Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 9. szám
Az egészségügyben tapasztalt hiányosságok valamennyiünket érintenek. Számos kórház évtizedekig épül, gondot jelent műszaki berendezésük, hiánycikk több gyógyszer, az egyszer használatos fecskednö és gyakran beszédtéma az orvos-beteg viszony romlása. Természetesen sok pozitív példát is megelmlíthetnénk, egyre több a Z akcióban felépített kisebb egészségügyi központ, ismert számos szövetkezet segítő szándéka és anyagi támogatása, s valamennyien tapasztalatból tudjuk, vannak a betegekkel lelki- ismeretesen törődő orvosok is. A szerényen berendezett rendelőben talán csak az írógép új. Amúgy a helyiség tágas, de mintha az egyetlen fűtőtest nem tudna annyi meleget adni, hogy az ember időnként ne bor- zongana meg. Dr. Fazekas Gábor úgy látszik hozzáedződött a körülményekhez, igaz, két és fél év alatt volt erre ideje bőven.- Az elődöm sokkal rosszabb körülmények között dolgozott. A szövetkezet jóvoltából jutott a falu ehhez a rendelőhöz, az átalakítás költségeit is ók állták. Együttműködésünk a kezdettől fogva kifogástalan, s nemcsak az én orvosi munkámat segítik, hanem kiveszik részüket egyebekből is. - S mert látja, nem értem az összefüggéseket, készségesen magyarázatba fog. - Az egészségügyi körzetembe 2600 lakos tartozik. Tehát nemcsak Fegyvernek (Zbrojníky), hanem a környék kisebb falvai és két major is. Mint általában ezen a vidéken mindenütt, itt is sok az idős lakos, a körzetbe tartozókból 867 a nyugdíjas. Sok a magányos, gondozásra szoruló beteg, napi ellátásuk megszervezése nem egyszerű feladat. A szövetkezet elvállalta ebédjük házhoz szállítását, nem tesz különbséget a saját nyudíjasai és a többiek között. Mint a szövetkezet üzemi orvosa más téren is tapasztalom a szövetkezet vezetőségének igyekezetét. Az, hogy odafigyelnek tagságuk egészségvédelmére, ma már természetes. Segítenek a fürdöbeutalók megszerzésében, latolgatják a rehabilitálási lehetőségek bővítését. Gyakran ellenőrzőm a dolgozók munkafeltételeit az istállóktól kezdve a műhelyekig, megnézem a vegyszerraktárakat, éppúgy, mint a szőlőben dolgozókat. A tagok egészségi állapotáról elmondta, évről évre emelkedik a magas vérnyomásban szenvedők aránya, a nőknél listavezetők a mozgásszervi - főleg gerinc-megbetegedések. Ha sikerülne a tervük, helyben rehabilitálhatnák a betegeket, s ezáltal állapotuk bizonyára rohamosan javulhatna. Ugyanis annak ellenére, hogy Zseliz (Zeliezovce) csupán 14 kilométernyire fekszik, a betegek, amíg lehet, halogatják a kúrákat. Megtudtam, az alkoholizmussal összefüggő betegségek is gyakoriak. Borteremő vidék lévén az alkoholfogyasztást már fiatal korban elkezdik, s egyre több nő válik az ital rabjává. Lehet, hogy jobbra fordul a falu sorsa. Az utóbbi időben mintha visszatérőben volnának a fiatalok. Sajnos, egyelőre futnak a pénz után, munkából hazatérve irány a szőlő, kert, a fólia. Igaz, a házépítés másképp nem oldható meg. Nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak érzem dr. Fazekas Gábort, olyannak, aki tudja, hol a helye a világban. Pedig körzeti orvosnak lenni manapság - annak ellenére, hogy mindenütt hangsúlyozzák az elsődleges orvos-beteg kapcsolat fontosságát - nem jelent rangot. Amikor erről faggattam, jót nevetett, majd vidáman folytatta.- Budapesten végeztem tanulmányaimat, majd a zselizi kórház sebészeti osztályán helyezkedtem el. Majdnem hét évig dolgoztam a sebészeten, de tulajdonképpen ritkán állhattam a műtőasztal mellé. A feleségem akkoriban a nőgyógyászati osztályon dolgozott és annak ellenére, hogy egy helyen dolgoztunk, keveset találkoztunk. Hol ó ügyelt, hol én. Gyerekeink megszületése után - ikreink vannak - egyre nagyobb gondot jelentett a szabadidő megszervezése, ezért mindketten úgy döntöttünk, pályát módosítunk. Feleségem a patológián citológiai vizsgálatokat végez, s mivel ez egymúsza- kos beosztás, többet lehet a gyerekekkel. Én körorvosként elégedett vagyok munkámmal. Ráadásul ma már úgy érzem, a falusiak is befogadtak. Talán azért, mert én is faluról származom, át tudom érezni a gondjaikat, s ahol tudom, hasznossá teszem magam. És ami a körzeti orvos rangját illeti? Az igaz, nincs lehetőségem a legkorszerűbb viszgálatok elvégzésére, ezért gyakran szakorvoshoz kell küldenem a beteget. De ebben a faluban, főleg az idősek, több emberi szóra várnak, arra, hogy valaki meghallgassa őket. A szakorvos ezt nem teheti, a körzeti orvos igen. A szakorvos azt sem láthatja, hogy a betegség hátterében mi húzódik. Hogy a páciens fél a magánytól, a téltől, mert nincs tüzelője. Tehát mi, kör- zetisek úgy mondjuk a sok szakorvos között elvész a beteg. Aggodalommal beszél az idősek gondjairól, arról, hogy egyre nehezebb elhelyezni a rászorulókat, a nyugdíjasotthonokban, megoldani napi ellátásukat, gondozásukat, ügyes-bajos dolgaik intézését. Geriátriai nővér híján - reméli, hamarosan belép az új munkaerő - ő intézkedik, és megszokta azt is, hogy sok betegnek ő váltja ki a gyógyszereket Zselizen. Szükség lenne egy gyógyszerkiadóra, de hát ez még a jövő zenéje. dr. Fazekas Gábor: - Úgy érzem, befogadtak. .. (Lörincz János felvétele) A napi teendők, az ügyeletek fáradalmait, kaktuszai között piheni ki. Büszkeséggel mesél gyűjteményéről. - Ötszáz fajta kaktuszom van, összesen vagy 1800 darab. Nem foglalnak sok helyet a lakásban, hisz kisnövésű- ek. A feleségemnek eleinte nem tetszett ez a hobbim, de kénytelen volt megszeretni a kaktuszokat. Remélem, ha felépül a házunk, gyűjteményemet tovább gyarapíthatom. Csak időhiányban szenvedek - mondja egy mély sóhajtás közepette. Szabadidejének nagy részét ugyanis kertjében tölti, mert amint beismerte, a házépítés komoly anyagi terhet jelent. - Én családi házban nőttem fel, nem tudom megszeretni a lakótelepet. Önerőből építkezni, beszerezni a szükséges építőanyagot erőnk felüli vállalkozásnak képtelenségnek tartottuk, úgy döntöttünk, csak az Okai jöhet számításba. Kell a pénz, *köztudott, az orvosok nicsenek jól megfizetve, kell a kertből származó jövedelem. És addig kell megbirkóznom a feladatokkal, míg fiatal vagyok. Persze érzem én, jobb volna munka után kikapcsolódni, pihenten tanulmányozni a szakirodalmat. A valóság más, s nekem abból kell kiindulni. PETERFISZONYA „...ott maradt árván és torzan az alaposan megrongálódott szobortalpazat...