Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 10. szám
KISS JÓZSEF szú III. 10. Gondolatok a Kommunista Internacionálé magyar nyelvű lapjáról, a Világszemléről A szocialista forradalom mihamarabb bekövetkező nemzetközi győzelmébe vetett hit hatotta át azokat a küldötteket, akik hetven évvel ezelőtt forradalmi világpártot hoztak létre. A kommunisták ilyen szoros nemzetközi összefogásban látták a forradalom megvalósításának meghatározó feltételét. Figyelmük elsősorban az egyesülés Lenin által előterjesztett platformjára irányult. A forradalom nemzetközi méretű előkészítésének gyakorlati tapasztalatai azonban felvetették a nemzetközi hatósugarú sajtó megteremtésének gondolatát. ,,Magától értetődik, hogy a legfőbb szerepet egy igazi nemzetközi információs szolgálat fogja a kommunista sajtó számára játszani, márcsak azért is, mert ez teszi nemzetközivé" - hangsúlyozta Lenin 1921 nyarán, a Komintern III. kongresszusán. S határozat is született olyan, külföldön több nyelven megjelenő közlöny kiadásáról, mely a politikai fejleményeket napról napra követve, az egyes pártok életét, problémáit bemutatva teremt lehetőséget a taktikai kérdések megvitatására. A végrehajtóbizottság a moszkvai rádió hullámhosszán szólt a kommunista pártokhoz: ,,Kérjük fokozott támogatásukat a Berlinben megjelenő Internationale Presse- Korrespondenz számára..." S amikor bekövetkezett a forradalom apálya, nem csökkent az új típusú nemzetközi sajtóorgánum szerepe. A nemzetközi egység megteremtésének bonyolultabbá vált feltételei között a konkrét helyzet minél alaposabb és szélesebb körű ismerete csak fokozhatta a sajátosságok iránti érzékenységet. A kezdeti, német, francia és angol kiadás mellett később csehül, olaszul, spanyolul is megjelent, s olykor nyolc nyelven és öt világrészen látott napvilágot. A cseh nyelvűt 1925-ben Medzinárodní tisková koresponden- ce (Meztiskor) címen kapták kézhez az olvasók. A harmincas években Svétové rozhledy címmel vált ismertté. A többnyelvű lap készítésének, számos, szüntelenül változó színhelyhez - Berlin, Bécs, Zürich, Párizs, Stockholm - kapcsolódó kiadásának bonyolult mechanizmusát, az Inprekkor történetét Komját Irén kismonográfiája tárta fel. Olyan munkatársként, aki több évet töltött a központi szerkesztőségben, emlékezetére is támaszkodhatott a hetvenes évek elején folytatott kutatómunkája során. Felderítette a még élő munkatársak kilétét. Járt a Német Demokratikus Köztársaságban, Svájcban, Franciaországban és nálunk is, a CSKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetében. Rendkívül értékes ismeretanyagot gyűjtött össze, melyet' talán öt perccel 12 előtt sikerült még megmenteni az utókor számára. A feldolgozás pótolhatatlan áttekintést nyújt a lap készítésének szervezéséről, a valamennyi kontinensre kiterjedő kapcsolatokról, a legalitás lehetőségeit legtöbbször nélkülöző bonyolult körülményekről, az Inprekkor vezetőjének, Alpári Gyulának és helyettesének, Komját Aladárnak a szerepéről és több más munkatárs közreműködéséről. Komját Iréné az érdem, hogy eloszlott a magyar nyelvű kiadás körüli homály is. F ennállásának úgyszólván végóráiban, 1937 nyarán a Munkás hasábjain - akkor, amikor már a Magyar Nap régen átvette annak tágabban és rugalmasabban értelmezett szerepét - Stelner Gábor afféle beharangozásként Világszemle cimen megjelenő új lapra hívta fel a figyelmet. A fejléc a politikai, munkásmozgalmi és gazdasági folyóirat megjelölést viseli, az impresszum pedig szerkesztőségként Prágát, kiadóhivatalként viszont a bratislavai Kolárska 1 B-t tünteti fel, amely a CSKP szlovákiai vezetőségének székhelye volt. A Magyar Nap rendszeresen ismertette az 1937 július 1-jétől 1938 szeptember közepéig kéthetenként megjelenő lap egyes számainak