Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 9. szám
N emzetiségi intézményeink negyvenedik születésnapját ünnepeljük E jeles évfordulók idején különösen fontos funkciója van az okos ünneplésnek, hiszen ezáltal lehetőség kínálkozik az eddig megtett út felmérésére, eredményeink és gondjaink számbavételére, Ez a reális számvetés az említett célirányos ünneplés egyik értelme. Helyénva- lóak hát a méltató szavak is, mert tiszteletet parancsoló, az eddiginél is nagyobb erkölcsi megbecsülést érdemlő azoknak a szlovákiai magyar parasztoknak, munkásoknak és értelmiségieknek a tette, cselekedete, akik - Fábry Zoltán szavaival élve: ..miután a gott- waldi jégtörő február a szlovákiai magyarságnak is hangot, békét és tavaszt hozott", alapozó, jövöépítő munkába fogtak és pártunk lenini nemzetiségi politikájának szellemében, a jogegyenlőség elveit kiteljesitve létrehozták nemzetiségi létünk, kultúránk meghatározó jelentőségű intézményeit. Jogos büszkeséggel írhatnék hosszasan négy évtized eredményeiről, anyagi és szellemi értékeket teremtő, embert és társadalmat formáló munkájáról, ám főleg most, az évfordulók alkalmából újra meg újra hiányokkal, mulasztásokkal szembesülünk. Mert a számvetés tudvalévőén akkor teljes, akkor meggyőző, ha tárgyilagos, alapos, tehát tudományos vizsgálódásra, elemzésekre támaszkodik. Nem az ünneprontás, hanem a reális helyzetfelmérés szándéka íratja le velünk ezúttal is azt, amiről mind nagyobb és sürgetőbb hangsúllyal szólunk: a szlovákiai magyarság társadalmi és kulturális életének hét évtizedéről még nem született tudományos igényű munka. Sőt, nemzetiségi létünk egy- egy fontos területéről sem láttak napvilágot átfogó elemzések, szintetizáló müvek. Máig nem készült el a csehszlovákiai magyar irodalom története, s ehhez hasonlóan a felszabadulás utáni szlovákiai magyar színjátszás értékelése sem. Tudományosság nélkül ma-' napság s a jövőben még inkább nemzetiségi létünk, múltismeretünk és azonosságtudatunk semmiképpen sem lehet teljes, mert állandóan, s egyre inkább különféle zavarokkal, hiányokkal kell majd szembenéznünk. T udományos, sőt még helytörténeti szempontból is gondozatlan területre lép az is, aki a Csemadok négy évtizedéről kíván írni. A megalakulás, társadalmi háttere napjainkban már jól ismert. Tudatosítjuk a februári győzelem jelentőségét társadalmunk és ezen belül nemzetiségünk sorsának, jövőjének ála- kításában, mára már aránylag ismert annak az öttagú - az SZLKP KB Titkárságának hatáskörébe tartozott - úgynevezett Magyar Bizottságnak a tevékenysége is, amelynek elsőrendű feladata a párt lenini nemzetiségi politikájának valóra váltása, elsősorban a nemzetiségi sajtó és az intézmények létrehozása volt. A kor légkörét ma is jól érzékelteti lapunk tudósítása a Csemadok megalakulásáról: ..Az alakuló közgyűlés küldöttei, a Szabó és Barczi Jánosok, a Vígh Sándorok és Megyeri Lajosok, a kommunista pártnak e régi, megbízható hívei, egyszerű, őszinte magatartásukkal arról tanúskodtak, hogy megértették, miről van szó. Szerény, derűs és ünnepi arccal ültek a kormánypalota nagytermében, ünnepi ruhába öltözve, becsületes gondolatokkal és érzésekkel a szívükben “ E szavakra rímel a kulturális szövetség első központi titkárának, Fellegi Istvánnak visszaemlékezése, amely éppen két évtizede jelent meg ugyancsak az Új Szó hasábjain:,.