“ (Zdenka Kasasova felvétele) Műemlékvédelem egy járásban A második világháború utáni jó másfél évtizedben a műemlékvédelem amolyan háttérbe szoruló szegény rokon szerepét töltötte be. Az ország- s a gazdaságfejlesztés más, sürgetőbb és fontosabbaknak rangsorolt feladatai teljesítésének árnyékában, az igazat megvallva, inkább csak tengődött. A helyzet a hatvanas évek elején kezdett javulni, amikor a lehetőségek kedvezőbben alakultak, bizonyos szemléletváltás is folyamatosan éreztetni kezdte hatását és ezen az alapon szervezettebben fogtunk hozzá a múlt mérhetetlenül gazdag szlovákiai örökségének megóvásához az enyészettől. Igaz, hibáktól, melléfogásoktól nem mentesen, de mégis. .. Ez a munka azóta is folyikés az eredmények sem maradtak el. Sok helyen szemmel láthatóak és milliárdos nagyságrendű ráfordítást igényeltek eddig is. Persze, tart a versenyfutás a kérlelhetetlen idővel. Továbbra sem lehet teljes megelégedésre feloldani az ellentmondást a műemlékek igen nagy száma, megviseltségük és a rendelkezésre álló anyagi eszközök, építkezési és restaurálási kapacitás között. Gondoljuk csak meg, hogy csupán a Nyugat-szlovákiai kerületben csaknem 1800 ingatlan műemléket vettek állami nyilvántartásba. Ezeknek jelentős hányada megkívánja a helyreállítást, a rendszeres karbantartást és közülük az elmúlt bő negyedszázadban nem egészen kétszázötvenet sikerült rendbe hoznunk. Nézőpont szerint ez kevés és sok is. Kevés azért, mert ilyen ütem mellett nyilvánvalóan csak az ezredfordulón túl orvosolhatjuk a legfájóbb pontokat, miközben tövényszerüen vannak és lesznek veszteségeink is. És sok is. Hiszen főleg az utóbbi néhány esztendőben más területeken is kénytelenek vagyunk szerényebben tervezni a fejlesztést és ennek tudatában nem tekinthető kifejezetten szűkmarkúságnak, hogy csak az említett kerületben ebben a tervidőszakban műemlékvédelemre mintegy 360 millió koronát szántunk. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás e tekintetben nem tartozik a „mostohagyerekek" közé, inkább a járások derékhadának egyik képviselője. Az utóbbi huszonöt évben itt tíz ingatlan műemléket újítottak fel. De milyen is a jelenlegi helyzet? - erre a kérdésre kértünk választ a járási nemzeti bizottság kulturális szakosztályán a terület „gazdájától", az alig harminchárom éves Dusán Cviliktől, aki korábban az állami természetvédelem gondjaival és teendőivel birkózott s innét hozta magával nemrég a jobbításnak, a nehézségek előtti meg nem hátrálásnak lendületes és töretlen akaratát.- Ez is eléggé kemény dió - kézdi válaszának megfogalmazását. - Járásunk területén az állami jegyzékben jelenleg 69 ingatlan műemlék szerepel és ezt a számot egészíti ki a 191 műemléknek minősített ingóság. Fő feladatunk gondos figyelemmel kisémi állagukat, javaslatokat tenni egyes objektumok műemlékké nyilvánítására, esetleg a jegyzékből történő főhősükre. S természetesen lépéseket indítványozunk megóvásukra, felújításukra, mégpedig a szakintézményekkel együtt nyilvántartásba vételük alapján Ebben a vonatkozásban nem kis probléma, hogy a Kerületi Állami Múemlék- és Természetvédelmi Intézet járási részlegén egy ideje hiányzik az állandó partnerem, s ezáltal a rendszeres módszertani konzultáció lehetősége is. Szeptember óta az intézet egyik externista munkatársával együtt végezzük a műemlék-ingóságok leltározását.- Térjünk talán vissza az ingatlanokhoz. Hogyan jellemezhetné az adott helyzetet?