tartalmát. Adatai a bibliográfiai feldolgozásokban is fellelhetők. Mégis felfedezésszámba ment a megállapítás: a Világszemle azonos a Komintern magyar nyelvű orgánumával, az Inprekkor, illetve az akkor már Rundschau címmel megjelenő központi lap magyar kiadásáról van szó. Csehszlovákiában egyébként mind a német nyelvű központi, mind pedig a cseh nyelvű kiadás széles körben ismertté vált. A magyar nyelvű megjelenés mégis újdonságnak számított. A velejáró anyagi, szervezési és intellektuális feltételek megteremtésének időpontja is aligha tekinthető véletlennek. A kelet-európai országok és népek antifasiszta összefogásának megteremtése szolgáltatta a közvetlen indítékot. S a CSKP vezetőségének kezdeményező magatartásában nyilván a kedvező adottságok mellett a közvetlen érdekeltség is tükröződött. Mindez szorosan összefonódott a dél-szlovákiai kommunisták szerepvállalásával. Komját Irén értékes adalékokat gyűjtött össze arról, hogy a Világszemle miként jutott el Magyarországra. Idézi dr. Lóránd István szóbeli közlését arról,hogy Steineí Gábor, Mező István és a Brnóban élő Koós Imre intézte a titkos utak megszervezését. Említést tesz a komáromi (Ko- márno) halászokról, akik a folyó közepén átadták túloldali társaiknak a küldeményeket. Idézi a magyar követségnek Kánya Kálmán belügyminiszterhez címzett jelentését, kesztéspolitikát alkalmazó, a szövetkezés kereteinek kitágítását előmozdító lap került a magyar olvasók kezébe. Ennek révén ismerkedhetett meg anyanyelvén Varga Jenőnek negyedévenkénti, híres világ- gazdasági elemzésével. A mai olvasó nem hallgathat a kommunista mozgalom torzulásainak lenyomatairól sem. Nem tekinthet el attól, hogy Bohumir Smeralés Alpári Gyula kiemelkedő egyénisége sem mentesülhetett a moszkvai koncepciós pereket „hitelessé" tevő igyekezettől. Döbbenetes Alpáritól olvasni a vádlottakról ma, amikor már nem borítja fátyol a vádak képtelenségét: ,,Őrület, de van rendszer benne. A párt vonalának beigazolódását, a szocialista építés sikereit akarták háttérbe szorítani, a lakosság elégedetlenségét akarták felkelteni, mindenekelőtt azonban az ország védelmét aláásni." filvánvaló, hogy a CsehNy' Szlovákiával foglalkozó közlemények tartalmát és beállítottságát, a köztársaság létét fenyegető veszély elhárítása szabta meg. Ezen belül minden bizonnyal a központi szerkesztőségnek és a cseh nyelvű kiadás összeállítóinak sajátos törekvései is belejátszottak a csehszlovákiai belpolitikai fejlemények és a külpolitikai összefüggések a nemzetközi helyzet kiéleződött és fokozódott az európai országok elleni fasiszta agresszió veszélye. Kialakult a Berlin-Róma-Tokió tengely, amelynek hódító szándékai nem találkoztak a polgári hatalmak ellenállásával. Sót, ellenkezőleg, békülékeny magatartást tanúsított vele szemben. A nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása bátorítóan hatott a Csehszlovákiával szövetséges polgári államok jobboldali és reakciós erőire. A fő szövetségesi támaszt jelentő Franciaország mind nyíltabban az angol nagyburzsoázia uszályába került. Ez idő tájt tett elhatározó lépéseket Chamberlein kormánya a Hitlerrel való kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében, azzal a szándékkal, hogy annak támadó politikáját Kelet felé irányítsa. A közép-európai államok függetlenségének feladását sejtető magatartás nem hagyhatta érintetlenül a csehszlovákiai belső reakciót sem. A Henlein-párt fokozni kezdte az ország területi épsége ellen irányuló követeléseit. Felerősödött a ludákok szeparatizmusa is, az ország államjogi fellazítását és a kommunista párt betiltását követelve. S lábra kaptak a magyar és ukrán burzsoázia irredenta törekvései is. A demokratikus beállítottságú burzsoázia azonban azt az illúziót terjesztette, vn ÁGSZEMLE Fasumns <*s ilcmokriir tl ií-i lll’l \zet Li’ll nemzet 1,1 A „Vnágszem’e" olvasóihoz! »:**•* «!