összejöttek az »újarcú magyarok", hogy életre hívják a Csemadokof (...) Régóta viselt és megviselt arcukat őrizték meg makacsul olyannak, amilyennek megmintázta a két háború közötti kisebbségi sorsban, majd a tornyosuló fasiszta viharfelhők láttán mind harsányabban zengő emberségidéző szózat, a »vox humana«. (...) Az újszülöttnek nincs múltja. Mégis úgy éreztem - és ma még inkább érzem -, hogy akkor, ott, már gazdag múlttal, mintegy idősebben a saját keresztlevelénél jött világra a Csemadok, hogy első lépésével újra csatasorba álljon a Február utáni megújhodás, az emberségesebb demokrácia szolgálatában. “ Fellegi István visszamelékezései többek között azt is jelzik, hogy a szlovákiai magyarságot ért megpróbáltatások és fájdalmas veszteségek kétségkívül nagymértékben nehezítették a nemzetiségi intézmények megszervezését és működését. Hiányoztak az értelmiségiek, kevés volt a szakember. Mindezek tudatában is túlzásnak tűnik az a megállapítás, amely a különböző visszaemlékezésekben gyakran felbukkan. Eszerint nemzetiségi intézményeink úgyszólván a semmiből indultak.. Ez az állítás legfeljebb csak részben, a magyar nemzetiségű szakemberek hiányára vonatkoztatva igaz. Állításunkat többek között Lőrincz Gyula értékelése, visszaemlékezése is igazolja: . .amikor a Csemadok megalakult, akkor régi hagyományokra kapcsoltunk rá, régi tapasztalatokból merítettünk: a polgári Csehszlovák Köztársaság idejéből, amikor nem egy haladó szellemű, munkás-kulturális szervezetünk működött azzal a céllal, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének színvonalát emelje. (...) Hasonló, mondhatnám, ugyanilyen céllal működött a Csehszlovákiai Magyar Fiatalok Szövetsége is, amelynek alapszervezetei behálózták az ország magyarlakta területeit. (. .) Ezt a nagyon jól bevált felépítésű fórmát használtuk fel a Csemadok szervezésénél, amikor a helyi szervezeteket, a járási bizottságokat és a titkárságokat létrehoztuk. “ íme, egy izgalmas témakör a sok közül, amely feldolgozásra vár: forradalmi hagyományaink, haladó szellemi örökségünk jelentősége, szerepe, alkotó kihasználása nemzetiségi intézményeink, köztük a Csemadok létrejöttében és négy évtizedes tevékenységében Kétségtelen, hogy a kulturális szövetség kimagasló és több vonatkozásban is pótolhatatlan munkát végzett a csehszlovákiai magyarság azonosságtudatának, szocialista ha- zafiságának és internacionalista tudatának elmélyítésében. Tények igazolják - megszívlelendő, jövőnkhöz is szóló tanulságként -, hogy ez a munka akkor volt igazán eredményes, amikor a fenti célok dialektikus egységben érvényesültek, tehát a kulturális szövetség tevékenysége következetesen a kettős kötődés elveire épült. A nemzeti kultúra, továbbá a szlovák, a cseh, szlovákiai ukrán, szovjet és más kultúra szellemi tárházából egyaránt merítve, a csehszlovák kulturális kontextus szempontjait érvényesítve terebélyesedett ki a Csemadok eszmei, művelődéspolitikai és népművelő munkája. Árnyalt és reális képet kell festeni azokról az időszakokról is, amikor nacionalista vagy kozmopolita tendenciák, csoportérdekek veszélyeztették, olykor pedig bizonyos időszakokban meg is gátolták a lenini elvek következetes érvényesítését. K étségtelen, hogy a kulturális szövetség szinte felbecsülhetetlen munkát végzett elsősorban a dél-szlovákiai falvak arculatának megváltoztatásában, a korszerű világlátás, életszemlélet