- A hatvankilenc közül tizenhéttel mincs gondunk. csakúgy, mint az 1970 óta felújított két objektummal. Felújítás jelenleg három helyen folyik. Huszonegy további műemlék még nem ad okot komolyabb aggodalomra, noha rászorul a karbantartásra. Viszont nagyjából ugyanennyi jelentősen megrongált javítást igényel, sőt van négy olyan is, amely teljes átépítést. Általában kedvező a helyzet az egyházi igazgatás alatt álló műemlékek viszonylatában. Ezzel szemben többnyire megoldatlan a volt kastélyok és kúriák restaurálásának, illetve hasznosításának kérdése. Sajnos, egy részüket a múltban ugyan igénybe vették különféle célokra különféle szervezetek, de rendszeres karbantartásukra vajmi kevés figyelmet fordítottak és fordítanak manapság is. Pedig egy szlovák közmondás szedni, ha a gazda nem megy fel a tetőre, kijavítani, akkor a tető jön le hozzá... Egyébként kidolgoztuk a leginkább veszélyeztetett műemlékek jegyzékét és javaslatot tettünk a helyzet romlását megelőző intézkedésekre. Csakhogy még a legszükségesebb konzerváló munkálatok elvégzése is létesítményekként százezereket, sót milliókat követelne, s nem tanácsos a szűkös anyagi eszközök felaprózása sem. így tehát a legfontosabb akciókra összpontosult és összpontosul a figyelem. Nevezetesen a stúrovói szovjet katonatemetö felújítására, továbbá a járási székhelyen az 1631-ből származó volt ferencrendi kolostor folyamatban levő restaurálására a járási múzeum céljaira, valamint a füssi (Trávnica) kúriára és a barsbaracskai (Bardonovo) kastélyra. Ez utóbbinál - érdekes paradoxon - miután kiiktatták az állami műemlék jegyzékből, a helyi nemzeti bizottság és az egységes földművesszövetkezet jelentős anyagi és egyéb hozzájárulásával már felújították a tetőt. Bizonyos - remélhetőleg eloszlatható - aggodalmat vált ki lakossági körökben is, hogy vajon megoldódnak- e azok a főleg anyagi jellegű problémák, amelyektől alapvető módon függ Érsekújváron az említett kolostorépület előtti térségen az egyik legértékesebb műemlék, a barokk szoborcsoport felújítása. A munka tavaly megkezdődött, a szobrokat levették talapzatukról és renoválták, de azután a bratislavai Drustav kimerítette az e célra szánt, elegendőnek nem bizonyult összeget és „megállt a tudomány". A téren pedig ott maradt árván és torzan az alaposan megrongálódott szobortalapzat. Csak remélni lehet, hogy az illetékes kerületi műemlékvédelmi intézmény ezt a problémát is közmegelégedésre megoldja a tervezett időpontig, vagyis 1991-ig.- A jövő terveiben mi szerepel?- A kilencvenes évek elejétől - lapoz bele Dusán Övirik a jnb tanácsa számára készített jelentésbe -, lényegében az ezredfordulóig több jelentős akció, mégpedig néhány tízmilliós kerületi beruházással. Közülük megemlíthetem főleg a bétái (Belá) kastélyt és parkot, a Veiké Lovce-máriacsaládi kolostori és a kéméndi (Kamenin) falumúzeumot. S tervünkben még szerepel további öt kisebb méretű, de a jelenlegi árakon így is összesen több mint húszmillió korona éhékú felújító beruházás. Ez esetben a számlát majd a jnb állja, illetve egyes vállalatok, efsz-ek és szervezetek, esetleg egyházi intézmények. A járási nemzeti bizottság határozottan kiáll ezeknek az elképzeléseknek a megvalósításáért. Plenáris ülésen, felmérve az eddigi eredmények ellenére nem egy vonatkozásban rózsásnak aligha mondható helyzetet, egyebek között hangsúlyozottan megállapította: az ezredfordulóig kidolgozott kerületi műemlékvédelmi koncepcióban rögzített akciókra biztosítani kell az építőipari kapacitást és a szükséges anyagi eszközöket. így legyen... Mert a múlt értékei iránti viszony egyben fokmérője a ma társadalma kulturális érettségének is. GÁLY IVÁN ÚJ SZÍ 8 1989. III.:
