyerekek nem is szánkózhatnak. Ezért nem mászkálhatnak egyedül sem. Persze, legszívesebben ki sem mozdulnának az épületből. Kényelmesek, lusták. Naponta hallom, már megint ki kell menni? És mi van itt szombat-vasárnaponként! Akkor ugyanis délelőtt és délután is sétálniuk kell. A legkisebb megterhelést is nehezen vállalják, pedig tudhatnák, ez is gyógyít. De nemcsak bennük van a hiba. Sok szülő, mihelyt megtudja a diagnózist, még a széltől is óvja gyermekét, mozgásában korlátozza. Pedig éppen a nem megerőltető, de rendszeres erdei sétákra, úszásra van szükségük. Dr. Hornáőek főorvos elmondta, jól tudja, a szeretet hiányzik a legjobban. Viszont meg kell értenie a pedagógusokat, az ápolónőket is. Eltelik néhány hét, míg megszokják egymást, s mire valamilyen viszony alakulna ki közöttük, már el is telt a két hónap. Jönnek az új betegek, megismétlődnek a beilleszkedési gondok és minden folytatódik. - A visszatérőkkel könnyebb dolgozni. Az ő esetükben az érzelmi kötődés is létrejön. Azt viszont valamennyien jól tudjuk, otthonosabbá kellene tenni az intézetet, a gyerekeknek nagyobb élettérre volna szükségük. - Heti két alkalommal vetíthetnének a gyerekeknek, de csak délután, akkor pedig sétálniuk kell. ügy látszik, a felnőttek szórakoztatása előbbre való, mert számukra este vetítenek. Mondjam azt, hogy jó szolgálatot tenne egy videokészülék? Amikor erre a riportutamra készültem, úgy gondoltam, végre olyan orvosokkal, ápolónőkkel és nevelőkkel találkozom, akik csupa jót és szépet mondhatnának munkakörülményeikről, a felettes szervek odafigyelő gondoskodásáról. Hallottam ugyan szépet és jót is, ám nem hallgathatom el a felgyülemlő problémákat sem. Mi kell ahhoz, hogy mások, másutt is felfigyeljenek a Heliosra? PÉTERFI SZONYA imin nnunBfl eiiiihikiii iwiu iiuiinni, ■ uluubmiim ■■■