és életvitel meghonosításában. Itt mindenképpen első helyen a mezőgazdaság kollektivizálását kell említenünk, s teljes joggal hangzott el a kulturális szövetség hetedik országos közgyűlésén 1959-ben: ,,A Csemadok ibunkája és a szövetkezet elválaszthatatlanul összefonódott, a Csemadok és a szövetkezet elválaszthatatlanok, mint ahogyan elválaszthatatlan egymástól az anyagi és a szellemi kultúra is." Fontos felismerés, olyan tanulság ez, amelyről ma - más társadalmi körülmények között sem - szabad megfeledkeznünk, hiszen a Csemadok és alapszervezetei ugyancsak sokat köszönhetnek a hatvanas évektől egyre erősödő és tehetősebb szövetkezetek anyagi és erkölcsi támogatásának, amelyre napjainkban és a jövőben is nagy szükség van. Sokáig sorolhatnánk a Csemadok politikai, társadalmi elkötelezettségének példáit, amelyek eléggé közismertek. Mindezek ismeretében és megbecsülése mellett a túlzásokról sem feledkezhetünk meg. Az ötvenes évekről például, amikor a kulturális szövetség helyi tisztségviselőit és helyi szervezeteit egyesek, afféle mindenesek szerepébe igyekeztek beleerőszakolni, olyan adminisztratív és más feladatokkal bízva meg őket, amelyek távol álltak munkakörüktől. A Csemadok tevékenységének legfontosabb területe nyilvánvalóan az ideológiai és a kulturális szféra, ez azonban nem jelenthet elszigetelődést, bezárkózást sem. Kulturális szövetségünk az eszmei, a művészeti és p művelődési munka sajátos eszközeivel járul hozzá az immár 95 ezres tagság tudatának, értékrendjének és életvitelének formálásához. a szabad idő értelmes eltöltéséhez. A Nemzeti Front egyik aktív tagszervezeteként - más tömegszervezetekkel mind hathatósabban együttműködve - Dél-Szlovákiában a helyi kulturális és társadalmi élet egyik jelentős tényezője. Ez a sokrétű munka növeli a kulturális szövetség társadalmi súlyát, s kellő politikai és erkölcsi alapot nyújt ahhoz, hogy a tagság eddigi vívmányaikat és eredményeinket elismerve véleményt nyilvánítson azokról a tennivalókról, amelyek az átalakítás és a demokratizálás elveivel összhangban nemzetiségi kultúránk töretlen fejlődése, létünk kiteljesedése, s pártunk lenini nemzetiségi politikájának következetes valóra váltása szempontjából szükségesek. Ez az egyértelműen a szocialista társadalom platformján álló - a CSKP KB elnökségének a Nemzeti Front további aktivizálását célzó, 1987-ben jóváhagyott dokumentumának elveit szem előtt tartó - kezdeményezés ösztönzése és összefogása napjainkban különösen fontos. Nem erőltetett az a hasonlat, hogy a Csemadok érzékeny nemzetiségi szeizmográf: a maga közvetlenségében érzékeli a nemzetiségi lét és kultúra gondjait, a sürgős tennivalókat. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket miként - a korszerűség, a politikai érettség és meggyőző erő milyen szintjén - képes közvetíteni az illetékes párt- és állami szervek felé, segítve az optimális döntéshozatalt. Egyéni és közösségi szerepvállalásnak nem lebecsülendő kritériuma ez. llyen*meggondolás- ból a kulturális szövetség irányító szerveiben is az elsőrendű feladatok közé tartozik az új gondolkodásmód, a korszerű munkamódsze1 rek meghonosítása, a bürokratikus irányítás elemeinek az eltávolítása és az alulról jövő, értelmes kezdeményezések felkarolása. Négy évtizeddel ezelőtt a Csemadok helyi szervezeteiben a legtöbb helyen először- a helyi hagyományokat tovább