Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-17 / 7. szám
A zokról, akik ezt a felelősségtel- :$:í M jes internacionalista külde- test teljesítik - katonai tanácsadók ~ jobbára a memoárirodalomból tud- tünk meg egyet-mást. Holott, mint vi-v erről a szerkesztőség postája tanús- Jví kodik, több olvasót a katonai ta- nácsadók múltbeli és jelenlegi feliig; adatai egyaránt érdekelnek. E témáiig: ról beszélgetett a Krasznaja Zvezda munkatársa Iván Novoszeleckij altá- •íáS bornaggyal.-Ivari Grigorjevics, a szovjet katonai tanácsadók munkájáról nálunk inkább csak hallomásból tudnak, ugyanakkor pedig közismert, hogy katonáink tevékenységének ez az oldala régi hagyományokra tekinthet vissza.- Igen, önnek igaza van. Önzetlen segítséget nyújtani egy baráti népnek a függetlenségért, a jobb jövőért vívott harcához - ez a szovjet külpolitika egyik elve. Már a Vörös Hadsereg létezésének első éveitől kezdve a hadsereg és a hadiflotta parancsnoki, politikai, mérnöki-műszaki állományának legkiválóbb képviselőit küldték külföldi munkára. És ók önfeláldozóan, becsületesen dolgoztak, ahogy igazi szovjet emberhez illik. Sok példa van erre. Mellesleg szólva, ilyenek olvashatóak Dmitrij Jazov had- seregtábomok Akik hűségesek a hazához című könyvében. A köztársasági Spanyolországnak a fasiszta csapatok ellen folytatott harcához nyújtott segítség, a militarista Japán áldozatául esett Kínának adott segítség - ezek az internacionalizmus legnagyszerűbb példái. A katonai tanácsadók soraiban ismert hadvezéreink neve szerepel a kötetben: P. Batov, P. Batyickij, J. Berzin, N. Voronov, M. Dratvin, N. Ljascsen- ko R. Malinovszkij, A. Cserepanov... Valamennyit nehéz volna felsorolni. Ezek olyan emberek, akiknek személyi tulajdonságai alapján alakult ki külföldön az elképzelés a Vörös Hadseregről, egész országunkról. Aki olvasta A. Cserepanov tábornok Egy Kínában működött tanácsadó jegyzetei cimú könyvét, vagy másik művét, Az én harcmezö- met, az tudja, milyen nehéz terhet vállaltak a szovjet katonai tanácsadók. Ugyanez a Cserepanov nemcsak hadművészetre oktatta a Kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg parancsnokait, hanem személyesen is részt vett a hadműveletekben. 1925 októberében a második keleti hadjárat idején a forradalmi csapatok ostrom alá vették Vejcsou erődjét. Az a legenda járta, hogy ezt az erődöt kétezer éves fennálása alatt sohasem sikerült rohammal bevenni. Sok emberben ez alkalommal is komoly aggályok támadtak. Cserepanov és más szovjet elvtársak azonban nagyon határozottan viselkedtek, nem szabványos módon. És az erődöt elfoglalták. 1938-ban Cserepanov készségesen újra Kínába utazott, most már katonai főtanácsadóként - az ország akkor a japán agressziót verte vissza. Kínában emlékeznek Cserepanovra, a könyvét is kiadták.- Nyilván nagyon szükséges, hogy a katonai tanácsadó olyan tulajdonságokkal rendelkezzék, amelyek az alapos hozzáértést az iránta rokonszenvet keltő, merőben emberi tulajdonságokkal ötvözik?