Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-03 / 9. szám

Interjú PAVEL HOFFMANN jövőkutató közgazdásszal Január második felében tárgyalta meg az SZLKP KB Elnöksége Szlovákia tudomá­nyos-műszaki, gazdasági és szociális fejlő­désének 2010-ig terjedő összefoglaló prog­nózisát. Azt a jövőképet, amely erősen a má­hoz kötődik, ám ugyanakkor mélyrehatóan elemzi az előttünk álló évtizedek fejlődési # lehetőségeit. Kidolgozása a Szlovák Tudo­I mányos Akadémia Gazdaságkutató Intézeté­ben külön erre a célra létrehozott kabinetben történt. A dokumentumról korábban már részletesen írtunk. Most a részét alkotó gaz­dasági fejlődés prognózisáról szerzünk be­ható ismereteket. Kérdéseimre PAVEL HOFF­MANN, az intézet elméleti és jövőkutatási főosztályvezetője válaszol. Ö áll a prognózis kidolgozásával megbízott szakértői munka- csoport élén is. PRÓBÁLKOZÁSOK UTÁN - ÚJ RENDSZER • Az összefoglaló prognózis társadalmi megrendelésre született. Hogyan fogalmazták meg a gazdasági fejlődés prognózisával szembeni társadalmi elvárásokat?- Az új prognosztikai rendszer megalapozásánál csak az összefoglaló prognózissal szembeni elvárásokról tudtunk, a részegységeit alkotó előrejelzések - Így a gazdasági fejlődésé is - nem kerültek külön-külön reflektorfénybe. Ám, amikor elkészültek az összefoglaló prognózisról alkotott első elképzelések, megkezdődött a módszertani kiindulópontok keresése a részprognózisok kidolgozásához, így a gazdasá­gi fejlődéséhez is. Arról, hogy mit vár a társadalom a gazda­sági prognózistól, külön kívánalom nem fogalmazódott meg. • Korábban csak elvétve készültek prognózisok, jelenleg azonban az ötéves ciklusokból összeálló, folyamatos prog­nóziskészítés iránt van érdeklődés. Előző tapasztalaik közül melyekből meríthetnek mai munkájukhoz, s mit kellett telje­sen új alapokra helyezni?- Gyakorlatilag már a hatvanas évek elején elkészültek az első hosszú távú prognózisok, aztán napjainkig még néhányszor próbálkoztak velük. Ám azt kell mondanom, egyik kidolgozásának tapasztalataiból sem meríthettünk. Hogy miért? Az előző prognóziskészitési rendszer lényege ugyanis az volt, hogy nem megfelelő módon kapcsolta össze az operatív és a hosszú távú tervezést. Olyan elképzelés érvényesült, miszerint a kettő között csak időtartambeli, és nem felfogásbeli különbség van. Volt még egy utolsó próbál­kozás, amely 1979-ben kezdődött, s ennek során a hosszú távú elképzelések és prognózisok kidolgozásának egészen sajátos rendszerét kellett volna kialakítani. Megfelelő feltéte­lek híján ez sem sikerült. 1982-ben leállították, majd az új rendszerre való áttérés következett. Amikor döntés született a jövőkutatás új koncepciójának a kidolgozásáról, teljesen új módszertant kellett kialakítani hozzá. Ehhez a Szovjetunió és a világ számos országának gyakorlatából merítettünk tapasztalatokat. Ám akkoriban sokkal többet nyomott a lat­ban az a tény, hogy még teljes mértékben érvényes volt a népgazdasági tervezés régi rendszere, vagyis a korábbi gazdasági mechanizmus. És ebben a prognózisokról alko­tott elképzelés nagyon szorosan kötődött a központosított- adminisztratív irányítási rendszerhez. Mondhatnám úgy is: a kezdeti módszertani elképzelések annak függvényében változtak, hogyan módosult a gazdasági mechanizmusról alkotott képünk. • Vagyis, ha jól értem: a gazdasági mechanizmus újsze­rű értelmezése visszahatott a prognózis készítésére is.