*'**» * Kmí-.-aM Kérdőív I II. í<-S/L 'í »taw«K£g i Mhmtmm Lőrincz János fotomontázsa mely felhívja a figyelmet Nagy Márton komáromi festőre és fivéreire, akik vezető szerepet játszanak illegális kiadványok átcsempészésé- ben. így nem meglepő, hogy amikor Komját Irén az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetéhez fordult a Világszemle ügyében, annak valamennyi példánya hiánytalanul előkerült. S ugyanakkor kiderült, hogy Magyarországon is több helyen őrzik a teljes gyűjteményt. Komját Irén a magyar kiadást összevetette a központi német nyelvű lapszámokkal. Kiderítette, hogy a magyar fordítás mintegy egyhónapos késéssel jelent meg, így értelemszerűen ki kellett hagyni az időközben elavult anyagokat. Az összehasonlítás feltárta a kifejezetten magyar olvasónak hangolt cikkeket és a főként Alpári Gyulától származó, a magyar kiadásba készült írásokat. Ilyen például Zsirai ,,Finnugor rokonságunk" című munkájának ismertetése. A Párttörténeti Közlemények felfedezéserejű dokumentumként tette közzé a hetvenes évek közepén Alpári Gyulának addig ismeretlen, Szabó Ervinről szóló írását. Persze, aprólékos filológiai vizsgálódást igényelne a cseh nyelvű kiadás forrásszerepének kimutatása is. A Világszemlének a CSKP gondozásában, magyar nyelven történő megjelentetésével rugalmas szerkommentálásába. A szerkesztőségi elképzelések koncepcionális hátterének alapos ismeretére lenne szükség ahhoz, hogy egyértelművé válhassanak az események megvá- logatásának hangsúlyai. A cikkek tartalmából annyi könnyen kivehető, hogy azok a közvetlen, de európai méretű befolyásolás szándékával készültek, a Csehszlovákia védelmében érdekeltté tehető erők mozgósítására irányultak. Homlokterükben a politikai mozgás dinamikájának érzékeltetése és a CSKP politikai hadállásainak bemutatása áll, az elvi-elméleti kérdések elemző vizsgálatát más orgánumokra hagyva. A cseh és a magyar nyelvű kiadás csehszlovákiai tematikájú írásai arról az igyekezetről tanúskodnak, hogy a hazai kommunisták a belpolitika alakulását tág nemzetközi összefüggésrendszerbe ágyazva láttassák. Persze, ma már nehéz megállapítani, hogy ehhez miként járult hozzá az otthoni irányzatok és a külső tényezők kölcsönhatásának eleven érzékelése. Annyi bízvást megállapítható: a csehszlovákiai problematika jelenléte a lapban épp úgy jelezte a belső politikai erőviszonyok alakulását, aminthogy igazodott a haladás és a fasizmus erői között húzódó nemzetközi frontvonal helyzetéhez. A Világszemle első száma olyan időszakban jelent meg, amikor hogy a Benes-kormány a nyugati szövetségesek segítségével képes megvédeni a köztársaságot. Mereven elutasította a kommunisták által szorgalmazott, az ország védelmi képességének erősítését célzó szociális és nemzetiségi követelések teljesítését. A kommunistákkal szembeni elzárkózást és a Szovjetunió iránti bizalmatlanságot táplálta a szovjetunióbeli politikai perek lefolyása, a Vörös Hadsereg tábornokai elleni hajsza is. A csehszlovákiai kommunistáknak a széles antifasiszta összefogásra, az ország népeinek fasizmus elleni felsorakoztatására irányuló politikájában kiemelkedő szerepet kapott a szudétanémet lakosság helyzetének javítása. Érthető, hisz az magatartásával a köztársaság elleni agresszió hadoszlopává válásának veszélyét rejtette magában. A Világszemle hasábjain mindvégig a szudétavidéken uralkodó helyzetképek vannak túlsúlyban. Riportsorozat mutatta be a fasiszta propagandagépezetet, a szenvedélyek felkorbácsolását. A munkanélküliség és a mostoha körülmények szülte jogos elégedetlenség, azt kihasználó demagógia, nemzetiségi ellentéteken felülemelkedő tőkés érdekösszefonódás, a kommunisták által szorgalmazott intézkedések ravasz zátonyra futtatása mind jelen van a német nemzetiségű lakosság antifasiszta egységéért síkraszálló riportok életközelségében. E lgondolkodásra késztet azonban a szudétanémet problémák uralkodó szerepe a lapban, annak minden politikai érzékenysége és hatóereje mellett is. Veszélyforrás és feszítőerő korabeli értelmezésére irányítja a figyelmet. Felmerül a kérdés: vajon miért nem kapott nagyobb hangsúlyt a cseh-szlovák viszonyban meglevő egyenlőtlenség felszámolása, melynek következetlensége végül is a csehszlovák államegység aláásásához vezetett. A kommunista párt csak 1938 nyarán jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a Csehszlovákia területi épségére törő irredenta mozgalmak akkor jelentenek végzetes veszélyt, ha sikerül éket verni a cseh és a szlovák nemzet közé. A fő kérdés tehát a szeparatizmus táptalajának hatástalanítása. A kelet-szlovákiai nép- manifesztáción, Kassán (Koéice) 1938 júliusában ebből kiindulva fogalmazta meg Klement Gottwald a cseh és a szlovák nemzet egyenjogú kölcsönös viszonyának a csehszlovák államiság megóvásával összekötött, tudományos megalapozottságú koncepcióját. A cseh-szlovák nemzeti politikai közösség magában foglalta mind a csehoszlova- kizmus, mind pedig a ludák szeparatizmus elutasítását. Kiterjedt a nemzetiségi jogok szavatolására is. Mindez megkésve ugyan, de tükröződött a Világszemle hasábjain is. Figyelmet keltő, hogy 1938. augusztus 1 -jén megjelent huszadik száma (melyet már csak kettő követett) közölte Klement Gottwaldnak egy francia lap számára adott nyilatkozatát. Ebben a nemzetiségi követelésekről Csehszlovákia valamennyi népének közeledését hangsúlyozva szólt. A rákövetkező számban külön cikk foglalkozik a nemzetiségi statútummal, s ebben már az egész országot felölelő szemlélet érvényesült. A nyelvtörvénnyel kapcsolatban annak a követelésnek adott hangot, hogy ezt kizárólag a nép gyakorlati szükségletei alapján kell megoldani. „ Teljes nyelvi egyenjogúságot, azaz a történelmi országokban a cseh és a német, Szlovenszkón a szlovák és a magyar nyelv egyenjogúságát" - olvashatjuk a szóban forgó cikkben. Ugyanebben a számban a Kommunista Internacionálé anyagaként szerepelt a CSKP szlovákiai vezetőségének a kassai manifesztá- ció idején elfogadott határozata, melyben megfogalmazást nyert a már említett gottwaldi koncepció. Legújabb történettudományi vélekedések szerint e határozat már magán viselte a népfrontot kitágító nemzeti összefogás jegyeit, mely a nemzetiségeket is magához vonzza. Tudjuk, a történelem örvénylése jó időre elodázta az ebből adódó tanulságok levonását. Ö nkéntelenül is felvetődik a kérdés: mit jelent számunkra ma a Világszemle megjelenése: sajtótörténeti érdekességet, elmélyült vizsgálódásra serkentő kutatási témát, az internacionalista szolidaritás példaadását? Nyilván mindezt együttvéve. S nem igényel erőltetett párhuzamokat, hogy kidomborodjék a mához szóló közvetlen üzenet. A Világszemle szerkesztősége felmérést is végzett az olvasók között, arról faggatózva, hogy mit is jelent számukra a lap. Szignóval ellátott válaszokat idéztek, Spanyolországban harcoló délszlovákiai interbrigadistától, bányásztól, tanártól, borbélytól, földmunkástól, szabósegédtől és joghallgatótól. A megfogalmazások láthatóan stilizáltak, csiszoltak. Talán nemzetiségi összetartástudat kive- tüléseként is felfoghatók. A szüló- földszeretet és a nemzetközi távlatok haladással összekötött birtokba vételének igénye olvasható ki belőlük. Mindez, persze, inkább csak sugallatként. De így szólnak igazán a mához, mert hisz kis közösségeket összetartó és kontinenseken átívelő kötődés ma sokkal inkább, mint bármikor, úgy jelenvalóság, hogy egyben igény és jövőbe mutató távlat is. ♦
