Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
I „Csak tisztára!" Német rege Élt valamikor Karlsruhéban egy szegény szolgálólány. Egész nap dolgozott, és késő este kezdett a mosáshoz, reggelre mégis minden patyolattiszta volt. Az uraságnak sehogy sem tetszett, hogy ez a lány elvégzi azt a sok munkát, mégsem fáradt sosem. Egyik szolgálójának azt a feladatot adta, lesse meg a lányt, mit csinál éjszaka. így is történt. A szolgáló éjszaka, amikor a lányt leste, legnagyobb meglepetésére a mosókonyhában egy csomó fekete macskát látott sürögni-forogni a lány körül. Szorgalmasan mosták, főzték a ruhákat, a leány pedig csak a tűzre ügyelt. Néha-néha rászólt a segítőtársaira:- Csak tisztára! Csak tisztára! Amikor a szolga megvitte a hírt a gazdájának, hogy mit látott, az is megleste a lányt, mert nem akarta elhinni a szolga szavait. De az igazat mondott. A gazda saját szemével látta a sok szorgoskodó fekete macskát. És reggelre a sok fehérnemű patyolattisztára mosva, kint száradt a napon. A lány azonban észrevette, hogy mi történt, és még aznap elment a háztól, szó nélkül, búcsúzás nélkül. De mihelyt kilépett a kapun, a kiteregetett fehérnemű ismét olyan szennyes volt, mint előtte, mintha nem is mosták volna ki. A gazda nem tudott mit tenni, visszahívta a lányt, és erről a történetről kerekedett ki Karlsruhéban az a mondás, hogy ,,Csak tisztára! Csak tisztára!" ANTALFY ISTVÁN fordítása Görög Júlia illusztrációja Ladislav Kuchta Északi vendég Messziről olyannak látszott a behavazott ágon, mint valami tüzes lángnyelv. A szél ringatta, borzolta pihéit. Nem hagyta nyugton akkor se, amikor a kerítésre szállt, és bánatos, álmodozó tekintettel bámult be hozzánk az ablakon. Meg akartam fogni, hogy a konyhába vigyem, melegedjék meg egy kicsit. De nem értette meg, mit akarok, és elrepült. Egy darabig még láttam a kertben: a fák rügyeit vizsgálgatta, s időnként leszállt a szemétdombra. Később, ahogy a lenyugvó nap olyan vöröslő sugarakat terített szét az égbolton, mint a madárka begyének tollai, elrepült északi irányba. Piros sapkáját a fején hagyta. Jó lesz az, mert ott északon még nyáron is hideg van, s bizonyára tudja ezt a fennópinty is. VÉRCSE MIKLÓS fordítása „Apró találmányok" a XVIII. század közepén 1741-ben a nagy társze- kerekre rakott áruk - szén, fa, gyapot, - súlymérésére John Wyatt, a legelső mechanikus fonógép szerkesztője olyan mérleget állított fel Birminghamben, amellyel egyszerűen az üres és a megrakott szekér súlykülönbségéből lehetett megállapítani a rakomány értékét. Ugyanekkor Whitehavenben W. Brownrigg doktornak sikerült megoldania a mesterséges ásványvízkészítés régi problémáját, amivel furcsa módon rengeteg feltaláló gyötrődött azokban az időkben. Az „ízes víz" különösen jól jött a forró napokban az angoloknak, de télen sem volt megvetendő ital, amikor a polgár kényelmesen pihent kedvenc kandallója lobogó lángjai előtt. Benjámin Franklin azon bosszankodott 1742-ben, hogy a nyitott kandalló sugárzó hője szinte semmit sem ér. Fogta magát tehát, és a reá jellemző gyakorlatias gondolkodással, furfangos kandallót tervezett. Barátja, Róbert Grace vasműves készítette el az első öntöttvas kályhát, majd hamarosan mind többet gyártott belőle eladásra. A duruzsoló készüléknek óriási sikere volt: kevesebb tüzelőanyag/ gal több meleget adott ki, mint a korabeli nyitott rostélyosok. Az égésgázok ugyanis kígyózva áramlottak végig benne a kémény felé, így hosszabb útra kényszerítve, több hőt adtak le. Franklin nem szabadalmaztatta találmányát, hogy ne gátolja a kályha gyors elterjedését. Meg is volt az eredménye. Az egész világon megismerték és két évszázadon át Franklinkályhának nevezték ezt az öntöttvas kandallót. Gyertyákat is mind nagyobb tömegben állított elő az angol ipar, sőt apró ötlettel olcsó időmérő eszközként is felhasználták. 1756. augusztus 20-án például a következő hirdetés jelent meg a liverpooli Advertiserben: ,,R. Wil- liamson üzletében délben egy gyertyaórakór eladásra kerül..." néhány használati tárgy. Ahogy csendesen fogyott a viasz, a gyertya oldalának fokbeosztásáról olvashatták le az eltelt időt. Corn- wall ónbányáiban ekkoriban alakult ki az a szokás, hogy a bányászok hosszú gyertyákat vittek le magukkal, amelyek éppen egy műszak ideje alatt fogytak el. Időmérés és világítás így találkozott a hétköznapokban. GREGUSS FERENC Tigrisek A Szovjetunióban szigorúan védik a szibériai tigrist, amelyet usszuri, amuri, koreai és man- dzsúriai tigrisnek is neveznek. Miközben a világ tigrisállománya az elmúlt ötven év alatt 90 százalékkal csökkent, a szibériai tigrisé emelkedett: a legfrissebb becslések szerint számuk 200-300 között mozoghat a szovjet Távol-Keleten. A panthera tigris altaica, a hatalmas testű, fekete csíkokkal mintázott, napsárga bundájú szibériai tigris 1947 óta - akkor már csak 40 volt belőle - védett a Szovjetunióban. Az erdők koronázatlan királyaként emlegették mindig is, hisz könnyedén mászik fára, úszik át folyókat. , Testsúlya ugyan 300 kilogramm, de ez nem akadályozza meg abban, hogy átugorjon 2 méter magas szikládat - szájában 100 kilogrammos zsákmányával. A hím naponta legalább 15-20 kilométert vándorol megszokott ösvényein, amelyek gyakran megegyeznek az emberével, és a patások gyülekezőpontjaival. A tigris szereti a napsütötte, kiugró sziklabúvóhelyeket, ahonnan jól megfigyelhető az egész környék. Vadászat során gyakran hason csúszik a kiszemelt zsákmánya felé, hosszabb pihenőket tartva, télen ilyenkor még a hó is megolvad alatta. Nem jó vadász. Az étkezéseihez kiválasztott palásoknak csak az ötödét tudja elejteni, a többiek sikeresen elmenekülnek félelmetes ellenségük ügyetlen támadása elől. Vadász- területe különben nem végtelen: vizeletének erős szagával jelöli meg tigrisbirodalmának határát, amelyet a szomszédban vadászó társának illik tiszteletben tartania. Csak akkor alakit ki új Ismerkedés a jéggel. A szibériai tigris jól bírja a fogságot: a világ állatkertjeiben több mint ezer él belőlük vadászterületet, ha a régi már nem látja el elegendő élelemmel. Valaha igen elterjedt szakma volt az orosz Távol-Keleten a tigrisfogás. A tigrisfogók négy-öt fős csapatokban indultak neki a tajgának. Sokszor több napos keresés után bukkantak csak rá az alomra, s ekkor elkezdődött az újabb, napokon át tartó hajtás. A vadászok célja ilyenkor az volt, hogy folyamatosan elválasszák anyjuktól és sorban foglyul ejtsék a menekülés iramát kevésbé biró tigrisfiakat. Ha ez sikerült, akkor léptek színre a vadászebek. A kutyák általában nagyon félnek az óriás macskától. Tigrisfogásra csupán egyetlen fajtát, az erre a célra speciálisan kiképzett kelet-szibériai eszkimókutya egyik változatát használták. Miközben két-három kutya sakkban tartotta az üldözéstől megriadt, menedéket kereső tigrist, a vadászok szorosan egymás mellé állva, áthatolhatatlan falként közeledtek az állathoz. Mindegyikük pontosan tudta a dolgát: bármilyen hideg volt is, a döntő pillanatban ledobtak magukról minden vastagabb ruhadarabot, hogy semmi se akadályozza őket a mozgásban. Egyikük a védekező vad szájába nyomta pufajkáját, a többiek pedig a tigrisre vetették magukat. Villás végű vastag bottal nyomták a földhöz a vad fejét, s úgy kötözték meg lábait. Voltak azonban, akik még ezt a segédeszközt sem használták... E. P. Miért vörösebb keltében-nyugtában a Nap is, a Hold is? Mert sugaraik szinte súrolják a Föld színét. Vastag, sűrű, poros levegörétegen kell keresztültörniük, mire meglátjuk őket. Amíg a Föld levegóburkát, a légkört el nem érik, egészen fehér a színük. Csakhogy a fehér fény igazából a szivárvány minden színéből áll: a vörös, a narancssárga, a sárga, a zöld, a kék, az indigókék, az ibolyaszín sugarakat látjuk együttesen fehérnek. Ezek a színes fénysugarak mind ugyanolyan gyorsan terjednek, mégsem egészen egyformák. A vörös fény jobban áthatol a levegő rétegein, a kékes sugarak ellenben jobban szétszóródnak. Ezért vörösödik meg szemünkben a látóhatár alól felbukkanó vagy oda alábukó Nap és Hold. Az ég viszont a levegőben szétszóródott sugaraktól kék. Jó tudnod, hogy az ég alján vöröslő Nap és Hold igazából mindig lejjebb van, mint ahogy te látod. A Föld színe feletti sűrűbb levegőben ugyanis megtörnek, „elhajolnak" a fénysugarak. Még csak kelni készül a Nap a hajnali horizont alatt? Te már ott látod felette. Este már le is bukott? Neked akkor is süt a szemedbe. V. A. Dénes György Hízó Mit művel a hízó? Röfög. Csámcsog, horkol, dörgölödzik. Szőke tengerit ropogtat, gyarapodik, gömbölyödik. Gömbölyödj csak, szép ártányunk! Hurka, kolbász lesz belőled. Szalmát vetünk rád, ha kimúlsz, s meggyújtjuk a szemfedődet. Az utolsó kaland Égő gyertyaszálra futott fel a hangya, ez volt a hangyának utolsó kalandja. Gondolkodom, tehát... BETÜOSZLOP PONTOS FELADAT I N N T A E i T M N E V Pr Z E A S K A felcserélt betúoszlopokat helyezd egymás mellé olyan sorrendben, hogy a betűk, folyamatosan olvasva (vízszintesen) Katona József, Bánk Bán-jából adjanak idézetet! Hogyan szól az idézet? A szótöredékek mindkét oszlopban azonos szóval egészíthetők ki. Ha rátalálsz a megfelelő szóra a megfejtés már gyerekjáték. ku...gat csőr.. ti... Ii..r ex...t an..nna ... onyty fa., lep ... ció .. herán csu... .. lépés ka... ér., lem cso...t hi..get ...cika in., lem ...tré reme.. ...tugál ..kérés zá... cseme.. MEGFEJTÉS A december 23-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a nyáj hetvenhét állatból áll; szeretet. Nyertesek. Marcin József, Szína (Sena); Kraj- nyák Imre, Perény (Perín); Tánczos Gábor, Du- naszerdahely (Dunajská Streda): Kamensky Péter, Léva (Levice); Hudák Viktor, Érsekújvár (Nővé Zámky).