-Teljesen így van. Főként a prognózisok funkciójának meghatározásában mutatkozott meg ez. Eleinte a prognó­zist egyértelműen a tervezést megalapozó dokumentumnak tekintették, amelynek alapján aztán kidolgozható a hosszú távú tizenöt éves előrejelzés, vagy alapvető fejlődési irány­zatok sora. Az első ciklusban azonban kiderült: a prognózist jóval szélesebb felfogásban kell értelmezni, nem lehet csak programadó, mert stratégiai összefüggéseket is feltár a poli­tikai vezetés számára. INFORMÁCIÓK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK • Érdekelne: milyen az az információs bázis, amelyből adatokat gyűjtöttek és szereznek ma is a jövőkép megalko­tásához? *- Országos méretekben és kutatásaink során is bebizo­nyosodott, mindenekelőtt a világgazdaság fejlődéséről van elegendő információra szükségünk. Ezek hiányát éreztük mind a fejlett tőkés kisállamok, mind az egyes szocialista országok viszonylatában. Ez utóbbiaknál - akárcsak nálunk - már a fejlődés meghatározásának módja is meglehetősen változó. Következik ez részben az értékkategóriák deformá- lásából, részben pedig abból, hogy a gazdasági rendszer eredményeit az anyagi termelésben elértekkel azonosítot­tuk. Kevésbé számoltunk népgazdaságunk többi ágazatá­nak eredményeivel. E felfogás szerint nem kapunk átfogó képet a gazdasági rendszer teljesítményéről. Ezért új, komplex népgazdasági mutatók bevezetésére van szükség Mivel korábban a prognóziskészítés nem követelt meg ilyen alapinformációkat, nem is állt rendelkezésre megfelelő infor­mációs bázis Ez csupán az elmúlt öt év során alakult ki, s a jövőben is feltétlenül szükség lesz rá. • Időközben elkészült a gazdasági fejlődés prognózisa. Milyen alcípvetö következtetéseket tartalmaz?- Elöljáróban elmondanám: Szlovákia prognózisának ké­szítésekor egyrészt az országos fejlesztési elképzeléseket vettük figyelembe, másrészt viszont olyan előre meg nem határozott elemeket kerestünk, amelyek az országos prog­nózist is gazdagabbá tehették. Külön nyomatékot adtunk a térbeli-regionális megközelítésnek, ami az országos prog­nózisból eléggé hiányzott. Először is abból indultunk ki, hogy Szlovákia fejlődése ne az országos döntések passzív követ­kezménye legyen, hanem az országrész aktívan vegye ki részét Csehszlovákia hosszú távú fejlesztésének kidolgozá­sából. Következtetéseink közül az első és nagyon fontos, hogy elkerülhetetlen a csehszlovák és a szlovák gazdaság szer­kezetének alapvető megváltoztatása. Felmerül a kérdés: mit jelent a szerkezetváltás Szlovákia számára? Látni kell, eme országrész termelési szerkezete két alapvető összefüggés­ben formálódott. Részben a gyors ütemű iparosítás, részben az országos viszonylatban érvényes naturális-mérlegelem- zö felfogás szellemében. Szlovákiában így rosszabb össze­tételű termelési szerkezet alakult ki, mint országos méret­ben, s ráadásul az alapágazatokhoz sincs megfelelő feldol­gozási bázis. Ez csak látszólagos apróság, mert a jövedel­mezőségtől a műszaki fejlesztésig egész sor komoly követ­kezménye van a vállalatokban. Ebből következik: a cseh­szlovák gazdaság szerkezetének átalakításakor az új gaz­dasági mechanizmus logikájának megfelelően meg kell változtatni a köztársaságok közti munkamegosztást is, enél- kül elképzelhetetlen a szerkezetváltás. A szerkezet átalakításának műszaki átalakítással kell párosulnia. Sokáig vitatott kérdésként kezeltünk: vajon Szlo­vákiában is annyira szükséges a műszaki átalakítás, mint a CSSZK-ban, miután az országrész ipara későbbi születé­sű. Alapos elemzések nyomán megállapítottuk: Szlovákia (Lörincz János felvétele) ipara csak években fiatalabb, műszaki színvonalban nincs alapvető különbség a két országrész ipara között. Ez annak következménye, hogy az iparosítást saját műszaki bázisun­kon valósítottuk meg, abból pedig hiányoztak a legkorsze­rűbb tudományos-műszaki ismeretek Tehát a műszaki átalakítás teljes mértékben érvényes az egész csehszlovák gazdaságra. Állást foglaltunk a foglalkoztatottságról is. Olyan végkö­vetkeztetésre jutottunk, miszerint 90-es évek feléig