éltetve - színjátszócsoportok és népi táncegyüttesek alakultak, s valamivel később jöttek létre a felnőtt énekkarok. Kezdetben elsősorban az amatőr színjátszás jelentette - az olvasókörökön és különböző tanfolyamokon kívül - az anyanyelvi művelődést. Korabeli visszaemlékezések igazolják, hogy a lelkesedés néha naivitásba csapott át, olykor pedig összemosódtak a propaganda és a művészet eszközei. Mégsem lehet sok ezer lelkes ember munkájáról, erőfeszítéseiről, nemegyszer művészi intuíciót és ösztönös megérzéseket, őszinte érzelmeket tükröző tevékenységéről lekicsinylőén beszélni, írni. A lelkesedéshez idővel egyre inkább szakmai igény is párosult, s amatőr művészeti mozgalmunk terebélyesedni, műfaji szempontból pedig gazdagodni kezdett. A hatvanas, de főleg a hetvenes évektől például olyan színházi produkciókat is láthattunk, amelyek nemzetiségi életünkben eseményt, művészi progressziót jelentettek. Fesztiválok születtek, amelyek ma is évről évre ezreket vonzanak. Gombaszög - a sarlósok örökségének, intelmeinek szellemében- hazánk nemzetei és nemzetiségei együvé tartozásának jelképévé magasodott, a Jókai Napok, a Duna Menti Tavasz, az országos népművészeti fesztivál, a Kodály Napok, a Csengő Énekszó és más rendezvények szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalmunk életképességét, nemzetiségi kultúránkban, anyanyelvi művelődésünkben betöltött jelentős szerepét tükrözik. Ezek a kétségtelen tények és eredmények sem homályösíthatják el azonban tisztánlátásunkat. Azt sem, hogy amatőr művészeti mozgalmunkban napjainkban a stagnálás tüneteit tapasztaljuk. Élcsoportjaink mögött meglehetősen nagy az űr, űj nemzetiségi csoportok csak elvétve akadnak, s évről évre nyilvánvalóbbá válik, tévedés volt a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának a megszüntetése, mert azóta egyre gyérebb a szlovákiai magyar együtteseknek nyújtott módszertani támogatás, a kerületi és a járási népművelési intézményekben pedig mind kevesebb a magyar nemzetiségű munkatárs, s néhány kivételtől eltekintve a szlovákiai magyar amatőr mozgalom szakmai irányítását jórészt csak a Csemadok járási és országos szervei végzik, holott ez elsősorban a különböző szintű népművelési intézmények feladata lenne A szlovákiai magyar amatőr mozgalom fejlődését bizonyos kedvezőtlen társadalmi jelentések is - többek között a túlzottan anyagias életszemlélet, a fogyasztói értékrend elburjánzása, a művelődésre és a közösségi munkára szánt szabad idő jelentős csökkenése - gátolják. Napjainkban az amatőr művészeti mqzgalom továbbra is fontos szerepet tölt be az anyanyelvi művelődésben, zenei és táncanyanyelvünk értékeinek megismertetésében. Szerepe, funkciója tovább gazdagodott, hiszen - a fentebb említett gondok ellenére - az amatőr művészeti együttesek kiváló lehetőséget teremtenek a szabad idő értelmes eltöltéséhez, a közösségi munkához és művelődéshez, nem utolsósorban pedig a helyi kulturális élet gazdagításához is. Nagy hiba lenne ezeket a közösségi értékeket, s a távlatokat egyaránt kínáló lehetőséget lebecsülni, miként helytelen az is, ha egyesek a Csemadok munkáját csapán az amatőr művészeti mozgalom tartományára iparkodnak korlátozni. I smeretterjesztés, ismergtgyarapitas, közösségi művelődés mindig fontos szerepet töltött be a kulturális szövetség tevékenységében. A mi valóságunkra értelmezve Lenin közismert kijelentését, bízvást elmondhatjuk, hogy az állam, s ezen belül a nemzetiség erejét is a dolgozók műveltségének foka határozza meg. A különböző tanfolyamok, olvasókörök mellett a hatvanas évektől művelődési klubok, szakkörök is szerveződnek, tu- datosabbá válik a történelmi és honismereti ismeretterjesztés, s fontos teret kap a tagság jogi nevelése is. Megkezdődik szellemi értékeink számbavétele, mind többen kapcsolódnak be a néprajzi és a nyelvjárásokat feltérképező gyűjtőmunkába. A kulturális szövetség a lehetőségeihez mérten erőfeszítéseket tesz a mind riasztóbbá váló nyelvromlás, nyelvkényelmesség ellenébe. A Kazinczy Nyelvművelő Napok, az anyanyelv hetei, a különböző nyelvművelő vetélkedők egy-egy fontos lehetőség, fórum a nyelvtisztaság megőrzéséhez, anyanyelvűnk, nyelvkultúránk pallérozásához. E vázlatos felsorolásból is kitetszik, menynyire sokrétű a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének tevékenysége. Olykor talán indokoltak is azok a hangok, amelyek azt mérlegelik, hogy a sokféleség, a mennyiség, nem megy-e a minőség rovására. A szakavatott válászhoz, az ellenérvek felsorakoztatásához azonban korántsem elegendőek az egyéni meglátások... Mindenképpen helyénvalóak viszont azok a vélemények, melyek szerint a Csemadok semmiképpen sem helyettesíthet különböző tudományos intézeteket. Kétségkívül nagy jelentőségű az a tény, hogy kulturális szövetségünk felkarolja a nyelvművelést, a helytörténeti, a néprajzi gyűjtőmunkát, hiszen ezzel parlagon heverő, már-már veszendőbe menő szellemi értékekkel gazdagítja nemzetiségi kultúránkat, múltismeretünket, azonosságtudatunkat. Ám a lelkes emberek - többnyire szabad idejükben végzett - áldozatos és hozzáértő munkája ellenére ez a tevékenység az ösztö- nösség jegyeit is magán viseli, s a továbblépés lehetőségei pedig a jelenlegi keretek között meglehetősen szűkre szabottak. Fölöttébb időszerű követelmény hát, hogy folklórkincsünk, haladó és forradalmi hagyományaink, szellemi értékeink feltárásával, nemzetiségi létünkkel kapcsolatos tények, összefüggések kutatásával tudományos intézetek is foglalkozzanak, amelyek ezzel a tevékenységgel is kellő ösztönzésekkel szolgálhatnak a nemzetiségi politikának. G ondokról, tennivalókról írtunk elsősorban, kevesebbet talán a kétségtelen eredményekről, a Csemadok-tagság áldozatos munkájáról. Napjainkban azonban nincs helye az önelégültségnek, az öntömjénezésnek. Létjogosultsága csak az értelmes cselekedeteknek van, amely választ keres és talál korunk megannyi kihívására. Ez az évforduló jó alkalom az előre tekintésre, világos programok megfoglamazására annak érdekében, hogy a szövetség szép jelképe, a fáklya, továbbra is fennen lobogjon, s a Csemadok tagjai cselekvő magyarként, közös hazánk hű és dolgos állampolgáraként, kellő erkölcsi értékekkel is fölvértezve haladjanak azon az úton, amely az új évezred felé vezet. SZILVÁSSY JÓZSEF UJSZG Megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Ku'túregyesü’ete ”1^—■ Oy«U. n O fWiwrtö!*, • *** «KX\sk K«««S •)»«••;« ixXíX-tiít ÍJ l IÁKON uyxirxi cm a Lwix« IS-í*. &«)* >« JoSiírt »- k_ ni.xi'•> ><: w.rs: V* X *« «<;!.* ««*»»«* Tudósítás és dokumentumértékű SÍ ' N fényképek - amelyeken Lőrincz Gyula és Major István látható - az Új Szó 1949. március 12-i számából. (Lőrincz János reprodukciója) A Csemadok négy évtizedéről és a tennivalókról