- így igaz. Ezt a körülményt annál inkább tekintetbe kell venni, mert külföldön végzett munkánk egyáltalán nem könnyű. Gyakran akadályoznak bennünket, arra törekednek, hogy munkánkat diszkreditálják, bizalmatlanságot keltsenek irántunk. Elsősorban az Egyesült Államok és szövetségesei ilyen irányú aktív kísérleteire gondolok, amelyek mögött teljesen határozott politika áll: megakadályozni önzetlen segítségünket azoknak az országoknak, amelyeknek erre szükségük van, és amelyeknek a kérésére mi ezt a segítséget nyújtjuk. Vegyük például Afganisztánt, Angolát, Etiópiát. Ezekben az országokban katonai tanácsadóink olyan körülmények között dolgoznak, amikor a nemzeti hadsereg hadműveleteket folytat a kívülről jövő agresszió vagy a belső ellenforradalmi erők, bandita-alakulatok ellen. Ezzel kapcsolatban magas szintű szakmai felkészültség szükséges a katonai tanácsadók részéről, az a képesség, hogy nem szabványos módon, merészen gondolkodjanak, tapintatos formában megfelelő döntést sugalljanak a legszükségesebb pillanatban, és még sok más tulajdonság is fontos. Ismét hangsúlyozni akarom, olyan emberi tulajdonságokkal kell rendelkezniük, amelyek vonzóak és valóban bizalmat keltenek. Ez nagyon fontos.- Tehát a jelölteket gondosan kell kiválasztani és megfelelően kiképezni.- Azokkal szemben, akiket katonai tanácsadóként külföldre akarnak küldeni, a legszigorúbb követelményeket támasztják. A fő kritériumok a következöek: magas szintű szakmai műveltség, elég komoly tapasztalat a szovjet fegyveres erőknél megfelelő beosztásban végzett munkáról, kiváló erkölcsi tulajdonságok, széles politikai látókör. Szolgálati kötelességem folytán alkalmam volt megismerkedni katonai tanácsadóinknak a helyszínen, vagyis abban az országban végzett munkájával, ahol tartózkodnak (például Angolában, Szíriában). Nos hát, ezeknek az országoknak a katonai-politikai vezetősége hálásan nyilatkozik elvtársaink ön- feláldozásáról, szakmai hozzáértéséről, arról a képességéről, hogy a felmerülő feladatok során teljes, kölcsönös megértésre jutnak a hazai káderekkel. E kiváló értékelés bizonyítékául szolgálnak azok az állami kitüntetések, amelyekre sok szovjet katonai tanácsadót találtak méltónak.-A katonai tanácsadók által megoldandó feladatok sajátossága feltehetőleg a munkastílusukra is rányomja bélyegét. Mit kell itt különösen fontosnak tartani?- Én a legfontosabbak közé sorolnám a katonai tanácsadóknak azt a képességét, hogy a legaktívabb, legszorosabb szakmai kapcsolatot tudja fenntartani az állomáshelyéül szolgáló ország megfelelő képviselőjével. Éppen ez a tulajdonság segít abban, hogy eredményesen tevékenykedjék bármely szakaszon, akár a hadműveletek megszervezéséről, a haditechnika előkészítéséről, akár a tiszti káderek kiképzéséről van szó. Szakemberünknek tanácsadói tevékenysége folyamán magának is tanulnia kell. Arról van szó, hogy barátaink nemzeti tapasztalataiban sok olyan értékes elem van, amelyről mi egyszerűen nem tudunk. Úgyhogy nemcsak a magyarázás, hanem a meghallgatás képessége is szükséges. Sajnos, nem mindenkinek és nem mindenütt sikerül eredményes kapcsolatokat kiépíteni. Egyes elvtársaink ezen a téren valahogy könynyen zavarba jönnek félszegen viselkednek. Másoknál, éppen ellenkezőleg, olykor gőgös hangnem érezhető (én egy nagyhatalmat képviselek, mondják, akadémiát végeztem stb.). Az ilyesmi negatív hatással van az egész munka eredményességére.- Érintkezés, beszélgetések, tapasztalatok átadása... Hiszen mindez összefügg a nyelvi sorompóval...- Nyomban hangsúlyozom, hogy amikor egy katonai tanácsadó tolmács segítsége nélkül is boldogul, jóval nagyobb hatást ér el. Ilyen esetekben a beszélgetések különösen bizalmas jellegűek, s tartós kapcsolatok létrejöttét segítik elő. Nemzeti nyelven, vagy az illető országban hivatalosan elfogadott nyelven, mondjuk, franciául vagy angolul, sajnos csak néhány katonai tanácsadónk tud beszélni. Ezen a téren nyilván elmaradunk. Az idegen- nyelv-tanulás ügye nálunk gyöngén áll. Nyilvánvalóan változtatni kell a helyzeten.- A katonai tanácsadók külföldi tartózkodásának körülményei bizonyára távol állnak az odahaza megszokott körülményektől. Elszakadtak a hazától, barátaiktól és hozzátartozóiktól, más az éghajlat és más a szellemi légkör. Mennyiben elégítik ki külföldön dolgozó embereink mindennapi és kulturális szükségleteit?- E téren súlyos problémák nincsenek. Az ellátás az állomáshelyül szolgáló ország kormányával való megállapodás alapján történik. A katonai tanácsadóknak jó lakásuk van, és lehetőség szerint minden szükségessel ellátják őket. Azoknak, akik hadműveleti övezetben tevékenykednek, természetesen nehezebb a dolguk. Nekik persze osztozniuk kell a tábori szolgálattal járó, valamennyi nehézségben és nélkülözésben. Többet mondok. A szóban forgó esetben a katonai tanácsadók munkája életveszélyes is.- Nyugaton gyakran azzal vádolnak bennünket, hogy „a forradalom exportjával" próbálkozunk, minthogy a katonai tanácsadók, úgymond, ideológiai hatást fejtenek ki az állomáshelyükül szolgáló országokban. Mit lehet mondani erről?- A mi segítségünk nem követ ideológiai célokat. Nézeteinket senkire sem erőszakoljuk rá. A mindennapos tevékenység, a különböző kapcsolatok során barátaink persze sokat tudnak meg a Szovjetunióról, a szovjet népről. Az országunkról szóló irodalom is keresett. Különösen azok az írások, amelyek az átalakítással, történelmünk jelenlegi szakaszával foglalkoznak. Ezek terjesztésével senkinek a „pilléreit" nem ássuk alá, senkinek az érdekeit nem csorbítjuk. Úgyhogy semmiféle „forradalomexportról" sem lehet szó.- Iván Grigorjevics, az utolsó kérdés. Az átalakítás erősödik, életünk valamennyi területére kiterjed. Mit lehet mondani erről a katonai tanácsadókkal kapcsolatban?- A katonai tanácsadók sem lehetnek kivételek. Meg kell jegyezni, hogy következetesen érvényesítjük azt az irányvonalat, amelynek célja a katonai tanácsadók munkamódszereinek tökéletesítése, a nemzeti katonai kádereknek nyújtott segítség hatékonyságának fokozása, a tanácsadó apparátusok létszámának csökkentése és a feladatok egész tömegének kisebb erőkkel történő teljesítése. V. MARKUSIN alezredes (Krasznaja Zvezda) A szociáldemokrata mozgalomról és a Szocialista Internacionáléról az utóbbi időben sok szó esik. Ennek több oka van. Elsősorban arról van szó, hogy a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom és a Szocialista Internacionálé igen fontos áramlatot és jelentős politikai erőt képvisel a mai tőkés világban. Ez a mozgalom egyben a kapitalista országok munkásmozgalmában a reformista eszmei-politikai irányzatot jelenti. Emellett a szociáldemokrácia a nemzetközi porondon is kiemelkedő politikai szerepet játszik, mindenekelőtt annak köszönhetően, hogy csúcsszervezete - a Szocialista Inter- nacionálé - világméretekben aktivizálja politikai és ideológiai tevékenységét. A Szocialista Internacionálé tevékenységének jobb megértése céljából tekintsük át tömören a szervezet fejlődését, ideológiáját, az aktivizálódásával és feladataival összefüggő kérdéseket. A Szocialista Internacionálé 1946 és 1951 között „kristályosodott ki". A SILO-n, azaz az SZÍ összekötő irodáján, továbbá a COMISCO-n, vagyis a Nemzetközi Szocialista Konferencia Bizottságán keresztül a mozgalom eljutott a Szocialista Intemaci- onálé létrehozásához: a szervezet Majna- Frankfurtban 1951-ben alakult meg, s azóta létezik és mind a mai napig szervezetileg tökéletesedik. Az SZÍ csúcsszerve a kongresszus, amely a szociáldemokrata mozgalom alapvető kérdéseiről, de különböző politikai és nemzetközi problémákról is tárgyal. Jóváhagyja az alapszabályzatot, s új tagokat vesz fel a szervezet soraiba. Két kongresz- szus között az SZÍ irodája irányítja a szervezetet. Az internacionálé élén az elnök, az alelnökök és a főtitkár állnak. A Szocialista Internacionálé központja Londonban van. A szervezet a tőkés országokban, s általában a világban azért is játszhat komoly szerepet, mert szervezetileg és tagjainak létszámát tekintve is erős. Jelenleg 75 szociáldemokrata és szocialista pártot tömörit, ami több, mint 20 millió tagot, s 120 millió potenciális választót jelent. Ha megnézzük a Szocialista Internado- nálé területi megoszlását, láthatjuk, hogy a szervezet súlypontja elsősorban Nyugat- Európa, bár az utóbbi években az SZÍ más régiókra is jelentősen kiterjesztette tevékenységét. Erről tanúskodik az ázsiai -csendes-óceáni, az afrikai regionális szervezet megalakulása, s nem kizárt, hogy a közeljövőben létrejön a latin-amerikai „szekció" is. Az előbb elmondottakat szemügyre véve különös, hogy például az Egyesült Államokban, a tőkés világ legerősebb és legbefolyásosabb országában, az imperializmus központjában a szociáldemokrata mozgalom pozíciói igen gyengék, csaknem a nullával egyenlőek. A Szocialista Internacionálé tagságának bázisa igen színes. A tagok és a választók túlnyomó többségét a munkásosztály képviselői, a bérből és fizetésből élők, a középrétegek tagjai alkotják. Nem kis szerepet játszanak itt az ún. „testvérszervezetek", mint például az Ifjúszocialisták Nemzetközi Szövetsége, a Nemzetközi Szociáldemokrata Nószövetség, továbbá az Európa-par- lament szociáldemokrata frakciója és mások, amelyek bővítik a Szocialista Intemaci- onálé bázisát. Az SZÍ tevékenysége során programdokumentumaihoz tartja magát. Ilyen alapvető dokumentum az ún. frankfurti nyilatkozat, amelyet 1951-ben, az első kongresszuson hagytak jóvá. Ezt a dokumentumot bővíti az 1962-es oslói konferencián elfogadott nyilatkozat. Erre a kettőre fog építeni a Szocialista Internacionálé új programdokumentuma, amelynek munkálatai már hosszabb ideje folynak. A program tehát a mai szociáldemokrácia eszmei-politikai platformja a „demokratikus szocializmus". Ez az ideológia lényegében valamiféle, a kapitalizmus és a szocializmus között álló társadalom kialakítását tartja szem előtt, amely elveti a termelőeszközök közös tulajdonát, a proletárdiktatúrát és más törvényszerűségeket. A tőkés országokban működő szociáldemokrata mozgalom megalakulása óta jelentős változásokon ment keresztül. Ezek különösen az elmúlt egy évtizedre jellemzőek, amikor is a mozgalom világméretekben és regionális szinten egyaránt a szervezettség magas fokát érte el. Ezzel összefüggésben a Nyugaton eléggé elterjedt az a vélemény, hogy a Szocialista Internacionálé aktivizálásának folyamata Willy Brandt elnökké választásához kapcsolódik. A nyugatnémet politikus tizenhárom éve, az 1976-os genfi kongresszus óta áll a Szocialista Internacionálé élén. Az ő jelölése abban az időszakban a legmegfelelőbb volt. Maga Brandt, az NSZK „új keleti politikájának" egyik alakítójaként. Nyugaton és Keleten egyaránt nagy tekintélyt vívott ki magának. Megválasztásában természetesen nem elhanyagolható szerepet játszottak a személyes kontaktusok a politikai mozgalmak vezetőivel, továbbá Brandt tulajdonságai és az a képessége, hogy a bonyolult helyzetekben meg tudta találni a megoldásokat. A fentiek mellett figyelembe kell venni, hogy a Szocialista Internacionálé aktivizálása azokból a bonyolult problémákból és feladatokból is eredt, amelyek előtt a szociáldemokrácia találta magát. Elvetették a kapitalizmus „túlhaladásáról" és „az általános jólét államáról" hirdetett szociáldemokrata eszméket. A tőkés és a fejlődő országok közötti ellentétek kiéleződtek. Az internacionálé mind nagyobb mértékben kíván behatolni Latin-Amerika, Afrika és Ázsia országaiba, arra törekedve, hogy az ott lejátszódó folyamatokat reformista vágányokra terelje... Rónáid Reagan elnöksége idején a washingtoni kormányzat a Szovjetunióra és szövetségesére gyakorolt gazdasági, politikai és katonai nyomás irányvonalát követte, s ez a szociáldemokráciától megkövetelte, hogy aktívabban kapcsolódjon be a napjaink legfontosabb problémájának megoldásához - a háború elhárításához és a béke megszilárdításához - vezető utak keresésébe. A szociáldemokrácia ugyanis egyre kevésbé tarthatta magát korábbi bizonytalan, kétarcú állásfoglalásaihoz, s már csak a béke és a biztonság erősítésére irányuló tömeges népi mozgalom kibontakozására való tekintettel is egyértelmű, kihatárolt magatartást kellett tanúsítania. Az itt felsorolt tényezők együttesen eredményezték azt, hogy a Szocialista Intema- cionálé egész tevékenysége aktívabbá vált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szervezetnek nincsenek problémái. A fejlődés szüntelenül új problémákat vet fel, s az új kérdésekre új válaszokat kell adni. A nyolcvanas években előtérbe kerülnek az olyan problémák, mint a nukleáris katasztrófa veWí Ily Brandt, a Szocialista Internacionálé nagy tekintélyű vezetője szélye, az enyhülés és a leszerelés, a fejlődő országok súlyos helyzete, a munkanélküliség és a komoly ökológiai kérdések. Mindezekkel foglalkoznia keli a szociáldemokrata pártoknak, s az őket tömörítő inter- nacionálénak egyaránt. Nem elhanyagolható körülmény ugyanis, hogy a szociáldemokrácia befolyása az utóbbi években csökkent, s ezt számos választási vereség illusztrálja. Az új körülmények arra kényszerítik a szociáldemokrata pártokat, hogy új koncepciókat keressenek, az új feltételeknek megfelelően alakítsák politikájukat. A Szocialista Internacionálé a következőket tartja fő feladatának:- a hagyományos hívek visszaszerzése, s újabb tagok, illetve választók megnyerése az értelmiség soraiból;- a tőkés országokban kiéleződő szociális-gazdasági problémák megoldása;- az új programdokumentum kidolgozása és elfogadása;- a nemzetközi politikai problémák megoldásának elősegítése;-a fejlődő országok súlyos gondjainak enyhítése;- egyértelmű állásfoglalás a világbéke megőrzésének szükségessége mellett. Ezek a feladatok tehát mindenképp a Szocialista Internacionálé figyelmének középpontjában állnak, de nem merítik ki a szervezet minden szükségletét, a kereteiben kialakult tendenciákat. Azt bizonyítják, hogy a Szocialista Internacionálé befolyása nem elhanyagolható, s ezért megfelelő figyelmet kell szentelni tevékenységének. JOZEFSABO