Szlová­kia termelési szférájában a foglalkoztatottság növekedési ütemének nagyon alacsonynak kellene lennie, utána állan­dósulna, s a század végén csökkenne - a terciális szféra javára. Nem a dolgozók központi átcsoportosításáról van szó, hanem olyan gazdasági helyzet kialakításáról, amely­ben a nem termelési szféra saját fejlesztési forrásaiból lenne képes a foglalkoztatottság hatékony lehetőségeinek a meg­teremtésére. Ennek két feltétele van: meg kell változnia a termelés szükségleteinek, hogy reális kereslet alakuljon ki a termelési szolgáltatások iránt. Másfelelöl viszont az szük­séges, hogy növekedjenek a lakosság reális bevételei, mert csak az nyit kellő teret az egyénileg fizetett szolgáltatások széles körű fejlesztésének. Mindezt közönséges gazdasági folyamatként kell értelmezni és nem valamifajta adminisztra­tív munkaerő-átcsoportosításnak. Még szólnék a beruházási stratégiáról. Alapvető kérdés, hogy a szerkezetátalakítást történelmileg rövid idő alatt kellene végrehajtani. Erre jelentős nagyságrendű erőforrá­sokra van szükség. Tehát az a kérdés, hogyan lehetne a 90- es években a nagy gazdasági változást megvalósítani. Mert ha tíz esztendő kevés lenne a folyamatos szerkezetváltási alkalmazkodás irányába történő alapvető elmozduláshoz, nehézségeink csak gyarapodnának. Hogyan kell tehát lép­nünk? Kénytelenek leszünk kiemelni bizonyos, a fejlődés szempontjából meghatározó népgazdasági területeket, eze­ket átfogó módon fejleszteni, amire aztán a beruházáspoliti­kának fe rá kell hangolódnia. Nagyobb teret kaphatnának a visszafejlesztési programok, ám ezeket is csak gazdasági folyamatként értelmezhetjük, akárcsak a fejlesztés kérdését. Nem folytatódhat az a gyakorlat, miszerint a termelési állóeszközöket se nem újítják fel, se nem írják le kellő­képpen. VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉGEK • Menet közben hipotézisekben számoltak be kutatásuk részeredményeiről. Milyen volt a fogadtatásuk akkor, s mi­lyen a prognózis elkészültével?- Több szempont szerint értékelték azon a tanácskozá­son, ahol a Szlovák Terv-, Tudományos-Műszaki és Beru­házási Bizottság, valamint a reszortok képviselői voltak jelen. Ez egyfajta konfrontációja volt elképzelésünknek a gyakorlattal. Megállapíthatjuk, közeledtek a prognóziské- szítók s a központi tervhivatal elképzelései. Mindnyájan egyetértenek abban, hogy a hosszú távú tervezésben kon­cepcióváltásra van szükség. Más a helyzet a konkrét össze­hasonlítások esetében. Messze nem azonosak az álláspon­tok több területen. Főként a tüzelőanyag-energetikai komp­lexum, a gépipar és az elektronikai ipar fejlesztéseiről oszlik meg a véleményünk. Eltérő állásfoglalásra helyezkedünk azon stratégiai elképzelések megvalósításának megítélésé­ben, amelyek a jövőben várnak megoldásra, főként a köz­pont és a vállalati szféra feladatait és viszonyát illetően. Komoly nézetkülönbségek vannak a külgazdasági kapcsola­tok szerepének meghatározásában is. Mindamellett ki­emelném: teljesen egyenrangú, nem hatalmi alapon kez­dünk ezekről a kérdésekről vitatkozni, s lehetőségünk van megfogalmazni véleményünket, közvetlen kapcsolatban cserélni véleményt a központi szervek képviselőivel. • És milyen volt az első meglátásaik fogadtatása?- Ez is sajátosan alakult. Eleinte azt kifogásolták, hogy nem eléggé konkrétak a megállapításaink, s így használha­tatlanok a tervkészítéshez. Számtalanszor megismételték: a prognózist is olyan technológia szerint kellene készíteni, mint a tervet. Elképzelhetetlennek tartom azt a helyzetet, amikor a hosszú távú fejlődésről alkotott kutatási eredmé­nyeket két-három hónaponként vagy évente kellene változ­tatni. Ez egyszerűen lehetetlen. VALÓBAN NINCS MÁS ÚT? * * • • Gazdasági mechanizmusunk átalakításának doku­mentumai a prognózis mely eredményeivel számolnak?- Már maga a felismerés, hogy a gazdasági mechaniz­mus átalakításra szorul, sokat elárul. Prognosztikai mun­kánk alapvető gondolata ebben keresendő. Elfogadhatatlan a mostani fejlődési tendencia követése, s megváltoztatása a régi gazdasági mechanizmus feltételei között lehetetlen. • Lezárult a prognóziskészítés első ciklusa, megkezdő­dött a második. Munkájukban ezentúl miből indulnak ki, milyen célokkal lépnek a jövőbe?- Először is értékelnünk kell az első szakaszt, módszerta­nilag és szervezésileg, s az eredmények szempontjából egyaránt. Akadnak olyan elképzeléseink, amelyek felett eljárt az idő, módosítani kényszerülünk őket. Ráadásul január elsejétől önálló prognosztikai intézetet hoztak létre az akadémián. Tevékenységének koncepciója csak ezután készül el. Ez az intézet lép a gazdaságtudományi intézet kabinetjének a helyébe. Közös elképzeléseink megfogalma­zására az esztendő első negyedében kerül sor egy smoleni- cei jövőkutató találkozón. • Manapság a prognózis egyfajta iránytű a jövőbe. Most azonban napról napra mai gondjainkba merülünk. Miért éppen ilyenkor van szükségünk a holnapok előrejelzésére? Mi a garancia arra, hogy a prognózis előrehaladásunk pótolhatatlan forrása lesz?- Biztos garancia erre nincsen. A prognózis ugyanis a jövőbe orientálódik, ám sokat mond a mának is. Arra keres választ, miként lehetne jelenlegi gondjainkat úgy megoldani, hogy feltételeket teremtsünk vele a holnapok fejlődéséhez. Mert a problémákat sokféleképpen orvosolhatjuk. Sokáig hosszú távon nemigen oldottuk meg őket, csak mindig valamilyen intézkedéssel háttérbe szorítottuk, magunk előtt tologattuk, igazi forrásaikat nem számoltuk fel. így volt ez a gazdasági mechanizmussal is. A központnak tudnia kell, mely megoldások járulnak hozzá kedvező irányú fejlődé­sünkhöz, és melyek vezetnek a problémák időleges áthida­lásához. Mai gondjaink megoldását hosszú távú beállítottsá­gunk szemszögéből kell megítélnünk. • A hétköznapi ember, a fogyasztó a maga szempontjá­ból Ítéli meg a társadalmi fejlődést, ami érthető. Ezért értetlenül reagál arra, hogy az átalakítás, a jobb irányába váltás nagyobb terheket hozhat számára. Miközben közis­mert, hogy mindez a múltban felgyülemlett hiányosságok eredménye. Valóban nincs más út, csak a nagyobb tehervál­lalás a jövőben?- Hogy nincs-e más út? Mai helyzetünkben abból kell kiindulni, hogy komoly kérdések meg nem oldásával bizo­nyos időtől és bizonyos értelemben gyakorlatilag lehetősé­geinknél jobban éltünk. Már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján hozott felhalmozás- és beruházásvisszafogási intézkedések lelassították a műszaki és a szerkezeti átalakí­tás folyamatát, amelyektől lényeges javulást várhattunk volna. A mostani változások során bizonyos mértékig lema­radásunk behozására kell törekednünk. Ha továbbra is a legkisebb áldozathozatallal próbálnánk dűlőre vinni prob­lémáinkat, azzal csak elodáznánk annak a tehernek a vise­lését, amit amúgy is magunkra kell vállalni. Kihatásai a la­kosságra pedig még rosszabbak és hosszabb időtartamúak lennének. Egyébként nagy tartalékok állnak rendelkezé­sünkre az emberek érdekeltségének kiaknázásában. A ha­tékonyan és következetesen végrehajtott átalakítás moz­gásba hozhatja ezeket a tartalékokat. Azzal pedig eléggé érezhetően könnyíthetó lenne az a teher, amelyet a lakos­ságnak az átalakítás során kell vállalnia. Minél gyorsabban és jobb minőségben valósul meg ez a folyamat, annál inkább életre hívhatók az elviselés ellensúlyozásának erői, s ennek következtében kedvező hatásuk is megmutatkozna Ebben mi, jövőkutatók egyetértünk. J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents